Fogarasi József

A kitüntetéseket adják, és nem kapják* – én naiv meg azt hittem, hogy kiérdemlik ...

2016. március 18. péntek

  

Brevis esse laboro, obscurus fio.**

 

 

Adják – „fájdalomdíjként”, valaminek „kárpótlásaként”?

 

 

Nemrégen – valamikor március elején – olvastam a hírt, miszerint Tőkés László tiszteletestől visszavonták a Románia csillaga érdemrend állami kitüntetést, amelyet még Traian Basescu volt román elnöktől kapott 2009-ben az 1989-es forradalomban játszott szerepéért.

 

Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László európai parlamenti képviselőként felvetette, hogy Magyarország vállaljon “védhatalmi” szerepet Erdély érdekében. A vonatkozó törvényi szabályok értelmében ugyanis annak, aki román állami kitüntetést kap, tiszteletben kell tartania a román alkotmányt és azokat az értékeket, amelyek annak alapját képezik. Erre alapozva javasolta a becsületbíróság határozata a kitüntetés visszavonását. A döntést ugyan Tőkés László a közigazgatási bíróságon megtámadta, keresetét a román legfelső bíróság - a múlt héten - azonban jogerősen elutasította. Így, a bírósági ítélet nyomán, a román államfőnek - akinek viszont az ügyben, jogában állt mérlegelni - döntenie kellett. A püspök a mérlegelésben bízott, mint mondotta: nem tudja elképzelni, hogy Iohannis elnök - aki európai típusú demokratának mutatkozik - engedne a posztkommunista magyarellenes kurzusnak és visszavonná tőle a kitüntetést. De, ha ez mégis megtörténne – mint mondotta – visszaszerzéséért nem fog a bíróságon harcolni érte. Nos, Klaus Iohannis román államfő a kérdésben nem mérlegelt és a kitüntetést visszavonta.

 

Mind-emiatt a román-magyar világháború ugyan nem tört ki, de mindenki sejtette, hogy az ügy, magyar részről, nem marad ennyiben. Nem is maradt. Magyarország a tiszteletesnek ugyanis „elégtételt szolgáltatott”, a maga módján.

 

A Magyar Közlöny 2016/35. március 11. számának - 3774. oldala - tanúsága szerint

 

a köztársasági elnök

 

– a 72/2016. (III. 11.) KE határozatával - a miniszterelnök előterjesztésére - az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés f) pontja, továbbá a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 18. § (1) bekezdése alapján - bátorságának és emberi méltóságának - ami a személyes példa erejével a kommunista diktatúrát megdöntő temesvári forradalom kirobbanásához vezetett, s ez által megnyitotta a szabadság útját Románia és az erdélyi magyarság előtt – kivételes elismeréseként

 

dr. Tőkés László európai parlamenti képviselő,

 

a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem Alapító Tanácsa elnöke részére a

 

MAGYAR BECSÜLET REND

 

kitüntetést adományozta.

 

Budapest, 2016. március 11.

 

Áder János s. k.,

köztársasági elnök

 

Ellenjegyzem:

Budapest, 2016. március 11.

 

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök

 

KEH ügyszám: VIII-1/01913-2/2016.

 

Amúgy - a tettek mezején - magyaros virtussággal reagálva, nem sokat lacafacáztunk: a március 3-4-i román államelnöki döntést követően részünkről - ripsz ropsz - március 11-én már meg is volt a válasz! Miniszterelnökünk – nyilvánvalóan – nem tudván aludni a magyar népet és annak egyik fiát ért jogtalan és megalázó sérelem miatt, azonnal intézkedett. „Megtorlás”!

