Amiben legyőzhetetlenek vagyunk: „egy a tábor, egy a zászló” – vagy mégsem?
- 2016. január 03. vasárnap
Mottó: „szívünk azonos célért dobog,
de egyéni ritmusban!”
Mindig is csodálattal adóztam a kollektív tudat és szellem elmélete iránt, de az a gyakorlati gyorsaság is lenyűgözött, ahogyan e hitvalláson azonnal - egyéni céloktól vezérelve - képesek voltunk túladni, s túllépni.
Hasonló elv mentén működik a rendszerváltáskor a „népre” szabadított társasházi tulajdonközösségi eszme és gondolkodás, s mindennek cselekvési kivitelezése is: a közös tulajdon is az enyém, csak e nézetemnek még nem tudtam érvényt szerezni! Ennek megvalósulásáig, ami a közösből számomra előnyös feltétlen megillet, a terhek viseléséről azonban - szétosztását megelőzően - vitatkozni kell! Addig is azonban, amíg e vita jogérvényesen el nem dől, az enyémmel – birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezés – azt csinálok, amit csak akarok, feltéve, hogy mindez a többi tulajdonostárs jogát és törvényes érdekét nem sérti, de hogy mi az, ami a többi tulajdonostárs jogát vagy törvényes érdekét sérti, jog- és végérvényesen csak a jogvitákat eldöntő bíróságon dőlhet el, majd! S addig?
Minden -! Mehet -! Tovább -!
Így aztán előfordulhat, hogy még a szörnyszülött is élhet, s virulhat: mindannyiunk megrökönyödése, illetve csodálata mellett/ellenére (1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép)
Budapest, 2016. január 3.
Látogatók száma
 | a mai napon: | 139 |
 | a héten: | 654 |
 | a hónapban: | 1498 |
 | összesen | 435534 |