Fogarasi József

Ilyen az ildemokratikus jogállamban működő, objektív bíróság - ítélkező és igazgatási - tevékenysége! És milyen lehet a szubjektíve működőé?

 

I. levonás

 

 

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a - Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) munkáltatói felelőssége 6.Mf.680308/2015/2. sz. ügyben - 2015. november 26. napjának 8:30 órájára kitűzött tárgyalást megtartotta, a hozott határozatot - Aranyosné dr. Váradi Erzsébet tanácselnök - kihirdette azzal a - peres feleknek szóló - tájékoztatással, miszerint az ítélet a peres felek részére postázásra kerül, az írásba foglalt jegyzőkönyv pedig a Pp. 118.§ (1) bekezdése alapján 8 napon belül - mikor és hol - megtekinthető.

 

A jegyzőkönyv azonban a beígértek ellenére, sem a 8. sem az azt követő legközelebbi félfogadási napon nem volt megtekinthető! Nyilvánvalóan nem készült el, mondom én? Ezzel szemben a bírósági iratmegtekintőben azt a választ kaptuk, miszerint az akta még a bírónőnél van, így az egyelőre nem tekinthető meg. Mivel kérdésemre kiderült, hogy az akta és a bírónő is a bíróság épületében tartózkodik kértem, kérjék le az aktát betekintés céljából. Rövid, de értelmetlen várakozást követően kiderült, miszerint a bírónő tárgyal és nincs, aki a szobájából kihozná és eljuttatná az iratot az iratmegtekintőbe. A bennem motoszkáló kisördög hatására úgy gondoltam megvárom a bírónő által vezetett tárgyalás végét, had ugorhasson ki a bokorból az a bizonyos nyúl: valóban elkészült-e a jegyzőkönyv a törvényi határidőre, avagy az egész nem több a szokásos színjátéknál? Sajnos a naptáramban előjegyzett programom nem tette lehetővé ezt a fajta „tettenérést”, így a legközelebbi lehetséges napon ismét felkerestem az iratbetekintőt. Most már a bírónő sem volt utolérhető, így természetesen az akta és a jegyzőkönyv sem.

 

Végigjátszom ezt a kutyakomédiát, döntöttem magamban és a mai napon ismét felkerestem a bíróságot az iratokba való betekintés végett. A bírónő ezúttal sem volt elérhető és az akta sem került elő! „Rossz-hírem” azonban hozott számomra némi eredményt: kiderült, a jegyzőkönyv még nincs kész, azt majd az ítélettel együtt fogom kézhez kapni. Így legalább nem lesz csoda, ha az ítélet indokolása és a tárgyalásról hangfelvétel alapján elkészített jegyzőkönyv egyetlen mondata között sem lesz ellentmondás, hiszen mindkettőt egymáshoz lehet igazítani, az egyik peres fél pedig amúgy sem tudott a tárgyaláson megjelenni, morgolódtam magamban félhangosan? Kértem, vegyenek nyilvántartásba, hogy megjelentem, de a betekintés nem történhetett meg a bíróság hibájából. Csak a megtörtént betekintésről kell nekik nyilvántartást vezetni, hangzott az elutasító, zord válasz, de panaszt írhatok, és azt átveszik tőlem, kaptam a jó tanácsot, de már jóval udvariasabban. Felesleges mondtam, hiszen az utólagos válasz mindig egyazon tartalmi séma szerint készül: a jegyzőkönyv határidőre készen volt csupán a bírónő még nem nézte át, vagy még nem szignálta, avagy a leíró még nem írta alá stb.. A lényeg: az ügyfélnek sosem lehet igaza, így a betekintésre eltöltött munkaóráját és utazási költségét senki nem téríti meg, még akkor sem, ha magára az iratmeg(be)tekintésre - bízva a törvény-szabta határidőkben - ügyfélfogadási időn belül az ország távoli szegletéből – Sopronból, Nyíregyházáról, Zalaegerszegről, Békéscsabáról – érkezett az illető személy a bírósági irodába!

