Fogarasi József

Jogszakmai MEDITÁCIÓ-vízió a PILLANATNYI-JOG jelen államában…

 

 

SZÜKSÉG VAN ENNYI (közpénzből hízó-gazdagodó) TÍPUSÚ-SZINTŰ-DARABSZÁMÚigazságszolgáltatás körül izgő-mozgó NYÜZSIZŐLÁTSZAT JOG-intézményre?

 

Mottó:

 

„Vagyok, mert viszketek és

cselekszem, mivel vakarózom.”*

 

 

I.

 

1.                     Álláspontok az alkotmányjogi panasz, mint beadvány „jogorvoslati” jellegével kapcsolatban

 

 

     1.1.                       GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA – LŐRINC VIKTOR – ZŐDI ZSOLT**: Egy új alkotmányjogi panaszeljárás (Abtv. 27.§) jelentőségének mérhetősége a bírósági és alkotmánybírósági alapjogvédelem rendszerében c. tanulmány az alkotmányjogi panasz tekintetében az alábbi megállapítást teszi:[1]

 

„A jogalkalmazás alkotmányossága szempontjából az Alkotmánybíróság – minden ezzel ellentétes, bár nem kifejezetten erre a jelenségre vonatkozó általános deklaráció [2: Pl. 3037/2014. (III. 13.) AB határozat] ellenére – fellebbviteli fórummá vált. Az Alaptörvénynek megfelelő bírósági eljárás és így az Alaptörvénynek megfelelő döntéshozatal az összes rendes bíróság alkotmányos feladata. [3: Vissy Beatrix: „A bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata, mint a politikai hatalom korlátozásának eszköze?” In: Gárdos-Orosz Fruzsina – Szente Zoltán: Alkotmánybíráskodás 2010–2015 (Budapest: HVG-ORAC 2015) 349–374.]

 

Az Alkotmánybíróság tehát az Abtv. 27. §-a szerinti eljárás keretében valami olyat vizsgál, amit a rendes bíróságtól el kell várnunk egy alkotmányos demokráciában. Fellebbviteli fórumként megvizsgálja, hogy az ügyben eljáró bíró az Alaptörvénynek megfelelően döntött-e. Természetesen az Alkotmánybíróság határozatának a konkrét ügyön túlmutató, a bírósági gyakorlatot és végső soron a jogalkotást és a jogalkalmazást általában is formáló (objektív jogrendvédelmi) jelentősége fokozott. Az Alkotmánybíróság határozatai egyrészt jogforrástani pozíciójukból fakadóan még egyedi ügyön keresztül is, erga omnes („mindenkiért”) hatályukkal formálják a jogrendet.

 

Az Alkotmánybíróság sajátos eljárásjoga is igazolja, hogy a testület jogalakító funkciója a törvényhozásé és a bíráskodásé között helyezkedik el. Az már korábban is széles körben elismertté vált, hogy az Alkotmánybíróság úgymond „negatív jogalkotó”, új hatásköreit figyelembe véve pedig azt is el kell ismerni, hogy a konkrét ügyben végső soron a felek „törvényes bírója”.[4: Ezt a felvetést nem érvényteleníti az, hogy az Alkotmánybíróság nem dönti el a peres ügyet.] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszos eljárások során a konkrét peres ügy alkotmányos vonatkozásában fellebbviteli bíróságként jár el. Az alkotmányossági felülvizsgálat köre az egyes ügyekben azonban szűkre szabott. [5: Pl. alkotmányjogi panaszban kizárólag az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet hivatkozni [3252/2012. (IX. 28.) AB végzés]; nem lehet alapvető alkotmányjogi jelentőségű a „kizárólag magánjogi jellegű” jogalkalmazási kérdés {3072/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [9]}; az eseti mérlegelésen alapuló rendes bírósági döntést az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül: a „bizonyítás eredményének megállapítása során végzett bírói mérlegelés” felülvizsgálatát nem végezheti el {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]}; az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel „[a] bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének” felülvizsgálatára, valamint annak megítélésére sem, hogy „a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek”, más szóval, nem bírálhatja felül ismételten a bírósági eljárás teljes egészét {3359/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [8]}.”

 

1.2.                     Az Emberi Jogok Európai Bírósága [továbbiakban: EJEB] a Szalontay Győző kontra Magyarország ügyben a kérelmezőnek a 2013. november 7-én benyújtott kérelmére a 2019. március 12-én hozott 71327/13. sz. határozatában az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellegével kapcsolatban hozott érdemi döntést:[2]

 

Az EJEB határozat hivatkozott az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) alábbi rendelkezéseire: 26. § (1)-(2) bek.; 27. §; 28. § (1)-(2) bek.; 29. §; 30.§ (1) és (5) bek.; 39. §; 41. § (1) bek.; 45. § (1)-(2),(6)-(7); 56.§ (1)-(4) bek.

 

A határozat az alábbi indokolást, illetve döntést tartalmazza:

 

„A. A felek beadványai

 

1. A Kormány

27. A Kormány előadta, hogy a kérelmezőnek lehetősége volt alkotmányjogi panaszt benyújtani az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdése vagy 27. §-a alapján, amely hatékony jogorvoslatot jelenthetett volna sérelmeire. Továbbá, ami a kérelmezőnek a bíróságok pártatlanságának hiányára vonatkozó panaszát illeti, a Kormány előadta, hogy a kérelmező nem nyújtott be elfogultság miatti kifogást az ügyében eljáró bírákkal szemben. Ezért a Kormány azon a véleményen volt, hogy a kérelmező nem merítette ki a magyar jog szerint rendelkezésre álló hatékony jogorvoslati lehetőségeket, ahogyan azt az Egyezmény 35. cikkének 1. bekezdése megköveteli. Mindenesetre álláspontjuk szerint a kereset nyilvánvalóan megalapozatlan.

 

2. A kérelmező

 

28. A kérelmező nem értett egyet. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetőségével kapcsolatban előadta, hogy a Kormány nem hivatkozott az Alkotmánybíróság olyan határozataira, amelyek azt mutatnák, hogy a javasolt jogorvoslat az adott körülmények között hatékony lett volna, ahogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megköveteli. Hivatkozott a Király és Dömötör kontra Magyarország ügyre (10851/13. sz., 48. §, 2017. január 17.). Ezen túlmenően a folyamatban lévő eljárás során nem volt lehetősége érdemben előterjeszteni az elfogultság miatti kifogást, mert a bizonyítási kérelmének egy részét elutasító határozatok indoklás nélküli eljárási határozatok voltak, ill. a mögöttes okokról csak a jogerős ítéletből értesült.