 

Magához térve a - pár napig tartó - kábult tétlenségből, március 11-én a hajnali órákban – ahogyan az meg-vagyon írva – az elképzelést nyomban a tett követte: hatáskörrel rendelkező hivatala illetékes munkatársának odaszólva utasította, hogy nevében - dr. Tőkés László magas állami kitüntetésben részesítése végett - azonnal készítsen egy indokolással is alátámasztott javaslatot a köztársasági elnök úr részére. Majd, ezt az elkészített javaslatot aláírás végett személyesen hozza be hozzá azt követően pedig - rövid úton - haladéktalanul juttassa el a köztársasági elnöki hivatalba, hogy az, a magyar államelnök részéről még március 11-én - minden megfontolás és fenntartás nélkül - aláírásra és egyben - a miniszterelnök általi ellenjegyzés után - a Magyar Közlöny március 11-i számában közzétételre is kerülhessen.

 

Nem semmi egy teljesítmény, ha amúgy ismerjük a magyar állami hivatalok átlagos – ügyintézési – gyorsasági és teljesítményi mutatóit! Az Alaptörvény azonban – nomen est omen, különösen, ha egy polgárról van szó – kötelez: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.” „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”

 

Hogy a kitüntetés – az éppen hazánkban „állomásozó” – dr. Tőkés Lászlónak még március 11-én átadásra, részéről pedig átvételre (is) került-e, nem szól a fáma (legalább is nekem, mint polgárnak minderről nincs tudomásom). Egyébként én - amennyiben egy halandó ember véleménye ez olimposzi magasságokban még bármit is számít - személy szerint rábeszéltem volna a püspök urat, hogy kitüntetése visszavonása miatt - igaza bizonyossága végett - forduljon bírósághoz és csak egy negatív eredményt követően döntöttem volna a magyar kitüntetés odaítélése kérdésében. Magyarország számára is az lett volna a megnyugtató, ha egy román bíróság mondja ki jogerősen, miszerint dr. Tőkés László azon kijelentésével/javaslatával, miszerint "Magyarország vállaljon 'védhatalmi' szerepet Erdély érdekében …" nem sértette meg, illetve tiszteletben tartotta a román alkotmányt és azokat az értékeket, amelyek annak alapját képezik? Tettem volna ezt, különösen azon jelenlegi állapotokra is figyelemmel, amelyek keretében rendre elutasítjuk az EU-t – belügyeinkbe való beavatkozási kísérleteire, illetve szuverenitásunk védelmére hivatkozással – a kötelező vagy önként vállalható menekültkvóta ügyében. Mondván, hadd határozhassuk meg mi, önállóan, kit is akarunk, országunk területére beengedi és kivel is akarunk együtt élni? Nincs szükségünk és nem is tartunk igényt senki részéről e körben semminemű „gyámkodásra”!

 

 

Az új hűbérrendszer építőköveként?

 

 

A Magyar Közlöny 2016/36. március 17. számának - 3792-93. oldala - tanúsága szerint

 

 

a köztársasági elnök

 

– a 73/2016. (III. 17.) KE határozatával az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés f) pontja, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény 5. § (1) bekezdése alapján – a Kormány előterjesztésére

 

a mai magyar filmművészet rendkívüli világsikert hozó műve, a holokauszt tragédiájának egyéni látásmódú, alapvető emberi sorskérdéseket is felvető megközelítésén túl az egyetemes tragédiában az egyéni sors törékenységét megmutatni képes film, a Saul fia megalkotásában nyújtott egyedülálló filmrendezői és forgatókönyvírói munkája elismeréseként

 

Nemes Jeles László filmrendező, forgatókönyvíró részére,

 

a mai magyar filmművészet rendkívüli világsikert hozó műve, a holokauszt tragédiáját egyéni látásmóddal megjelenítő film, a Saul fia megalkotásában nyújtott kivételes, az embert az embertelenségben ábrázolni képes színészi munkája elismeréseként

 

Röhrig Géza író, költő, színművész részére,

 

a Kossuth-díjat,

adományozom.(ta)

 

Budapest, 2016. március 7.

 

Áder János s. k.,

köztársasági elnök

 

Ellenjegyzem:

Budapest, 2016. március 8.

 

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök

 

KEH ügyszám: VIII-2/01799-2/2016.

 

E tényhez mit lehet (ildomos) hozzáfűzni? Nyilván csak a tényeket!