 

Akkor – folytatta a hölgy – megadja a bírónő hivatali telefonszámát - /74-01 - amelyen az elkövetkező napokban majd felhívhatom őt. Minek, tettem fel a kérdést? Hogy megtudjam, mikorra készül el a jegyzőkönyv és az akta mikor kerül le az irodára, hogy Ön az iratba betekinthessen, volt a tömör válasz. Jó, jó-ó, de mindezt a gyermeki fogócskát miért nekem és miért a saját költségem terhére kell eljátszanom, hiszen nem én mulasztottam? Miért nem adhatom meg én a saját telefonszámomat, hogy a mulasztó bírónő próbálkozzon utolérni a saját, illetve a bíróság, adófizetők által finanszírozott költségvetése terhére? Neki az én telefonszámom átvételére és annak bírónőhöz közvetítésére nincs felhatalmazása, így a már felajánlottnál többet nem tud tenni az érdekemben, zárta rövidre a diskurzust. De miért az én érdekemről és nem a jogsértő Bíróság renoméjának megmentéséről van szó, fura és nem akceptálható ez a békebeli, jogállaminak álcázott „demokratikus, polgárbarát, polgárt szolgáló” megoldás, tettem hozzá az utolsó szó jogán? Pofátlan egy illiberális szemlélet és gyakorlat, dohogtam tovább, magamban!

 

És hol marad az EMBERI MÉLTÓSÁG tisztelete, a személyeset már meg sem említve? E jelszót pedig nem én tűztem a zászlómra, hanem Önök, Tisztelt Főrendek, mégpedig az Alaptörvényben és mindjárt két helyen is: a Nemzeti hitvallás szerint „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.”, majd a Szabadság felelősség címet viselő alapjogok között, ennek is mindjárt az I. cikkében „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.” ráadásul csupa nagybetűvel írva, EMBER (mivel ez egy emberi társadalom, gondolom én, a többvágányú agyammal), vagy mindez a véletlen műve, esetleg az egész csupán a nyomda ördögének tudható be? Lehetséges, hiszen Önöknek ott a tornyos házban nem igen van idejük az önálló gondolkodásra, az „igen” vagy a „nem” beintésére, majd a megfelelő gomb jókor való megnyomására kell feszülten figyelniük. Így aztán nem csoda, ha egy-néhányuknak fogalma sincs e két – EMBER és méltóság – szó jelentéstartalmáról. Az országban azonban vannak, akik úgy vélekednek: az emberi méltóság ott kezdődik, amikor megyünk az utcán és valaki nekünk kalapot emel, ilyenkor ugyanis illik legalább biccentéssel viszonozni a köszöntést, még akkor is, ha soha nem láttuk az illetőt. Persze ezt Önöknek, Tisztelt Főrendek hiába is mondom, hiszen az Önök emberi méltóságfogalmának Alfája és Ómegája (Α - Ω) a vasárnapi zárva vagy nyitva tartás kérdésében ölt testet, majd, ezzel mindjárt ki is merül (az Adventi vasárnapokat kivéve, ez esetben ugyanis ez a méltóság Önöknél még csak meg sem jelenik). Viszont e döntés óta egyfolytában azon töröm a fejem: vajon ilyen elágazás nélküli, egyvágányú gondolkodásmóddal mennyi ideig lehet még kormányozni, a hajót? Amíg más kormányos nem akad?!

 

De visszatérve kiinduló témánkhoz ismételjük meg a kérdést: míg a lebontásra ítélt liberális jogállamoktól mindez ez a „gyakorlat” elfogadhatatlan (hiszen ezért kell őket történelmi süllyesztőbe helyezni), addig az ildemokratikus jogállamokban – nevezetesen Magyarországon – miért természetes, hogy a hatalommal rendelkező hatóságok (különösen a bíróságok) esetében a határidőkre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése, elmulasztása, csűrése-csavarása csupán bocsánatos „bűnnek”, hibának számít, személyi felelősségre vonást és anyagi kártérítést sem eredményezve? Ellenben a polgárokkal, az ügyfelekkel, a peres felekkel szemben mindig érvényesül a törvény szigora: mulasztásaik rendre, orvosolhatatlan jogvesztéshez vezetnek?

