Fogarasi József

I. tétel (Dúr) Kivéve a gyevi bírót …!?

 

 

(quieto – leggiero)

 

 

Alkotmányunk preambuluma szerint az Országgyűlés a jelenleg hatályos Alkotmány rendelkezéseit hazánk új Alkotmányának elfogadásáig; a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése végett alkotta meg. Ez azt is jelenti, hogy a jogállamba való átmeneti időszak ellenére rendelkezünk alkotmányos jogszabályokkal, amelyekben rögzítve van – nagy többségében egyértelműen és mindenki által érthetően – hogy egy-egy társadalmi és jogintézményi esemény lebonyolítása során kinek mi a feladata és ki, milyen hatáskörrel rendelkezik. Ez a feltehetőleges jogrend nyilvánvalóan a napjainkban zajló országgyűlési képviselő-választásokra is igaz.

 

 

Kezdjük tehát az elején: az Alkotmány értelmében – többek között – a köztársasági elnök írja ki az országgyűlési képviselők általános választását, amelyet az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. Az eljárással összefüggő „részleteket” már a kétharmados többséggel megalkotott választási eljárásról szóló törvény (Ve.) határozza meg. E mindenki által – részletekig – ismert törvény szerint a választást legkésőbb 72 nappal a szavazás napja előtt kell kitűzni oly módon, hogy a szavazás napja ne essen nemzeti ünnepre vagy a Munka Törvénykönyve (Mt.) szerinti munkaszüneti napra, illetve az azokat megelőző vagy követő napokra.

 

 

(lieto – scherzando)

 

 

A feladat tehát egyszerű: mielőtt a szándék tetté alakulna célszerű elővenni egy – még kevésbé ütött-kopott – 2010. évre szóló akármilyen naptárt és leülve vele az íróasztal mellé el kell kezdeni játszani. E tevékenység először az ismerkedő lapozgatással lesz azonos, majd e naptárban, valamilyen színes irónnal be kell jelölni az április-május hónapokban esedékes nemzeti ünnepnapokat és az Mt. szerinti munkaszüneti, továbbá - de ez már egy kicsit bonyolultabb feladat - az e napokat megelőző, illetve követő napokat. Ezután már jöhet a játékos szórakozás, a mátrixozás: április-május hónapokban kell egy olyan napot találnunk, amely a tervezett szavazás napját legkésőbb 72 nappal megelőzi, de úgy, hogy a tervezett szavazás napja ne essen a már említett - és a játék során már bejelölt - ünnep-, illetve munkaszüneti napra, valamint az ezt megelőző vagy követő napokra.

 

 

A helyzetet bonyolítja – de ez a szép e játékban – hogy a köztársasági elnök által „viszonylag szabadon” kijelölhető általános választási időpont nyomban - de már nem a „játékmester”, hanem a Ve. - két másik kógens időpontot is meghatároz. Az egyik értelmében a képviselők választásának második fordulóját – az első forduló kitűzésével egyidejűleg – az első fordulót követő 14. napra kell kitűzni [Ve. 86/A.§ (1) bekezdés]. A második törvény-szabta időpontot is a Ve. határozza meg: az első fordulóban a külképviseleten a magyarországi szavazás napját megelőző 7. napon, helyi idő szerint 6-és 19 óra között lehet szavazni [96/A.§ (1) bekezdés].