 

B. A Bíróság értékelése

 

29. A Bíróság először megvizsgálja a Kormány azon kifogását, hogy a belföldi jogorvoslati lehetőségeket nem merítették ki, mivel a kérelmező nem élt alkotmányjogi panaszával.

 

30. A szóban forgó témával kapcsolatos általános elveket a Mendrei kontra Magyarország ügyben hozott ítélet [(dec.), 54927/15. sz., 23–26. §, 2018. június 19.)] ismerteti. Ezen elvek alkalmazását a Magyarországgal szembeni korábbi, az Alkotmánybírósághoz benyújtott panasz eredményességét érintő ügyekben ugyanezen határozat 27–31.

 

31. A fent hivatkozott Mendrei-ügyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelem elfogadhatatlan a belföldi jogorvoslati lehetőségek kimerülésének hiánya miatt, mert az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (2) bekezdése alapján a támadott jogszabály ellen benyújtott alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslat lehetett volna. Alapvetően megelőző jellegű jogorvoslat biztosítása, amely észszerű kilátásokat kínált a sikerre. Megállapította, hogy Mendrei úr panasza közvetlenül a szóban forgó törvényből ered, amelynek alkotmányosságát az Alkotmánybíróság eljárásában meg lehetett volna támadni. Ha ezek az eljárások sikeresek lettek volna, a sérelem alapjául szolgáló törvény hatályon kívül helyezhető lett volna, ami a kérelmező helyzetét orvosolta volna.

 

32. Ezzel szemben a Kormány jelen keresetében az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdésében és 27. §-ában meghatározott eljárásokra támaszkodott. A Bíróságnak ezért meg kell győződnie arról, hogy a kérelmező sajátos körülményeire és panaszának természetére tekintettel a Kormány által megjelölt jogorvoslat elérhető volt-e, hatékony volt-e, és alkalmas volt-e elegendő jogorvoslatra.

 

33. A Bíróság megállapítja, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. §-ának (1) bekezdése és 27. §-a alapján az alkotmányjogi panaszokat akkor vizsgálhatja meg, ha a sérelem – a 26. § (1) bekezdése esetén – az Alkotmánybíróságról szóló törvény 2008. évi IV. az Alaptörvénnyel állítólag ellentétes jogszabály bírósági eljárásban történő alkalmazása, vagy – a 27. § esetében – ha a sérelem az Alaptörvénnyel állítólagosan ellentétes bírósági ítéletek következtében keletkezett (lásd a fenti 22. pontot). Megjegyzi, hogy a kérelmező ügye mindkét kategóriába sorolható. Sérelmei az alábbiakra vonatkoztak: (i) a büntetőeljárási törvény azon rendelkezésének alkalmazása, amely megtiltja őt abban, hogy elfogultság miatt hatékonyan kifogást nyújtson be; (ii) elítélése és ítélete, amely az első és másodfokú ítéletekből ered, amelyek a bíróságok pártatlanságáról és a fegyverek egyenlősége elvének be nem tartásáról tanúskodtak. A Bíróság álláspontja szerint ezen kérdések közül az első a vonatkozó rendelkezés (azaz a 26. § (1) bekezdése) alkotmányosságára vonatkozhat, míg a második a törvényalkalmazás alkotmányosságára (vagyis a 27. szakaszhoz). Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy az egyéb hazai jogorvoslatok hiánya mindkét eljárás előfeltétele, és egyik fél sem érvelt azzal, hogy más jogorvoslati lehetőségeket is ki kell meríteni.

 

34. A Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kérelmező panaszai teljes mértékben a tisztességes eljáráshoz való jog hatálya alá tartoznak, amelyet az Alaptörvény rögzít (lásd a fenti 21. pontot). Ez lényeges eltérés a kérelmező által hivatkozott Király és Dömötör ügyéhez képest, ahol a Bíróság nem követelte meg a kérelmezőktől, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljanak, mert „a Kormánynak nem sikerült bizonyítania, hogy alkotmányos alaptörvény létezik, jog vagy olyan hazai bírói gyakorlat, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy – bármilyen sikerrel – a magánélet védelmében a rendőrség beavatkozását kérje” (lásd fentebb idézett Király és Dömötör ügy 49. §-át). A jelen esetben azonban az Alaptörvény XXVIII. cikke a tisztességes eljáráshoz való jogról szól, az Egyezmény 6. cikkéhez nagyon hasonló értelemben.

 

35. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 41. §-a, 43. §-a egy jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezését, illetve a bírósági határozat hatályon kívül helyezését irányozza elő, ha az Alaptörvénysértő; mindazonáltal ezek a szabályok nem biztosítanak kártérítési lehetőséget (lásd a fenti 22. pontot). A Bíróság álláspontja szerint azonban ez nem zárja ki a jelen ügyben szóban forgó jogorvoslatok hatékonyságát. A kifogásolt jogszabálynak az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdése szerinti esetleges hatályon kívül helyezése, valamint a 27. § szerinti bírósági ítéletek hatályon kívül helyezése ugyanis új eljárást eredményezett volna az illetékes büntetőbíróságok előtt a törvény 41. §-ának megfelelően. Ráadásul, a 27. §-a alapján kizárólagosan benyújtott alkotmányjogi panasz az ítéletek hatályon kívül helyezését és a kérelmező ügyében új eljárást is eredményezhetett volna. Ezért a Bíróság meggyőződött arról, hogy egy sikeres alkotmányjogi panasz akár az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. (1) bekezdésének és 27. §-ának kombinációjára, akár csak a 27. §-ra támaszkodva alkalmas lett volna a sérelem megszüntetésére azáltal, hogy megtiltja az Alkotmánybíróságról szóló törvény, a kifogásolt szabály alkalmazását és a kérelmező ügyében új eljárás elrendelését. Ha a kérelmező a jogerős és kötelező erejű másodfokú ítélet után alkotmányjogi panasszal élt volna, a pozitív eredmény a büntetőeljárás újrakezdése formájában biztosított volna számára jogorvoslatot, ezúttal a kifogásolt eljárási szabálytalanságoktól mentesen.

