Fogarasi József

BÍRÓSÁG: szolgálat - pártatlanság - tisztesség? És a beszédes tények! (folytatás)

 

 

A bevezető-felvezetőben közzétett „kijelentések” beszédes alátámasztásaként jöjjenek a konkrét ügy, konkrét tényei:

 

 

A Siófoki Városi Bíróság a 2.B.209/2010. sz. ügyben a 2010. december 28-án kelt végzésében arról értesített, miszerint a 2011. február 11. napjának 10.00 órájára kitűzött tárgyalást elhalasztja, az új tárgyalás határnapja pedig 2011. március 01. napjának 10.00 órája, amelyre a már közölt jogkövetkezmények mellett megidéz. A végzés azonban csak valamikor január elején került postára adásra, általam történő átvételére pedig csupán január közepét követően. Ennek ellenére az idéző végzésben feltüntetett keltezést bejegyeztem a naptáramba, és igyekeztem minden más programomat és oktatási feladatot ehhez mérten tervezni, igazítani.

 

 

Aki viszont a felsőoktatásban oktatóként dolgozik, az nagyon jól tudja, hogy egy dolog kérni és ütemezni a következő félév óráit és egy másik dolog e kérést teljesíteni. Különösen, amikor a félév órarendje intézményi szinten már összeállt. A véglegesített órabeosztás egyéni igényeimhez történő utólagos igazítása nem sikerült, sebaj, gondoltam, majd keresek valakit, aki helyettesíteni fog. Nem találtam, így a március 1-jére eső három szemináriumi csoport foglalkozásainak elmaradásáról értesítettem a hallgatókat.

 

 

A kérdéses napon időben, ¾ 10 órára érkeztem a Bíróság bejáratához. A földszinten, megkeresve a lehetséges tárgyalótermet – amelynek száma az idéző végzésben nem volt feltüntetve, azt csak az iratokat végigböngészve tudtam kideríteni – leültem a folyosó világítás nélküli sötétebb végében a 19-es terem melletti padra és vártam a Tisztelt Bíróság megjelenésére. A végzésben feltüntetett időpontot követően 10.10 órakor kicsit türelmetlen lettem és megnéztem volna a tárgyalási jegyzéket, de a sötétben - mivel az olvasó szemüveg nem volt nálam - nem tudtam kivenni az ott feltüntetett adatokat. Vártam még 10 percet, majd türelmetlenül benyitottam volna a tárgyalóterembe, de az zárva volt. Ekkor az a rossz érzésem támadt, hogy valami nem stimmel, illetve hogy talán felültettek vagy megviccelnek és más teremben lesz a tárgyalás, annál is inkább, mivel sem a vádlottakat, sem védőjüket, sem a többi tanút nem láttam a folyóson, csupán a pótmagánvádló volt jelen.

 

 

Megkeresvén a büntetőügyek irodáját érdeklődtem a tárgyalás holléte felől és kezdési időpontjáról. A válasz meglepett, megdöbbentett és felháborított ebben a sorrendben, mivel kiderült, hogy nem lesz tárgyalás! A tárgyalást a Tisztelt Bíróság beállította, amely a tárgyalóterem bejárata melletti falon kifüggesztett tárgyalási jegyzéken is feltüntetésre került hangzott a határozott válasz. Mindez lehet, hogy igaz, amelyről én a folyosó szürkületében nem tudtam meggyőződni, de hát a jegyzék itt Siófokon található a Bíróság épületében én viszont Budapesten lakom ahonnan most érkeztem és távolbalátással egyébként sem rendelkezem, válaszoltan reklamálóan! A tárgyalás beállításáról szóló végzést önnek is megküldtük folyt közöttünk tovább az egyoldalúnak tűnő disputa. Lehet, e tényt nem vitatom, de szeretnék az ügy irataiba betekinteni és személyesen meggyőződni arról, hogy e kérdéses végzés milyen dátummal került kiadmányozásra, majd postára adásra.

