Fogarasi József

Szemfényvesztés, avagy a kör négyszögesítése?

 

 

Az októberi „népszavazáshoz” közeledve kezdek beletörődni értelmem fényének - általam még nem érzékelt - lehetséges alkonyodásába. Hiszen bármerről is olvasom a feltett kérdést - "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" - amelyre „igennel” vagy „nemmel” kellene válaszolnom, jelenleg sem értem! E szörnyű állapoton a kormány jól időzített óriásplakát szlogenjei - „Üzenjük Brüsszelnek …”; a „Tudta?”- sorozat; vagy a ”Ne kockáztassunk! Szavazzunk nemmel!” -sem voltak képesek segíteni.

 

Mert miért is üzenjek Brüsszelnek, amikor kérdéseimre és bejelentéseimre még saját kormányomtól sem kapok választ? Tegyék már végre ezt az országot – önmaguk mellett – mások számára is élhetővé és elviselhetővé, a fővárost pedig a Pestiek számára is „szerethetővé”, a belváros hetenkénti lezárásának Budára vitelével. Ja, hogy ott él az uraság, no meg a hatalom haszonélvezőinek és lesőinek szekértábora? Így már érthető miért nem szerepelt e kérdés a népbutítóan primitív „Tudta?” kérdéssorozat megtanulandó házi-feladatai között? Mert erre - uszítás és félrevezetés ellenében is - mindenki „igennel” válaszolt volna?

 

Igaz, az előbbiekben említett problémát a másik, hasonló demagógiát sugárzó - „választópolgár maradj otthon, tartsd magad távol a szavazóurnától” - agitáció sem fogja megoldani. Sőt, ez - a jövőre nézve - talán még veszélyesebb is! Legközelebb a választópolgár a hívó szóra sem fog kimozdulni otthonából. A szavazási demokrácia ugyanis cselekvés-orientált, gyakorlójától aktív részvételt igényel. Vegyük végre észre: a regnáló hatalom leváltása csak - az eddigiekhez képest - egy teljesen új szisztémára épülő struktúra és szemléletrendszer kiépítése mellett eredményezhet hosszabb távú sikert a hatalomváltó számára. A megszerzett hatalom megtartása pedig már semmilyen esetben sem igazodhat egy „otthonmaradásos” akció - statisztikai és matematikai számítgatásokra épített - sikerének esetlegességéhez. Értsük meg: a győzelemért és az elért eredmény megtartásáért keményen meg kell dolgozni! Mindannyiunknak!

 

De felesleges illúziónk se legyen: eredményes népszavazás ide vagy oda, a törvényalkotó tenni fogja a dolgát. A hatalom által elvárt tartalmú törvény mindenképpen meg fog születni! A T. Házban ugyanis már régóta - tisztességes és alapos kidolgozású törvényalkotás helyett - csupán futószalagszerű és fércminőségű törvénygyártás folyik. Sajnos, a jogásztársadalom közreműködésével és szégyenére. Hogy a megalkotott törvénnyel semmi értelmeset nem lehet majd kezdeni? Ez szinte senkit nem érdekel. Jöjjön az uniós kötelességszegési eljárás, avagy az Alkotmánybíróság (AB) kontrollja, addig is múlik az idő, a regnáló hatalomnak kedvezve.

 

A bökkenő viszont éppen az, hogy e népszavazásos ceremóniának a legvitathatóbb eleme az előbb említett AB létezésének és működésének jogszerűsége. A jogállam védelmének e legfőbb intézménye - alaptörvényi követelmények szerinti megalakítás hiányában - jelenleg is illegitim, jogszerűen nem létezik. Következésképpen működése, meghozott döntései törvénysértők, joghatállyal nem bírnak, ideértve a kvóta-népszavazásúakat is. Ennek ellenére, működik és teszi a dolgát, mintha minden rendben lenne körötte. Pedig nem a véletlen műve, hogy az AB az egyetlen olyan közhatalmi testület, amelynek számszerűségét maga az Alaptörvény határozza meg: „Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület, …”. Vagyis, ameddig az előírt bírói létszám megválasztásra nem kerül, a taláros testület – megalakítás hiányában – nem tekinthető létrejöttnek, jogszerű működést pedig nem fejthet ki! Az a további tény, miszerint e testület ráadásul elnök nélkül működik, már csak hab a tortán.

