Fogarasi József

Tömegközlekedés…2010!

2010. július 30. péntek

 

 

A közelmúlt-időszak kánikula napjainak egyikén a légkondicionált nagykörúti villamosról átszálltam a BKV járműparkjának a 70-es, 78-as trolibuszvonalán közlekedő valamelyik „egyedi” (roncstelepi) járművére. Az átszállás nemcsak fizikálisan tükrözte a jövő és a múlt/jelen közötti - csak fényévekben mérhető és nem csökkenő - távolságot, de a hőfokban is érzékelhető volt a különbség.

 

 

A rozsdaette járműre a saját kerekesszékével közlekedő mozgáskorlátozott személy meg sem próbálta a reménytelen feljutást, inkább reménykedve várt az alacsonyabb lépcsővel - esetleg még/már - közlekedő másik járműre, amelynek időbeni várhatóságáról megbízható információhoz - a járatjelző tábláról - olvasható jelzés hiányában, illetve a tábla - számára - elérhetetlen magassága miatt kellő emberi segítség nélkül nem igen juthatott hozzá. Kielégítő útba igazítást a trolibuszvezető sem tudott adni és annak megkísérlése végett - a menetidő betartására hivatkozva - a központtal sem volt hajlandó rádiótelefonon kapcsolatba lépni. Nem tudott a járműre - az első két ajtónál - feljutni az a kisgyermekes anya sem, akinek gyermeke az átlagosnál nagyobb méretű gyerekkocsiban aludt - a magasság esetleges leküzdése ellenére sem az elválasztó korlát miatt - a hátsó ajtónál, pedig azért nem, mivel az ott álló és odébb nem mozduló emberarcú lények – a szörnyű melegre hivatkozva – nem voltak hajlandók a kocsi belseje felé tömörülni. Persze az sem ritka, hogy a tömegközlekedésre szánt (pl. a 960-as) járművet a hátsó ajtónál - gyerekkocsival vagy más mozgást segítő eszközzel - a felszállást „megkönnyítő, elválasztó kapaszkodó” miatt nem lehet igénybe venni.

 

 

A régen idejét múlt jelent tükrözték a gépjármű belső viszonyai is. Felszállás után belülről már nem volt megállapítható vajon melyik (70-es/78-as) járaton is közlekedik az utas. A várható megállókat – kihelyezés hiányában – belső, tájékoztató táblák nem jelezték; a belső információt szolgáltató hangosbemondó, pedig vagy hiányzott, vagy nem működött, avagy működtetését a gépjárművezető - csupán a nagy meleg miatt - szabotálta. Az ülések borítói, a kapaszkodást biztosító eszközök állapota, a vandalizmust szerető és művelő utasok gyakori „használatáról” tanúskodtak; míg a belső tisztaság a tulajdonos BKV és személyzetének igénytelenségéről, valamint a járat utazóközönségének általános kultúrigényéről, illetve kultúra szintjéről árulkodott.

 

 

Az utasokhoz közelebb, az ajtótól távolabb kerülve az ember nem csupán a hőséget érezte a kocsi levegőtlen belsejében, de az „élőlények” egymástól eltérő és különböző tisztálkodási szokásairól is némi benyomást szerezhetett. Mindezt felerősítette egy láthatatlan, de érezhetően működtetett valamilyen - meleget árasztó - hőforrás is. Kiderült, a gépjármű fűtőberendezése belül - a külső 38-fok ellenére - hibátlanul működött, növelve a hőguta veszélyét.

 

 

Leszállás előtt jeleztem a rozzant jármű „kapitányának”, hogy a fűtést talán hűtésre kellene állítania, mivelhogy ez felelne meg a problémát szóvá nem tevő utasok igényének is. A válasz rövid volt: nem lehet a fűtést leállítani, mivel a berendezés elromlott. Akkor talán a járművet ki kellene vonni a forgalomból, replikáztam. Párbeszédünk azonban továbbfolytatódott: több ilyen hibás kocsi is közlekedik annak érdekében, hogy az utasok várakozási ideje elviselhető legyen. De az elpocsékolt fűtési energia mindannyiunk pénzébe kerül, válaszoltam. Ha nem tetszik, akkor tegyek panaszt a központban, de csodára ne számítsak, érthetőbb választ ott sem fogok kapni. Kis idő múltán a párbeszédbe más utasok is bekapcsolódtak: ne tartsam fel a vezetőt; ha nem tetszik, menjek taxival vagy vegyek magamnak légkondicionált luxusjárművet, …a durvább megjegyzéseket nem írom ide. A zárszót az egyik hölgy utas fogalmazta meg: ezt a belső meleget fogjam fel az ingyenes tömegközlekedést ígérő MSZP-s főpolgármester-jelölt előlegezett, plusz ajándékaként!

 

 

A nép szócsöveként előlépett hölgy kilétére nem voltam kíváncsi, viszont a meleget árasztó két jármű utastéri számmegjelölését megnéztem és megjegyeztem: 925, illetve 938.

 

 

Budapest, 2010. július 30.