Fogarasi József

Nyilvánosság

Nyilvánosság*

  

            Annak ellenére, hogy a választási eljárásról szóló törvény (Ve.) az alapelvek között nem nevesíti a nyilvánosság érvényesülésének követelményét, a nyilvánosság kérdése az említett eljárás fontos és garanciális elemének tekintendő. A törvény nyilvánosságra vonatkozó szabályait nemcsak a választási (országgyűlési, európai parlamenti tagok, helyhatósági, kisebbségi), hanem a népszavazási és népi kezdeményezési (országos, helyi) eljárás során is alkalmazni kell.

 

            A közvélekedéssel szemben a jogalkotó a nyilvánosság érvényre juttatásának követelményét csupán a választási bizottságok működésével és tevékenységével, illetve a rendelkezésükre álló adatok tekintetében írja elő. Ez egyrészt – a választási bizottságok esetében – természetesnek tekintendő, hiszen e szervek - a Ve. szerint - „a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei”; másrészt a nyilvánosság „intézményének” említett szervi körre való szűkítése egyben kritizálható is. Gondoljunk itt arra, hogy a választási eljárásban más szervek is jelentős törvényi jogosítványokkal rendelkeznek: többek között például a választási irodák, a jogorvoslati eljárásban részt vevő bíróságok, illetve az Alkotmánybíróság. Esetükben a nyilvánosság kizárt, avagy csak jelentős korlátok között érvényesül.

 

            A Ve.-ben a nyilvánosság tartalmi mibenléte nem kerül definiálásra, ugyanakkor érvényesülési területei egyértelműek: a választási bizottságok működése és tevékenysége, illetve a választási bizottságok rendelkezésére álló adatok köre. A nyilvánosság határa (korlátja) a szavazás titkosságának és a személyhez, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő jogok sérelemmentességéig tart. Azaz: az említett érdekek védelme végett a választási eljárás nyilvánossága korlátozható. Direkt szabály hiányában a kérdés csupán az, hogy hogyan. A személyhez- és a személyes adatok védelméhez fűződő jogok, valamint a szavazás titkossága tekintetében a konkrét válasz a vonatkozó jogszabályokban található meg. A választási bizottságok működése esetén a bizottság elnöke akár zárt ülést is elrendelhet. Egyes álláspontok szerint ennek lehetősége, a Ve. rendelkezéseiből direktben nem vezethető le, de az is igaz, hogy a törvény tilalmi szabályt sem tartalmaz. Nem egységes a bizottsági gyakorlat az ülésen jelenlévő polgár részéről történő hangfelvétel készítésének megengedése kérdésében sem. Bár gyakran ez - kellő módon - nem is ellenőrizhető.

 

            A bizottságok működésének és tevékenységének részleteit illetően a jogalkotó szűkszavú. E vonatkozásban ügyrendkészítési kötelezettségről sem rendelkezik. Az Országos Választási Bizottság (OVB) a kérdéskörre nézve állásfoglalást nem adott ki. Marad a bizottságok öntevékenysége. A Fővárosi Választási Bizottság rendelkezik saját ügyrenddel. A működés és a tevékenység nyilvánossága azonban nemcsak törvényi rendelkezéssel korlátozható, sokkal gyakoribbak az indirekt akadályok. A bizottsági ülések nyilvánossága önmagában nem bír jelentőséggel. A nyilvánosság a választási eljárás garanciájaként akkor funkcionál, ha a nyilvánosság megtöltődik tartalommal. Ennek egyik gyakorlati megvalósulása, ha a bizottság ülésének konkrét (várható) ideje előzetesen olyan időpontban kerül közzétételre, hogy az azon való megjelenés lehetősége az érdeklődök számára még kellő időben ütemezhető (elérhető). Az ülés időpontjáról az ülést megelőző napon történő tájékoztatás nem tekinthető korrekt megoldásnak. Az országos, valamint a területi választási bizottságok ülésein történő részvétel - a vonatkozó távolságoktól függően - az érdeklődőtől jelentős szabadidő-áldozatot igényel. Az sem mellékes, hogy a bizottsági ülés időpontja (és helye) milyen módon és milyen formában válik az érdeklődők számára elérhetővé. Egyrészt még napjainkban sem rendelkezik valamennyi választási bizottság saját honlappal, illetve internet elérhetőséggel; másrészt az állampolgároknak csak elenyésző kisebbsége rendelkezik saját, vagy általa elérhető internet használati (kapcsolati) lehetőséggel.