 

Nemes Jeles László (született 1977. február 18.) 39 éves, magyar filmrendező, forgatókönyvíró. Első nagyjátékfilmje a Saul fia című filmje 2016-ban a 88. Oscar gálán elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar díjat. 2016. március 17-én (március 15-e alkalmából?) Kossuth-díjat kapott (39 évesen).

 

*****

 

Szabó István (született 1938. február 18.) 78 éves, magyar filmrendező. A Nemzet Művésze (2014), Balázs Béla-díjas,(1967), érdemes (1982) és kiváló művész (1985). Mephistó című filmje – az első magyar nagyjátékfilm, mely a legjobb idegen nyelvű film kategóriában – 1982-ben elnyerte az Oscar-díjat. 1975-ben Kossuth-díjat kapott (37 évesen).

 

Rofusz Ferenc (született 1946. augusztus 19.) 69 éves, magyar rajzfilmrendező. A nevéhez fűződik az első magyarországi Oscar-díj, amelyet az általa rendezett háromperces A légy című filmjével – a legjobb animációs rövidfilm kategóriában – nyert el 1981- ben. 2011-ben Kossuth-díjat kapott (65 évesen).

 

Jancsó Miklós (1921. szeptember 27.- 2014. január 31.) 92 éves volt, magyar filmrendező, forgatókönyvíró, Balázs Béla-díjas(1966), érdemes(1970) és kiváló művész (1980). Kossuth-díjat 1973- és 2006-ban kapott (52 majd 85 évesen).

 

Makk Károly (született 1925. december 22.) 90 éves, magyar filmrendező, forgatókönyvíró; színész. A Nemzet Művésze (2014), Balázs Béla-díjas(1959), érdemes(1970) és kiváló művész (1982). 1973-ban Kossuth-díjat kapott (48 évesen).

 

 

Röhrig Géza (született 1967. május 11.) 48 éves, magyar színész, író, költő, énekes. A 88. Oscar gálán 2016-ban elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar díjat. 2016. március 17-én (március 15-e alkalmából?) Kossuth-díjat kapott (48 évesen).

 

*****

 

Psota Irén (1929. március 28. – 2016. február 25.) elhunyt 86 évesen, magyar színművésznő, érdemes (1976) és kiváló (1982) művész. A Nemzet Színésze (2000), kétszeres Jászai Mari-díjas  (1959, 1962). Kossuth-díjat 1966- és 2007-ben kapott (37 majd 78 évesen).

 

Kállai Ferenc (1925. október 4. – 2010. július 11.) elhunyt 84 évesen, magyar színművész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár; érdemes (1966) és kiváló (1970) művész. A Nemzet színésze (2000), kétszeres Jászai Mari-díjas (1956, 1958). Kossuth-díjat 1973-ban kapott (48 évesen). 

 

 

Inkább csak gondolkodjunk! Vagy háborogjunk is? Hiszen Röhrig Géza színészi teljesítményét nem jutalmazták Oscar-díjjal, ő csupán az Oscar-díjas Saul fia című film főszereplőjeként sütkérezik e díjban. Nemde bár? Akkor meg miért néki az önálló Kossuth-díj? Avagy a Saul fia Oscar-díjas film többi „részese” miért nem kapott/kaphatott Kossuth-díjat, a többi főszereplővel - Molnár Levente, Zsótér Sándor, Urs Rechn - együtt, mondjuk egy közös vagy megosztott Kossuth-díjat? Talán a fokozatosságnak is van/lehetne szerepe a Kossuth-díj odaítélésénél, hiszen Röhrig Gézától színészként ez eddig itthon aligha láthattunk bármit is? Ezzel szemben egy-egy itthoni művésznek igen sokat kell tennie-vennie a művészvilág „deszkáin”, míg az „illetékesek” felfigyelve rá „odaadják” neki e „jutalmat”? Persze az is lehet, hogy az Oscar mindezt a munkát képes kiváltani? Másként „tök” kizárt, hogy ezzel az egyetlen alakítással bárki is Kossuth-díjas lehessen normális körülmények közepette, hacsak nem számították e teljesítményhez hozzá a művész úr írói-költői munkájának termését, no meg énekművészi produktumait is? Félreértés ne essék, nem az irigység beszél belőlem, de e kivételes díj elnyerése mögül, nézőként hiányolom a kivételes teljesítményt! Vagy tényleg igaz a mondás, miszerint a kitüntetéseket nem kapják, hanem valakik adják, akár valódi teljesítmény hiányában is?

