Pironkodás
- 2010. július 17. szombat
Pironkodás*
Nem tudom mások helyett szabad-e, illek-e pironkodni. Az etikett vonatkozó elvárásait nem ismerem; a hatályos jog e cselekedetet viszont nem tiltja. Állampolgárként – bár ez elvet elvetem – most mégis a tilalom hiányára hivatkozva a pironkodást jogszerűen átvállalom.
Az Országos Választási Bizottság (OVB) hatáskörét túllépve megint az őt létrehozó törvényalkotóra „támadt”. Elnöke, a testület nevében július 9-én kelt indítványában az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulva indítványozta a választási eljárásról (Ve.) szóló törvény – őket érintő – új 26.§ (6) bekezdése alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát és alkotmányellenessége alapján annak megsemmisítését. A kifogásolt új rendelkezés értelmében az OVB választott tagjait az eddigi bebetonozott négy év helyett a választások egyes típusaihoz (országgyűlési-, helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az Európai Parlament tagjai általános választásaihoz) igazodva kell megválasztani. Jelen esetben ez a helyi önkormányzati választások kitűzését (július 15.) követő, legkésőbb azonban a szavazás napja (október 3.) előtti 42. napot jelenti. Mindez – praktikus és szakmai szempontokra is figyelemmel – azt is eredményezheti, hogy a Parlament még a nyári szabadsága előtt (július 21.) akár eleget is tehet törvényi kötelezettségének és megválaszthatja az OVB új tagjait.
Egy demokratikus jogállamban e törvényes eseményen senki sem „akadna fenn”. De Alkotmányunk preambulumából tudjuk, hogy jogállamunk jelenleg még csak a „békés politikai átmenet elősegítése” állapotában leledzik. Ennek következtében sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a „törvény nem tiltja” elvére hivatkozva „mindent” meg lehet tenni. Pedig, a jogállam nem a kiskapuk, a joghézagok és az erőfölénnyel visszaélő csűrés-csavarások tákolmánya. A jogállamban - különösen - minden állami szervnek, hatóságnak meg van a maga törvényben (vagy más jogszabályban) meghatározott feladata, hatásköre (joga és kötelessége). Így van ez az OVB tekintetében is.
Ennek ellenére az OVB elnöke – pozitív hatáskör hiányában, de még egy esetlegesen általa vélt hatáskört fel sem kutatva – a testület nevében eljárva aláírta és a honlapon nyilvánosságra hozta a kérdéses indítványt. Pedig köztudomású, hogy az OVB nem jogi személy, így a testület nevében történő eljárás csak akkor lehet jogszerű, ha a dokumentumot a testület ülésén megtárgyalta és azt a szükséges arányban megszavazta. Ennek ténye nem nyer bizonyosságot, hiszen a honlapon feltüntetett és július 14-én lehívható utolsó ülés (június 28.) meghívója az indítványt tárgyalandó napirendi pontként nem tünteti fel; az ülésről készült jegyzőkönyv, pedig nem szól a beadvány testületi megtárgyalásáról és megszavazásáról, illetve benyújtásának elnöki felhatalmazásáról.
Persze nem ez az első eset, hogy az OVB eljárása nem feltétlen állja/állta ki a jogállamiság próbáját. Gondoljunk itt csupán az országgyűlési képviselőválasztás közelmúlt eseményeire: az igazolással történt szavazás körüli anomáliákra; egyes szavazóhelyiségeknél a szavazás, valamint a kampánycsend időpontjának meghosszabbítására, a tájékoztatási szabadság rosszul értelmezett korlátozására stb. Az ezzel összefüggő közfelháborodás és felszólítás a megbízatás lemondására nem vezetett eredményre: néhány napi látványos gondolkodási idő után az OVB elnökének üzenete a megbízatáshoz való ragaszkodás volt. A felelősséget a törvényalkotóra hárította: nem, illetve hiányosan tett csak eleget szabályozási kötelezettségének. Az OVB-k újkori történelmében példanélküli események - az illetékes miniszter és az OVB beszámolóinak kétharmados többségű parlamenti elvetése - sem voltak elégségesek a belső pironkodás és a jó értelemben vett szakmai hiúság vezette testületi vagy legalább egyéni lemondás(ok) benyújtásához. Pedig már az indulás sem volt zökkenőmentes: a parlamenti ellenzék, jelentős számarányban jelezte, hogy nem ért egyet a régi tagok – eddigi gyakorlattal ellenkező – újraválasztásával. Továbbá az elnök és az elnökhelyettes „biztos” megválasztását segítette elő az OVB – egyébként nyilvános – alakuló ülése időpontjának és helyének csak az utolsó előtti percben történő nyilvánosságra hozatala, valamint azon az illetékes miniszter „lélekerősítő” jelenléte is. De a problémák közé sorolhatnánk az OVB nyilvános üléseinek a többszörösen és szigorúan őrzött objektumban (BM épület) történő megtartása procedúráját is.