 

Így aztán aligha csodálkozhatunk: az AB - az ügyészséghez hasonlóan - függetlenítve magát a törvényhozástól önálló hatalmi építkezésbe kezdett. Saját ügyrendjét a törvények fölé helyezve szeptember elején - az elnök jogkörét gyakorló elnökhelyettes javaslatára - úgy döntött, hogy a kört négyszögesítve a testület 11 tagjából három öttagú tanácsot hoz létre. E trükk már 2015-ben is alkalmazásra került, de akkor a szemfényvesztés csupán abban merült ki, hogy az egyik öttagú tanács a valóságban csak négy bírót számlálhatott. Most viszont az elnökhelyettes ennél továbbmerészkedett: az azonos jogállású alkotmánybírák jogegyensúlyi helyzetét megbontva „különböztetésükre” tett javaslatot. Eredményeként, egyes alkotmánybírók két tanácsnak is tagjai lehetnek, más egyesek pedig előadóbíróként csak a teljes ülés által meghatározott tanácsban járhatnak el.

 

S, hogy mindebből mi a figyelemre méltó, s egyben ijesztő? Egyrészt, az ügyrendnek az AB által normatív (törvényi) erejű szabályként történő funkcionáltatása, másrészt a teljes ülés és a hozott döntés, valamint a hatályba-léptetés időpontjának időzítése. Az első körülmény lényege: az AB teljes ülése, sem az Alaptörvényben sem az Abtv.-ben nem kapott felhatalmazást arra, hogy ügyrendje révén jogalkotót játsszon. Hiszen az AB, mint szervezet - az Alaptörvény értelmében - egyfelől nem Önálló szabályozó szerv, másfelől döntése - Tü. határozat - nem jogszabály erejű.

 

Továbbá, a fentiekben említett kérdések - Az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg - a törvényi követelmények ellenére nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jellegűek, ráadásul a testület e szervezeti és személyi döntései háromévi időtartamra szólnak. Így - esetleges - idő előtti visszavonásuk enyhén szólva is kérdéseket vetnének fel, jogilag pedig vitathatók lennének, annak ellenére, hogy a testület mindezt a maga teremtette ügyrendi szabály szerint megtehetné!? Alkalmazásához azonban elengedhetetlen előfeltétel: az előírt „objektív” követelmény - „a feladatellátással összefüggő különösen fontos ok” - megléte. E mondatrész azonban megfogalmazásában legalább annyira ködös és délibábos, mint az október 2-i népszavazás - AB által is sorsára hagyott - kérdése.

 

És ekkor jön a képbe a már említett teljes ülés, valamint az ügyrend módosított szabályai hatályba-léptetési időpontjának turpissága. Az AB szeptember elejére összehívott ülésekor ugyanis már közismert volt az Országgyűlés őszi ülésszaka szeptemberi ülésnapjainak dátuma és várható napirendi témái. Ennek következtében a háttérszereplők számára az is nyilvánvaló volt, miszerint az Országgyűlésnek – politikai kezdeményezés hiányában – esze ágában sincs az őszi ülésszak első és második üléshetében az AB létszámhiányának megoldásával, valamint az elnöki poszt betöltésével foglalkozni. Így, e tények ismeretében látott hozzá az AB - ügyrendjének módosítása révén - legitimitási válságának megoldásához: a három öttagú tanács létrehozásával a 11 fős testületnek 15 főssé varázslásához. Eredménye az egyes alkotmánybírók közötti különböztetés tényében ragadható meg. A módosítások – nem idegesítve a politikai pártokat, s nem zavarva a társadalom népszavazásra való ráhangolás menetrendjét – sebtében kerültek megalkotásra, melyek a Magyar Közlönyben már szeptember 14-én - 15-ei hatálybalépéssel - közzé is lettek téve. Így aztán csodálkozni sem érdemes azon a - később korrigálásra került - galibán, miszerint a közzé tett Tü. határozat az AB nem létező elnöke által is aláírásra került.

 

Mindezt látva és tapasztalva - lovagkereszt hiányában - legszívesebben a munkával - és nem adományozással - megszerezett jogi diplomámat küldeném vissza a jogászrend azon tagjainak, akik mindezt a folyamatot legitimnek és jogszerűnek tekintik. Ilyen grémium hiányában viszont csupán a másodikként megszerzett szociológusi diplomámra vagyok büszke.

 

Budapest, 2016. szeptember 21.

 

 

Fogarasi József

közéleti szakíró

 

 

A téma teljes terjedelmű kifejtését lásd a Blogban - „A kör négyszögesítése, avagy fából vaskarika? Népiesen fogalmazva: szarból, lehet-e várat építeni?” - cím alatt (2016.09.19.).

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 84
a héten: a héten: 873
a hónapban: a hónapban: 873
összesenösszesen342239
az oldalt jelenleg nézik: 4

Megosztás