 

36. A Kormány által javasolt jogorvoslat tehát lehetőséget biztosít a legfelsőbb nemzeti bíróságnak arra, hogy megvizsgálja a jelen ügyben állítólagos jogsértéseket (lásd Azinas kontra Ciprus [GC], (56679/00. sz., 38. §, ECHR 2004 –III.), tekintettel arra, hogy a jelen keresetet jóval 2012. január 1-je, az Alkotmánybíróságról szóló törvény megalkotásának időpontja után nyújtották be (lásd a fenti 22. pontot).

 

37. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal párosulva, vagy kizárólag a 27. § szerinti alkotmányjogi panasz a gyakorlatban észszerű kilátásba helyezte volna a sikert, a Bíróság megállapítja, hogy a Kormány nem hozott fel példát olyan esetekre, amelyekben az Alkotmánybíróság a jelen keresetben felmerülőhöz hasonló kérdésekkel foglalkozott. A Bíróság azonban a szubszidiaritás elvének hatálya alá tartozó felügyeleti szerepének tudatában úgy ítéli meg, hogy nem helyettesítheti saját álláspontjával az Alkotmánybíróság álláspontját, amely a maga részéről nem kapott lehetőséget, hogy megvizsgálja a kérelmező ügyében felmerülő kérdéseket (lásd fentebb idézett Mendrei, 38. §).

 

38. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának küszöbkövetelménye, hogy az Alaptörvénnyel való ütközésnek jelentősen befolyásolnia kell a szóban forgó bírói döntést (lásd a fenti 22. pontot). A Bíróság véleménye szerint ez vitatható követelés lehetett a kérelmező részéről, tekintettel a jelen keresetében felhozott állításainak természetére. Ezek lényegében azon állítás körül forognak, hogy a fegyverek egyenlősége elvének be nem tartása és a bíróságok pártatlansága tisztességtelen eljárásban való jogtalan elítéléséhez vezetett.

 

39. A fenti megfontolások fényében a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a kérelmező esetében vagy a 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz, valamint a kifogásolt jogszabály 27. §-a szerinti panasz (azaz a 285. §. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény) vagy a kizárólag a 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az állítólagos tisztességtelen eljárásokban hozott ítéletek ellen olyan elérhető jogorvoslati lehetőségek voltak, amelyek észszerű sikert kilátásba helyeztek. A Bíróság nem lát olyan körülményt, amely mentesítené a kérelmezőt az ilyen panaszok benyújtásának kötelezettsége alól a jelen ügyben. A Bíróság arra is felhívja a figyelmet, hogy kész megváltoztatni a szóban forgó jogorvoslatok lehetséges hatékonyságával kapcsolatos megközelítését, ha a hazai hatóságok gyakorlata ennek ellenkezőjét mutatná (lásd értelemszerűen a Domján kontra Magyarország (dec.), 1. sz. 40.) Ebből következik, hogy a kérelmező nem merítette ki a 35. cikk 1. bekezdésében előírt hazai jogorvoslati lehetőségeket, és a kérelmet az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése értelmében el kell utasítani.

 

41. Ez a következtetés lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy mellőzze a Kormány további elfogadhatatlansági érveit.

 

Ezen okok miatt a Bíróság egyhangúlag

 

Elfogadhatatlannak nyilvánítja a kérelmet.

 

Készült angol nyelven, és írásban értesítették 2019. április 4-én.

 

Marialena Tsirli Jon Fridrik Kjølbro

hivatalvezető elnök „

 

1.3.                     A fenti tanulmány, valamint az EJEB határozata alapján azonban felmerülnek a kérdések: helyes-e az alkotmányjogi panaszt - akár minden egyes ügyben, mérlegelés alapján is, mint ahogy az EJEB indokolásában ez szerepel - jogorvoslatnak tekinteni; illetve, ha igen, akkor a „jogorvoslathoz való jog” nélkülözheti-e a nemzeti jogalkotás tekintetében az ennek való minősítést; hiszen a Kormány maga hivatkozott az EJEB előtti eljárás(ok)ban az Abtv. 26. § (1)-(2) és 27.§ (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz indítványok tekintetében azoknak a nemzeti jogrendben betöltött jogorvoslati jellegére, mindezt azonban a jogalkotással létrehozott normarendszer nem tükrözi vissza.

 

Az Alkotmánybíróság a jogorvoslati joggal kapcsolatban a következőket állapítja meg:[3] „Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatát figyelembe véve az is megállapítható, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmét a felülvizsgálati eljárás esetleges elmaradása, a felülvizsgálati kérelem nem érdemben történő elbírálása nem alapozza meg. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út {lásd 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}. A jogorvoslathoz való jog tehát nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét {3202/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]}, védelmi köre nem terjed ki a rendkívüli, azaz a jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra, így a felülvizsgálatra sem {lásd pl. 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [20]}. Az Alkotmánybíróság a 3025/2016. (II. 23.) AB határozata indokolásának [24] bekezdésében megerősítette azt a töretlen gyakorlatát, amely szerint „az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti […]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe”{hasonlóan: 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]}.

 

A fentiek tehát álláspontunk szerint vonatkoznak az EJEB előtti panasz eljárásra is, abban a tekintetben, hogy a magyar nemzeti jog alapján mi minősül jogorvoslatnak. Legfőképpen ezt az EJEB előtt a Magyar Államot képviselő - Kormány nevében eljáró - Igazságügyi Minisztériumnak (a továbbiakban: IM) kellett volna tudnia.

 

Természetesen az EJEB hatáskörébe tartozik azon eljárási feltétel vizsgálata, hogy a magyar nemzeti jog alapján a „jogorvoslat kimerítése” milyen eljárások megindítását és befejezését jelenti az EJEB-hez fordulás tekintetében; azonban az IM ehhez álláspontunk szerint nem szolgáltathat olyan adatot, és nem képviselhet olyan álláspontot, amely ellentétes az Alkotmánybíróság döntésével; mert az AB végzés is kötelező; még az IM-re is. A Szalontay vs. Magyarország ügy bár 2013. évben indult, de az Alkotmánybíróságnak kötelező elvi álláspontja már ezt megelőzően kialakításra került. A magyar nemzeti jogalkotás ugyanakkor nem serénykedett annak az álláspontnak a hazai jogba történő „átültetésével”, amelyet a jogorvoslat tekintetében a Szalontay vs. Magyarország elleni panaszügyben az IM képviselt.