 

 

A tanú nem tekinthet be az ügy irataiba, vagy esetleg nem hiszek a Bíróságnak az adott információt illetően? Igen, nem hiszek a Tisztelt Bíróságnak, volt a lakonikusan rövid válaszom! Úgy gondolom, kellő körültekintés és tisztesség mellett a tanú (mármint személyem) emberi méltóságára is figyelemmel lett volna lehetőség a tárgyalás elmaradásáról rövid úton például telefonon vagy akár táviratilag értesítést küldeni, illetve az állítólag postára adott végzést elsőbbséggel kézbesíttetni részemre. Erről a kellő gondosságról szeretnék az ügy irataiból tájékozódni, annál is inkább mivel úgy látom, hogy a pótmagánvádló kivételével az ügy összes többi szereplője beleértve a tanúkat is tudhattak a tárgyalás elmaradásáról, hiszen nincsenek jelen és a tárgyalóterem is zárva van. Egyébként, a legutóbbi – október 28-ai – tárgyaláson az általam elmondottak rögzítését a Bíróság nem olvasta vissza és sem a tárgyalás végén sem azt követően a mai napig a jegyzőkönyvből kivonatot nem kaptam.

 

 

A meddő vitának a pótmagánvádló vetett végett, határozottan kérte az ügy iratait betekintés céljából. Fent van a bírónőnél, akkor tessék neki szólni, hogy hozza le vagy küldje le. A büntetőiroda ügykezelője felszólt telefonon a bírónő titkárságára, majd rövid idő elteltével megérkeztek az ügy iratai a titkárnő kíséretében, aki megelőzve a pótmagánvádló iratbetekintését és annak következményét, mármint az ügyben eljárt Bíróság mulasztásának ténymegállapítását, elnézést kért az adminisztratív hibákért, aminek következtében a pótmagánvádlónak az értesítés csak késve lett postázva továbbá személyemtől, amiért értesítésem a tárgyalás elmaradásáról nem történt meg. Arra a kérdésemre, hogy hol van a többi tanú a válasz az volt, hogy ők az előző napokban a Bíróságra telefonálva tudomást szereztek a tárgyalás beállításáról és így ők nem utaztak feleslegesen Siófokra. Csodálkozva és önmagamat elmarasztalva adtam hangot a legújabb és legmodernebb, de általam eddig nem ismert bírósági eljárási praktika érvényesüléséről és magamban megfogadtam, hogy pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve a jövőben valamennyi bírósági tárgyalás előtt a Bíróság költségére előzetesen telefonon fogok érdeklődni a tárgyalás megtartása felől!

 

 

Mindezek meghallgatását követően ragaszkodtam személyem bíróság általi megkövetésének írásba foglalásához, valamint annak írásbeli igazolásához, miszerint a tárgyaláson személyesen megjelentem, és kértem költségeim megtérítését. A bírósági alkalmazott – az ügy bírája nem volt képes elefántcsonttornyából személyemhez személyesen leereszkedni – viszonylag rövid idő elteltét követően megérkezett kezében a kért igazolással és a költségek felvételéhez szükséges nyomtatvánnyal, de a Bíróság általi megkövetés tekintetében csupán közvetíteni tudott köztem és az ügy bírája között, miszerint a Bíróság az adminisztratív tévedésért (mulasztásért) nem követ meg sem szóban sem írásban, ha e válasszal nem elégszem meg, akkor tehetek panaszt. Ezt tettem! Ha személyem nem, akkor talán közel 60 hallgató érdemes arra, hogy az értelmetlen óraelmaradásért a vétkes mulasztó legalább elnézést kérjen tőlük.

 

 

Érdeklődve várom panaszom érdemi kivizsgálását, a felelős személyek felelősségének megállapítását és az ÚJ IDŐK KEZDETÉRE tekintettel a mulasztó Bíróság írásba foglalt elnézéskérését, személyem megkövetését. (sic!)

 

 

Addig is üzenem valamennyi eljáró Bíróságnak (bírónak): az emberi méltósághoz nekem is annyi jogom van és olyan mértékben, mint Tisztelt Önöknek! Nem fogadom el, hogy a bírói függetlenség törvényi védelmének ernyője alá húzódva azok a személyek is megúszhassák az elkövetett hibákért, mulasztásokért a felelősségre vonást, akik e hibákat, e törvénysértéseket, tudva róluk, valósítják meg. A gondatlan elkövetők viszont az alkalmatlan kategóriába tartoznak, mivel ők mindezt a hatályos jogszabályok nem kellő ismeretében, illetve kellő körültekintés hiányában teszik. Mindkét csoport személyi állománya - véleményem szerint - alkalmatlan a bírói hivatás gyakorlására, az emberek és az igazság szolgálatára, önkéntes lemondásuk és visszavonulásuk (végre) időszerű lenne.