 

Szeretném hinni, hogy ezt a létező legocsmányabb hazug kereszténydemokrácián alapuló, s még fejlődőképes Janus-arcú és kettős mércét alkalmazó jelen idejű bírósági szervezeti-működési rendszert és bírói mentalitást ki fogja vetni magából a mi Alaptörvényünk által ígért szeplőtelen jogállamunk, mégpedig minél hamarabb és írmag nélkül! Az informatika, a digitáltechnika- és technológia eredményeinek kötelező alkalmazása révén pedig - a bírósági ítélkezés és igazgatás működésében és működtetésében is - objektíve ellenőrizhetővé, az ügyfelek/peres felek által pedig - otthoni foteljükben ülve, saját számítógépük segítségével - követhetővé válik majd - az eljárást megindító ügyirat benyújtásakor az ügyirathoz és benyújtójához rendelt kód/jelszó segítsége révén - az adott ügyirat minden mozgása - az eljárás megindításától, annak végleges befejezéséig - akár tizedmásodpercnyi pontossággal. (Ilyet Kanadában egyébként már volt szerencsém közelről is látni, s megérteni.) S, ki e folyamatot akár csak megakasztani vagy befolyásolni is próbálja, azonnal felfüggeszthető, majd pedig a lefolytatott eljárást követően örökre eltávolítható lesz a bíróság általi igazságszolgáltatásnak még a közeléből is, az általa okozott kár, illetve sérelemdíj megfizetéséért pedig teljes vagyonával fog felelni.

 

Ugyanis a jelenlegi – a sötét középkor technikai, technológiai szintjét, a bíró szubjektíve beszűkült és eltompult tudati, szakmai, műveltségi felkészültségét tükröző – igazságszolgáltatás nyújtotta ítélkező és igazgatási tevékenység nem felel meg sem az Alaptörvény Nemzeti hitvallása, sem a polgárt megillető alapvető jogok követelményének és elvárásainak,

 

- Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

- Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

- AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

- Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

- Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

 

ezért rendszere, struktúrája, szervezeti-működési mechanizmusa, valamint személyi állománya – az alapoktól a tetőzetig – teljes fel- és megújításra szorul! Azaz, az igazságszolgáltatás jelenleg, nem képes az Alaptörvényben előírt és elvárt

 

a polgárok szolgálata, ügyeik méltányos, visszaélés és részrehajlás nélkül intézése

funkciójának maradéktalan és objektív betöltésére!

 

 

II. levonás

 

 

Az itt leírtak a 2015. november 13-án Egyre idegesítőbbek az áthallások: „Wer bei mir Jude ist, bestimme ich!” - Azt, hogy mi a jog és mi a követendő MI, BÍRÓK, mint BÍRÓSÁG mondjuk meg!?” cím alatt – közzétett írás - II. részében foglaltak - folytatását képezik.

 

Mivel a válaszlevél a címen kívül semmi mást – például a hivatalos félfogadási időpontokat, vagy legalább egy telefonszámot, amelyen mindezt meg lehetett volna tudakolni – nem tartalmazott (1. kép), a jelzett határidőt követő napok egyikén, a megadott – 1055 Budapest, Balaton utca 16. szám alatti – címen személyesen kerestem fel a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát. Tekintettel, hogy az épület falán vagy kapubejáratán kifüggesztett, a hivatalos ügyfélfogadási időpontokról tájékoztató táblát nem találtam, bátran léptem be az épületbe annak hivatalos bejáratán. Ennél beljebb azonban nem jutottam, mivel egy portás(?) azonnal feltartóztatott tudakolván, hova és merre szeretnék menni? Egy csekkért jöttem, mutattam fel neki a hivatalos levelet. Tessék, nyomta kezembe azonnal a radiátoron „száradó” sárga színű csekket (hivatalos megnevezésén: postai készpénz-átutalási megbízás).

 

Mindezt a gyorsaságot megköszönve távozni készültem, amikor eszembe jutott a tény: kizárt, hogy Magyarországon egy hivatalból eredménnyel ilyen gyorsan távozni lehessen. Ezért hát megerősítést várva megkérdeztem: biztos, hogy ezen a csekken lehet befizetni az anonimizált másolat kiadásának díját? Az „ajtónálló” férfi a lehető legbambábban nézve rám arckifejezésével adva tudtomra, miszerint ő ezt a megnevezést mintha még sohasem hallotta volna. Ennek ellenére magabiztosan vágta a választ: biztosan, hiszen mindenki ezt viszi, ő legalábbis mindenkinek ezt adja kézbe és eddig még senki nem hozta vissza kifogásolva bármit is! A lehetséges kétkedés magja azonban mindkettőnknél csírába szökkent. Így, az őr (?) kivételesen, jobbnak látta, ha az általa adott információ megerősítése végett, a saját szakállára - az épületből való távozásom előtt - valamelyik szobába beenged. Félemelet jobbra a második, harmadik vagy negyedik ajtó, mondta érezhetően találomra.