 

Az ilyen - tulajdonképpen „skizofrén” - eljárási mód jogilag etikátlannak minősíthető, hiszen tudvalevő: nemcsak az alkotmányjogi panasz, de a bíróság előtti felülvizsgálati eljárás sem tekintendő az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslatnak. Az IM - a Kormány képviselőjeként - az EJEB előtt mégis azt állítja, hogy a panaszos kérelme azért nem bírálható el érdemben, mert nem merítette ki az alkotmányjogi panasz intézményének igénybevételét. Mindezen gyakorlat - véleményünk szerint - egyáltalán nem felel meg a Polgári Törvénykönyv - anyajogi - követelményének.[4]

 

1.3.1.                    Hogy mik azok a tényezők, amelyek az alkotmányjogi panasz nemzeti „jogorvoslathoz való jogba” tartozását kizárják, álláspontunk szerint a következők:

 

a)            A jogorvoslathoz való jog lényege, hogy a polgár kifogásolhassa az állami szerv döntését a kérelme, vagy a vele szemben indítványozott döntés (hivatalból indított hatósági eljárás, közvádas büntető eljárás vagy szabálysértési eljárás stb.) tekintetében: azaz a megállapított tényállást, az alkalmazott jogot, valamint azon eljárás jogszerűségét, amelyben a vele szembeni határozatot meghozták. A jogorvoslati eljárást kérelmében a kérelmezőnek arra kell alapoznia, miszerint a hozott határozat (döntés) a jogát vagy jogos érdekét sérti. [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés].

 

Márpedig az Alaptörvény nem teszi lehetővé jogorvoslat előterjesztését az Alkotmánybíróság döntésével szemben. [Még az egyes alkotmánybíró vagy az öttagú tanács döntésével szemben sem!][5] Ezért véleményünk szerint - mivel az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz ügyben hozott döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak - az alkotmányjogi panasz sem tekinthető jogorvoslatnak.[6]

 

Ezt feltehetően azzal lehet némiképpen alátámasztani, miszerint az Alaptörvény az Alaptörvény szerint nem minősül jogszabálynak.[7] Az Alaptörvény be nem tartása tehát nem jogszabálysértés; amely általában követelményként szerepel a jogorvoslatok előterjesztésénél, hogy ezt a jogorvoslattal élő a kérelmében jelölje meg![8]

 

b)            Az Alaptörvényben nincs a polgárt megillető és az Alaptörvény I. cikk alapján védett alapvető jog az Alkotmánybíróságra, illetve eljárására vonatkozóan; mint ahogyan ez a hatóságok, illetve eljárásai tekintetében az Alaptörvény XXIV. cikkében, valamint a bíróságok, illetve a bírósági eljárások tekintetében a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított.

 

Itt azonban meg kell még jegyeznünk: az Alkotmánybíróság megállapítása szerint[9] az Alaptörvény I. cikke - annak ellenére, hogy ez az alaptörvényi rendelkezés a „Szabadság és Felelősség” részben került rögzítésre - „[…] önmagában szintén nem alapjogot rögzít, hanem az alapjogok egymáshoz való viszonyára, annak alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik. Így, e tekintetben alkotmányjogi panasz sem terjeszthető elő. {3292/2022. (VI. 10.) AB végzés, Indokolás [22]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [20]}

 

Ez annak is következménye, hogy az alkotmánybíró jogállása nem mindenben követi a bíró jogállására vonatkozó szabályokat.

 

Az alkotmánybíró jogállása és javadalmazása a bírókéhoz képest felemás, mert például illetményként a legmagasabb fizetési fokozatban megállapított Kúria tanácselnöki illetmény 130 %-ára jogosult,[10] ugyanakkor járandóságai nem a kúriai tanácselnök járandóságához illeszkednek, mivel az alkotmánybíró miniszteri juttatásra jogosult.[11]

 

Az Abtv. 10/A.§-a[12] különösen sajátos szabályozást tartalmaz, mert

-          valamely alkotmánybíró úgy lehet bíró, hogy bírósági jogi gyakorlata nincs,[13] sőt jogi szakvizsgát sem kell tennie;[14]

-          alkotmánybíróvá megválasztható, ha a 70. életévét nem töltötte be, azonban a bírói (alkotmánybírói) tisztsége nem szűnik meg a 70. életéve betöltésével, mint ahogy ez a bírák esetében irányadó;[15]

-          az alkotmánybírónak nincs fegyelmi, illetve kártérítési felelőssége, mint a bírónak;[16]

-          az alkotmánybíró és a bíró is független, azonban az alkotmánybíró az Alaptörvénynek és törvénynek,[17] míg a bíró csak a törvénynek van alárendelve.[18] Ezzel kapcsolatban azonban megjegyezzük, hogy a bírót is - mint az állam tisztségviselőjét, az Alaptörvény I. cikk (1)-(2) bekezdése alapján - terheli az EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartása, valamint mint tisztviselőt az állam nevében e jogoknak az elsőrendű védelmi kötelezettsége. Az ún. alapjogi alkotmányossági tesztet egy adott konkrét ügyben a bíróságoknak tehát nemcsak az Alaptörvény 28. cikk alapján[19] kell elvégeznie, hanem - az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdése szerint - a jogalkalmazásuk során is.

 

c)             Az alkotmánybíróra vonatkozó integritási szabályok szervezetileg és tartalmilag is enyhébbek a bíróra vonatkozó szabályokénál.

Ezekre vonatkozóan az alábbi tényeket lehet megemlíteni:

 

ca) Az Alkotmánybíróság tagjaira vonatkozó összeférhetetlenséget maga az Alkotmánybíróság tagjaiból álló testület bírálja el és nem külső, független szervezet (Pl. az Országgyűlés - mint a megválasztásukra jogosult szerv - vagy annak bizottsága.)[20]

 

cb) Az Alkotmánybíróság tagjai tekintetében sem az Alaptörvény, sem az Abtv. nem mondja ki, hogy az alkotmánybírák ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók, míg az Alaptörvény a bírák tekintetében ezt kifejezetten tartalmazza.[21]

 

cc) Sajátos szerepet tölt be mind a bírák, mind pedig az alkotmánybírák tekintetében az alkotmánybírósági határozat és a jogegységi határozat.

 

Az Alkotmánybírósági határozat a bírákra is - az ítélkezési tevékenységük során - kötelező.[22] Az Alaptörvény 28. cikke azonban az alkotmánybírósági döntést, illetve annak értelmezését nem említi.