De hát miért is a görcsös ragaszkodás e megtisztelő társadalmi megbízatáshoz, kérdezi joggal az átlagállampolgár, aki az egész színjátékból alig ért valamit? Mit kell valójában érteni a beadványban az új szabályozással összefüggésben kritikaként megemlített „helyi-területi és országos szintű választási bizottságok közötti ésszerű indok nélkül bevezetett megkülönböztetés” alatt? Vagy magyarra lefordítva mit is jelent az a kitétel, miszerint a testület tagjai, amikor vállalták „a közjogi döntéshozó testületben betöltendő pozícióval járó többlet-terheket, munkát” akkor „további életvitelüket e feladatvállalással összhangban tervezték meg, s ezzel várományuk keletkezett a tisztség négy éven keresztüli viselésére”? A csavaros eszű János bácsi már sejti a mögöttes erőt: pénz, pénz, pénz!
Jogszabályi rendelkezés, illetve nyilvánosságra hozott normatív szabály hiányában a közvéleménynek nem igen van ismerete az OVB tagjainak biztosított anyagi és természetbeni juttatások forintösszegéről: ez az elmúlt választási ciklusban megközelítette a 30 millió forintot. Ennek ismeretében már értelmezhető a fentiekben írt „váromány” vagy az említett egyes választási bizottságok közötti „megkülönböztetés” tartalma, hiszen a területi és a helyi bizottságok ilyen összegű juttatásokban nem részesültek.
Így már érthető az AB-hoz benyújtott indítvány motivációja is. Az egyetlen bökkenő, hogy az AB megirigyelve a bíróságokat törvény alapján megillető törvénykezési szünetet augusztus 20-ig szabadságra ment. Így az OVB helyzetén már az - időtartamában végtelennek minősülő - AB előtti soronkívüliség azonnaliságra váltása sem segíthet, hiszen az új szabály által megkövetelt szavazás napja előtti 42. nap a szabadság leteltekor lejár.
Nincs más hátra, mint együtt pironkodni. Talán még nem késő!
Budapest, 2010. július 17.
Az Országos Választási Bizottság (OVB) hatáskörét túllépve megint az őt létrehozó törvényalkotóra „támadt”. Elnöke, a testület nevében július 9-én kelt indítványában az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulva indítványozta a választási eljárásról (Ve.) szóló törvény – őket érintő – új 26.§ (6) bekezdése alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát és alkotmányellenessége alapján annak megsemmisítését. A kifogásolt új rendelkezés értelmében az OVB választott tagjait az eddigi bebetonozott négy év helyett a választások egyes típusaihoz (országgyűlési-, helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az Európai Parlament tagjai általános választásaihoz) igazodva kell megválasztani. Jelen esetben ez a helyi önkormányzati választások kitűzését (július 15.) követő, legkésőbb azonban a szavazás napja (október 3.) előtti 42. napot jelenti. Mindez – praktikus és szakmai szempontokra is figyelemmel – azt is eredményezheti, hogy a Parlament még a nyári szabadsága előtt (július 21.) akár eleget is tehet törvényi kötelezettségének és megválaszthatja az OVB új tagjait.
Egy demokratikus jogállamban e törvényes eseményen senki sem „akadna fenn”. De Alkotmányunk preambulumából tudjuk, hogy jogállamunk jelenleg még csak a „békés politikai átmenet elősegítése” állapotában leledzik. Ennek következtében sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a „törvény nem tiltja” elvére hivatkozva „mindent” meg lehet tenni. Pedig, a jogállam nem a kiskapuk, a joghézagok és az erőfölénnyel visszaélő csűrés-csavarások tákolmánya. A jogállamban - különösen - minden állami szervnek, hatóságnak meg van a maga törvényben (vagy más jogszabályban) meghatározott feladata, hatásköre (joga és kötelessége). Így van ez az OVB tekintetében is.
Ennek ellenére az OVB elnöke – pozitív hatáskör hiányában, de még egy esetlegesen általa vélt hatáskört fel sem kutatva – a testület nevében eljárva aláírta és a honlapon nyilvánosságra hozta a kérdéses indítványt. Pedig köztudomású, hogy az OVB nem jogi személy, így a testület nevében történő eljárás csak akkor lehet jogszerű, ha a dokumentumot a testület ülésén megtárgyalta és azt a szükséges arányban megszavazta. Ennek ténye nem nyer bizonyosságot, hiszen a honlapon feltüntetett és július 14-én lehívható utolsó ülés (június 28.) meghívója az indítványt tárgyalandó napirendi pontként nem tünteti fel; az ülésről készült jegyzőkönyv, pedig nem szól a beadvány testületi megtárgyalásáról és megszavazásáról, illetve benyújtásának elnöki felhatalmazásáról.
