Fogarasi József

BUÉK – 2016. „Legyen az ÚJ ÉV ERŐFORRÁSA a KARÁCSONY - a szeretet ünnepe!”*

2016. január 02. szombat

 

”Legyen cselekedeteink vezérlő elve a megértés, a segítő szándék, a jóakarat és az alázat.”*

„És legyen a mi IRÁNYTŰNK: a SZERETET.”*

 

Nem tudtam eldönteni, melyik volt a laposabb és álmosítóbb: a felolvasó személy vagy a felolvasott szövegtartalom? Az egész attrakcióból hiányzott a HIT, a meggyőződés, az erő, a magabiztosság, illetve az államférfiúi elegancia és bölcsesség! Talán nem véletlenül? De hiszen az államfői megszólalásokat – a ritka kivételektől eltekintve – nem maga az államfő írja, azokat egy felkészült csapat készíti el és adja az államfő kezébe megtanulásra vagy felolvasásra. Ez utóbbi esetben az elkészült „mű” tartalmi mondanivalóján a felolvasó személy egyénisége már kevésbé képes rontani. Most azonban úgy tűnt, mintha az új évi köszöntő készítői a „ruhát” a felolvasó személy külső megjelenéséhez és belső érzelemvilágához igazították volna?

 

Amennyiben visszatekintünk - 1990. május másodikáig - hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetéig (idézet az Alaptörvényből), tapasztalhatjuk, hogy - a mondanivaló lényege tekintetében - ezen időszak egyetlen államfője, illetve beszédíró csapata sem kényszerült a bibliai időszakból történő merítésre. Mind Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László és még Schmitt Pál is e világi, a magyar társadalomban jelen lévő, húsba-vágó és valós, nem misztifikált és karanténba zárt, irracionálisan bonyolult és összetett lelki jelenségek eredményének megvalósulásában látta a jövendőt: „És legyen a mi iránytűnk: a szeretet.”. Ennek lényegét az államfő – kipihent agyaknak szánva – (Szent) Pál apostolt idézve, hosszas és – ráadásul olvasógépről való felolvasással – álmosító jellegű, felsorolásos kinyilatkoztatásokba szedve, foglalta össze.

 

Az államfői köszöntő kivitelezése is csalódást okozott: bár az előadói pulpitus mögötti, álló helyzeti beállásában volt valami Sólyom Lászlói „magasztosság-utánzat”, de a kivetítőre – dülledt szemekkel – előre meredő államfői arc, a beszéd végéig szenvtelen és rezzenéstelen maradt, arcán és száján egyetlen belső tűzre, lelkesedésre, meggyőződésre utaló mosoly vagy legalább fél-huncut mimika, esetleg jól álcázott kacsintás sem jelent meg. Még csak az sem mondható, hogy - a beszéd időtartama alatt - a televízió képernyőjén legalább egy - csupán a száját mozgató - szfinxszerű lény lett volna látható, mivel a szfinx általában erőtől duzzadó, lenyűgöző látványt nyújtó, kővé dermedt, sajátos élőlényszerű benyomását kelti a külső szemlélőben. Esetünkben azonban a „lenyűgöző” látvány, szóba sem jöhetett. A „felolvasó” - lelki sivárságot tükröző - államfői jelenlétből még - a hallgatóságot - a szeretet azonnali megvalósítására ösztökélő, buzdító lelkesítés feelingje is hiányzott. Inkább hivatali íróasztala mögött ülve maradva, igyekezett volna egy joviális „öregúr” (Göncz Árpád), avagy a teremtett világért és az emberi környezetért felelősen aggódó, leendő „tudós-politikus” (Mádl Ferenc) látszatát/benyomását keltő - ma még névtelen - személy maradni. De talán még a Sándor-palota pásttá alakított folyosóján … a kormány, a kormányzat törvényalkotási lendületének kiegyensúlyozásra nem törekvő motorként … való dübörgés szerepének eljátszása is nagyobb sikert hozhatott volna számára?

 

A 2016-os új évet köszöntő államfő szájából idegenül hangzottak Pál apostol, szeretetről szóló - közel kétezer éves - tanításának szavai:

 

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, / A szeretet nem féltékeny, / Nem kérkedik, nem gőgösködik, / Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, / Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, / Nem örül a gonoszságnak, / De együtt örül az igazsággal. / Mindent eltűr, mindent elhisz, / Mindent remél, mindent elvisel. / A szeretet soha el nem múlik.”* [E sorok értelmezéséhez lásd az 1. kép és a 2. kép plakátszövegét!]

