Fogarasi József

A problémamegoldáshoz való hozzáállás mássága

2010. július 28. szerda

 

 

A probléma felmerülése, illetve lehetősége, tevékenységünk szerves részét képezi, így – optimista hozzáállás esetén – életünk színesítőjeként is felfoghatjuk. Sőt, akár el is merülhetünk benne, „élvezve” e színözön-tenger „jótékony” hatását. Murphy szerint, ami elromolhat, az el is romlik. Ahol a probléma felmerülhet, ott elő is fog bukkanni. Ritka, amikor minden simán megy, és „probléma egy szál se”. Gyakran, még a „kikapcsolódás”, pl. a nyaralás sem gond nélküli. Hát még egy külföldi út, amelynek során megannyi váratlansággal találkozhatunk?

 

 

A „probléma”, tartalmát és sokszínűségét tekintve általában határok és előjel nélküli, viszonyulásunk hozzá – amíg nem minket érint – általában semleges. A más problémája, mit érdekel minket? Eddig a semlegesség. A különbség – ember és ember között – éppen innen kezdődik. A probléma szemlélésében, megítélésében, megoldása megközelítésében, majd a megoldás módjában és eredményességében, már lényegesen különbözünk egymástól. Mégpedig – elegáns szóhasználattal élve – szocializálódásunk szerint.

 

 

Ez év májusában, az USA-ba utazva – időben jó előre – hazulról gépkocsit béreltünk, San Franciscóban. A kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozó cégnek a szállodához 9.00 órára kellett volna értünk jönnie. Félórás várakozást követően telefonon reklamáltunk. Állítólag már úton volt felénk. 10.00 órakor meg is érkezett. Az érdekes öltözékű, szemrevaló külsejű és magával ragadó modorú, fiatalos mozgású hölgy - elejét véve a nyilvánvaló vita kezdetének - fülig szaladó hatalmas mosollyal, udvarias gesztusokkal – nem hagyva minket kibontakozni – a gépkocsiba tessékelve, kedves hanghordozással ismételgetve, mondata a „magáét”: az irodában leülve, egy kávé vagy tea mellett, szépen majd mindent megbeszélünk.

 

 

Így is történt: nem kihasználva és visszaélve nyelvtudásbeli erőfölényével, a szolgáltatást igénybe vevő - hazulról hozott és itthon már hozzászokott - kiszolgáltatottságunkkal, udvarias hangnemben megmutatta a saját okmányain szereplő 10 órás időpontot, majd meg sem várva válaszunkat elnézést kért a késésért és azonnal 15%-os bérlési díjkedvezményt írt nekünk jóvá. A szokásos formaságokat elintézve - a gépkocsi választék megtekintését majd kiválasztását követően - átvéve a kulcsokat elindultunk a csodás 1-es számjelű tengerparti úton San Franciscóból a déli irányba. Valamennyi lehetséges „állomáshelyen” megálltunk és gyönyörködtünk a természet szépségében, sokarcúságában. Menet közben a szélvédő tisztításához szükséges folyadékot a gépkocsinak azonban nem sikerült produkálnia. Megállásunkat követően kiderült a hiba oka: a tartály üres volt. Visszatérve a kölcsönző-vállalkozóhoz szóvá tettük a hiányosságot. A válasz: miért nem ellenőriztük ezt a gépkocsi átvételekor. Viszontválaszomban kihangsúlyoztam, miszerint általában a gépkocsit kibérlő személy, sem a szükséges/elégséges olaj mennyiségét, sem a motor meglétét, de működőképessége minőségét sem szokta és nem is tudja ellenőrizni, mindez a vállalkozó feladata és kötelessége, tekintettel arra, hogy például a szélvédőablak folyadéktartályának töltetlensége igencsak balesetveszélyes hiányosságnak tekinthető. Vitatkozó szenvedélyem leszereléseként a hölgy részéről ismét előkerült a széles mosoly és a szép szemek kellően pislogó rám meresztése. Mindezzel egy időben azonban megtörtént az udvarias elnézéskérés és egy bónusz átadása is. A bónusz, a legközelebbi gépkocsi bérléséhez 30%-os kedvezményt biztosított, lejárati határidő nélkül (ameddig a cég létezik)!

 

 

Itthon, a Balaton északi partján, július elején egy „wellness hétvégét” töltöttem az egyik többcsillagos szállodában. Hatalmas kánikula volt, amelyhez borzalmas szúnyoginvázió párosult. A szállodai szobák sem szúnyogriasztóval, sem légkondicionálóval nem voltak felszerelve. A kinti 30-38-fokos hőség benti 40-45 fokos produkciója és a vérszívók állandó támadásai miatt a szobákban való tartózkodás elviselhetetlen volt. Egyébként minden más - a magyar viszonyokhoz képest - megfelelt a szálloda csillagainak számához rendelt külföldi elvárásoknak. A két problémát - válaszra nem számítva - írásban is szóvá tettem. Meglepetésemre azonban július 28-án írásos válasz érkezett a szálloda igazgatójától: „Köszönjük kedves levelét és elismerő sorait! Örömünkre szolgál, hogy a szolgáltatásaink színvonalával és a kollégáink segítőkész hozzáállásával elégedett volt és egy kellemes hétvégét tudott nálunk eltölteni. Köszönjük az észrevételeit, a vendégek visszajelzései nagyban segítik munkánkat, figyelmünket ráirányítja azokra az esetleges hiányosságokra, amiket csak akkor lát az ember igazán, amikor vendégként tartózkodik a szállodában. Itt minden azért van, hogy vendégeink jól érezzék magukat és pozitív élményekkel távozzanak, ennek tekintetében a jövőben igyekezni fogunk, hogy az Ön által említett hiányosságokat orvosoljuk. Reméljük, hogy következő levelében már egy kellemes, problémamentes tartózkodásról olvashatunk!”

 

 

Félreértés ne essék, nem a széles mosolyú, kellemes külsejű hölgyet hiányolom. Még csak az elnézés kérés hiányát sem! De az már „hátborzongató”, hogy egy többcsillagos szállodában – a szúnyogokat most nem említve – a légkondicionálás hiányára - „amiket csak akkor lát az ember igazán, amikor vendégként tartózkodik a szállodában.”- a vendégnek kell ráirányítania a szállodát üzemeltető/működtető vállalkozó figyelmét. Ez esetben a baj igen nagy, mert ezek szerint még mindig a „magyar mentalitás” az, amely nem csalogatja a vendéget, hanem taszítja, sőt elűzi! Pedig ilyen - magyar - hozzáállás mellet is lehetett volna csalogatóan szólni a vendéghez, példának okáért: a légkondicionálás felszerelését követő időszakra szóló 30%-os kedvezményt biztosító bónuszjegy átadásával, amely nem az adott hónap, vagy az adott év végéig, hanem a szálloda fennállásáig biztosítja az igénybevétel lehetőségét!

 

 

Talán egyszer ezt is megéljük! Meg azt is, hogy a „vendég” végre itthon is, otthon érezze magát!

 

 

Budapest, 2010. július 28.