 

 

A választható lehetőségek számát növelhette volna az a köztudott tény, miszerint a törvény nem írja elő a szavazás kötelező napjaként a vasárnapi napot. Tehát az általános választás első fordulójának napja, akár hétköznapra is eshetett volna. Persze a régi beidegződés, és a rosszul értelmezett szokásjog - meg a pártfélelem, miszerint hétköznapon nem biztos, hogy kellő számú választópolgár járulna az urnákhoz - néha rossz tanácsadó is lehet. A „kitűző” felelősségét azonban némiképp enyhíti, hogy e játékban nincs egyedül, hiszen a Kormány és a köztársasági elnök határozatait az önkormányzatokért felelős miniszter készíti elő [132/2008.(V.14.) Korm. rendelet 2.§ c) pontja]. A minisztert pedig - egy erre a célra létrehozott iroda - az Országos Választási Iroda (OVI) és egy - csak a minisztertől függő, de - jogszabály által önálló feladatkörrel (hatáskörrel) felruházott irodavezető – aki az irodának ugyan nem tagja, de szakállamtitkári minősége miatt a végrehajtó hatalom függő részese – segíti. Az elmondottakat, – mármint az előkészítésben történt végrehajtó hatalmi közreműködést – kellően dokumentálja az a tény is, hogy a Magyar Közlöny egyazon (2010/7.) számában került közzétételre a köztársasági elnök 6/2010.(I.22.) KE számú – az országgyűlési képviselők általános választása időpontjának kitűzéséről szóló – határozata, valamint az önkormányzati miniszter – országgyűlési képviselő-választás eljárási határidőinek és határnapjainak megállapításáról rendelkező – 3/2010.(I.22.) ÖM rendelete.

 

 

(flebile)

 

 

A dolognak azonban van egy pikantériája: a köztársasági elnök a 2010. évi választás napjának kitűzésekor nem követte a saját maga által „kitaposott” ösvényt és a korábbi 7/2006.(I.19.) KE határozatával ellentétben, a 2010-es határozatában már említést sem tesz a külképviseleti szavazás konkrét napjáról. Ezt a hiányosságot azonban az önkormányzati miniszter „pótolta” – jogsértő módon – amikor rendeletében e napként 2010. április 4. napját jelölte meg, amely köztudottan „tiltott” napnak minősül tekintettel arra, hogy – bár az Mt.-ben (április 4.) Húsvét vasárnapja munkaszüneti napként nem szerepel, de mivel – (április 5.) Húsvét hétfő az Mt. szerint munkaszüneti nap, így az ezt megelőző nap (április 4.) Húsvét vasárnap nem jöhet számításba.

 

 

A zavart – a pletykák szerint – az okozhatta, hogy az elveihez oly következetesen (konokul) ragaszkodó „játékmester” ígérete ellenére a választás napját a legkésőbbi időpont (72. nap, január 29.) helyett egy héttel korábbi (január 22.) napra tűzte ki, állítólagosan „kényszerként”, mivel ekkor már egyes pártok óriásplakátjai - megsértve a Ve. kampányidőszakra vonatkozó rendelkezését: a választási kampány a választás kitűzésétől a szavazást megelőző nap 0 óráig tart - már javában virítottak, elcsúfítva velük a város utcáit. E jogsértő jelenséggel az OVB nem igen tudott (akart?) mit kezdeni. Segítséget a köztársasági elnök nyújtott azzal, hogy január 22-én nyilvánosságra hozta az országgyűlési képviselők 2010. évi általános választásának napját.

 

 

(mosso)

 

 

A jogsértésre több magánszemély is felhívta egyrészt az elnök, másrészt az arra hivatott jogorvoslati-jogalkalmazó szervek figyelmét. Minderről az ügyészség és az állampolgári jogok biztosa is értesültek. A sajtót viszont nem igazán érdekelte a jogállam egyik alappillérével - a törvényességgel és annak kapcsán a jogbiztonsággal - összefüggő alkotmányos jogelvek félresöprése. E durva jogsértés - az Alkotmányban deklarált jogegyenlőség elvével szemben - esélyegyenlőtlenséget hozott létre magyar és magyar állampolgárságú választópolgár között, attól függően, hogy az illető személy a szavazás napján idehaza, vagy külföldön tartózkodik. A jogsértést a köztársasági elnök az értesítők és az ajánlószelvények választópolgárokhoz történt eljuttatását megelőzően (álláspontom szerint törvényi tilalom hiányában) még orvosolhatta volna. Határozatát visszavonva (módosítva), a törvényes követelményeknek megfelelő új nap kijelölésével. Ilyenre – a vasárnaphoz való érthetetlen ragaszkodás mellett – két naptári nap is alkalmas lehetett volna: április 25. (második forduló május 9. külképviseleti szavazás április 18.), illetve május 16. (második forduló május 30. külképviseleti szavazás május 9.). Ugyanis a második forduló tekintetében a Ve. a külképviseleti szavazást illetően már konkrét határnapot nem határoz meg [96/A.§ (1) bekezdés]. A köztársasági elnök a jogsértésről azonban „bölcsen” hallgat!

