Fogarasi József

Megjelent „A helyi önkormányzatok” című tankönyv-kézikönyv /Kiegészítő füzete és a CD/

 

 

Kivitelezték: a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar (BCE KIK) Alkotmányjogi Tanszék - címbeli tantárgy - oktatói

 

A kiadvány szerzői:

Belányi Márta – Csalló Krisztina – Feik Csaba – Fogarasi József – Tábit Renáta

 

Szerkesztette: Fogarasi József

 

Lektora: Takács Albert

 

Kiadó: HVG/ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest. 2010. /októberi utánnyomás/

 


   

 

 

A könyv bemutatására 2010. január 19-én (kedden) 11.00 órai kezdettel került sor a Budapesti Ügyvédi Kamara I. emeleti kistermében. A meghívók - az időpont kijelölése és a bonyolult egyeztetések miatt - a kelleténél talán - valamivel - később érhettek célhoz. Ennek és a hirtelen jött országos havazásnak is betudhatóan a kb. száz fő személyre szólóan - és a száznál több jegyzőhöz e-mailon eljuttatott - meghívott közül csupán kb. 50-60 fő tudott megjelenni és dr. Kaltenbach Jenő (a Független Rendészeti Panasztestület elnöke; tanszékvezető egyetemi docens) laudációját, továbbá a lektor (dr. Takács Albert tanszékvezető), majd a szerkesztő (dr. Fogarasi József) gondolatait meghallgatni. Hozzászólóként dr. Kilényi Géza professzor úr hívta fel a figyelmet a mai magyar közigazgatás ideálisnak nem mondható helyzetére és megoldandó néhány - alapvetően sürgős - problémájára.

 

 

A könyv szerzőit a szerkesztő mutatta be a megjelent vendégeknek:

 

 

Belányi Márta Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal – Felügyeleti és Igazgatási Monitoring Főosztály – főosztályvezető-helyettes; a BCE KIK Alkotmányjogi Tanszék, külső munkatársa;

 

Csalló Krisztina BCE KIK Alkotmányjogi Tanszék, egyetemi tanársegéd – PhD. téma címe: A helyi önkormányzáshoz való alapvető jog, témavezető: Dr. Chronowski Nóra tanszékvezető egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar;

 

Feik Csaba jegyző, Ercsi Polgármesteri Hivatal; BCE KIK Alkotmányjogi Tanszék, külső munkatársa;

 

Tábit Renáta BCE KIK Alkotmányjogi Tanszék, egyetemi tanársegéd – PhD. téma címe: A helyi önkormányzati feladat- és hatáskörök és az azt megvalósító szervezetrendszer – irányok és lehetőségek, témavezető: Dr. Petrétei József egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.

 

 

Ezt követően a szerkesztő - a kézikönyv összeállítóival közösen képviselt - a jövő jogalkotójának címezve, néhány megoldásra váró gondolatot, elképzelést osztott meg a hallgatósággal:

 

 

  - Továbbra is a közigazgatás (államigazgatás és önkormányzati igazgatás) egységét vallva, az önkormányzati közigazgatást a közigazgatási rendszer egyik - nagy fokú autonómiával rendelkező - egységeként (alrendszereként) célszerű tekinteni, amely az egységes állami szervezeti rendszer keretén belül - az alkotmány biztosította és garantálta - nagy fokú önállósággal rendelkezik; működése és tevékenysége felett a – jelenlegi – törvényességi ellenőrzést egy szigorúbb, szakmai jellegű, törvényességi felügyelettel lenne kívánatos felváltani.                                                                                                       [Mindez azt is jelentené, miszerint a közigazgatáson belül a jegyzők által végzett igazgatási tevékenység nem képez(het)ne önálló homogenitást, e tevékenység csupán az államigazgatási szervezeti alrendszeren belül végzett egyfajta hierarchikus szolgálatnak minősül(ne), amely szakmai tekintetben az államigazgatási hierarchiában felsőbb szinten elhelyezkedő regionális államigazgatási hivatal ellenőrzése, minősítése alatt állna (kell, hogy álljon). A jegyzői munkával szemben megkövetelendő szakmai minőség biztosítása végett munkavégzésük színtereként – a községek helyett – a kistérséget lenne kívánatos kijelölni, míg a munkáltatói joggyakorlás jogosítottja az illetékes regionális államigazgatási hivatal vezetője len(het)ne.]