 

 

A bírósági igazgatás szabályainak megsértése is a jogsértések kategóriájába tartozik, így nem fogadható el a „nem olyan súlyú” bírói hozzáállás és tudomásul vétel. A bírói függetlenség nem azonos a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezések megsérthetőségével, de e jogsértések a bíróságon belüli bocsánatos, un. bagatell kérdésnek sem tekinthetők. A bíró minden, általa elkövetett jogsértésért felelősséggel tartozik, mivel a jogi előírásokat ő ismeri, neki kell ismernie a legjobban, ráadásul a Bszi. 9.§-a értelmében a bírói útra tartozó ügyek független és pártatlan bíróság tisztességes eljárásának értelmezése a tárgyalás mellett az egész bírósági eljárás, tehát annak igazgatási elemeit és folyamatát is magában (kell, hogy) foglalja.

 

 

Ma viszont, hiányzik a bírósági struktúrában/ból vagy azon kívül egy olyan szervezet, amely független a bírói összefonódásoktól és kizárólag a bírók által elkövetett jogsértések vizsgálatával, értékelésével és a felelősök megnevezésével foglalkozik. Akár a végrehajtó hatalom részeként? Hiszen a hatályos Alkotmány értelmében a végrehajtó hatalom (a Kormány) feladata, hatásköre és felelőssége az alkotmányos rend, továbbá a természetes személyek, a jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelme, valamint az előbbiekkel együtt a törvények végrehajtásának biztosítása is. Tehát e körbe kell, hogy tartozzon a végrehajtó hatalom, bírói jogsértésekért való felelőssége is, azaz az új Alkotmány részeként meg kell teremteni azon feltételek szervezeti és személyi kereteit, amelyek e jogsértésfajták megelőzését, illetve az elkövetett bírói jogsértések feltárását, nyilvánosságra hozatalát, továbbá a felelősségre vonási javaslat megtételét szolgálják és biztosítják. Mindez, akár az egész bírói kar feddhetetlenségének zálogaként is funkcionálhatna. Ennek megvalósulása és hatékony működése a társadalmi korrupció letörése mellett egyben minden egyes bíró érdekét és tisztességét is hatékonyan védené.

 

 

Addig is ameddig a teljes bírói kar szakmai-emberi alkalmasságának átvilágítása és az eredmény konzekvenciáinak végrehajtása meg nem történik, célszerű lenne, ha az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) megfontolná és ajánlaná valamennyi bíróság számára az Országgyűlés által elfogadott „A Nemzeti Együttműködésről szóló 1/2010.(VI.16.) OGY számú Nyilatkozat” egységesen kivitelezett, méltó formátumú változatának a bíróságok falain belül történő befogadását és legalább a tárgyalótermek bejárata előtti elhelyezését. Igaz, ettől automatikusan még nem lesz sem emberileg sem szakmailag jobb a bíróságok tevékenysége. De a kihelyezett Nyilatkozat láttán a polgárok legalább azzal a jóérzéssel vehetnék igénybe a bíróságok nyújtotta szolgáltatásokat, miszerint a szolgáltatókban is meg van az igény és a készség a Nyilatkozat tartalmának és szellemiségének befogadására, annak a bírói igazságszolgáltatási - a dolgozószobákban és a tárgyalótermekben végzett - tevékenység szerves részévé tételére anélkül, hogy ezzel a bírói függetlenség elve a legcsekélyebb mértékben is sérelmet szenvedne.

 

 

Mivel még időben vagyunk, a fentiekben vázolt elképzelések még beépülhetnének a most körvonalazandó új Alkotmány (Alaptörvény?) szabályrendszerébe. Javaslom megfontolásukat.

 

 

Budapest, 2011. március 3.

 

 

 

 

A Bíróság ügykezelő helyiségében sebtében kézzel írt és az átnyújtást követően azonnal iktatást nyert Panaszbeadványomban az alábbiakat fogalmaztam meg, illetve tettem szóvá:

 

 

„Ügyszám:2.B.209/2010/16.

 

 

Panasz!

 

 

Alulírott dr. Fogarasi József a fenti ügyszám alatti ügyben tanúkénti megidézésre 2011. március 1-én 9.45 órakor a Siófoki Városi Bíróság fszt. 19. sz. tárgyalóterme előtt személyesen az ügy tárgyalására megjelentem.

 

 

A 10 órára meghirdetett tárgyalás 10.15-kor nem kezdődött meg, a terem zárva volt. Ekkor felkerestem a büntetőügyek irodáját, ahol az ügyet tárgyaló bírónő titkárnőjétől a megjelenésre kiadott igazolás mellett azt a szóbeli tájékoztatást kaptam, hogy a március 1-jei tárgyalás elmaradásáról szóló értesítés a bíróság adminisztrációs hibája és mulasztása miatt nem történt meg.