 

Az Alkotmánybíróság gyakorlata arra mutat, hogy a korábbi alkotmánybírósági határozatokat - amely az Alkotmánybíróságra is kötelező - folyamatosan értelmezi. Az Alaptörvény hatályba lépésével az ezt megelőzően hozott alkotmánybírósági döntéseket is (incorporálva) felhasználja az Alaptörvény értelmezéséhez, pedig azok már az Alaptörvény hatályba lépését követően nem volnának figyelembe vehetők.[23] Megjegyezzük: a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény az alkotmánybíróság végzéseivel kapcsolatban nem mondta ki azok hatályvesztését. Hiányosságnak tekintendő azonban az, hogy az Abtv. nem tartalmaz az Alkotmánybíróság számára olyan felül bírálati eljárási lehetőséget, amely lehetővé tenné a hatályon kívül helyezett törvényi rendelkezésekre alapított alkotmánybírósági határozatok hivatalból történő felülvizsgálatát.

 

A jogegységi határozat az Alkotmánybíróságra nem kötelező abban az esetben sem, ha azt a Kúria az Alaptörvény értelmezésével összefüggésben hozta meg.

 

Ezzel szemben az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az Abtv. 37.§ (2) bekezdése alapján az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerződéssel való összhangjának vizsgálata - az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárására vonatkozó szabályok szerint - ha azt a bíró, vagy alkotmányjogi panasz eljárásban az indítványozó kezdeményezi. Az indítványozókra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

 

E szabályozás alapján tehát – az Abtv. hatályba lépést követően a jogegységi határozatokra vonatkozóan megjelent törvénymódosításra [2020. évi CLXV. törvény] – egy jogegységi határozat tekintetében az Abtv. 37.§ (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz eljárásnak 60 napon belül van helye, vagy pedig a jogegységi határozat alkalmazása folytán jogsérelmet vagy alapjogi sérelmet szenvedett fél a bíróságok működéséről és igazgatásáról szóló 2011. évi törvény (Bszi.) 41/A-41/D.§-a alapján jogegységi panasz eljárást kezdeményezhet 30 napon belül a Kúriánál.

 

1.3.2. Az EJEB a 2019. március 12-én hozott 71327/13. sz. határozatában megállapított „Kérelem elfogadhatatlannak nyilvánítása” véleményünk szerint több okból – a jogérvényesíthetőség bizonytalanságára és hektikusságára tekintettel – nem fogadható el, amely körülményeket az alábbi tényezők váltják ki:

 

a)                     Az EJEB-hez való fordulás 4 hónapos határideje az EJEB határozat alapján bizonytalanná válik. Ez sérti a Magyarország ellen benyújtandó panaszok kiszámítható, átlátható, biztonságos elintézését, mivel a Kormány bármelyik ügyben – amelyben nem került sor alkotmányjogi panasz indítványozására – hivatkozhat a nemzeti jogorvoslat kimerítettsége hiányára, ha pedig az alkotmányjogi panasz nem került érdemben elbírálásra (visszautasításra kerül), úgy az alkotmányjogi panasz nem kellően megindokoltsága miatt kerülhet elutasításra („Elfogadhatatlansága kinyilvánítására)”.

 

Véleményünk szerint így az EJEB határozat nem felel meg a Rómában, 1950. november 4-én elfogadott Egyezmény - Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló [1993. évi XXXI.] törvény - 13. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesíthetősége követelményének.[24] Az Egyezmény módosított[25] 35. cikk 1. pontja szerint „Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított négy hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták.”

 

A hivatkozott EJEB 71317/13. sz. határozatban foglalt indokolás ugyanis bizonytalanná teszi a 4 hónapos határidő számítását, ha az Alkotmánybíróság visszautasító végzést hoz, mivel előzetesen az indítványozó részéről nem lehetséges megítélni, hogy az alkotmánybírósági eljárás „jogorvoslati lehetőségnek” minősül-e az adott panasz tekintetében. Mert ha nem, ebben az esetben könnyen az indítványozó – figyelemmel az Alkotmánybíróság eljárásának idejére is – elmulaszthatja a 4 hónapos határidőt. Hiszen ebben az esetben a 60 napos alkotmánybírósági indítványozási határidőre az alkotmányjogi panasz indítványt 2 hónapon belül el kellene bírálni.

 

Az egyértelműség hiányát és a bizonytalanság fenntartását álláspontunk szerint az a tény is előidézi, hogy a Szalontay vs. Magyarország ügyben hozott határozatot követően sem foglalkozott a törvényhozás az Alkotmánybíróság által hozott határozatoknak az EJEB eljárás kezdeményezése iránti határidő tekintetében a nemzeti jogorvoslatként történő figyelembevételére vonatkozó szabályok megalkotásával.

 

E tekintetben utalunk arra, hogy pl. nem tartalmazza az alkotmánybírósági eljárás időtartamát a 2022. január 1-jén hatályba lépett a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény, de a végrehajtására kiadott 372/2021.(VI.30.) Korm. számú rendelet sem.

 

Ha ugyanis az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának ideje is jogorvoslati időnek tekintendő, akkor ezt is figyelembe kellene vennie a nemzeti jogalkotásnak, illetve az igényérvényesítés szabályozásának.

 

b)                Hivatkozunk továbbá arra is, miszerint az Alkotmánybíróság gyakorlata[26] a bírósági határozatok jogszerűségi vizsgálatára nem terjed ki. Az Alkotmánybíróság – néhány jogeset kivételével – általában nem tartja a hatáskörébe tartozónak – az anyagi jog (szakjogi) jogalkalmazása tekintetében – a bírósági határozatok jogszerűségének, a bíróságok által megvalósult jogalkalmazásnak, a bíróság mérlegelési tevékenységének – az indokolások szóhasználata alapján – mintegy „negyedfokú” felülvizsgálatát.

 

---…---

 

Erre az Alkotmánybíróság által hozott - az indítványt visszautasító - 3092/2023. (III. 1.) AB végzésben[27] foglalt - alábbi - indokolás szolgál:

 

„[27] Az Abtv. 29.§-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

 

[28] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytálltságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.

 

[29] A jelen alkotmányjogi panaszban foglalt kifogások kivétel nélkül törvényértelmezési, mérlegelési, illetve a tényállás megállapításával kapcsolatos kérdésekre irányultak, amelyek elbírálása kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén, emellett az eljáró bíróságok kifejtették azokat az indokokat, amelyekre tekintettel elutasították az indítványozó érveit.

