Fogarasi József

Csípjen már meg valaki!

 
 
 
A majdnem mindenhol kifüggesztett, illetve az állami közhivatalokban bizonyára már mindenütt olvasható országgyűlési nyilatkozat szerint „Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.” E rendszerben közös jövőnk tartóoszlopai, a „munka, otthon, család, egészség és rend” alapköveiből épülnek majd fel.

 

Mondanivalóm szempontjából a „rendnek” van jelentősége, amely úgy tűnik, hogy a felálló új kormányt követően a vártnál nehezebben akar formálódni. Az új kormány megalakulásával az Önkormányzati Minisztérium (ÖM) a hatályos törvényi rendelkezések értelmében május 29-én megszűnt, a hatáskörébe tartozott választási ügyek pedig egy új, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladatkörébe kerültek. Mindezt a folyamatot az érintett (vezető, és beosztott) közhivatalnokok, valamint a munkájukat segítő egyes irodai eszközök (mint például a levélpapír borítékok, az alkalmazott bélyegzők feliratai stb.) önállóan nem voltak képesek követni, gyakorlati tevékenységük során alkalmazni. A kiadott hivatalos iratok még június 8-án is az ÖM Választási Főosztály nevében kerültek postára adásra, illetve a posta által kézbesítésre.

 

Az ilyen fejrészes küldemények az új rendszer kiépülésével szimpatizáló, kialakulása folyamatát aktív érdeklődéssel figyelő polgárokban ellenérzést és - joggal érthető - riadalmat keltenek. Az átvett küldeményeket egyesek, mint nem létező - feladó - állami szervtől érkező iratot felbontatlanul visszaküldték és az újonnan felállt jogutód minisztérium közigazgatási államtitkárától vizsgálatot, magyarázatot kértek, a történtekre nézve. Hogy volt-e vizsgálat vagy sem, arról nem szól a fáma, a választ viszont - a címzett helyett - a panasszal érintett ugyanazon régi-új állami vezető (szakállamtitkár majd helyettes államtitkár dr. Virág Rudolf) adta meg, akinek a választással összefüggő ügyek jogszerű intézése az új kormány megalakulását megelőzően, majd – nyilvánvaló alkalmassága miatt – azt követően is a faladat-körébe tartozott/tartozik. Az előállt malőr azonban jelzi, az Országos Választási Iroda (OVI) régi/új vezetőjének nem sikerült a „régi rend” köztisztviselőit technikailag, szemléletileg, minőségileg az új rend kiépítésének megkezdésére kellőképpen ráhangolnia. Ezt támasztja alá a panaszbejelentés elintézése során követett és alkalmazott módszer is, amely a választást megelőző időszakban alkalmazottaktól szinte semmiben nem tér el. Ami azonban a régihez képest új elemként méltó a „köz figyelmére” az a válaszlevél tartalmi cinizmusa „…a végleges megoldásig – jogszerűen használható az „Önkormányzati Minisztérium Választási Főosztály” bélyegzője…”.

 

A válaszból úgy tűnik, István királyunk által kialakított állami szervek új alkotmányunkban történő véglegesítéséig az államalapításkor használt és még kallódó fejrészes borítékok, bélyegzők jogszerűen, ma is használhatók. A jogállami rend követelményének meg nem felelt - felbontatlanul visszaküldött - iratok azonban tényleges joghátrányt és felesleges költséget is okoztak a választópolgárnak. Ezzel az időtartammal ugyanis lerövidült az országos népszavazási, népi kezdeményezési kérdések támogatására gyűjthető aláírások törvényben meghatározott időszakának tartalma. Ugyanakkor a jogszerűtlenül postázott küldemények visszaküldése költséget is okozott a visszaküldőnek. Ennek megtérítésére a polgár - a jogsértő állami szervtől, a régi rend által követett gyakorlattal szemben - ma joggal tarthatna igényt. A válaszlevél tartalma alapján azonban úgy tűnik az új rendnek sem lesz építőköve az elkövetett jogsértés miatt elvárható elnézéskérés, illetve az okozott kár kérés nélküli megtérítése.

 

A kiépülő új (állami, jogi) rendre nézve viszont sokkal nagyobb veszélyt jelent az alább említendő második eset. A mostanáig regnált Országos Választási Bizottság (OVB) testületileg, nem volt képes magáévá tenni, megemészteni az új rend által megalkotott új törvényi szabály tartalmát annak ellenére, hogy újraválasztásukkal szemben a korábbi parlamenti ellenzék szinte egységesen tiltakozott, nemmel szavazott. Az új Országgyűlés pedig az OVB testületi beszámolóját – példa nélküli módon – kétharmados többséggel elvetette. Említett „kritikák” ellenére az OVB részéről a szükséges - a politikai kultúra részét képező - tanulságok levonása mind testületileg, mind egyénileg elmaradtak. Aktív és egységes maradt viszont a testület az ellentámadást, a másra mutogatást illetően. Az OVB elnöke a testület nevében – ellenszavazatra és tiltakozó különvéleményre való utalás nélkül – a társadalom széles nyilvánossága elé tárta a 2010. július 9-ei keltezésű - az Alkotmánybíróságnak címzett - indítványát, amelyben arról értekezik, hogy az OVB választásáról szóló új törvényi szabály „hibás elemei következtében” nem állja ki az alkotmányos jogalkotás követelményeinek próbáját, ezért „kezdeményezzük a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.”

 

Amennyiben amnéziában nem szenvedünk, és nem esik nehezükre, vegyük sorra, személy szerint, kik is voltak ennek a kiépülő új együttműködési rendszert elfogadni nem képes testületnek a tagjai? Az ABC  szerint haladva mindjárt az első: dr. Bordás Vilmos. És nem csattan fel senki? Hiszen ő az új törvény rendelkezése értelmében újraválasztott testület egyik tagja, sőt most már elnöke! Talán nem sikerült eldöntenie, hogy hol is vagyunk: kint-e vagy bent? Mindehhez vajon mit fog szólni, mindezt hogyan fogja befogadni az új (helyi és kisebbségi) önkormányzati rend alapjának lerakásában közreműködő - a helyhatósági és a kisebbségi önkormányzati választásokban részt vevő - több százezer választásra jogosult állampolgár? Nevezetesen: hogyan lesz képes objektíve megítélni, megérteni és követni azt az ambivalenciát, amelynek során az új elnök/régi tag elnökletével működő új mentalitású testület megítéli, majd eldönti egy - a választópolgár által már - az új követelmények szellemében megfogalmazott és benyújtott választási jogorvoslatot? Hiszen e művelet közben az OVB új elnökének fél szemmel és teljes figyelemmel kell követnie az augusztus 20. napjától ismét ülésező Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseit? Kérdés tehát: hiteles lehet-e egy ilyen bizottsági múlttal rendelkező személy az új OVB elnökeként?

 

Vagy inkább ébredjünk már fel és vegyük végre észre, illetve ismerjük el: porszem került a kiépülő új rend fogaskerekei közé! Vajon lesz-e valaki közülünk, aki bátran fölmutatja majd a piros lapot és a „szabálytalankodó” játékost kiállítva, a pálya („őseink szent gyepének”) elhagyására készteti?

 

Budapest, 2010. július 28.

 

Publikálásra szánt szöveget lásd itt


Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 55
a héten: a héten: 347
a hónapban: a hónapban: 2459
összesenösszesen433259
az oldalt jelenleg nézik: 1