Fogarasi József

A nekünk épülő drótkerítések szögesebbek és élesebbek a migránsoknak építetteknél …

 

Kétségeim nem voltak, bármi legyen is a kvóta-referendum végeredménye, a kormány mindenképpen mozgásra kényszeríti a ma már inkább csak pártgépezetként működő, mintsem átgondolt és szakmailag kellően előkészített törvények alkotásával foglalkozó képviseleti szervet. Azzal is tisztában kellett lennünk, miszerint a gránitszilárdságúra tervezett Alaptörvény sem úszhatja meg a migránositást. De talán már azon sem lehetne csodálkozni, ha kimondásra kerülne, miszerint valamennyi új, a jövőben jelentkező alapkérdés is kapjon helyet az Alaptörvényben.

 

Mindez a szemlélet és folyamat azonban még akkor sem járna a jogállam vesztével, ha és amennyiben az Alaptörvény - létrehozóinak falánkságának köszönhetően - a törvénygyár összes blődlijét felfalva kis-gömböc méretűvé duzzadva szétrobbanása következtében milliárdnyi darabra hullana. A jogállamra nézve azonban az igazi veszélyt a törvényalkotás – jelenleg – megállíthatatlannak látszó erodálódási folyamata jelenti. Ennek következtében, a pillanatnyi hangulattól függő, futószalagszerűen legyártott és gyakorta váltózó törvényi szabályokra visszavezethetően a háttérben egyes látenciák mára felerősödtek és meghatározó szerephez jutottak. Nevezetesen például: a szinte mindenféle szakmai kontroll nélkül megszülető alacsonyabb szintű jogforrásokba foglalt szabályok elszaporodása, továbbá az önmagukat normaalkotásra feljogosítottnak titulált egyes joghatalmi szervek (ügyészségek, bíróságok, Alkotmánybíróság és a végrehajtó hatalom - állami, önkormányzati - közigazgatási szervei) normarontó jogértelmezései és követésre rendelt eseti joggyakorlatai.

 

Mindezt a romboló hatást is felülmúlja az a példa nélküli eset, amely e szégyenteljesen sikertelenül végződött - ráadásul a beígértekhez képest is hihetetlen mértékű anyagiakat felemésztő - népszavazás eredményeként állt elő. Magyarországon ma, egyetlen ember jogértelmezése is elegendő ahhoz, hogy az Alaptörvénnyel – „Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.” – szembe lehessen menni. Sőt - a jogállam és annak összes meghatározó jogintézménye hallgatásban megnyilvánuló asszisztálása mellett - maga az Alaptörvény módosítása is elérhető és kikényszeríthető! Ez nem csupán a jogállam, de a demokrácia – különösen a kereszténydemokrácia – csődjét is jelenti. Talán ezért is kellene ismét fontolóra venni az alkotmányozás és a pártokat képviselő, kiszolgáló törvényhozás feladatai különválasztása és az előbbinek egy nemzeti konszenzus alapján létrehozott szerv hatáskörébe utalása gondolatának megvalósíthatóságát.

 

Mindeközben a teljes ellenzék érthetetlen módon csupán sunnyog, és lapítva, erőtlenül össze-vissza makog, pedig a népszavazás kiírásától kezdve ezért a „győzelemért” küzdött. Most mégsem tud vele mit kezdeni. Végre tettekre és nem szólamokra lenne szükség, hiszen a választópolgárok hozták mit a pártok kértek. Nem mentek el népszavazni. Tőlük tehát nincs mit számon kérni. Most ők várják a „csodát”, Önöktől! S ha ez elmarad, legközelebb nehezen lesznek ismét „rászedhetők”.

 

Budapest, 2016.október 4.

 

 

A közlésre szánt változatot lásd a Publikálásra szánt tervezetek (2016) között - „A nekünk épülő drótkerítések szögesebbek és élesebbek a migránsoknak építetteknél …” cím alatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 107
a héten: a héten: 545
a hónapban: a hónapban: 2931
összesenösszesen254 066
az oldalt jelenleg nézik: 14

Megosztás