Persze nem ez az első eset, hogy az OVB eljárása nem feltétlen állja/állta ki a jogállamiság próbáját. Gondoljunk itt csupán az országgyűlési képviselőválasztás közelmúlt eseményeire: az igazolással történt szavazás körüli anomáliákra; egyes szavazóhelyiségeknél a szavazás, valamint a kampánycsend időpontjának meghosszabbítására, a tájékoztatási szabadság rosszul értelmezett korlátozására stb. Az ezzel összefüggő közfelháborodás és felszólítás a megbízatás lemondására nem vezetett eredményre: néhány napi látványos gondolkodási idő után az OVB elnökének üzenete a megbízatáshoz való ragaszkodás volt. A felelősséget a törvényalkotóra hárította: nem, illetve hiányosan tett csak eleget szabályozási kötelezettségének. Az OVB-k újkori történelmében példanélküli események - az illetékes miniszter és az OVB beszámolóinak kétharmados többségű parlamenti elvetése - sem voltak elégségesek a belső pironkodás és a jó értelemben vett szakmai hiúság vezette testületi vagy legalább egyéni lemondás(ok) benyújtásához. Pedig már az indulás sem volt zökkenőmentes: a parlamenti ellenzék, jelentős számarányban jelezte, hogy nem ért egyet a régi tagok – eddigi gyakorlattal ellenkező – újraválasztásával. Továbbá az elnök és az elnökhelyettes „biztos” megválasztását segítette elő az OVB – egyébként nyilvános – alakuló ülése időpontjának és helyének csak az utolsó előtti percben történő nyilvánosságra hozatala, valamint azon az illetékes miniszter „lélekerősítő” jelenléte is. De a problémák közé sorolhatnánk az OVB nyilvános üléseinek a többszörösen és szigorúan őrzött objektumban (BM épület) történő megtartása procedúráját is.
De hát miért is a görcsös ragaszkodás e megtisztelő társadalmi megbízatáshoz, kérdezi joggal az átlagállampolgár, aki az egész színjátékból alig ért valamit? Mit kell valójában érteni a beadványban az új szabályozással összefüggésben kritikaként megemlített „helyi-területi és országos szintű választási bizottságok közötti ésszerű indok nélkül bevezetett megkülönböztetés” alatt? Vagy magyarra lefordítva mit is jelent az a kitétel, miszerint a testület tagjai, amikor vállalták „a közjogi döntéshozó testületben betöltendő pozícióval járó többlet-terheket, munkát” akkor „további életvitelüket e feladatvállalással összhangban tervezték meg, s ezzel várományuk keletkezett a tisztség négy éven keresztüli viselésére”? A csavaros eszű János bácsi már sejti a mögöttes erőt: pénz, pénz, pénz!
Jogszabályi rendelkezés, illetve nyilvánosságra hozott normatív szabály hiányában a közvéleménynek nem igen van ismerete az OVB tagjainak biztosított anyagi és természetbeni juttatások forintösszegéről: ez az elmúlt választási ciklusban megközelítette a 30 millió forintot. Ennek ismeretében már értelmezhető a fentiekben írt „váromány” vagy az említett egyes választási bizottságok közötti „megkülönböztetés” tartalma, hiszen a területi és a helyi bizottságok ilyen összegű juttatásokban nem részesültek.
Így már érthető az AB-hoz benyújtott indítvány motivációja is. Az egyetlen bökkenő, hogy az AB megirigyelve a bíróságokat törvény alapján megillető törvénykezési szünetet augusztus 20-ig szabadságra ment. Így az OVB helyzetén már az - időtartamában végtelennek minősülő - AB előtti soronkívüliség azonnaliságra váltása sem segíthet, hiszen az új szabály által megkövetelt szavazás napja előtti 42. nap a szabadság leteltekor lejár.
Nincs más hátra, mint együtt pironkodni. Talán még nem késő!
Budapest, 2010. július 17.
* A publikált változatot lásd a Népszava - 2010. július, 21. szerda 168. szám - 6. oldalán „Pironkodás” cím alatt.
Látogatók száma
a mai napon: | 49 | |
a héten: | 720 | |
a hónapban: | 2832 | |
összesen | 433632 |
az oldalt jelenleg nézik: 31