Fogarasi József

MEGSZÜNTEK a PÁRTOK !

2024. november 09. szombat

 

 

Berobbant az országot megrengető hír! Minden előzmény és utaló jel nélkül a Parlament egyhangúan hatályon kívül helyezte - mégpedig 100 %-os többséggel - a párttörvényt!

 

 

A média „felborult”, teljes lett a káosz, a közösségi oldalak füstöltek, mindenki ellenőrizni akarta a hír valóságát, mert nem akart hinni a szemének! (Fülének?)

 

 

A kormányőrség azonnal bezárta a Parlament épületét, még a Kossuth teret is lezárta. Sőt, a mindezt elégtelennek minősítő Belügyminisztérium kordont vont a terület köré: kirendelte a TEK-t és a készenléti ezredet. Őket pedig a honvédelmi miniszter utasítására a vidékről felrendelt gépesített lövészdandár kerítette körbe. Mindezzel egyidejűleg, valamennyi – használatban lévő és használaton kívüli – forgó- és merev-szárnyú repülő a légtérbe emelkedve körözni kezdett az ominózus térség felett.

 

 

A kormánytagok hanyatt-homlok menekültek a közeli-, közel-keleti- és távoli birtokukra, kivárásra játszva. Vajon mit lép erre a miniszterelnök? Többen menedékjogot kértek a pártjaikhoz közelálló nemzetek követségein (viszonzást várva eddig nyújtott önzetlen támogatásukért.)

 

 

A kormánymédia és csatlósai, béna kacsaként próbálták a hírt cáfolni. Különböző teóriákat gyártottak: a parlamenti képviselőket ideggázzal megbénították és kikényszerítették tőlük a párttörvény eltörlését, földönkívüliek szállták meg a Parlamentet, hogy megbénítsák az ország működését. Azonban – tanácstalanul – végképp elhallgattak, amikor mindez a Magyar Közlönyben is megjelent.

 

 

A gazdasági élet kábultan vette tudomásul, hogy magára maradt, nincs kit megvesztegetnie, nem kell lobbiznia, a tőzsde, minden magyarázat nélkül mély-zuhanásba kezdett, a bankokat megrohanták a kis-, közepes- és nagy számlatulajdonosok és vadul kezdték készpénzben kivenni megtakarításaikat, illetve mindezen összegeket a már korábban megnyitott külföldi bankszámláikra utalni, átváltva egyben a forintot, biztosabb valutákra.

 

 

A klasszikus - kispadra ültetett - közgazdaságot művelők végre számolgatni kezdtek, majd elszörnyülködtek a több tízezer milliárdos eredményen, amely összeg e jól sikerült „akciót” követően az állami költségvetést kívánja majd hizlalni, s amely - feltehetően - az átcsoportosítást követően az egészségügy, az oktatás, a szociális és a nyugdíj szféra, illetve az önkormányzatok javát fogja szolgálni.

 

 

A jogvégzettek tábora is felbolydult, mégpedig attól függő intenzitással, hogy eddigi tevékenységüket ki és mekkora (adózatlan) összeggel pénzelte. Közülük sokan – különösen a pártfüggők – alkotmányellenességet kiáltottak, de voltak olyanok is, akik e skandalum miatt ENSZ csapatokat akarták behívni, mivel nem bíztak a pártsemleges, csupán nemzeti lózunggal átitatott, állítólag hazafias-patrióta alapon működő magyar honvédségben.

 

 

A józanabb és csupán a „puszta” paragrafusokon nevelődött, ál- és valós tudorok, máris értelmezni kezdték a még ki sem hűlt új törvényt, amely a végrehajtási rendelkezéseket is magába foglalta. Egyértelművé téve a törvényből „kimaradt” jóléti célt: a jogutód nélkül megszűnt pártok vagyonának általános örököse a Magyar Állam. Mindez pedig azt jelenti, miszerint valamennyi pártvagyon, kapcsolódó alapítványi vagyon hasznosításáról - jogszerűen - egyedül  egy pártnélküli Parlament jogosult dönteni. Ezzel egy időben a pártoknál, pártalapítványoknál, bel- és külföldről támogatott egyéb szervezeteknél, továbbá az állami szerveknél, hatóságoknál, közigazgatási- gazdasági- és más szerveknél a pártfunkcionáriusok és a pártalkalmazottak foglalkoztatási jogviszonya bérezésükkel együtt azonnali visszaható hatállyal, megszűnt. Helyükre, az állam által létrehozott új, Rehabilitációs Minisztérium által kinevezett - a kormányfő részéről ellenjegyzett - új-rendszerhű személyek kerülnek.

