Fogarasi József

A nekünk épülő drótkerítések szögesebbek és élesebbek a migránsoknak építetteknél …

 

Kétségeim nem voltak, bármi legyen is a kvóta-referendum végeredménye, a kormány mindenképpen mozgásra kényszeríti a ma már inkább csak pártgépezetként működő, mintsem átgondolt és szakmailag kellően előkészített törvények alkotásával foglalkozó képviseleti szervet. Azzal is tisztában kellett lennünk, miszerint a gránitszilárdságúra tervezett Alaptörvény sem úszhatja meg a migránositást. De talán már azon sem lehetne csodálkozni, ha kimondásra kerülne, miszerint valamennyi új, a jövőben jelentkező alapkérdés is kapjon helyet az Alaptörvényben.

 

Mindez a szemlélet és folyamat azonban még akkor sem járna a jogállam vesztével, ha és amennyiben az Alaptörvény - létrehozóinak falánkságának köszönhetően - a törvénygyár összes blődlijét felfalva kisgömböc méretűvé duzzadva szétrobbanása következtében milliárdnyi darabra hullana. A jogállamra nézve azonban az igazi veszélyt a törvényalkotás – jelenleg – megállíthatatlannak látszó erodálódási folyamata jelenti. Ennek következtében, a pillanatnyi hangulattól függő, futószalagszerűen legyártott és gyakorta váltózó törvényi szabályokra visszavezethetően a háttérben egyes látenciák mára felerősödtek és meghatározó szerephez jutottak. Nevezetesen például: a szinte mindenféle szakmai kontroll nélkül megszülető alacsonyabb szintű jogforrásokba foglalt szabályok elszaporodása, továbbá az önmagukat normaalkotásra feljogosítottnak titulált egyes joghatalmi szervek (ügyészségek, bíróságok, Alkotmánybíróság) normarontó jogértelmezései és követésre rendelt eseti joggyakorlatai.

 

Mindezt a romboló hatást is felülmúlja az a példa nélküli eset, amely e szégyenteljesen sikertelenül végződött - ráadásul a beígértekhez képest is hihetetlen mértékű anyagiakat felemésztő - népszavazás eredményeként állt elő. Magyarországon ma, egyetlen ember jogértelmezése is elegendő ahhoz, hogy az Alaptörvénnyel – „Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.” – szembe lehessen menni. Sőt - a jogállam és annak összes meghatározó jogintézménye hallgatásban megnyilvánuló asszisztálása mellett - maga az Alaptörvény módosítása is elérhető és kikényszeríthető! Ez nem csupán a jogállam, de a demokrácia – különösen a kereszténydemokrácia – csődjét is jelenti. Talán ezért is kellene ismét fontolóra venni az alkotmányozás és a pártokat képviselő, kiszolgáló törvényhozás feladatai különválasztása és az előbbinek egy nemzeti konszenzus alapján létrehozott szerv hatáskörébe utalása gondolatának megvalósíthatóságát.

 

Mindeközben a teljes ellenzék érthetetlen módon csupán sunnyog, és lapítva, erőtlenül össze-vissza makog, pedig a népszavazás kiírásától kezdve ezért a „győzelemért” küzdött. Most mégsem tud vele mit kezdeni. Végre tettekre és nem szólamokra lenne szükség, hiszen a választópolgárok hozták mit a pártok kértek. Nem mentek el népszavazni. Tőlük tehát nincs mit számon kérni. Most ők várják a „csodát”, Önöktől! S ha ez elmarad, legközelebb nehezen lesznek ismét „rászedhetők”.

 

Budapest, 2016.október 5.

 

Fogarasi József

közéleti szakíró

 

 

A téma teljes terjedelmű kifejtését lásd a Jogalkotás, szabályozás (2016)- „A nekünk épülő drótkerítések szögesebbek és élesebbek a migránsoknak építetteknél …” - cím alatt (2016.10.04.).

Megjelent: Népszava - 143. évfolyam 235. szám - 2016. október 06. csütörtök p. 6. - Vélemény oldalon - "Kisgömböccé vált alaptörvény” cím alatt, valamint a Népszava Online oldalán.

 

 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 81
a héten: a héten: 870
a hónapban: a hónapban: 870
összesenösszesen342236
az oldalt jelenleg nézik: 3

Megosztás