 

[30] A támadott ítélet indokolásában (8. oldal) a Kúria – az alkotmányjogi panaszban előadottakkal szemben – rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést, valamint a megsértett jogszabályi helyet; ebből egyértelműen következik az, hogy a jogszabálysértés mibenlétét ki kell fejteni. A Kúria megítélése szerint ez a konjunktív feltétel nem teljesült a régi Ptk. 349.§-a vonatkozásában és ezért mellőzte e körben a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását. Mindennek megfelelően a Kúria indokát adta a mellőzésnek, döntésének felülbírálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.

 

[31] A Kúria – a másodfokú bírósággal egyetértésben – kiemelte, hogy a régi Ptk. 6.§-a nem alkalmazható az indítványozó és a II. rendű alperes viszonyára, ennek alátámasztásául hivatkozott az e körben irányadó BH2002.184.-re, egyúttal rámutatott arra, hogy az erre lehetőséget látó BH2002.12. számú eseti döntést a kommentárirodalom elvileg is tévesnek minősíti. Az I. rendű alperessel szembeni követelés vonatkozásában a Kúria megerősítette, hogy nem az I. rendű alperes magatartása indította az indítványozót olyan cselekvésre, amelyből neki kára származott, a tulajdonosi hozzájárulás olyan távoli, áttételes magatartás, ami önmagában nem alkalmas az indítványozó magatartásának kiváltására. Ez az álláspont olyan jogalkalmazói mérlegelés eredménye, illetve olyan szakjogi kérdések függvénye, amely a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik, a panaszban előadottak alapján az Alkotmánybíróságnak nem áll módjában azok alkotmányossági felülbírálata.

 

[32] Az indítványozó a panaszban nem kérte, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntése a Kúria felülvizsgálati ítéletén túlmenően a jogerős ítéletre is terjedjen ki, azonban az indítványozó a jogerős ítélet megalapozatlanságát, jogellenességét is állította. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság részletesen kifejti, miért nem megalapozottak az indítványozó kártérítési követelései úgy az I., mint a II. rendű alperessel szemben, és bemutatja álláspontjának jogszabályi indokát. A Kúria ezt erősítette meg a felülvizsgálati ítéletben (9. oldal) anélkül, hogy a teljes okfejtést megismételte volna. A jogerős ítéletben foglalt kérdések alkotmányossági felülbírálatára ezért abban az esetben sem lenne mód, ha az indítványozó a támadott felülvizsgálati ítélettel hatályában fenntartott jogerős ítélet megsemmisítését is kérte volna.” [Kúria Pfv.III.21.232/2021/5. számú ítélete]

 

A fentiekhez hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság például az alábbi ügyekben is:

 

---…---

 

„[20] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése vonatkozásában a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik, ugyanakkor az indítvány indokolása tartalma szerint erre vonatkozóan alkotmányjogilag releváns érvelést, alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz. Az alkotmányjogi panasz indokolása az indítványozó által a bírósági, illetve hatósági jogszabályértelmezéstől eltérő, általa helyesnek vélt részletes, a gyermekétkeztetési támogatás kiszámítási módjára vonatkozó számítást, illetve a hatósági jogszabályértelmezés cáfolatát tartalmazza, releváns alkotmányjogi érvelés nélkül. Mindezek hiányában az indítvány e részében nem felel meg a határozottság Abtv. 52.§ (1b) bekezdésében foglalt feltételeinek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint önmagában annak állítása, hogy a támadott bírói döntés az indítványozó számára kedvezőtlen, még nem tekinthető alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak, az indítvány érdemi elbírálásának pedig akadálya, ha az nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a támadott bírói döntéssel, illetőleg jogszabályi rendelkezéssel {legutóbb például: 29/2021. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [21]}. Az alkotmányjogi panasz ezért ezen elemeiben nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52.§ (1b) bekezdés a), b) és e) pontja követelményét.

 

[21] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi – vélt vagy valós – jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható {lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]}.

 

[22] A jelen ügyben azonban ilyen kivételes, érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként részletesen megindokolt, jogi érvekkel alátámasztott bírósági végzés érvelését tévesnek tartja, és álláspontja szerint az általa bemutatott számítási mód helyes a támogatás mértékének kiszámítását illetően, nem alkotmányossági kérdés. [Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.027/2022/2. számú végzése][28]

 

---…---

 

„[31] 3.1. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványozó lényegében a kereseti kérelemben előadott kifogásokra hivatkozik az Alaptörvény XXIV. cikk és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben. Ehhez képest az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány által állított kifogások – kormányhivatal hatáskörének hiánya, kiadmányozási hiba, tényállás tisztázásának és a bizonyítás hiányosságai – a bíróság mikénti megítélésébe tartozó kérdések. A Pécsi Törvényszék pedig a kereseti kérelemben foglaltakat vizsgálta, az indítványozó kifogásait megválaszolta.

 

[32] Következésképpen az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó kifogásai nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozóak, a bíróság jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott határozatban foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében {vö. pl. 3264/2022. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [64]}.

 

[33] Tartalma szerint így az Abtv. 27.§-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a bírósági ítélet szakjogi keretbe tartozó (s ekként ottmaradó) felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27.§ (1) bekezdése értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27.§-ából következően nem általános felülbírálati fórum. Az eljáró bíróság által – indítványozó álláspontja szerint – elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {vö. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.

[…]

 

[36] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozót súlyos testi sértés vétsége miatt egy évre próbára bocsátó – fellebbezés hiányában jogerős – büntetővégzés bírósági eljárásban történő mikénti figyelembevétele jogalkalmazói hatáskörbe tartozik. Mindazonáltal kétségtelen, hogy az Ebtv. a követelés elévülése kapcsán számol azzal az esettel, hogyha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény [vö. Ebtv. 70.§ (2) bekezdés]. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 793.§ (2) bekezdése szerint pedig a büntetővégzés ügydöntő határozat, amelyre – ha a Be. másképp nem rendelkezik – az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni” [Pécsi Törvényszék 10.K.700.970/2020/65. számú ítélete.][29]

 

---…---

 

„[21] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 26.§ (1) bekezdése és 27.§ (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz eljárás keretében az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra van hatásköre. A bírósági döntések és az alkalmazott jogszabályi rendelkezések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [22]}. Ahogyan az ítéleti tényállás megállapítására, valamint az ahhoz vezető szakkérdések felülbírálatára sem terjed ki az Alkotmánybíróság hatásköre.”[30]

 

---…---

 

Ezt támasztja alá továbbá az is, hogy az Alkotmánybíróság megállapította,[31] hogy „Az Alkotmánybíróság az Abtv. 29.§-a szerinti feltétel fennállása körében utal arra, hogy az Alkotmánybíróság nem ténybíróság. A panasz a lefoglalás megszüntetése kezdeményezésében szereplő indítványozói érvelésre adott bírói döntés indokolásából és az indítványozó tényállításaiból von le jogi következtetést az Avt.-nek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó egyik rendelkezése alaptörvény-ellenességére. A büntetőeljárás folyamatban van, vagyonelkobzásra nem került sor. Az általános hatáskörű bíróságra tartozik annak eldöntése, hogy a konkrét esetben a bankoknál vezetett, említett számlákra és bérelt széfre a lefoglalásnak a feltételei fennállnak-e a Be. alapján, és az erről szóló döntésben közvetlenül az Avt.-t hogyan kell alkalmazni.