 

       

 

          - A helyi önkormányzás tekintetében el kellene végre dönteni a jogalanyiság kérdését, nevezetesen: kit illet meg a helyi önkormányzás joga: a település választópolgárainak közösségét, mint kollektív jogalanyt, avagy a választópolgárok által közvetlenül és titkosan választott önkormányzati képviselőkből álló képviselő-testületet? 

[A jelenlegi, kollektív jogalannyá előléptetett választópolgári közösséget ugyanis az un. alanyi jogok közül csupán a négyévenkénti egyszeri (lemondás, haláleset, járvány vagy más természeti katasztrófa esetén ennél többszöri) választás jogán kívül, semmi más nem illeti meg. Gondoljunk itt például a képviselői mandátum kötetlenségéből adódóan amúgy sem gyakorolható utasításadás-, beszámoltatás-, visszahívás jogára, avagy a képviselő-testület helyi népszavazás útján történő feloszlatás jogának hiányára. Továbbá, ez az előbbiekben említett kollektív jogalany - mint az önkormányzati tulajdon letéteményese - még a tulajdonosi jogok tekintetében sem rendelkezik egyetlen konkrét jogosítvánnyal sem. Az Ötv. 80. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a tulajdonost megillető jogok gyakorlása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik sőt, az önkormányzati feladat- és hatáskörök címzettje is - a kollektív jogalany (a választópolgárok települési összessége) helyett - egyedül a képviselő-testület. De, továbbmenve: még az önkormányzati feladat- és hatáskörök is a képviselő-testületé, bár kivételesen, törvény megállapíthat a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének is önkormányzati feladat- és hatáskört. Mindez azonban sovány vigasz a kollektív jogalany számára!]                                                                                                                                

 

 

          - A jelenlegi rendkívül széles feladatkörrel felruházott helyi önkormányzati rendszer, amely közel 3.200 azonos jogállású egységből áll, a jövőben azonos minőségű szinten már nem lesz fenntartható. Ez a „sokaság” - amellyel egyébként úgy a szakma, mint a politika is tisztában van - ma már se nem észszerű, se nem gazdaságos. A lehetséges megoldások egyike, a jelenlegi önkormányzati „egységek” számának csökkentése. Továbbá, esetleg az önkormányzati rang (cím, státus stb.) törvény által meghatározott feltételek meglétéhez, teljesítéséhez kötése, amelyek – ellenőrzést követő lényeges hiányosságuk, illetve – nem teljesülésük megállapítása esetén visszavonásukat, de akár az önkormányzati rangú település egyszerű státusú településsé történő visszaminősítését is eredményezhetné. Avagy, bizonyos, jól körülhatárolható, alapvető fontosságú önkormányzati feladatok teljesítését minőségi mutatókhoz lehetne kötni, ellátásukat esetleg kötelezően létrehozandó társulások körébe utalni.

 

 

            - A jelenlegi önkormányzati választás jogállami „képmutatásával” fel kell hagyni. A kompenzációs listát, amelynek összetételébe, sorrendiségébe a választópolgár tényleges beleszólással nem rendelkezik, meg kellene szüntetni. Az önkormányzati képviselő-választás tényleges joga legyen mindenütt a választópolgáré, akár a relatív-többséges elv érvényesítésének a fenntartásával is. Amennyiben a kompenzációs lista fenntartásának szükségessége támadhatatlan politikai elv lenne, úgy a listaállítás jogát a független jelöltek részére is biztosítani és garantálni kell.

 

 

            - A jelenlegi „gyenge” polgármesteri jogállás/pozíció fenntartásának elméletét és gyakorlatát alaposan felül kell vizsgálni. Ennek eredményeként a mindenütt közvetlenül, a választópolgárok által választott polgármestert törvényben rögzített, tényleges önkormányzati feladat- és hatáskörrel kellene felruházni, akár a képviselő-testület „kárára” is. A képviselő-testület feloszlásának kimondásával automatikusan együtt járó polgármesteri tisztség megszűnésének jelenlegi lehetőségét, pedig célszerű lenne azonnal, hatályon kívül helyezni. Ezzel szemben a polgármesteri pozíció erősítése végett lehetővé kellene tenni, hogy a polgármester, írásban előterjesztett indítványa esetén a képviselő-testület feloszlásához, akár az összes önkormányzati képviselő titkos szavazás során leadott 1/3 igenlő szavazata is elegendő lenne.