 

 

Kértem, hogy ezt a tényt adják írásban vagy vezessék rá a kiadott igazolásra, a válasz a titkárnő által megtagadó volt tekintettel arra, hogy ahhoz az ügy bírónője nem járul hozzá!

 

 

Ezt az egész eljárást felháborítónak és tisztességtelennek tekintem. Rám, Budapesten az egyetemi óráim miatt kb. 120 hallgató várakozott, eredménytelenül. Kérem panaszom kivizsgálását és az ügyben mulasztó bírósági személyekkel szemben a fegyelmi felelősség érvényesítését, ideértve az ügy bírónőjét is.

 

 

Kérem a panasz kivizsgálásáról és orvoslásáról szóló írásbeli értesítésemet.

 

 

Siófok, 2011. március 01. 10.40.

 

 

Tisztelettel

 

 

Fogarasi József tanú, sértett”

 

 

 

A válasz rekordgyorsasággal (március 3.) íródott meg és került postára adásra (március 4.), melyet március 8-án vettem kézhez. Tartalmát tekintve nem számítottam jobbra. Eddigi tapasztalataim most is igazolódtak: a magyar bíróságok soha nem hibáznak, s ha ez véletlenül évezredenként egyszer mégis előfordulna, úgy annak objektív okai ugyan lehetnek, de felelősei nem, minden hiba a bírói függetlenség alá tartozik - még az igazgatásiak is - amelyekért felelősségre senki nem vonható!

 

 

 

„A Siófoki Városi Bíróság Elnöke

 

2011.EI.XV.A.2.

 

 

dr. Fogarasi József

 

 

(pontos címzés)

 

 

A Siófoki Városi Bíróság 2.B209/2010. számú ügyében 2011. március 1. napján előterjesztett panaszát megvizsgáltam és azzal kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom:

 

 

Az iratokból megállapíthatóan a bíróság a 2010. október 28. napján megtartott tárgyalást 2011. február 11. napjára elnapolta, mely tárgyalásra szóban Önt is megidézte. 2010. december 28. napján hozott 11. számú végzésével a bíróság a február 11-re kitűzött tárgyalást 2011. március 1. napján 10.00 órájára napolta el, ezen határnapra azonban az eljáró bíró az Ön megidézésére utasítást nem adott. Az eljárás idő közbeni felfüggesztésére tekintettel 2011. február 23-án 15. számú végzésével a bíróság a 2011. március 1. napján 10.00 órára kitűzött tárgyalást is elhalasztotta, mivel azonban e tárgyalásra Ön eredetileg sem kapott idézést, ezért a bíró a beállító végzést sem rendelte az Ön részére megküldeni.

 

 

A fentiekből megállapíthatóan Önnek 2011. március 1. napjára szóló idézése és ebből fakadó megjelenési kötelezettsége nem volt és a beállító végzésre tekintettel a tárgyalásra nem is került sor. Ebből következően az ügyben eljáró bíró és a bírói utasítást végrehajtó tisztviselő mulasztást nem követtek el.

 

 

Felhívom figyelmét, hogy amennyiben a panaszára adott válaszommal nem ért egyet, úgy kérheti annak felülvizsgálatát a Somogy Megyei Bíróság Elnökétől.

 

 

Siófok, 2011. március 3.

 

 

dr. Kovacsics István

 

 

a városi bíróság elnöke”

 

 

 

A válasz tartalmából egyértelműen kiderül, az esetlegesen lefolytatott „érdemi vizsgálat” is csak egyoldalú lehetett, hiszen a bíróságnál elfekvő iratokba nem tekinthettem be személyes jelenlétemkor, amikor ellenőrizhettem volna az ügyiratokon a bírói és az ügykezelői feljegyzéseket és az egyes cselekmények dokumentumait, azok hitelességét, de a Bíróság a személyes megjelenésemkor birtokomban volt dokumentumokra sem volt kíváncsi, azokat nem tekintette meg. Mindennek következtében állásfoglalása szubjektívre sikeredett és még arra sem ügyelt, hogy legalább a logikai ellentmondásokat kiküszöbölje.