 

---…---

 

[9] Az Abtv. 29.§-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

 

[10] Az indítványozó szerint az okozta az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét, hogy az eljáró bíróság (illetve hatóság) a megismételt eljárásban a korábban már ugyanazon hatóság által meghatározott bírság összegét, illetve a korábban előterjesztett bizonyítási indítványait nem vették megfelelően figyelembe, a megismételt eljárásban a hallgatását jogsértő módon értékelték.

 

[11] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését el kell ismernie {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3014/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [27]}. A testület gyakorlata következetes abban, hogy „[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27.§-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel” {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. „Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27.§-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon […].” {3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]}

 

[12] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványi érvekkel szemben az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy szakjogi – így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági – kérdésnek tekinti a bizonyítékok bírói mérlegelését, a bizonyítási eljárást, a bizonyítási indítványok értékelését. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: „önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelme tekintetében az indítványi kérelem tartalmát illetően arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem a bírói jogalkalmazói tevékenység körébe tartozó kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy a támadott ítélettel kapcsolatban az Abtv. 29.§-ában szereplő feltételek fennállnak.[32][Kúria Kfv.VI.37.116/2022/12. számú ítélete]

 

---…---

 

[13] Az Abtv. 29.§-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be, míg az Abtv. 52.§-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Abtv. 27.§-át, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, és a sérelmezett bírósági döntéseket, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Az Alaptörvény XV. cikke tekintetében azonban a beadvány nem tartalmaz az alapjogi sérelemmel összefüggő alkotmányossági érvelést, így e részében az alkotmányjogi panasz érdemben nem vizsgálható.

 

[14] Az indítványban szereplő – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében állított – alapjogi sérelmet illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági ítéletek) megállapította, hogy az indítványozó valójában nem alapjogsérelmet tárt fel, hanem azt kívánta elérni, hogy elsődlegesen a kártérítési felelősséget illetően, másodlagosan annak összegére vonatkozóan az eljáró bíróságok álláspontjától eltérő állásfoglalást érjen el az alkotmánybírósági eljárás eredményeként.

 

[15] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27.§ (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz eljárás keretében az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra van hatásköre. A bírósági döntések, és az alkalmazott jogszabályi rendelkezések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [22]}. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljáró bíróságok részletesen foglalkoztak a kártérítési felelősség kérdésével, valamint annak összegszerű mértéke meghatározásával, részletekbe menő bizonyítási eljárás mellett, kellő részletességgel indokolva azt.”[33] [Kúria Mfv.IV.10.146/2021/9. számú részítélete, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.307/2021/9. számú ítélete]

 

Mindezekből - a fenti alkotmánybírósági jogesetekben foglalt érvelések alapján is megállapítható, miszerint az alkotmányossági felülvizsgálat (akár a bírói határozat megsemmisítése, akár a jogszabály megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszról van szó) nem tekinthető - álláspontunk szerint sem - jogorvoslatnak.

 

Csink Lóránt-Fröhlich Johanna: „Mire lehet alkotmányjogi panaszt alapítani? A jogvédelem alapjául szolgáló alaptörvény-ellenesség és az Alaptörvényben biztosított jog fogalma[34] című tanulmányában is úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panasznak hangsúlyosabb helyet kellene kapnia a bírósági határozatok alkotmányos felülvizsgálati rendszerében:

 

„[…] az alapjogok védelme nem képzelhető el a jogrendszer jogállami minőségének védelme nélkül. Az alapjogok nem érvényesülhetnek egy olyan államban, ahol nem tartják be a jogszabályalkotásra vonatkozó szabályokat, ahol a jogszabályok lehetetlen feltételeket támasztanak vagy ahol egyedi ügyeket általános jogszabályi rendelkezésekkel döntenek el. [92: John Finnis a jogállamot a jogrendszer minőségének tekinti, és annak érvényesüléséhez nyolc követelményt fűz: 1) a jogrendszer szabályai jövőre vonatkozóak és nem visszaható hatályúak; 2) az azoknak való megfelelés nem lehetetlen; 3) a jogszabályokat kihirdetik; 4) azok világosak; 5) egymással összhangban állnak; 6) megfelelően stabilak ahhoz, hogy az emberek legjobb tudásuk szerint betarthassák őket; 7) a határozatokat a törvény alapján hozzák, és ugyancsak, világosak, megfelelően általánosak és kihirdetik őket; 8) végül, azok a személyek akik a közhatalom birtokában hivatalos döntéseket hoznak, felelősségre vonhatók és a jogszabályokat céljuk szerint, koherens módon alkalmazzák. [John FINNIS: Natural Law & Natural Rights (Oxford: Oxford University Press 22011) 270-271.]

 

A jog uralma és a jogszabályok rendje tehát az a forma, amely nélkül az alapjogi tartalom nem valósítható meg. A jogállam értékeinek érvényesítése azért kiemelkedően fontos, mert ez biztosítja az alapjogok érvényesülését is.

[…]

A fentiekben tehát amellett érveltünk, hogy az alkotmányjogi panasznak a gyakorlatban is hangsúlyosabb helyet kellene elfoglalnia az alkotmányos felülvizsgálat jelenlegi rendszerében. Ehhez az azt érintő rendelkezések kiterjesztő értelmezésére és megengedőbb gyakorlatra lenne szükség. Az egyik olyan pont, ahol az alkotmányosságot és az alapjogokat hatékonyabban védő gyakorlatot el lehetne kezdeni, a panasz alapjául szolgáló alkotmányellenesség helyes definiálása végett. Álláspontunk szerint a jogállamiság-jogbiztonságra hivatkozó indítványokkal kapcsolatban megengedőbb gyakorlatot kellene kialakítani, mert ez által számos fontos, és az intézmény integritása szempontjából meghatározó ügy kerülhetne az Alkotmánybíróság elé. Azokban az esetekben pedig, amikor megalapozatlan indítványok érkeznek, még mindig számos ponton vissza lehet utasítani az indítványt (például az Abtv. 29.§-a alapján).”

