Fogarasi József

VÁRAKOZÁS: – a migráns család és – a kisded-Jézus eljövetelére, valamint a Háromkirályok ajándékára …(folytatás)

 

Ezt kaptuk MI!

– a nagyobb létszámú „tömeg” –

2018 Új Évére!

 

Mint utóbb kiderült a világ legnagyobb létszámú magyarságának első-számú közméltósága rezzenéstelen arccal előadott dögunalmas Újévi beszédét nem volt érdemes sem végignézni, sem végighallgatni. A mondanivaló lényegét az üde jelenségként az államfő mellett álló és az államfői bajusz alatti halk motyogást fordító csinos jeltolmács-hölgy kézlejtéseit követve, szájmozgását pedig feszülten figyelve igyekeztem hasznomra fordítani. Azonban még most is úgy érzem, sikertelenül! Azzal a rengeteg közhely-jóval, amellyel a néhány perces köszöntő ki volt tömve, egyrészt nem tudtam mit kezdeni, másrészt úgy éreztem, ha megírásán egy éven át dolgozom, akkor sem lettem volna képes ilyen gazdag-dagályosságra duzzasztva összehozni! Az - előlegezett - „egyetemi tanáros” kivitelezésről már nem is beszélve.


De az ünneprontó kritizálás helyett inkább örüljünk a magyar szívet, s lelket egyaránt melengető tartalomnak.

 

A felvezető egy - Istenhez forduló - fohásszal kezdődött: az államfő, nem bízva eléggé a NER és a magyar kormány Brüsszel és Soros György ellen vívott szabadságharca boldogságot és örömet hozó jövőígéretében, közvetlen egyenességgel – a soros-pénzzel le nem fizethető és meg sem vesztegethető égiek legmagasabb rangú képviselőjét – Istent szólította meg kérésével: adjon minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának Boldog Új Esztendőt! Az államfő, elhangzó kérése teljesülhetőségéről azonban már rendelkez(het)ett némi „személyes” információval és tapasztalattal. Ellenkező esetben, a csupán várható jóból – „Osztozva az új esztendő örömében és ígéretében” – vajon miért is kért volna részesedést?

 

Mindennek ismeretében – viszont – már érthető az a gyermeki mohóság, amely az államfőt beszédének írásakor magával ragadta. Hiszen a Jézuskától mindent és még annál többet is kérhetünk. A Jézuska hatalmas és jóságos, számára a hozzáintézett kérések teljesítése terén senki nem szabhat határt és korlátot! Ráadásul ajándékainak számszerűségét, olcsóságát vagy akár ingyenességét – utólag kreált mércékhez mérve – a világ egyetlen számvevőszéke sem kérheti számon! Minek következtében a megajándékozott, az ajándék visszaszolgáltatására sem kötelezhető! Nem véletlen tehát a szárnyalás, a kívánságok sorolásánál:

 

Adjon az Isten - hangzott patetikusan:

- bizakodásra okot adó új esztendőt: az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak;

- reményeiket valóra váltó új esztendőt: az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak;

- békés új esztendőt: a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös            jövendőt építőknek.


Isten után a Honfitársak lettek megszólítva (ám az nem derült ki a beszédből, hogy az ünnepi köszöntő bevezetőjének címzettjei közül – minden jóakaratú ember, minden magyar, nemzetünk minden polgára – közül, vajon kik sorolandók e személyi körbe?) Nem mindegy? Szóltak rám dühösen a gondolatok nélkül is könnyen elérzékenyülők. Kötekedés helyett jobb lenne, ha néha én is magamba szállnék! Záródott az egyoldalú vita. És akkor jöjjön a kb. öt percre szűkített lelki-ömlengés:

 

Kedves Honfitársaim!

az új év első perceiben, óráiban (ennél több ideig valóban nem tart ki senki)

- a jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé;

- mindannyian azt szeretnénk, ha családunk tagjai, barátaink osztoznának velünk a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban;

- ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni


Ezt követően csak úgy tolultak az Államfő Atyai jó tanácsai:

- őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben;

- rajtunk múlik, hogy

- az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra;

- tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén;

- elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi-új célokat tűzünk magunk elé;

- tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé. 

 

Majd elérkeztünk az államfő személyes és nevesített, jó kívánságaihoz:

kívánom:

- adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz;

- adjon erőt, hogy mindig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart;

- adjon alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt nemzetünk valamennyi polgárának.