 

Ráadásul még ez idézet is rezzenéstelen test- és arcmerevség mellett, egyazon hangszínen és hangerőn, kellő hangsúlyozás nélkül hagyta el az államfő ajkát. Az apostol szavait vajon miért nem lehetett jó keresztyénhez, illetve keresztényhez (nem tudom, melyiket kedveli jobban) illő módon, vagy legalább kántálással tolmácsolni a televíziónéző- és hallgatók felé? Így minden, amit az államfő mondott, dermedten unalmas és lesújtóan egyhangú volt, mintha beszéd közben egy láthatatlan tükör segítsége révén valaki elé idézte volna a Keleti-pályaudvar előtti, az állam és az egyház által szeretettel övezett, a magyar emberek és kereszténydemokraták szeretetétől könnyező és elérzékenyülő, továbbutazásra reménytelenül váró „migráns-betolakodókat”? (3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép)

 

 

 

Talán jobb lett volna ebben az álságos és válságos helyzetben Pál apostolnak a szeretetről szóló – de a jelenlegi hazai helyzetre aligha vonatkoztatható – szavai helyett, az egyszerűbb ember által is érthetőbb és hihetőbb, emberibb hangon szóló idézetet keresni és vele köszönteni a 2016-os évet?

 

„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.”**

 

Igaz, mindezt nem kétezer évvel ezelőtt - a szeretetnél azonban nem kevésbé fontosabb emberi cselekedetről, mint - a védtelenek szolgálatáról mondta valaki, aki emberként akár apostolként is tisztelhető lehetne! Már csak azért is, mivel az illető a fenti sorokban nevesített hitvallási útravalót a maga számára megtartandó ars poétikaként maga fogalmazta és hirdette meg. Továbbá, e követendő elvet nem apostoli kinyilatkoztatásként és nem újévi jókívánságként, súgógépről leolvasva tette közkinccsé, hanem köztársasági elnöki beiktatásakor, a népet képviselő parlament üléstermében, személyesen mondta el (akár utólag, számon is kérhető szándékkal). Neve: Göncz Árpád, a rendszert váltó Magyarország nemrég elhunyt első köztársasági elnöke!

 

Mindehhez képest, a jelenlegi köztársasági elnök 2016. január 1-jén bemutatott produkciója nem csupán színtelen, szagtalan és enervált volt, de egyben - a magyar néphez - méltatlan sivárságúra is sikeredett. Az előadott újévi köszöntő egyetlen élő, kedves és a nézőt is magával ragadó, belső meggyőződést is sugárzó „színfoltját”, az államfői köszöntő tolmácsolásában – a női nemet is képviselve – közreműködő, fiatal és csinos jeltolmács-hölgy biztosította. Hírét adva és bizonyítva a világ széles nyilvánossága, a magyar hatalmi elit és az Ákosokhoz hasonlóan vélekedők előtt, miszerint a magyar nők nem feltétlen elsődleges feladata „a női princípium beteljesítése: valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni.”, illetve méltatlanul mellőzöttek az ország törvényhozási, kormányzati-végrehajtói, igazságszolgáltatási és ügyészségi hatalmi csúcsszervezetének vezetői körében. (Bevallom, csodálkozva ámulok és bámulok, az egyébként „harcias” női nem tűrőképességén: a rendszerváltást követően eltelt 25 év időtartama nem volt elegendő ahhoz, hogy összefogva, elégtételt vegyenek az őket ért sérelmekért, hátrányos megkülönböztetésükért, illetve méltatlan mellőzöttségükért és nem söpörték le a színpadokról az Ákosokat és a hozzá hasonlóan vélekedő férfiakat, valamint a férfisovinizmust megtestesítő FIDESZ- polgári- kereszténydemokrata hatalmi kurzus legfelsőbb vezetését?)

 

Az elhangzott államfői köszöntőből érdemes azonban még felfigyelni a - 95%-nyí „szeretet” mellett, az 5%-nyí reprezentativitást képviselő (a ménkű nagy súlyú „szeretet-” ből, akár menekülési útként is szolgáló) „zöld színekre” is: „És nem gondoltuk azt sem, hogy Franciaország fővárosa egy hónapon belül kétszer is szimbolikus színhellyé válik. Először az esztelen terroré. Majd - egy sikeres klímakonferenciát követően - a teremtett világért való felelősségé.”* „Csakis tőlünk függ, hogy újévi jókívánságainkat kiegészítjük-e azzal, hogy alázattal fordulunk természeti környezetünkhöz.”*

 

„Legyen – tehát – 2016-os cselekedeteink vezérlő elve a megértés, a segítő szándék, a jóakarat és az alázat. És legyen a mi iránytűnk: a szeretet.