 

 

(marcato – appassionato)

 

 

A választási jogsértések orvoslására létrehozott, (a korábbi személyekből újraválasztott) választópolgárok független és kizárólag csak a törvénynek alárendelt választási bizottságai közül a jogorvoslati hierarchia csúcsán álló OVB az e témakörrel összefüggésben benyújtott kifogásokkal sem volt képes érdemben mit kezdeni. Határozatá(ai)nak indokolásában egyrészt, erőlködve kereste az elkésettséget megalapozó - mint a legbiztosabb - elutasítási indokot - annak ellenére, hogy jelen ügy tekintetében a folyamatában fennálló jogsértésre tekintettel szóba sem jöhet a kifogás 3 napos határidejének elmulasztása miatti elkésettség megalapozott megállapítása - majd az említett elkésettségre alapítva a benyújtott kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása lehetőségét. Megoldásként – pironkodás nélkül – a nyakánál fogva előrángatott a jogmúzeumból egy ősrégi alkotmánybírósági határozatot [48/1991.(IX.26.)], amelyet már csak azért sem lehetett volna meghivatkozni, mivel „szegénykét” az idő - egyfelől a választási törvény (Ve. 1997.) megalkotásával, másfelől a külképviseleti szavazás törvényi bevezetésével (2005.) - régen felülírta. Végül az OVB megtalálva a konszenzust önmaga számára: a kifogás(oka)t hatáskör hiányára hivatkozással elutasította. Az most már csupán költői kérdés, vajon a kifogás(ok)ban meghivatkozott Ve. 4.§ (1) és 96/A.§ (1) bekezdéseiben foglalt rendelkezések – nem beszélve a Ve. 3.§-aiban nevesített választási eljárás alapelveinek – megsértése(i), miért nem bizonyultak elegendő – e nagy tekintélyű testület számára – ténynek legalább a jogsértés megállapításának határozatban történő kimondásához?

 

 

Hasonlóképpen jártak el az ügyben érintett Legfelsőbb Bíróság tanácsai is. „Megijedve” a lehetőségtől - a törvény helyett inkább a köztársasági elnök személye iránt táplált tiszteletből - ők is a formai hiányosságok keresésében és megtalálásában látták a megoldást. Kérelmezők tekintetében a formai kérdések vizsgálatán túl – az eredeti jogi szakvizsga-bizonyítvány vagy annak közjegyző által hitelesített másolatának bíróság előtti be nem mutatása okán (bár a szakvizsga meglétének tényéről valamennyi eljáró tanács hivatalos tudomással bírt) – az érdemi tények feltárására már sort sem kerítettek. Kérelmezők kérelmei így a Legfelsőbb Bíróság által rendre érdemi vizsgálatra alkalmatlannak bizonyultak annak ellenére, hogy a Ve. a bíróság által meghivatkozott okot, az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást esetei között nem is nevesíti [84.§ (4) bekezdés]. A tényekből úgy tűnik, hogy e jogorvoslati intézmény csupán a budapestieknek és azok közül is a Markó utcában lakó választópolgároknak van kitalálva, hiszen például Nyíregyházáról, Zalaegerszegről vagy Békéscsabáról a fővárosba utazva a 3 napos határidő alatt aligha képzelhető el egy eredeti – vagy a közjegyző által hitelesített – okirat Legfelsőbb Bíróság előtti bemutatása, nem beszélve arról, hogy a választópolgár kérelmét faxon is előterjesztheti, és akkor vajon miként jut majd el az eredeti okirat az ügyet tárgyaló tanács elé?! Kérdés, amennyiben a bíróság előtt bíró, ügyész, vagy ügyvéd járna el választópolgári jogán (mert talán ilyen ügy is akad) vajon akkor is megkövetelné az eljáró bíróság - „kollégájától” - az eredeti szakvizsga-bizonyítvány bemutatását? Aligha hiszem!