 

            Ugyancsak nem kedvez a választási eljárás nyilvánosságának, ha a bizottsági ülés helye, és időpontja ugyan közismertté válik, de a tárgyalandó napirendi téma nem. Az sem üdvözlendő megoldás, ha az ülés közzétett meghívója a napirendet csak sokat sejtetően nevesíti: 1. népszavazási kezdeményezések elbírálása, 2. egyebek; illetve 1. magánszemélyek kifogásainak elbírálása, 2. egyebek stb. Ebből az információhalmazból nem állapítható meg, hogy az érintett személy ügye hányadik napirendi pontként, és időben (várhatóan) mikor kerül tárgyalásra. Mindezek hiánya, pedig nem könnyíti meg a kérelmező jogainak (szóbeli nyilatkozattételének) tisztességes és rendeltetésszerű gyakorlását, valamint jelentősen megnehezíti az illető személynek az ülés helyére való fel- és visszautazását.

 

            A nyilvánosság fontos és garanciális kérdés a bizottságok tevékenységének dokumentumai tekintetében is. A bizottság döntését határozati formában (írásba foglalva) közölni kell a kérelmezővel, valamint azzal, akire a határozat jogot vagy kötelezettséget keletkeztet, vagy származtat. A közlés történhet rövid úton vagy (ennek hiányában) kézbesítéssel. A Ve. kógens rendelkezése értelmében a választási bizottság a határozatát – a személyes adatok kivételével – köteles nyilvánosságra hozni. Ennek egyik - ma már elterjedtebb - formája a választási bizottság (választási iroda, polgármesteri hivatal) honlapján történő elektronikus közzététel. Nem megoldott viszont az ülésről készített jegyzőkönyv nyilvánosságának értelmezése. A törvény csupán arról rendelkezik, hogy az ülésről jegyzőkönyv készül, amelyben a kisebbségi véleményt is – indokaival együtt – rögzíteni kell, illetve a jegyzőkönyv egy-egy másolati példányát a jelöltek képviselőinek – kérésükre – ingyenesen át kell adni.  A jegyzőkönyv további tartalmáról, formájáról, terjedelméről, tárolásáról (kezeléséről), meg(be)tekintésének módjáról, valamint a másolat (kivonat) készítés igényléséről (lehetőségéről), az ezzel összefüggő költségek viseléséről a jogalkotó már nem rendelkezik. Az általános tapasztalat szerint a választási bizottságok az ülésről készített jegyzőkönyvet nem hozzák nyilvánosságra. A betekintéstől, és tartalmának jegyzetelésétől a bizottságok csak ritkán zárkóznak el, de a másolat (kivonat) adása már nem tekinthető zökkenőmentes folyamatnak. A fő problémát e téren a jegyzőkönyvek (és mellékletei) személyes adatai anonimitásának biztosítása, továbbá a felszámítható költségek meghatározása és beszedésének szabályszerű dokumentálása okozza.

 

            A tárgyalt ellentmondások megnyugtató megoldását a jogalkotó általi egyértelmű és kellő részletességű szabályozása - esetleg a követendő gyakorlatnak az OVB által állásfoglalásban történő egységes értelmezése, avagy a kérdéskörnek az egyes választási bizottságok ügyrendben történő rögzítése és nyilvánosságra hozatala - jelentené.      

           

Budapest, 2008. április 15.

 

* A publikált változatot lásd a Magyar Polgármester 10. évfolyam, 2. szám - 2008. április - 2. oldalán „A nyilvánosság érvényesülése” cím alatt.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 113
a héten: a héten: 902
a hónapban: a hónapban: 902
összesenösszesen342268
az oldalt jelenleg nézik: 3

Megosztás