… és nem beszéd a beszéd, ha nincsenek benne gondolatok, no meg hivatkozások - régebben: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár; ma: vértanúk, boldogok, szentek, csodatévők … -

 

 Végezetül a dögunalmas ünnepi köszöntő, Assisi Szent Ferenc gondolataival lépte át az új esztendő küszöbét:

„Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van.

Megbocsátás, ahol bűn.

Egyetértés széthúzás helyett

Legyen igazság, ahol tévedés van

És öröm ott, ahol ma szenvedés.

Sötétség helyén hit legyen!”

 

És itt – lehet, hogy már tényleg beléptem az öregkorba? – életemben először, elérzékenyülve, megkönnyeztem magamat: tényleg ennyire képmutatók, ostobák és hiszékenyek lennénk? Vagy mindez csupán képmutatás – keresztényi – máz és álca!? De most már tényleg - félretéve végre a viccelődést és - megválaszolandó kérdést intézve a hatalmon ülőkhöz: odafentről valóban ennyire "hülyének" látszik, avagy csak annak nézhető a társadalom többségét alkotó "plebsz"? Csupán ennyi lenne a mindent a hátán cipelő magyar ember jussa: az égből - a választások előtti időszakban - aláhulló manna, a szószékről elhangzó hittételi ígérgetés, az államfő által népének átnyújtott Kerényi-féle jó kívánság-gyűjtemény? S mind emiatt egy cseppet sem tetszenek aggódni, a jövőt illetően? Elképesztő, s egyben megdöbbentő e magabiztosság! Pedig hát előbb-utóbb - de talán inkább előbb, mint utóbb - "jó lesz tán szóba állni ..."    

 

Ezt viszont már MINDENKI  kapja

– amennyiben az illető „eltéved” és véletlenül „rátalál” –

ma, és még … sokáig!? … Hacsak …

 

 

 

                     

               

             „A régi ház körül öregszik minden,                          Nemzeti Alaptanterv: „ Magyar Népművészet és

              A kert, a fák, a fal, a bútorok.                                    Nép-nemzeti Folklór Stúdium”- kezdőknek és

              A régi ház körül nagy élet nincsen,                                 haladóknak - politikusoknak ingyenes!

              Sokáig zörgetem az ablakot.

              A régi ház körül nagy élet nincsen,

              Bezárja jó anyám az ablakot.”

 

                                                        

     „Magyar Nemzeti Főpályaudvar”                            „Magyar Nemzeti Főpályaudvar”

                 Dohányozni Tilos!                                                    Dohányozni Tilos!

                Szemetelni szabad!                                                   Szemetelni szabad,

                   csak tessék egy-kupacba rugdosni                              

                          

 

                                                                       

Nemzeti Kitüntető Cím: „Tiszta udvar rendes ház"

   Ezt az „alkotó kedvű lustaságot” külföldön

            pénzbírsággal szokták honorálni!

      Itthon, a kukára helyezett „műtárgyat”

             legfeljebb nem viszik el!

 

 

                         

Nagypolgári duzzadó öntudat:                     Nyárspolgári gondolkodás és mentalitás:

    ajtón belül minden az enyémé, a közösből pedig annyi, amennyit el tudok abból „csenni”!

        „Kamerával őrzött terület”                     

                                   

 

         

 

Margitsziget: idegenforgalmilag védett, nemzeti terület; turisztikai látványosság!

 

 

             

 

Magyar Nemzeti Villamosmegálló:                     A Magyar-tenger illusztris vitorláskikötője

    a főváros frekventált területén                                 a Balaton egyik „fővárosában”    

 

 

              

 

Le vagyunk sz…va!                                                               Le vagyunk sz…va!

Budapest egyik kiemelt közlekedési főútján,                       Budapest egyik elegáns

a huszáros testtartású                                                       lakóházának kapualjában,

lovas-rendőrök által,                                        a nincs hova mennie hajléktalan által, 
                akikre nem vonatkozik                                             akinek a „nejlonzacskóra”sem futja?

 a „kutyagumi” rendelet            

egyetlen előírása sem?

                

 

    

 

                    Szeretett „hazánk”, készülve a neki kijáró Olimpia sporteseményére, és a világ fogadására!