 

 

Mindettől függetlenül a tény tény marad: bár a választás napjának kitűzése törvénysértő, de mivel ezt a tényt az arra hivatott jogorvoslati/jogalkalmazó szervek a tényállás megállapítása (feltárása) hiányában - formai hiányosságokra hivatkozással a beadványok érdemi vizsgálat nélküli elutasításai miatt - határozataikban nem mondták ki, így lesz egy választásunk, amely kitűzése miatt ugyan jogsértő marad, de a jogsértés ténye - az arra hivatott szervek „elszabotálása” miatt - nem nyerhetett megállapítást.

 

 

(giocoso – lugubre)

 

 

Azt mindenesetre tudjuk: a köztársasági elnök törvénytisztelő ember, aki nemcsak a magyar, de általában más országok törvényeit is tiszteli, ezt demonstrálóan bizonyította is a szlovákiai látogatása alkalmával, amely azonban visszafordulással fejeződött be. A választás időpontjának jogsértő kitűzésével és az erről való hallgatással azonban elindított egy kiszámíthatatlan következményű lavinát. Megszaporodtak a találgatások, és a „kocsmai” beszélgetések keretében a „ki a magyarabb a magyarnál” kérdésfeltevések: az, aki a munkanélküliség elől menekülve külföldön keres és talál munkát fel nem számolva magyarországi lakhelyét, avagy, aki - növelve a munkanélküliek számát - munkát nem találva tengődik itthon – kifizethetetlen rezsijű – hazai lakhelyén? A kérdés nyilván költői, de a lehetséges válaszok egyike szerint az Alkotmány biztosította alapjogok egy része nem feltétlen a magyar állampolgársághoz kapcsolódik, ilyen a választójog is, általában. Akkor ez esetben vajon - a jogegyenlőség talaján állva - lehet-e különbséget tenni választópolgár és választópolgár között? Vagy mégis?

 

 

E kérdésekre a tényleges választ azoknak kell megadniuk, akik az egyes jogállami intézményekben valamilyen tisztséget betöltenek, illetve feladatot ellátva hatáskört is gyakorolnak. Hogy van-e nevük? Nyilvánvaló! Hiszen az említett funkciók, feladatok és hatáskörök személyekhez (emberekhez) köthetők/kötődnek. Ez esetben e jogállami választási fiaskóért mindenki nevesíthető és felelőssé is tehető, kivéve - ez esetben nem a gyevi bírót, hanem - a választópolgárt.

 

 

Jusson csak eszünkbe - még az állampolgársági vizsga tananyagában is megtalálható az egyik alapvető alkotmányi tétel: „Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.” Kivéve a gyevi bírót!? - olvashatjuk a tanulságos történetet Móra Ferenc örök érvényű novellájában. Azt, hogy Magyarországon jelenleg a gyevi bírók száma mekkora számszerűséget takar, statisztika nem rögzíti, legfeljebb csak megbecsülni tudjuk. Mint ahogyan azt is, hogy a magyar jogállamban sátrat ütött-e már Mátyás király?

 

 

Budapest, 2010. április 25.

 

 

 

Publikálásra szánt szöveget lásd itt


 

 

 

 

 

 

 


 

 


 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 33
a héten: a héten: 358
a hónapban: a hónapban: 230
összesenösszesen359643
az oldalt jelenleg nézik: 4