 

Benyitva az egyikbe sok hölgyet láttam, majd a hozzám legközelebb ülőtől, megszakítva a tereferében megkérdeztem, amit akartam. Udvariasan átkísért egy másik szobába, ahol még több hölgy – egyetlen férfi nélkül – egymással, nem kis hangzavart csapva, intenzív társalgásban állt (biztosan ez a kiváló és minőségi hivatali munkavégzés ajánlott terápiája, gondoltam szótlanul, no meg a kormány által meghirdetett „teljes foglalkoztatottság” elérésének és fenntartásának is ez az egyetlen biztos garanciája. De hát ez az ostoba populista szólam-jelszó már a szocializmusban sem vezetett sehova, nemhogy bárminek is a megoldásához? Mindegy, mire annak idején mindez kiderült, már eltelt legalább 40 év. Lehet, hogy most is csak ennyi a cél, hiszen a mostani hatalomnak még valamire való ellenzéke sincs, anno legalább - még ha „szamizdat” formában is, de - volt!). Kaptam egy másik sárga csekket és alaposan felhívták a figyelmemet, hogy a csekk jobb felső sarkában a Közlemény rovatba feltétlenül írjam be: „anonimizált másolat kiadásának díja”, különben a pénz beláthatatlan hosszúságú bolyongásba kezd, és nem fogom kézhez kapni a kért ítéletet, hiába is várom! Megköszöntem a kapott sok hasznos és jó tanácsot, most már valóban eredménnyel és „boldogan” távozva az épületből mindjárt a postára mentem, ahol kitöltve a csekket befizettem az 1.200-Ft összegű díjat. Otthon aztán nekiláttam a válaszlevélben foglaltak teljesítéséhez: a kért ítélet másolata kiadásához szükséges nyilatkozati kérelem megírásához (2. kép). Ekkor azonban, mintha egy éles kést döftek volna tövig a hátamba, nyílalt belém egy éles és felejthetetlen fájdalom: a fenébe is, ha már a díjat megfizettem miért kell még egy levelet is írnom és postára adnom, ráadásul a saját költségemen? Ez lenne az Alaptörvény Nemzeti hitvallása szerint a hatalom által a polgárnak ígért „polgárt szolgáló állam”?

 

Ez aztán a totálisan képmutató orcátlanság: egy 1952-ben megalkotott és az akkori korszak uralkodó egycentrumú szellemiségét és kötelező gondolkodását tükröző megoldás! Népuralom: azaz a néptől behajtott közadókból és más formában kisajtolt díjakból egy teljesen felesleges méretűre és létszámúra duzzasztott intézményi és hivatali hálózat fenntartása, korszerűtlen és ésszerűtlen működésének fedezése, valamint - nagyobbrészt a hatalom kegyeltjeiből álló - személyi állománya hanyag és gyakorta tisztességtelen munkájának jutalmazása az ügyfelekre „önkényesen” pluszként kirótt, értelmetlen célú "büró-összegekből"!

 

Amennyiben ez az Alaptörvény sugallta illiberális, ildemokratikus, iljogállam eszmei lényege, úgy abból én biztosan nem kérek! Persze nem tudom, hogy mások minderről hogyan vélekednek, s vajon tiltakoznak-e ellene?

 

„Nem akarok élni olyan …” országban és jogrendben, „ahol az egyetlen kulturális fejlődés az, hogy a piros lámpánál jobbra lehet fordulni.”*

 

Budapest, 2015. december 09.

 

 

 

* Woody Allen aforizmagyűjteményéből – kissé szabadon értelmezve.

 

 

 

 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 108
a héten: a héten: 546
a hónapban: a hónapban: 2932
összesenösszesen254 067
az oldalt jelenleg nézik: 25

Megosztás