 

 

(Hiszen, amennyiben igaz, hogy a Bíróság a 2010. október 28. napján megtartott tárgyalást 2011. február 11. napjára elnapolta és arra szóban megidézett, akkor igencsak furcsa, hogy a Bíróság idézése ellenére történt távolmaradásom jogkövetkezmények nélkül maradhatott. Hacsak mindez nem azzal függött össze, hogy a Bíróság a február 11-ére kitűzött tárgyalás március 1-jére történt elnapolásáról véletlenül mégis csak értesített, melynek következtében a február 11-ei tárgyalásról jogszerűen maradtam távol, míg a március 1-jei tárgyaláson jogszerűen jelentem meg. Mindezt az ellentmondást azonban „az igen alapos érdemi vizsgálat” nem volt képes feloldani, illetve megfejteni. Ez a logikai bukfenc a panaszt kivizsgáló személyt szemmel láthatóan nem hozta zavarba és csípőből tüzelve a hiba, a probléma okozóját vitathatatlan és ellentmondást nem tűrő módon személyemben fedezte fel. A vigaszágon legfeljebb „amennyiben a panaszára adott válaszommal nem ért egyet, úgy kérheti annak felülvizsgálatáét a Somogy Megyei Bíróság Elnökétől.” Az elvárható tisztességes eljárás követelményével azonban az eljáró bíró mit sem törődve sem a felülvizsgálat benyújtásának határidejéről, sem benyújtásának helyéről és a címzett pontos címéről - bíróhoz nem méltó udvariatlanság mellet - tájékoztatást nem adott!)

 

 

 

Viszonylag hosszabb idejű meditálást követően úgy döntöttem, hogy a felülvizsgálat előre borítékolható eredménytelenségére tekintettel, felülvizsgálat kérése helyett csupán a városi bíróság érdemi vizsgálatával szembeni kételyeimet tükröző kérdéseimet juttatom el a megyei bíróság elnökéhez, kérve Őt a kérdéseken és az adható válaszokon történő elgondolkodásra.

 

 

 

„Somogy Megyei Bíróság

 

 

Melléklet: 2 db iratmásolat

 

 

Dr. Újkéry Csaba úrnak

 

elnök

 

 

7400 Kaposvár, Pf. 116

 

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

 

Ismerve és tisztelve a népi bölcsesség szólás-mondását - miszerint „szél ellen (széllel szemben) nem lehet (nem érdemes) …” - a mellékletként csatolt dokumentumban szereplő ügyben sem panaszt nem terjesztek elő, sem vizsgálat lefolytatását nem kezdeményezem mivel - tapasztalataim szerint - egyik bíró a legritkábban marasztalja el a másikat még akkor is, ha az elmarasztalhatóság alapja talán a jog szintjén is megállná a helyét.

 

 

Mindezen elhatározásomat annak ellenére megtartom, hogy ismerem akár a Római szerződés (6. cikk), akár a hatályos magyar Alkotmány (50.§), akár a Bszi. (9.§) vonatkozó rendelkezéseinek tartalmát, amelynek értelmében egyrészt alapvető jogom van ügyem pártatlan, tisztességes és észszerű időn belüli tárgyalásának, illetve a tisztességes eljárás elvárásának igenléséhez (követeléséhez). Másrészt ismerem, és egyben vallom is azt a sokat emlegetett társadalmi követelményt (elvárást), miszerint a bírósági eljárásoknak nemcsak törvényesnek kell lenniük, de annak is kell látszaniuk!

 

 

Mivel a jelen ügyben (1. sz. melléklet) ezen elvek érvényesülésülésére nem látok reményt – hiszen a Siófoki Városi Bíróság Elnöke levelében (2. sz. melléklet) nem véletlenül nem hivatkozta meg panaszom benyújthatóságának jogszabályi helyeit, határidejét, előterjeszthetőségének tartalmi és formai követelményeit, a panaszfórum jogkörében eljáró bírósági elnök postacímét – ezért az adott ügyben és a lefolytatott „vizsgálat” tekintetében csupán kérdéseimet fogalmazom meg és ajánlom Önnek hivatali megfontolásra.

 

 

Egyben bízom abban, hogy az új Alkotmány elfogadásával végre megnyílik a lehetőség a jelenlegi bírósági struktúra és ennek részeként a teljes bírói kar szakmai, emberi alkalmasságának átvilágítására, a bírákra vonatkozó etikai kódex működési feltételeinek megteremtésére, az eljáró bírák tevékenységének minőségi mérésére és a szakmailag, etikailag alkalmatlan bírák elbocsátására.

 

 

1. Akár, mint sértettet, de akár mint tanút miért nem illet meg az a jog, hogy a tárgyaláson szóban előadott nyilatkozatom, vallomásom jegyzőkönyv által rögzített tartalmát azonnal megismerhessem, illetve a tárgyalás végén azt írásban kézhez kaphassam és annak esetleges hiányosságaira ott a bíróság előtt nyomban észrevételt tehessek, kiigazítást kérhessek?