 

 

Abban a távolabbra nézők, és látók is, egyetértettek miszerint azonnali választásokat kell kiírni, a választási törvényt pedig át kell írni, mégpedig az új egyesülési jogról szóló törvény alapul vételével, hiszen ne feledjük, a hatályon kívül helyezett párttörvény saját legitimitását - anno - ebből a jogszabályból vezette le és eredeztette.

 

 

Innentől kezdve a pártszervezetek és ifjúsági-, illetve fizetett civil szervezetei, alapítványai-, sajtóorgánumai elkezdtek egymásra mutogatni: te csak ne dumálj, mindez a folytonos, véget nem érő hazugságotok eredménye, amivel félrevezettétek a társadalmat, az embereket, akik aztán nem tudták eldönteni, hogy melyik hazugság volt előbb? Így aztán érthető, hogy a nép mindezen hazugsághalmazt képviselőiken keresztül meg kívánta szüntetni, méghozzá egyetlen csapással.

 

 

A párttagok elkezdték elégetni tagkönyveiket, életrajzukat pedig átírni. A pártfunkcionáriusok és pártalkalmazottak ezrei új munkahelyek után kezdtek nézni, lázasan keresve azt az új hátsót, amit továbbnyalhatnak, miközben mások előtt önmagukat a rendszer áldozataiként bemutatva igyekeztek tetszelegni.

 

 

Az ország – mint a régi szép türk időkben – háromfelé szakadt. Voltak, akik ennek örültek, voltak, akik sírtak, jajveszékeltek és olyanok is akadtak, akik csupán vállukat vonták, mondván: ezután is élni, dolgozni kell a mindennapi betevőért, családjuk eltartásáért. És továbbra is csupán reménykedni lehet, talán most már a pénzük is többet fog érni, hiszen nem lesz, aki megtizedelje, vagy leginkább megfelezze jövedelmüket.

 

 

Szervezett bandák kezdtek garázdálkodni az országban, leszaggatva a pártzászlókat, elégetve a funkcionáriusok képeit, a pártok jelképeit, emblémáit; a közismert haszonlesőknek meg bemutatták azt a jelet, amit anno a cézárok alkalmaztak a halálra ítélt gladiátorok kiiktatására.

 

 

És aztán eljött a holnap! Az emberek folytatták a mindennapi teendőjüket, munkába mentek, elvitték a gyerekeket az óvodába, iskolába; tervezték másnapjaikat és nem volt hiányérzetük.

 

 

Egy cseppet sem hiányolták, vagy keresték a pártkapcsolatokat. Minek, mondták! Kezdték jól érezni magukat, saját bőrükben. Hiszen az eddigi kapcsolataikat alattomosan mérgező közeg kiiktatásával emberi kapcsolataik más, elviselhető dimenziókba helyeződtek.

 

 

Fellélegeztek, a látásuk kitisztult, értelem kezdett sugározni belőle, a köd is felszállt, így aztán tisztábban kezdtek látni. Különböző nyugtató-, antidepresszáns-, ajzószereiket, gyógyszereiket pedig eldobták és keblükre ölelték a már majdnem elfelejtett családtagjaikat, barátaikat, ismerőseiket, munkatársaikat és még az ismeretleneket is.

 

 

És ekkor, verejtékben úszva felébredtem! Te mikor fogsz végre FELÉBREDNI? Vagy csak ALSZOL, továbbra is?

 

 

 

Budapest, 2024. szeptember13-án, pénteken! Szerencsére?!

 

 

Maklári Iván

szerző