VÁRAKOZÁS: – a migráns család és – a kisded-Jézus eljövetelére, valamint a Háromkirályok ajándékára …(folytatás)
- 2018. január 02. kedd
Ezt kaptuk MI!
– a nagyobb létszámú „tömeg” –
2018 Új Évére!
Mint utóbb kiderült a világ legnagyobb létszámú magyarságának első-számú közméltósága rezzenéstelen arccal előadott dögunalmas Újévi beszédét nem volt érdemes sem végignézni, sem végighallgatni. A mondanivaló lényegét az üde jelenségként az államfő mellett álló és az államfői bajusz alatti halk motyogást fordító csinos jeltolmács-hölgy kézlejtéseit követve, szájmozgását pedig feszülten figyelve igyekeztem hasznomra fordítani. Azonban még most is úgy érzem, sikertelenül! Azzal a rengeteg közhely-jóval, amellyel a néhány perces köszöntő ki volt tömve, egyrészt nem tudtam mit kezdeni, másrészt úgy éreztem, ha megírásán egy éven át dolgozom, akkor sem lettem volna képes ilyen gazdag-dagályosságra duzzasztva összehozni! Az - előlegezett - „egyetemi tanáros” kivitelezésről már nem is beszélve.
De az ünneprontó kritizálás helyett inkább örüljünk a magyar szívet, s lelket egyaránt melengető tartalomnak.
A felvezető egy - Istenhez forduló - fohásszal kezdődött: az államfő, nem bízva eléggé a NER és a magyar kormány Brüsszel és Soros György ellen vívott szabadságharca boldogságot és örömet hozó jövőígéretében, közvetlen egyenességgel – a soros-pénzzel le nem fizethető és meg sem vesztegethető égiek legmagasabb rangú képviselőjét – Istent szólította meg kérésével: adjon minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának Boldog Új Esztendőt! Az államfő, elhangzó kérése teljesülhetőségéről azonban már rendelkez(het)ett némi „személyes” információval és tapasztalattal. Ellenkező esetben, a csupán várható jóból – „Osztozva az új esztendő örömében és ígéretében” – vajon miért is kért volna részesedést?
Mindennek ismeretében – viszont – már érthető az a gyermeki mohóság, amely az államfőt beszédének írásakor magával ragadta. Hiszen a Jézuskától mindent és még annál többet is kérhetünk. A Jézuska hatalmas és jóságos, számára a hozzáintézett kérések teljesítése terén senki nem szabhat határt és korlátot! Ráadásul ajándékainak számszerűségét, olcsóságát vagy akár ingyenességét – utólag kreált mércékhez mérve – a világ egyetlen számvevőszéke sem kérheti számon! Minek következtében a megajándékozott, az ajándék visszaszolgáltatására sem kötelezhető! Nem véletlen tehát a szárnyalás, a kívánságok sorolásánál:
Adjon az Isten - hangzott patetikusan:
- bizakodásra okot adó új esztendőt: az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak;
- reményeiket valóra váltó új esztendőt: az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak;
- békés új esztendőt: a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek.
Isten után a Honfitársak lettek megszólítva (ám az nem derült ki a beszédből, hogy az ünnepi köszöntő bevezetőjének címzettjei közül – minden jóakaratú ember, minden magyar, nemzetünk minden polgára – közül, vajon kik sorolandók e személyi körbe?) Nem mindegy? Szóltak rám dühösen a gondolatok nélkül is könnyen elérzékenyülők. Kötekedés helyett jobb lenne, ha néha én is magamba szállnék! Záródott az egyoldalú vita. És akkor jöjjön a kb. öt percre szűkített lelki-ömlengés:
Kedves Honfitársaim!
az új év első perceiben, óráiban (ennél több ideig valóban nem tart ki senki)
- a jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé;
- mindannyian azt szeretnénk, ha családunk tagjai, barátaink osztoznának velünk a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban;
- ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni
Ezt követően csak úgy tolultak az Államfő Atyai jó tanácsai:
- őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben;
- rajtunk múlik, hogy
- az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra;
- tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén;
- elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi-új célokat tűzünk magunk elé;
- tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé.
