Fogarasi József

A fetisizált, jobbtenyérrel agyonmarkolászott echte magyar-szív alternatívája: Marco Rossi

2022. szeptember 24. szombat

Őskeresztényi katolikus hittel megáldva sokan esküsznek ebben az országban a minden probléma és baj egyetlen igaz-gyógyító módjára, az echte magyar szívre! Álláspontjuk szerint, valamennyi fontos hazai pozíciót magyar szívvel született magyar-területen élő olyan hazafi - elsősorban - férfiemberrel szabadna csak és kizárólag betölte(t)ni, aki a nemzeti Himnuszt meghallva annak teljes szövegét a zenei kíséret mellett saját kiérdemesült hangján képes végigüvölteni s közben, jobb keze tenyerével a teste baloldalán elhelyezkedő szívét markolászva - a közönség szeme-láttára - hitet tenni magyarságáról, vagány-magyar zsiványságáról! Mindennél több, illetve szakszerűbb elvárás talán (már) nem is szükségeltetik. Legfeljebb, a mindent túllihegők a - produkció - végén epilógusként még hozzátehetik: Isten engem úgy segéljen! Így aztán ez az - illendő - elvárás valamennyi nem magyar emberrel szemben, aki országunk területén vállal munkát, amennyiben érvényesülni is akar/szeretne.

Akit pedig hazánkba csábítunk, avagy jobb híján idevetett a sorsa szerencsét próbálni, azoktól – szökött kormányfőktől és más kivételezett személyektől eltekintve – elvárjuk, hogy ha hazát nem is, de legalább szívet cseréljen, erre az időszakra. Akár – látványos módon – a szívátültetést is vállalva, ha munkája elismeréseként TŐLÜNK, kalapemelésre is számít, avagy ilyenre igényt tart. Mert MI, a becsületesen és szakszerűen teljesített munkánál többre értékeljük a magyar-föld szülte természet ajándékát: a keresztény-katolikus magyar szívet! Még akkor is, ha az illető mindezzel semmire nem vitte, becsületes eredmény produkálására pedig nem volt képes. Persze, aki a szívét miértünk lecserélte, azzal szemben még további elvárás is van: tanuljon meg világnyelvünkön írni, olvasni, beszélni és társalogni, a Himnuszt legyen képes önállóan énekelni és érthetően elszavalni, jobb kezének tenyerét szívére helyezve magyar-kiválóságunk mellett hitet téve színt vallani.

Aki mindezt nem teszi, azt elüldözzük, minőségi eredménye produkálását megnehezítjük, szakmai munkájába, tevékenységébe beleszólunk. Fentről – akár és elsősorban a Karmelitából is – súgjuk, mondjuk meg neki a tutit, a követendőt, az elvártat. Mindehhez tevőlegesen még segítséget is nyújtunk: az általunk kívánatosnak tartott, de formán kívül lévő csapatkapitányt diplomata útlevél segítségével kimenekítve a saját maga választotta PÉNZ-KÁNAÁNBÓL hazavarázsolva az illető rendelkezésére bocsá/tjuk/tottuk. Illetve előírjuk, hogy kinek, mennyi időt kell/ene a pályán töltenie? Ha ez a magyar mentalitás nem tetszik, az illető választhat, amelynek akár a fel is út, el is út lehet a vége. Még akkor is, ha az illető – nyelvünket nem beszélő, Himnuszunkat nem üvöltő, kezét szívére nem tevő – „idegenszívű” által szakmailag és becsülettel előállított eredményminőség önmagáért beszél...? Pedig a MESTER nem csinált mást, mint a FIÚKBA - a kivagyian merev és vallásosan képmutató MAGYAR-SZÍV mellé, oldásként és színesítésként - beemelte az érzelem dús, családiasan baráti hangulatú, mindig történik valami színes és vidám, testet-lelket, az emberegyéniséget melengető, OLASZ nemzeti szívet. Hiszen tudjuk, ismerjük, a szívünktől és érzelmeinktől független, objektív tényeket: EZT A MINŐSÉGI SZINTET ez eddig MAGYAR-SZÍVVEL MAGYAREMBER még nem volt képes „megrúgni”!

Németország – Magyarország 0:1

szövetségi kapitány: Marco Rossi

… és itt még nincs vége…!

Budapest, 2022. szeptember 24.