 

2. A sértett, vagy a tanú a tárgyalásról készült (felvett, utólag elkészített) jegyzőkönyv egyik példányát (esetleg másolatát) jogszerűen miért nem igényelheti?

 

3. A sértett, vagy a tanú az ügy irataiba jogszerűen miért nem tekinthet be, ennek igényét a Bíróság – formális határozat, intézkedés nélkül – jogszerűen miért tagadhatja meg?

 

4. Panaszom (1. sz. melléklet) benyújtásakor a Bíróság miért nem győződött meg arról, hogy személyes megjelenésem (2011.03.01-én) jogszerű volt-e vagy sem, illetve ennek igazolására miért nem kérte, igényelte tőlem a szükséges dokumentumok fel(be)mutatását, továbbá ezeket miért nem tekintette meg?

 

5. Panaszom előterjesztésekor személyes megjelenésem állítólagos szükségtelenségét a bíróságon benntartózkodott ügy bírája a szobájában és birtokában volt ügyiratokból (aktából) vajon miért nem volt képes azonnal és egyértelműen megállapítani és e tényt jelenlétemben nyomban írásban hivatalosan is rögzíteni?

 

6. Vajon az ügy bírája „elefántcsonttornyából” miért nem volt képes az ügykezelő irodába leereszkedni és ott nyomban velem személyesen közölni, hogy ő nem adott utasítást megidézésemre? (Minderre miért csak két nappal később derülhetett fény?)

 

7. Az ügy bírája által leküldött aktába miért nem tekinthettem be, hiszen akkor nyomban kiderült volna, hogy milyen bírói és ügykezelői cselekmények történtek az ügyben? (Mert láthattam volna azokat a konkrét tényeket, amelyek a panaszt kivizsgáló levélben írtakat nem támasztották volna alá?)

 

8. Miért adta ki az ügy bírája a saját kezűleg aláírt és lepecsételt hivatalos igazolást a megjelenésemről, ha személyes megjelenésem nem volt hivatalosan elrendelve? E tényt az iratokból az ügy bírája nyomban miért nem tudta szakmailag megállapítani?

 

9. Vajon miért nem derített fényt a panaszomat kivizsgáló elnök úr arra a tényre, hogy a 2010. október 28-ai tárgyaláson hozott végzéssel a 2011. február 11. napjának 10.00 órájára kitűzött tárgyalásra történt személyes megjelenésre való kötelezésnek miért nem tettem akkor eleget? Illetve honnan szereztem hivatalos tudomást arról, hogy ez a február 11-ei tárgyalás elmarad, és így nem kell megjelennem? Esetleg az erről szóló értesítés (végzés) a március 1-jei tárgyalás beállítását is tartalmazta?

 

10. Vajon a személyes megjelenésemmel összefüggő útiköltség kifizetése, illetve annak bírónő általi engedélyezése jogszerű vagy jogsértő volt-e? (Vajon a jó gazda módjára sáfárkodik-e a Siófoki Városi Bíróság az adófizetők pénzéből biztosított költségvetési pénzeszközök felhasználásával?)

 

11. Vajon a panasz kivizsgálását végző és ennek eredményéről tájékoztató bírósági elnök úr képes lesz-e a pártatlanság és tisztességes eljárás követelményének objektíve megfelelni a 2011. április 6.-ára – az 1.B498/2010/4. sz. idézéssel – kitűzött és általa lefolytatandó tárgyalás/személyes meghallgatás során is, hiszen a két ügy az érintett személyek tekintetében szubjektíve nem választható szét? (Tudom, Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol a bírák tökéletesen és kétség nélkül abszolúte elfogulatlanok!)

 

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

 

Köszönöm, hogy levelemet elolvasta, és talán a feltett kérdéseken el is gondolkodott. Ha az eredmény ennél több, akkor reménykedhetek abban, hogy a bírói karon belül az új Alkotmány adta jogi és eszmei követelményeknek lesznek, akik meg fognak majd felelni.

 

 

Budapest, 2011. március 23.

 

 

Köszönettel és tisztelettel:

 

 

Fogarasi József”

 

 

 

(az írás eleje)

(Blog – 2011.03.03.)

 

 

 


 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 103
a héten: a héten: 774
a hónapban: a hónapban: 2886
összesenösszesen433686
az oldalt jelenleg nézik: 2