Fogarasi József

Pironkodás

Pironkodás*


Nem tudom mások helyett szabad-e, illek-e pironkodni. Az etikett vonatkozó elvárásait nem ismerem; a hatályos jog e cselekedetet viszont nem tiltja. Állampolgárként – bár ez elvet elvetem – most mégis a tilalom hiányára hivatkozva a pironkodást jogszerűen átvállalom.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) hatáskörét túllépve megint az őt létrehozó törvényalkotóra „támadt”. Elnöke, a testület nevében július 9-én kelt indítványában az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulva indítványozta a választási eljárásról (Ve.) szóló törvény – őket érintő – új 26.§ (6) bekezdése alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát és alkotmányellenessége alapján annak megsemmisítését. A kifogásolt új rendelkezés értelmében az OVB választott tagjait az eddigi bebetonozott négy év helyett a választások egyes típusaihoz (országgyűlési-, helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az Európai Parlament tagjai általános választásaihoz) igazodva kell megválasztani. Jelen esetben ez a helyi önkormányzati választások kitűzését (július 15.) követő, legkésőbb azonban a szavazás napja (október 3.) előtti 42. napot jelenti. Mindez – praktikus és szakmai szempontokra is figyelemmel – azt is eredményezheti, hogy a Parlament még a nyári szabadsága előtt (július 21.) akár eleget is tehet törvényi kötelezettségének és megválaszthatja az OVB új tagjait.

Egy demokratikus jogállamban e törvényes eseményen senki sem „akadna fenn”. De Alkotmányunk preambulumából tudjuk, hogy jogállamunk jelenleg még csak a „békés politikai átmenet elősegítése” állapotában leledzik. Ennek következtében sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a „törvény nem tiltja” elvére hivatkozva „mindent” meg lehet tenni. Pedig, a jogállam nem a kiskapuk, a joghézagok és az erőfölénnyel visszaélő csűrés-csavarások tákolmánya. A jogállamban - különösen - minden állami szervnek, hatóságnak meg van a maga törvényben (vagy más jogszabályban) meghatározott feladata, hatásköre (joga és kötelessége). Így van ez az OVB tekintetében is.

Ennek ellenére az OVB elnöke – pozitív hatáskör hiányában, de még egy esetlegesen általa vélt hatáskört fel sem kutatva – a testület nevében eljárva aláírta és a honlapon nyilvánosságra hozta a kérdéses indítványt. Pedig köztudomású, hogy az OVB nem jogi személy, így a testület nevében történő eljárás csak akkor lehet jogszerű, ha a dokumentumot a testület ülésén megtárgyalta és azt a szükséges arányban megszavazta. Ennek ténye nem nyer bizonyosságot, hiszen a honlapon feltüntetett és július 14-én lehívható utolsó ülés (június 28.) meghívója az indítványt tárgyalandó napirendi pontként nem tünteti fel; az ülésről készült jegyzőkönyv, pedig nem szól a beadvány testületi megtárgyalásáról és megszavazásáról, illetve benyújtásának elnöki felhatalmazásáról.

Persze nem ez az első eset, hogy az OVB eljárása nem feltétlen állja/állta ki a jogállamiság próbáját. Gondoljunk itt csupán az országgyűlési képviselőválasztás közelmúlt eseményeire: az igazolással történt szavazás körüli anomáliákra; egyes szavazóhelyiségeknél a szavazás, valamint a kampánycsend időpontjának meghosszabbítására, a tájékoztatási szabadság rosszul értelmezett korlátozására stb. Az ezzel összefüggő közfelháborodás és felszólítás a megbízatás lemondására nem vezetett eredményre: néhány napi látványos gondolkodási idő után az OVB elnökének üzenete a megbízatáshoz való ragaszkodás volt. A felelősséget a törvényalkotóra hárította: nem, illetve hiányosan tett csak eleget szabályozási kötelezettségének. Az OVB-k újkori történelmében példanélküli események - az illetékes miniszter és az OVB beszámolóinak kétharmados többségű parlamenti elvetése - sem voltak elégségesek a belső pironkodás és a jó értelemben vett szakmai hiúság vezette testületi vagy legalább egyéni lemondás(ok) benyújtásához. Pedig már az indulás sem volt zökkenőmentes: a parlamenti ellenzék, jelentős számarányban jelezte, hogy nem ért egyet a régi tagok – eddigi gyakorlattal ellenkező – újraválasztásával. Továbbá az elnök és az elnökhelyettes „biztos” megválasztását segítette elő az OVB – egyébként nyilvános – alakuló ülése időpontjának és helyének csak az utolsó előtti percben történő nyilvánosságra hozatala, valamint azon az illetékes miniszter „lélekerősítő” jelenléte is. De a problémák közé sorolhatnánk az OVB nyilvános üléseinek a többszörösen és szigorúan őrzött objektumban (BM épület) történő megtartása procedúráját is. 

De hát miért is a görcsös ragaszkodás e megtisztelő társadalmi megbízatáshoz, kérdezi joggal az átlagállampolgár, aki az egész színjátékból alig ért valamit? Mit kell valójában érteni a beadványban az új szabályozással összefüggésben kritikaként megemlített „helyi-területi és országos szintű választási bizottságok közötti ésszerű indok nélkül bevezetett megkülönböztetés” alatt? Vagy magyarra lefordítva mit is jelent az a kitétel, miszerint a testület tagjai, amikor vállalták „a közjogi döntéshozó testületben betöltendő pozícióval járó többlet-terheket, munkát” akkor „további életvitelüket e feladatvállalással összhangban tervezték meg, s ezzel várományuk keletkezett a tisztség négy éven keresztüli viselésére”? A csavaros eszű János bácsi már sejti a mögöttes erőt: pénz, pénz, pénz!

Jogszabályi rendelkezés, illetve nyilvánosságra hozott normatív szabály hiányában a közvéleménynek nem igen van ismerete az OVB tagjainak biztosított anyagi és természetbeni juttatások forintösszegéről: ez az elmúlt választási ciklusban megközelítette a 30 millió forintot. Ennek ismeretében már értelmezhető a fentiekben írt „váromány” vagy az említett egyes választási bizottságok közötti „megkülönböztetés” tartalma, hiszen a területi és a helyi bizottságok ilyen összegű juttatásokban nem részesültek.  
      
Így már érthető az AB-hoz benyújtott indítvány motivációja is. Az egyetlen bökkenő, hogy az AB megirigyelve a bíróságokat törvény alapján megillető törvénykezési szünetet augusztus 20-ig szabadságra ment. Így az OVB helyzetén már az - időtartamában végtelennek minősülő - AB előtti soronkívüliség azonnaliságra váltása sem segíthet, hiszen az új szabály által megkövetelt szavazás napja előtti 42. nap a szabadság leteltekor lejár. 

Nincs más hátra, mint együtt pironkodni. Talán még nem késő!

Budapest, 2010. július 17.
 
 
* A publikált változatot lásd a Népszava - 2010. július, 21. szerda 168. szám - 6. oldalán „Pironkodás” cím alatt.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 49
a héten: a héten: 720
a hónapban: a hónapban: 2832
összesenösszesen433632
az oldalt jelenleg nézik: 31