 

(az írás folytatása: II. rész)

 

 

*Ladányi Mihály: Polgár. In: Szép versek 1976. Magvető Könyvkiadó. Budapest. 1977. p. 189.

**Gárdos-Orosz Fruzsina (Tudományos főmunkatárs, MTA TK JTI; egyetemi docens, NKE); Lőrincz Viktor (Tudományos segédmunkatárs, MTA TK JTI); Ződi Zsolt (Tudományos főmunkatárs, MTA TK JTI)


 [1] Gárdos-Orosz Fruzsina – Lőrincz Viktor – Ződi Zsolt: Egy új alkotmányjogi panaszeljárás (Abtv. 27.§) jelentőségének mérhetősége a bírósági és az alkotmánybírósági alapjogvédelem rendszerében {[TK_JTI_normativitas_es_empiria_Gardos-Orosz_Lorincz_Zodi. pdf (168-188 o.)] Az eredeti megjelenés helye: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. Alkotmányjogi panasz – a hatáskörrel kapcsolatos kérdések (Budapest: HVG-ORAC 2019) 363–385.}


[3] Lásd az Alkotmánybírósági Határozatok 3091/2023. (III. 1.) AB végzése [17] bekezdését.

[4] Lásd a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2.§ (1)-(2) bekezdés rendelkezését.

[5] Alaptörvény 39.§ (2) bekezdése szerint: „Az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs.”

[6] Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

[7] Alaptörvény T. cikk (2)- (4) bekezdése szerint „ (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete. (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. (4) A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

[8] Lásd kiemelten a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 2.§ (1) bek.; 4.§ (1) bek.; 37.§ (1) bek. f) pontja; 38.§; 50.§ (1) bek.; 100.§ (2) bek. b) pontja; 115.§ (1) bek.; 121.§ (1) bek.; továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 369.§ (3) bek.; 370. § (2) bek.; 371.§ (1) bek. d) pontja, 406.§ (1)-(2) bek.; 413.§ (1) bekezdés b)-c) pontja; 424.§ (3)-(4) bekezdését.

[9] Lásd Alkotmánybírósági Határozatok 3088/2023. (III. 1.) AB végzésének [9] bekezdését.

[10] Lásd Abtv. 13.§ (1) bekezdését: Az Alkotmánybíróság tagja – az Alkotmánybíróság elnöke (a továbbiakban elnök) kivételével a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény szerint a legmagasabb fizetési fokozatban megállapított Kúria tanácselnöki illetmény 130. %-ára jogosult.

[11] Lásd Abtv. 13.§ (1a) bekezdését: Az Alkotmánybíróság tagja – az elnök kivételével – az (1) bekezdésben meghatározott illetményen túl miniszteri juttatásra jogosult.

[12] Abtv. 10/A.§: Az Alkotmánybíróság tagja kérelmezheti – az Alkotmánybíróság elnöke útján – a köztársasági elnöknél a bíróvá történő kinevezését. A kérelemről az Alkotmánybíróság elnöke – annak a köztársasági elnökhöz való továbbításával egyidejűleg – tájékoztatja az Országos Bírósági Hivatal elnökét.

[13] Lásd az Abtv. 6.§ (1)-(2) bekezdését.

[14] Lásd a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjá.) 3-4.§-ai rendelkezését.

[15] Lásd az Abtv. 6.§ (1) bekezdés b) pontját és 15.§ (1) bekezdését.

[16] Lásd a Bjá. VIII. és IX. fejezetét.

[17] Lásd az Abtv. 5.§-át.

[18] Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés.

[19] Lásd Alaptörvény 28. cikkét: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabályok preambulumát, illetve a jogszabály megalkotása vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[20] Lásd Abtv. 10.§-át és 12.§-át.

[21] Lásd Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdését.

[22] Lásd a Abtv. 39.§-át: (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. (2) Az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs. (3) Az Alkotmánybíróság az alkalmazott jogkövetkezményeket az Alaptörvény és e törvény keretei között maga állapítja meg.

[23] Lásd Alaptörvény Záró és Vegyes rendelkezések 5. pontját, miszerint „Az Alaptörvény hatályba lépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.”

[24] Az Egyezmény 13. Cikkelye az alábbiakat tartalmazza:

„Hatékony jogorvoslathoz való jog

Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.”

[25] Lásd a 2015. évi CLVII. törvénnyel kihirdetett 15. módosító jegyzőkönyv 4. cikkét és 8. cikk 3. pontját.

[26] Lásd e tekintetben Pl. a 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [22]} alkotmánybírósági végzéseket.

[27] Lásd Alkotmánybíróság Határozata 3092/2023. (III. 1.) AB végzés indokolásának [27]-[32] bekezdését.

[28] Lásd e tekintetben az Alkotmánybíróság Határozata 3093/2023. (III. 1.) AB végzése indokolásának [20]-[22] bekezdését.

[29] Lásd e tekintetben a 3095/2023. (III.1.) AB végzés indokolásának [31]-[33] és [36] bekezdését.

[30] [Miskolci Törvényszék 4.K.701.497/2021/5. sorszámú ítélete]

[31] Lásd e tekintetben a 3090/2023. (III. 1.) AB végzés indokolásának [28] bekezdését.

[32] Lásd Az Alkotmánybíróság Határozatai 3097/2023. (III. 1.) AB végzése indokolásának [9]-[12] bekezdését.

[33] Lásd Az Alkotmánybíróság Határozatai 3100/2023 (III.1.) AB végzés indokolásának [13]-[15] bekezdését.

[34] Lásd a Csink Lóránt-Fröhlich Johanna: Mire lehet alkotmányjogi panaszt alapítani? A jogvédelem alapjául szolgáló alaptörvényellenesség és az Alaptörvényben biztosított jog fogalma [Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont, TK-Jti. Budapest, ISSN 2064-4515; https://jog.tk.mta.hu/mtalwp?page=8 (2023.04.11.) MTA Law Working Papers 2017/25.]

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 66
a héten: a héten: 358
a hónapban: a hónapban: 2470
összesenösszesen433270
az oldalt jelenleg nézik: 1