 

 

A kellően ütemezett, értelmes hallgatás „áraként”?

 

 

A Magyar Közlöny 2016/36. március 17. számának - 3792-93. oldala - tanúsága szerint

 

 

a köztársasági elnök

 

– a 73/2016. (III. 17.) KE határozatával az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés f) pontja, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény 5. § (1) bekezdése alapján – a Kormány előterjesztésére

 

nemzetközi viszonylatban is rendkívüli értékű egyházjogászi munkája, különösen az Egyházi Törvénykönyv értelmezése és alkalmazása tekintetében meghatározó jelentőségű, valamint az egyháztörténet és a középkori kánonjogtörténet területén is elsőrangú tudományos tevékenysége elismeréseként

 

Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye érseke,

a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja,

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete Alkotmányjogi Tanszékének professor emeritusa részére,

 

a Széchenyi-díjat

 

 

adományozom.(ta).

 

Budapest, 2016. március 7.

 

Áder János s. k.,

köztársasági elnök

 

Ellenjegyzem:

Budapest, 2016. március 8.

 

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök

 

KEH ügyszám: VIII-2/01799-2/2016.

 

 

Ne mondjunk semmit, legfeljebb csak kérdezzünk: a többi magyar történelmi egyház „fejének” és más bejegyzett egyház vezetőjének – egyházi tevékenységük állami értékeléseként – e magas állami kitüntetést vajon mikor fogják „odaadni”? Azt, hogy az említettek e kitüntetést mikor fogják megkapni, netalántán „kiérdemelni” – illetlenségből – már meg sem merem kérdezni? Nekem mindenesetre minderről a közelgő Húsvéti ünnepek nyuszi hozta ajándéka jut eszembe: az állam tényleg képes egy egyházfő egyházkutatási tevékenységét és annak tudományos értékét objektíve megítélni és – minden „hátsó szándék” nélkül – elismerni? Vajon - egyházi tevékenységének elismeréseként - legutóbb mikor és melyik történelmi egyház legmagasabb méltósága részesült ebben az igen magas és leginkább csak állami kitüntetésben? Persze, jó lenne azt is tudni, vajon ki vethette fel e javaslatot, indokolását pedig ki vetette papírra és terjesztette a kitüntetések odaítéléséről döntő kormányülés elé? Ott pedig egyhangú döntés született-e, esetleg voltak különvélemények, párhuzamos indokolások is? Avagy a migránskérdéshez való "egyházi viszonyulásunk" lezárult, vagy már legalább sínen van, illetve mindez a probléma a pápa és hazai lelkipásztoraink között nyugvópontra került?

 

Jó lenne, ha valaha bárki is venné a bátorságot, a fáradtságot és tudományos igénnyel feldolgozná a rendszerváltozás óta adott kitüntetések fellelhető írásos dokumentumai alapján a mögöttes háttérfolyamatot: az „ötlet” felmerülésétől a kezdeményezésen át a javaslat megfogalmazásán keresztül annak megvitatásáig, majd összevetné mindezt a nyilvánosságra hozott tényleges kommüniké tartalmával, rámutatva a kitüntetések „adásában” megbúvó hatalmi szándékra vagy motivációra? Úgy vélem, amennyiben a magyar reformok működnek, semmi sem lehetetlen? Így ez sem!?

 

Budapest, 2016. március 18.

 

 

*Állítólag Kállai Ferenc színművész mondta egy vele készített interjú során.

**Horatius – Ha túlságosan törekszem a rövidségre, homályos leszek. (A homály viszont képes elfedni a valóságot – néha azonban Oscart is teremt! FJ.)