 

Békés új évet, Nagyvilág! Nyugodt új évet, Európa! Sikeres új évet, Magyarország! Boldog új évet, Magyarok!"*

 

****

 

És vajon a katolikus – különösen a magyar – egyháza(ka)t a Párizsban történt e világi események felébresztették-e (felrázták-e) már Csipkerózsika-álmukból? Kitekintettek-e már templomuk védőbástyái, illetve a valóságos világtól elzáró templomfalaik mögül az utcára, s az emberre? S „szívük” megesett-e rajtuk? Mindezt döntse el mindenki Önmaga, s nyilatkozzon (is) róluk. Kapaszkodó-segítségként álljon itt a párizsi események óta eltelt időszak két jeles, az „ember ünnepe” alkalmából - az éjféli szentmisén, a Budapesti Szent István-bazilikában és az Újévi szentmisén, az Esztergomi Bazilikában - elhangzott, magyar főpásztori homília. Megvallva nyíltan, egyik sem hagyott bennem különösebb nyomot, de jelentősebben szívemet, s „lelkemet” sem melengette meg. Esszenciájukon, az élő emberhez való viszonyulásukon azonban érdemes gondolkodva elmeditálni!

 

„Gondoljunk hát karácsony éjszakáján azokra a gyerekekre, akik kénytelenek voltak szüleikkel együtt elmenekülni otthonaikból a háborúk és üldözések elől, akik menekülttáborokban fagyoskodnak, vagy nem juthatnak el az iskolába sem.”

(Miért csak a gyerekekre? És miért csupán „gondoljunk” rájuk? A „tevés” nem lenne emberibb, keresztényibb és magyarhoz méltóbb?)

 

„Most Dávid fia érkezett el, a várva várt szabadító.” „Ő szabadít meg a félelemtől is, hogy értelmetlen és hiábavaló az élet. Ő mutatja meg, hogy mindannyiunknak van lehetősége arra, hogy jót tegyen, hogy hozzá induljon, hogy minden gyerekben, minden magányos, beteg emberben, minden szegényben és mindenkiben, akivel összehozza az élet, felismerje és szeresse őt.”

(És, aki e szabadítóban nem hisz, annak reménye sincs, hogy felismerje és megtegye a jót? A harmadik mondat tartalmát ráadásul még csak nem is értem.)

 

„Legyen ez a karácsony számunkra is az újjászületés ideje! A megbocsátásé, az újrakezdésé, az örömé és a bizalomé, mert velünk az Isten.”

(Elfogadom, hogy végre itt az újjászületés ideje! Ehhez azonban – különösen az ellenzék esetében – már 2016-ban sem lesz elegendő az Isten velük léte!)

 

„Az idén, az irgalmasság szentévében, Szentatyánk újévi üzenetében Isten irgalmasságára utal.” „Jézus születésével Isten sorsközösséget vállalt az emberiséggel. Ez az igazság segít bennünket, hogy leküzdjük korunk nagy kísértését, a közömbösséget. Ennek legfőbb oka az Istennel szemben megnyilvánuló közöny. Ha nem hiszünk a saját megismerő-képességünkben, ha elutasítjuk, hogy a teremtett világ valóságából objektív irányelvek adódnak az emberi cselekvésre nézve, ha fel sem vetjük, vagy elutasítjuk az Istenre vonatkozó kérdést, akkor rendezetlennek látjuk magunk körül a világot. Egyetlen eligazítónk saját pillanatnyi érzéseink és vágyaink világa lesz. Ebben pedig nincs helye a felelősségnek más emberekért, a jövő nemzedékekért, a teremtett világért.”

(Nézzünk bátran körbe, először csak köröttünk, majd tágabb körben, s végül a kereszténydemokraták körében: valóban mindegyikükben jelen van vagy felfedezhető a más emberekért, a jövő nemzedékekért, a teremtett világért való felelősségérzet és aggódás? Az esetleges nemleges válasz ne okozzon senkiben csalódást!)

 

„Ha viszont felismerjük a Krisztusban hozzánk forduló mindenható és irgalmas Istent, akkor értelmet kap az életünk, tudunk figyelni másokra is, tudunk áldozatot hozni a többi emberekért. Mert a közömbösség ellentéte az értékek elfogadása. Ha vannak értékek az életünkben, akkor azokra érdemes törekedni. Ha ezek az értékek nem csupán a saját érzéseink, akkor érdemes figyelni arra, hogy mások is részesüljenek belőlük. De a világnak és az embernek az értéket Isten adja, az ő teremtő terve, bölcsessége és szeretete célt ajándékozott nekünk. Ő az, aki az embert a vele való közösségre és boldogságra hívja. Ő az, aki magához emel minket.”

