Fogarasi József

Földvár felé, félúton: Budakalászon

 

 

Aki tudja, merre van B. Földvár, az azzal is tisztában van, hogy mennyi az annyi és mennyi a félút, hazulról. Bevezetőnek ennyi is elég.

 

 

Mindketten tisztában vagyunk az idő múlásával és annak jelentőségével. Én már több mint húsz éve nem számolom és nem is ünnepelem. Számomra nincs jelentősége. Az idő tény és állapot kérdése. Meg még valami: hagyunk-e nyomot az utókornak a létezésünkkel. Ha igen, emlékezni fognak ránk. Munkánk, tevékenységünk révén elhagyjuk az említett félutat. Te - a mai nappal már - biztosan! Két kezed alkotásának köszönhetően sokan túlélték a múló időt, ők sosem felejtenek el. A többi csak névtelen állomás, amelyen túlrobog az idő, s a vége egy marék hamu, rajtuk már nem segíthetsz.

 

 

Jó volt ez ünnepi esemény részeseként nézni, hogy vannak, akik nem foglalkoznak az emelkedő évszámokkal. Őszintén tudnak örülni és ünnepelni a családdal, a barátokkal és az ismerősökkel együtt. Ez erőt ad másoknak is az ünnepléshez, még ha azt csak belülről is teszik.

 

 

Számomra e „félút” felét kitevő ismeretség, büszkén vallott barátság, amelyben nem a „színek” voltak fontosak, hanem az eszmék! Amelyek nélkül nem érdemes hosszú ideig élni. A legfontosabb azonban a belső „hit”, ez ad erőt az eszmék megvalósításához. Képletesen, a novemberi „jutalomút” is – talán – ezt igazolja.

 

 

Kívánok hozzá kikezdhetetlen egészséget, boldogságot, és ha mindez megvan, a pénz már nem számít!

 

 

Fohász

 

 

Herceg: tartsd meg (B.L.) Őt egészségben, ép elmével és mindvégig biztos kézzel!

 

 

Ölellek gondolatban: Fogarasi József

 

 

Budapest, 2010. július 18.

 

 

 

 

 

 


 

 


 

 




 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 25
a héten: a héten: 265
a hónapban: a hónapban: 809
összesenösszesen355257
az oldalt jelenleg nézik: 2