 

 

             - Az önkormányzó képviselő-testület jogalanyiságának kimondása esetén a lakossággal való közvetlen kapcsolattartás kötelező fórumait, formáit és eszközeit, működési elveit – a jelenleg, SZMSZ-ben történő szabályozás helyett – magában az önkormányzati (szervezeti) törvényben lenne célszerű és szükséges elhelyezni.

 

 

             - Az önkormányzat rendeletalkotási tevékenységét a jelenleginél sokkal szigorúbb – anyagi és eljárásjogi – keretek közé terelve, gyakoribb és eredményesebb (hatékonyabb) törvényességi felügyeleti rendszerbe ágyazva újra kellene gondolni. A rendeletek kihirdetése, hatályba-léptetése és megtekinthetősége tekintetében egy érdemi - az állampolgárt védő - garanciarendszert kellene létrehozni és működtetni. Jogsértés észlelése esetén - akár az adott rendelet egészére kiterjedően - a végrehajtás felfüggesztésének jogával is fel lehetne ruházni a törvényességi felügyeletet ellátó szervet, különös figyelemmel arra a jelenlegi sajnálatos és tarthatatlan tényre, miszerint az Alkotmánybíróságot a felülvizsgálat elvégzése tekintetében – az önmérsékletén kívül – semmiféle határidő nem köti. E jelenlegi állapotnak a további fenntartását jogállami szempontok sem indokolják.

 

 

            - A közvetlen hatalomgyakorlás intézményeinek (helyi népszavazás, helyi népi kezdeményezés, közmeghallgatás) szabályozása, ma már – az Ötv.-től független – önálló törvény alkotását igényelné. Megszüntetve általa a képviselő-testületet e téren, jelenleg megillető önálló - anyagi és eljárásjogi - normaalkotási jogosultságát.

 

 

         - Nem hagyható említés nélkül az önkormányzati érdekképviseleti-érdekérvényesítési szövetségi rendszer témaköre sem, amely a jelenlegi - pártpolitikai alapokon szerveződő - formában működésképtelen. Mindez nem tesz jót az önkormányzatok és a Kormány közötti egyeztetési folyamtoknak. Szerzők álláspontja szerint e témakör önálló törvényi (fejezeti) szabályozást igényelne, részletezve benne az érdekérvényesítés legelemibb feltételeit és garanciáit.

 

 

            - Végezetül, megemlítésre került a helyi önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok közötti együttműködési, kapcsolati rendszer, szabályozatlanságának a kérdése is, mint az Ötv. egyik hiányossága, adóssága. E témakörhöz a jogalkotónak az Ötv. módosításakor, illetve a helyi önkormányzati rendszer korrekciójakor nagyobb körültekintéssel és alaposabb részletességgel szükséges majd közelítenie.

 

 

            - Befejezésként röviden – utalásszerűen – a Helyi önkormányzatok című tantárgy oktatásának hogyan tovább és gyakorlatiasabbá tételének kérdése is szóba került. Keretei a tanszéken belül már körvonalazódtak, nevezetesen: a most bemutatásra került tankönyv-kézikönyv tartalmához igazodva átdolgozásra kerül „A helyi önkormányzás iratmintatára” című kiadvány, és vele párhuzamosan készülne el „A helyi önkormányzati jogesettár” (mindkettő esetében támaszkodva az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok helyi önkormányzatokkal összefüggő témakörben hozott határozataira). Hosszabb távban gondolkodva, figyelemmel a tantárgynak a BCE KIK mesterkurzusán történő megjelenésére közös gondolkodás folyik egy új tantárgy oktatása bevezetésén, „Önkormányzattan” munkacímen.

 

 

A könyvbemutató a Kiadó képviselője által mondott zárszóval ért végett, majd ezt követően -  állófogadás keretében - a könyv készítői, méltatói és a vendégek között kötetlen vélemény- és eszmecserére került sor.

 

 

 

Budapest, 2010. január 21.

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 19
a héten: a héten: 259
a hónapban: a hónapban: 803
összesenösszesen355251
az oldalt jelenleg nézik: 5