Majd elérkeztünk az államfő személyes és nevesített, jó kívánságaihoz:
kívánom:
- adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz;
- adjon erőt, hogy mindig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart;
- adjon alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt nemzetünk valamennyi polgárának.
… és nem beszéd a beszéd, ha nincsenek benne gondolatok, no meg hivatkozások - régebben: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár; ma: vértanúk, boldogok, szentek, csodatévők … -
Végezetül a dögunalmas ünnepi köszöntő, Assisi Szent Ferenc gondolataival lépte át az új esztendő küszöbét:
„Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van.
Megbocsátás, ahol bűn.
Egyetértés széthúzás helyett
Legyen igazság, ahol tévedés van
És öröm ott, ahol ma szenvedés.
Sötétség helyén hit legyen!”
És itt – lehet, hogy már tényleg beléptem az öregkorba? – életemben először, elérzékenyülve, megkönnyeztem magamat: tényleg ennyire képmutatók, ostobák és hiszékenyek lennénk? Vagy mindez csupán képmutatás – keresztényi – máz és álca!? De most már tényleg - félretéve végre a viccelődést és - megválaszolandó kérdést intézve a hatalmon ülőkhöz: odafentről valóban ennyire "hülyének" látszik, avagy csak annak nézhető a társadalom többségét alkotó "plebsz"? Csupán ennyi lenne a mindent a hátán cipelő magyar ember jussa: az égből - a választások előtti időszakban - aláhulló manna, a szószékről elhangzó hittételi ígérgetés, az államfő által népének átnyújtott Kerényi-féle jó kívánság-gyűjtemény? S mind emiatt egy cseppet sem tetszenek aggódni, a jövőt illetően? Elképesztő, s egyben megdöbbentő e magabiztosság! Pedig hát előbb-utóbb - de talán inkább előbb, mint utóbb - "jó lesz tán szóba állni ..."
Ezt viszont már MINDENKI kapja
– amennyiben az illető „eltéved” és véletlenül „rátalál” –
ma, és még … sokáig!? … Hacsak …
„A régi ház körül öregszik minden, Nemzeti Alaptanterv: „ Magyar Népművészet és
A kert, a fák, a fal, a bútorok. Nép-nemzeti Folklór Stúdium”- kezdőknek és
A régi ház körül nagy élet nincsen, haladóknak - politikusoknak ingyenes!
Sokáig zörgetem az ablakot.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Bezárja jó anyám az ablakot.”
„Magyar Nemzeti Főpályaudvar” „Magyar Nemzeti Főpályaudvar”
Dohányozni Tilos! Dohányozni Tilos!
Szemetelni szabad! Szemetelni szabad,
csak tessék egy-kupacba rugdosni
Nemzeti Kitüntető Cím: „Tiszta udvar rendes ház"
Ezt az „alkotó kedvű lustaságot” külföldön
pénzbírsággal szokták honorálni!
Itthon, a kukára helyezett „műtárgyat”
legfeljebb nem viszik el!
Nagypolgári duzzadó öntudat: Nyárspolgári gondolkodás és mentalitás:
ajtón belül minden az enyémé, a közösből pedig annyi, amennyit el tudok abból „csenni”!
„Kamerával őrzött terület”
Margitsziget: idegenforgalmilag védett, nemzeti terület; turisztikai látványosság!
Magyar Nemzeti Villamosmegálló: A Magyar-tenger illusztris vitorláskikötője
a főváros frekventált területén a Balaton egyik „fővárosában”
Le vagyunk sz…va! Le vagyunk sz…va!
Budapest egyik kiemelt közlekedési főútján, Budapest egyik elegáns
a huszáros testtartású lakóházának kapualjában,
lovas-rendőrök által, a nincs hova mennie hajléktalan által,
akikre nem vonatkozik akinek a „nejlonzacskóra”sem futja?
a „kutyagumi” rendelet
egyetlen előírása sem?
Szeretett „hazánk”, készülve a neki kijáró Olimpia sporteseményére, és a világ fogadására!
