Fogarasi József

BUDAPEST: mitől egyenesedik a GERINC? A 2 cm hó, avagy a hirdetőoszlopok eltakarításától?

 

 

Nagyon úgy tűnik, a hó - a NER ellenére - örök, megbirkózhatatlan problémája marad és lesz, Budapest fideszes történelmének (is)?

 

Azok a budapestiek, akik azt hitték, hogy az előrelátó főpolgármesterség által a fővárosi közgyűlés december 22-ére - sebtében - összehívott rendkívüli ülésének egyetlen és legfontosabb napirendi témája - a meteorológiai előrejelzésekre figyelemmel - az újévvel együtt - nem váratlanul - beköszönő havazásra való felkészülés és keretében a fővárosi tömegközlekedés feladatainak meghatározása és a zavartalan ellátásra való felkészülés lesz, nagyot tévedtek. De az is lehet, hogy mint 2010 óta mindig - mindannyian - hiszékenységük miatt most is - de alaposan - csupán pofára estek?

 

Hiszen a beígért havazás ellenére, felkészülés ide, meg oda, a főváros lakosságának szolgálata pedig sehova, az ülésen sem a havazásról és a fővárosi tömegközlekedés erre való felkészítéséről, de még a BKV finanszírozásának kérdésében a főpolgármester és Orbán Viktor miniszterelnök között folytatott megbeszélés – esetlegesen remélt – eredményéről sem esett - egyetlen - szó. Nem véletlen! Ennél sokkal fontosabb feladat miatt hívta össze a főpolgármesterség a közgyűlést: azonnali döntést és végrehajtatási stratégiát kellett hozni és kialakítani, a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó hirdetőoszlopokkal kapcsolatos szerződés(ek) felbontására és az oszlopok eltávolít(tat)ására nézve.

 

A döntés meg is megszületett, majd a rendkívül rövidre szabott teljesítési határidő elteltét követően – amelynél rövidebb (3 napos) csupán a polgárbarát NAV gyakorlatában ismert – a főváros hozzá is kezdett a még álló hirdetőoszlopok elbontásához.

 

 

 

 

 

 

 

Hogy mindez, a főváros vezetésére nézve - még az Ákos melletti kormánykiálláshoz képest is - mennyire megalázó, a főváros polgáraival szemben pedig mily méltatlan, az senkit sem zavart? Legalábbis e döntéssel szemben még a Kárpát-medence legtökösebb civilszervezete sem hirdetett és szervezett oszlopokba rendezett béke-tömegmenetet.

 

Mindez, a szokásos - magyar és magyar emberek közötti - békétlenség a természetet ezúttal sem hatotta meg. A havazás, úgy ahogyan azt az Orbán-rezsimtől objektíve – egyedül – független TERMÉSZET hírnökei előre jelezték a havazás – no, nem kell nagyon megijedni mivel csak – szállingózásos formában, de a jelzett időre megérkezett! E 2 centiméteres természeti jelenség a fővárost azonban felkészületlensége miatt katasztrófaként érte. Mivel a főváros összes motorizált egysége az oszlopbontással volt elfoglalva késett a gépi segítség, amelynek következményeként a villamosok a legkisebb emelkedőről a csúszós síneken visszacsúsztak, míg a buszok e manőver végrehajtásához hozzá sem mertek fogni. Budapest közlekedése a természet e téli prüszkölésétől leállt és bedugult. A trolibuszoknak azonban szerencséjük volt, mivel őket az utasok tolták hátulról a megállóba, majd tovább (hogy mindezért a fizikai pluszmunkáért kapnak-e majd díjvisszatérítést az a jövő zenéje lesz).

 

 

 

(Budapest ma – a Velvet vízfejblogja)

 

 

Mindenesetre a biztató jelszó-szlogent ne feledjük:

 

 

 


 

 

E MAGYAR reformok – ha valóban működnek – eredményeként a fővárosi választópolgárok - a 2010 óta eltelt idővel - vajon miért nem érdemelték ki, hogy (legalább) a fővárosban - az Alaptörvény Nemzeti hitvallás szerint ígérteknek megfelelően - olyan állami tevékenység folyjék, amelyben visszaigazolódik az állam polgárainak szolgálata. Illetve olyan önkormányzati vezetés működjék, amelynek ténylegesen is – a helyi nyilvánosság keretében a lakossággal való alkotó együttműködése és képviselete révén – a helyi közakarat megvalósítása az egyetlen érdeke?

 

Mindezzel szemben – jelenleg – a főváros vezetésének „valódi érdeke” a főváros lakossága és polgársága alaptörvényi szolgálata helyett, az országot uraló quasi arisztokrácia belháborújában az egymásnak feszülő - az országot megosztó - erők, egyikének a kiszolgálása.

 

És mit teszünk mi, mint a helyi önkormányzás jogosítottjai és letéteményesei? A „színházban” a nézőtérre szóló és megvásárolt jegyünk birtokában, csendben ülve és drukkolva, néha azonban – talán felállva is – tapsolva, várjuk a cselekmény végkifejletét, a függöny legördültét. Tényleg és valóban csupán ennyi illet meg minket fizetett jegyünk ellenében? Ha még képesek vagyunk rá, mindezen érdemes - legalább - elgondolkodnunk? Hogy egy színdarab ténylegesen hány felvonásból is áll, valóban a RENDEZŐN és nem a NÉZŐN múlik! De mi tényleg, csupán NÉZŐK lennénk, kinek egyetlen joga a belépőjegy megvásárlása?

 

Budapest, 2016. január 4.

 

 

 

 

 


 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 8
a héten: a héten: 238
a hónapban: a hónapban: 1507
összesenösszesen259 666
az oldalt jelenleg nézik: 23

Megosztás