Fogarasi József

VÁRAKOZÁS: – a migráns család és – a kisded-Jézus eljövetelére, valamint a Háromkirályok ajándékára …(folytatás)

 

Ezt kaptuk MI!

– a nagyobb létszámú „tömeg” –

2018 Új Évére!

 

Mint utóbb kiderült a világ legnagyobb létszámú magyarságának első-számú közméltósága rezzenéstelen arccal előadott dögunalmas Újévi beszédét nem volt érdemes sem végignézni, sem végighallgatni. A mondanivaló lényegét az üde jelenségként az államfő mellett álló és az államfői bajusz alatti halk motyogást fordító csinos jeltolmács-hölgy kézlejtéseit követve, szájmozgását pedig feszülten figyelve igyekeztem hasznomra fordítani. Azonban még most is úgy érzem, sikertelenül! Azzal a rengeteg közhely-jóval, amellyel a néhány perces köszöntő ki volt tömve, egyrészt nem tudtam mit kezdeni, másrészt úgy éreztem, ha megírásán egy éven át dolgozom, akkor sem lettem volna képes ilyen gazdag-dagályosságra duzzasztva összehozni! Az - előlegezett - „egyetemi tanáros” kivitelezésről már nem is beszélve.


De az ünneprontó kritizálás helyett inkább örüljünk a magyar szívet, s lelket egyaránt melengető tartalomnak.

 

A felvezető egy - Istenhez forduló - fohásszal kezdődött: az államfő, nem bízva eléggé a NER és a magyar kormány Brüsszel és Soros György ellen vívott szabadságharca boldogságot és örömet hozó jövőígéretében, közvetlen egyenességgel – a soros-pénzzel le nem fizethető és meg sem vesztegethető égiek legmagasabb rangú képviselőjét – Istent szólította meg kérésével: adjon minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának Boldog Új Esztendőt! Az államfő, elhangzó kérése teljesülhetőségéről azonban már rendelkez(het)ett némi „személyes” információval és tapasztalattal. Ellenkező esetben, a csupán várható jóból – „Osztozva az új esztendő örömében és ígéretében” – vajon miért is kért volna részesedést?

 

Mindennek ismeretében – viszont – már érthető az a gyermeki mohóság, amely az államfőt beszédének írásakor magával ragadta. Hiszen a Jézuskától mindent és még annál többet is kérhetünk. A Jézuska hatalmas és jóságos, számára a hozzáintézett kérések teljesítése terén senki nem szabhat határt és korlátot! Ráadásul ajándékainak számszerűségét, olcsóságát vagy akár ingyenességét – utólag kreált mércékhez mérve – a világ egyetlen számvevőszéke sem kérheti számon! Minek következtében a megajándékozott, az ajándék visszaszolgáltatására sem kötelezhető! Nem véletlen tehát a szárnyalás, a kívánságok sorolásánál:

 

Adjon az Isten - hangzott patetikusan:

- bizakodásra okot adó új esztendőt: az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak;

- reményeiket valóra váltó új esztendőt: az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak;

- békés új esztendőt: a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös            jövendőt építőknek.


Isten után a Honfitársak lettek megszólítva (ám az nem derült ki a beszédből, hogy az ünnepi köszöntő bevezetőjének címzettjei közül – minden jóakaratú ember, minden magyar, nemzetünk minden polgára – közül, vajon kik sorolandók e személyi körbe?) Nem mindegy? Szóltak rám dühösen a gondolatok nélkül is könnyen elérzékenyülők. Kötekedés helyett jobb lenne, ha néha én is magamba szállnék! Záródott az egyoldalú vita. És akkor jöjjön a kb. öt percre szűkített lelki-ömlengés:

 

Kedves Honfitársaim!

az új év első perceiben, óráiban (ennél több ideig valóban nem tart ki senki)

- a jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé;

- mindannyian azt szeretnénk, ha családunk tagjai, barátaink osztoznának velünk a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban;

- ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni


Ezt követően csak úgy tolultak az Államfő Atyai jó tanácsai:

- őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben;

- rajtunk múlik, hogy

- az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra;

- tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén;

- elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi-új célokat tűzünk magunk elé;

- tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé. 

 

Majd elérkeztünk az államfő személyes és nevesített, jó kívánságaihoz:

kívánom:

- adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz;

- adjon erőt, hogy mindig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart;

- adjon alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt nemzetünk valamennyi polgárának.

… és nem beszéd a beszéd, ha nincsenek benne gondolatok, no meg hivatkozások - régebben: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár; ma: vértanúk, boldogok, szentek, csodatévők … -

 

 Végezetül a dögunalmas ünnepi köszöntő, Assisi Szent Ferenc gondolataival lépte át az új esztendő küszöbét:

„Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van.

Megbocsátás, ahol bűn.

Egyetértés széthúzás helyett

Legyen igazság, ahol tévedés van

És öröm ott, ahol ma szenvedés.

Sötétség helyén hit legyen!”

 

És itt – lehet, hogy már tényleg beléptem az öregkorba? – életemben először, elérzékenyülve, megkönnyeztem magamat: tényleg ennyire képmutatók, ostobák és hiszékenyek lennénk? Vagy mindez csupán képmutatás – keresztényi – máz és álca!? De most már tényleg - félretéve végre a viccelődést és - megválaszolandó kérdést intézve a hatalmon ülőkhöz: odafentről valóban ennyire "hülyének" látszik, avagy csak annak nézhető a társadalom többségét alkotó "plebsz"? Csupán ennyi lenne a mindent a hátán cipelő magyar ember jussa: az égből - a választások előtti időszakban - aláhulló manna, a szószékről elhangzó hittételi ígérgetés, az államfő által népének átnyújtott Kerényi-féle jó kívánság-gyűjtemény? S mind emiatt egy cseppet sem tetszenek aggódni, a jövőt illetően? Elképesztő, s egyben megdöbbentő e magabiztosság! Pedig hát előbb-utóbb - de talán inkább előbb, mint utóbb - "jó lesz tán szóba állni ..."    

 

Ezt viszont már MINDENKI  kapja

– amennyiben az illető „eltéved” és véletlenül „rátalál” –

ma, és még … sokáig!? … Hacsak …

 

 

 

                     

               

             „A régi ház körül öregszik minden,                          Nemzeti Alaptanterv: „ Magyar Népművészet és

              A kert, a fák, a fal, a bútorok.                                    Nép-nemzeti Folklór Stúdium”- kezdőknek és

              A régi ház körül nagy élet nincsen,                                 haladóknak - politikusoknak ingyenes!

              Sokáig zörgetem az ablakot.

              A régi ház körül nagy élet nincsen,

              Bezárja jó anyám az ablakot.”

 

                                                        

     „Magyar Nemzeti Főpályaudvar”                            „Magyar Nemzeti Főpályaudvar”

                 Dohányozni Tilos!                                                    Dohányozni Tilos!

                Szemetelni szabad!                                                   Szemetelni szabad,

                   csak tessék egy-kupacba rugdosni