Budapest, amely város a mélybe le és följövet 90%-ában az Isten hozta – és a visszavárjuk Szentendrére:
nélkülözi a mozgólépcsőt és a felvonót! a vendégcsalogató lépcsősor izgalmával
és látványosságával!
Budapest Keleti Fő-pályaudvar: az itthoniak, a turisták és a migránsok szeretett és közkedvelt
zarándokhelye: ahol hiába keressük a mozgólépcsőt, a felvonót, illetve
a görgős-bőröndök cipelését megkönnyítő rámpát!
… a pályaudvar, „Európa-szépségdíjas” lépcsősora:amelynek láttán
kerekesszékével Grand Canyon összes kilátóját megjárt amerikai ismerősöm
éktelen káromkodással fordult az égiekhez: „az Isten veszejtse e város azon vezetőit,
akik Uniós pénzen idehozták a 4-es metró végállomását,
de saját pénzből egyetlen mozgólépcsőre építésére sem gondoltak!"
Igen, igen Tisztelt Főpolgármester Úr!
A szolgálati gépkocsiból, illetve a helikopterből kiszállva, a kerekesszékben kényelmesen elhelyezkedve, a lépcsők és a nem működő felvonók segítsége révén kérjük, szíveskedjék megközelíteni az éppen indulófélben lévő vonatszerelvényt! Ugye milyen felemelő és méltányosan emberi érzés a kiszolgáltatottság?
… az ország második legnépesebb településének szeme-fénye:
a csillogó-villogó kacsalábon-forgó stadion …
lehangoló átlagnéző-számsorának adatai „titkosak” …
… és amivel a pályaudvaron elsőként szembesül az ideérkező „idegen” …
s, ha nem siet a”vizeléssel”, a cipőtalpa által magába szívott „nedv” illatát,
napokig élvezheti …
… nem feledve, hogy mindezért fizetni is kell, de még a látvány előtt!
(a piszoár-kagylókban elhelyezett "táblácskákon" olvasható szöveg: ROSSZ!)
… a főváros kórház-centrumai … közüle kettő, vizes helyiségének idilli látképe …
és „irigylésre méltó” állapota …
… valamint a „tisztálkodó részleg” … se meleg víz, se szappan, se kéztörlő …
de legalább a hideg-víz hajszálvékony vastagságú sugárban csordogál …
.....
... és aki már nem képes fejben tartani ... avagy
víztározói kiképzésban nem részesült?
íme a fővárosi aluljárók betlehemi jászolszállásai közül kettő …
… Advent örömteli pillanatai: várokozás az „ELJÖVENDŐRE”!
adakozzunk az ifjú-és kereszténydemokraták javára, is!
FELHÍVÁS!
ÉBRESZTŐ!
VÉGE A VÁRAKOZÁSNAK!
Magyar „uram-bátyám birkanyáj”,
nincs több hunyás és lapulás,
ÉPÍTSÜK ÚJRA MAGYARORSZÁGOT!
Csak ne Karácsony Gergely - miniszterelnök-jelölt - vezette kórus hangjára,
és ne MOMENTUM zenére!
- hisz, nevezett
miniszterelnök-jelölt nem csupán az ország,
de ’56 emlékének bekerítését
sem volt képes megakadályozni -
Persze a szavazófülke magányában nem árt a "tételt" magunkban felidézni: a „HATALOM” a világon mindenütt csupán az „URALKODÁS” formáját képezi, amely a választások előtt még színtelen, szagtalan és semleges halmazállapotú. „Tartalommal” csak a szavazás eredményét követően töltődik meg, ölt emberi alakot, s veszi fel stílusát!
A stílus – azonban – maga az ember
„Le style, c'est l'homme”
Ezért fontoljuk meg jól, kire is adjuk voksunkat!
Békés, Boldog Új Esztendőt!
Mindenkinek!
Budapest, 2018. január 2.
(A képek illusztrációként szolgálnak.)
Látogatók száma
a mai napon: | 37 | |
a héten: | 329 | |
a hónapban: | 2441 | |
összesen | 433241 |