(Isten azonban emberi mércével méri ezeket az „értékeket”, s talán még mérleg sincs a kezében?)

 

„Neki adjunk hálát, és hozzá méltóan igazítsuk életünket az új esztendőben!

(Az utcánkban hajlékot talált hajléktalanok nagyon szeretnék Istenhez méltóvá tenni életvitelüket, ez eddig azonban nem sikerült nekik, így hát a hála sem jutott még eszükbe!)

 

Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja, Irgalmasság Anyja, könyörögj értünk!”

 

****

 

És hogyan látja a jövőt a „másik oldal” legnagyobb, legfontosabb, legerősebb és legaktívabb pártja, az MSZP? Állítólag - a hvg.hu szerint - Tóbiás József, az év utolsó napján közleményben írta meg és tette közzé az MSZP 2016-ra szóló, öt fő pontból álló pártprogramját. Nevezetesen:

 

1.       Fizetésemelés.

2.       Az alapvető élelmiszerek áfája 25 százalékra csökkenjen.

3.       Népszavazás a vasárnapi boltzárról.

4.       Számon tartják a földmutyit.

5.       A gyermekéhezés felszámolása.

 

És íme, hozzá mindjárt a kétkedés is:

 

1.      Érdemek szerint vagy a nélkül is, kiknek és összegben mennyit (egy forinttól a csillagos égig)?

2.     Ki, mit tekint alapvető élelmiszernek? És miért csak 25%-ra? Mit ígér az MSZP, ha a kormányzópárt gondol egyet és az áfát 24-re, 23-ra, 22-re, 21-re, 20-ra, … 5%-ra csökkenti?

3.  Valóban népszavazási tétje van a vasárnapi boltzárnak? És ha a törvényhozás a népszavazás eredményeként megalkotandó törvényben vasárnap helyett a szombati napra rendeli el a boltzárat? Ez esetben erről is lesz népszavazási felhajtás?

4.    Hol fogják számon tartani a földmutyit? Fejben, kockás-füzetben, palatáblán, kéményben fekete krétával, esetleg számítógépen? De mi is az a földmutyi?

5.     A felnőtt-éhezés már smafu? Pedig sokszor a felnőtt-éhezés az oka annak, hogy a gyerek még éhezni sem éhezhet, mivel az éhezés miatt meg sem születik?

 

A választ ne tessenek elsietni! Előbb tessenek alaposan tanulmányozni a kormányzóoldal óriásplakátjainak üzenetét és demagógiáját, nehogy cseberből vödörbe tessenek esni e „gagyi” programmal és pontjaival?

 

„REZSICSÖKKENTÉS 20% - Magyarország jobban teljesít” (9. kép); MAGYARORSZÁG ÖSSZEFOG! Újra rezsicsökkentés! (10. kép); MAGYARORSZÁG ÖSSZEFOG! Újra rezsicsökkentés! Az áram ára 5.7%-al, a távhődíj 3,3%-al csökken! (11. kép); MAGYARORSZÁG ÖSSZEFOG! Elszámoltatjuk a bankokat! (12. kép); A MAGYAR REFORMOK MŰKÖDNEK! (13. kép); A MAGYAR REFORMOK MŰKÖDNEK! A családi adókedvezmény nagy segítség! (14. kép); A MAGYAR REFORMOK MŰKÖDNEK! Nálunk nagyobb a gazdasági növekedés, mint az EU-ban! (15. kép).

 

A „két oldalt” tanulmányozva, az embernek már az az érzése támad, mintha e kétoldalnyi-erő titokban egymásra kacsintva párbeszédezne: Ti hagytok minket „békésen” uralkodni, Mi hagyunk titeket „békésen” melegedni és vegetálni?

 

„Dombon ülő vadászkutya legyek és ugassak, ha ÉN Mindezt értem?!”***

 

****

 

Apropó:

 

Tisztelt Állam és Egyház!

 

Tényleg azt tetszenek hinni, hogy a fentiek ismeretében a közeljövőben a pápa Magyarországra látogat? Avagy, bármelyikük is Rómában pápai trónállói „álláshoz” juthat?

 

Válasz helyett:****

 

 

 

Budapest, 2016. január 2.

 

 

 

*Áder János újévi köszöntője - MTI, 2016.01.01., péntek

** Idézet Göncz Árpád - a parlament által 1990. augusztus 3-án - köztársasági elnökké történt megválasztását követően mondott beszédéből.

***Nem tudom kitől, s honnan ez idézet.

****Arc örömkönnyekkel - A sírva röhögő emodzsi.