Budapest, amely város a mélybe le és följövet 90%-ában      az Isten hozta – és a visszavárjuk Szentendrére:

nélkülözi a mozgólépcsőt és a felvonót!                       a vendégcsalogató lépcsősor izgalmával

és látványosságával!

 

 

 

    

 

                Budapest Keleti Fő-pályaudvar: az itthoniak, a turisták és a migránsok szeretett és közkedvelt

                        zarándokhelye: ahol hiába keressük a mozgólépcsőt, a felvonót, illetve

                                       a görgős-bőröndök cipelését megkönnyítő rámpát!

 

 

         

 

        … a pályaudvar, „Európa-szépségdíjas” lépcsősora:amelynek láttán

          kerekesszékével Grand Canyon összes kilátóját megjárt amerikai ismerősöm

                              éktelen káromkodással fordult az égiekhez: „az Isten veszejtse e város azon vezetőit,

                                                        akik Uniós pénzen idehozták a 4-es metró végállomását,

                                             de saját  pénzből egyetlen mozgólépcsőre építésére sem gondoltak!"

 

 

              

 

Igen, igen Tisztelt Főpolgármester Úr!

A szolgálati gépkocsiból, illetve a helikopterből kiszállva, a kerekesszékben kényelmesen elhelyezkedve, a lépcsők és a nem működő felvonók segítsége révén kérjük, szíveskedjék megközelíteni az éppen indulófélben lévő vonatszerelvényt! Ugye milyen felemelő és méltányosan emberi érzés a kiszolgáltatottság?

 

 

 

 

… az ország második legnépesebb településének szeme-fénye:

a csillogó-villogó kacsalábon-forgó stadion …

lehangoló átlagnéző-számsorának adatai „titkosak” …

 

    

 

… és amivel a pályaudvaron elsőként szembesül az ideérkező „idegen” …

s, ha nem siet a”vizeléssel”, a cipőtalpa által magába szívott „nedv” illatát,

napokig élvezheti …

… nem feledve, hogy mindezért fizetni is kell, de még a látvány előtt!

(a piszoár-kagylókban elhelyezett "táblácskákon" olvasható szöveg: ROSSZ!)

 

    

 

… a főváros kórház-centrumai … közüle kettő, vizes helyiségének idilli látképe …

és „irigylésre méltó” állapota …

 

    

 

… valamint a „tisztálkodó részleg” … se meleg víz, se szappan, se kéztörlő …

de legalább a hideg-víz hajszálvékony vastagságú sugárban csordogál …

 

  .....

... és aki már nem képes fejben tartani ... avagy

víztározói kiképzésban nem részesült?

 

    

 

íme a fővárosi aluljárók betlehemi jászolszállásai közül kettő …

… Advent örömteli pillanatai: várokozás az „ELJÖVENDŐRE”!

 

 

 

adakozzunk az ifjú-és kereszténydemokraták javára, is!

 

FELHÍVÁS!

 

ÉBRESZTŐ!

 

VÉGE A VÁRAKOZÁSNAK!

 

Magyar „uram-bátyám birkanyáj”,

nincs több hunyás és lapulás,

 

ÉPÍTSÜK ÚJRA MAGYARORSZÁGOT!

 

Csak ne Karácsony Gergely - miniszterelnök-jelölt - vezette kórus hangjára,

és ne MOMENTUM zenére!

 

- hisz, nevezett

miniszterelnök-jelölt nem csupán az ország,

de ’56 emlékének bekerítését

sem volt képes megakadályozni -

 

 

 

 

 

Persze a szavazófülke magányában nem árt a "tételt" magunkban felidézni: a „HATALOM” a világon mindenütt csupán az „URALKODÁS” formáját képezi, amely a választások előtt még színtelen, szagtalan és semleges halmazállapotú. „Tartalommal” csak a szavazás eredményét követően töltődik meg, ölt emberi alakot, s veszi fel stílusát!

A stílus azonban – maga az ember

 

„Le style, c'est l'homme”   

Ezért fontoljuk meg jól, kire is adjuk voksunkat!

 

Békés, Boldog Új Esztendőt!

Mindenkinek!

 

 (az írás eleje)

 

Budapest, 2018. január 2.

 

(A képek illusztrációként szolgálnak.)

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 37
a héten: a héten: 329
a hónapban: a hónapban: 2441
összesenösszesen433241
az oldalt jelenleg nézik: 1