Fogarasi József

ELVÁRHATÓ vagy csupán (S)ÓHAJ a precízség, mint követelmény, egy napilaptól!?

2021. február 28. vasárnap

  

 

Balassa Tamás által jegyzetten - a Népszava * minapi főoldalán, a vastagon és méretes betűkkel szedett főcímben - olvasható,

 

 

 

a bennem izgalmat és derültséget vagy inkább aggodalmat keltő, de szenzációként is felfogható, hír(fel)szolgáló és beetető elő-információ:

 

 

„Csizmadia Ervin politológus: jövőre nagy

valószínűséggel véget ér a 2020 óta tartó

kétharmados korszak”

 

 

Te jó Isten, kapok ijedten magamhoz - nyúlva nagy hirtelen és szinte azonnal az olvasó szemüvegem után - ennyire leépültem volna, hogy ténylegesen csupán kettő évként lenne elkönyvelhető az a több mint 10 év, amely nyomasztóan ül a társadalmon, vállára nehezedő teherként? Várva és várakozva a - vallási sötétségként magunk akaratából magunkra telepített felhőtakarót kiseprő - vihar-, vagy legalább fuvallatszárnyon érkező megváltó légmozgásra, amely kellő energiát biztosít majd a változást akarók, sürgetők számára a kétharmados többségű szeméttenger eltakarításához?

 

 

De – sajnos – nem látok rosszul, nyugtatom meg magam, hiszen szemüveggel az orromon is ugyanazt olvasom, de most már nem csupán szalagcímként, hanem néhány sorral lejjebb, Csizmadia Ervin - jó nevű politológus - interjúalanyként adott nyilatkozatában is: „Jövőre nagy valószínűséggel véget ér a 2020 óta tartó kétharmados korszak.” Az interjúalany ezt követő mondata - első olvasatban - sokkom ráadásaként még az objektív tények létezésébe vetett meggyőződésemben is megingatott: „Nem hinném, hogy ha a Fidesz nyer is, ezt a háromszor egymás után elért eredményt meg tudja ismételni.” Ugyan mán, Professzor Úr, hiszen az Ön által említett 2020-tól 2022-ig terjedő időszakban a kétharmados eredmény háromszor egymás után történő megismétlésére nem csupán a Fidesz, de még maga az Úr Isten is képtelen lenne, amennyiben a választások csupán 4 évente követik egymást!? Akkor meg – az olvasókat félrevezetve – miről is tetszik itt beszélni? De aztán hirtelen fordulatot vesz az adott interjú szövegtartalma: „A 2010-es érthető földcsuszamlásszerű Fidesz-győzelem után 2014-ben és 2018-ban már vastagon kellett hozzá az ellenzék is.” Így viszont képtelen vagyok kellően értelmezni a címben szereplő tartalmat: „… véget ér a 2020 óta tartó kétharmados korszak.”? Haladva az interjú olvasásában azonban más pontatlanságokba, értelmezhetetlenségekbe is belebotlottam: „Elegendő ü enet…”; „… az utóbbi problémára a főváros kitalálta az a módszert,”. És akkor itt, felhagytam az interjú további olvasásával..!

 

 

Vajon kinek a feladata – leírom, bár lehet, hogy feleslegesen – kötelessége a leadott kézirati szövegtartalom tényszerűségének, hibátlanságának stb. megjelenés előtti ellenőrzése? Majd a megjelenést követő esetleges kontrollja? A tiszteletdíjért nyilatkozó interjúalanyé, avagy az irományát futószalagszerűen nem kevés fizetségért gyártó újságíróé, esetleg a lektoré, netalántán az adott hírportál jó hírnevére odafigyelő főszerkesztőé?

 

 

Persze, az a kérdés is felvetődhet/felmerülhet, miszerint e 11 éve tömény vallási mázzal leöntött hatalmi demagógideológiával pácolt társadalomban van-e még bárkiben is igény a hiteles, tárgyilagos, szakszerű, hibátlan és aktuális tényeken alapuló újságírás, tájékoztatás iránt?

 

Budapest, 2021. február 28.

 

 

*Érdemes volt „replikázni”: úgy tűnik - talán - az újságírói kötelező kontroll, ha megkésve is, de működik, hiszen az első SZARVASHIBÁT - a 2020 óta tartó kétharmados korszak - majd a másik elírást - Elegendő ü enet - sikerült kijavítani. Igaz, mindezt csak - egy teljes napi csúszással - 2021. március 1. napján, 08:13 időponttal. Ellenben, az általam említett harmadik hibát a korrektor ezúttal sem vette észre, így az még most is a szövegben - a főváros kitalálta az a módszert - tündököl!

 

Budapest, 2021. március 1.