Fogarasi József

Beszédes képek: a tények önmagukért beszélnek – vagy mégsem?!

2015. szeptember 26. szombat

 

Néhány évvel ezelőtt az egyik jeles esemény alkalmával bámészkodva lettem figyelmes a kicsinosított térre bemasírozó katonai díszalakulat egységét teljes átszellemültségben - az ünnepi és a katonai fegyelemhez illő és vele egységgé forró díszlépesben - felvezető az általánoshoz képest fura testmozgású első ránézésre szokatlan ruházatú nem tudom milyen rangú katonatisztre. Szemeimet – hogy jobban és élesebben lássak – megdörzsölve bambán meredtem a fura látványra. Katona „szoknyában”? Értetlenkedtem magamban. Pedig minden kétséget kizáróan a lábait díszlépésben a tér kövezetéhez verve az alakulat élén katonásan „lépdelő” katona valóban hölgy, állapítottam meg most már tiszta látásra dörzsölt szemmel. Számomra – aki eleddig hazai ünnepi eseményen díszlépésben és egyenruhában vonuló katonanőt még nem látott – az egész nem csupán meseszerűnek, de egyben egyfajta anakronizmusnak is tűnt, bár arról volt tudomásom, hogy a magyar katonaság sorai között szép számmal akad női katona, akik ráadásul mindazt megcsinálják és teljesítik, ami a férfikatonákra van előírva és kiszabva. Azt azonban még csak nem is sejtettem, hogy az egyenruhások között a női nem olyan rangfokozatban is képviselve van, amely számukra is lehetővé teszi egy díszalakulat valamely egységének az ünnepség helyszínére való felvezettetését.

 

Az ellentmondáson hamar túltettem magam, hiszen külföldön járva – jelesül Kínában, a Tienanmen téri díszkapu díszemelvényén belül a történelmi eseményeket; illetve Dél-Koreában az északi közös határnál kijelölt látogatható zónában – volt alkalmam és lehetőségem a video-vetítések kapcsán a dísztribünök adott hazai párt-, állami- és kormányfői, valamint meghívott vendégei előtt tisztelegve felvonuló hatalmas létszámú katonai díszegységek között szépszámú női katonai alakulatot is látnom. De mindegyik női alakulat – felvezetőjét is beleértve – szinte észrevétlenül „belesimult” a férfiak által megjelenített „katonás” képbe. Az itthon látottak esetében viszont egyrészt egy férfiakból álló alakulat előtt lépdelt katonásan egy nőnemű katonai elöljáró, másrészt a lépdelő hölgy domborulatai - menetelés közben mondhatnám - katonáshoz nem illően természetellenesen „viselkedtek”. Az illető személy még igen nagy jóindulattal sem volt az un szilfid kategóriába sorolható. Testmérete jócskán meghaladta a mögötte vonuló legderekasabb termetű férfikatona testtömeg – derék-körfogat és derék / csípő – hányadosát. Mellbősége és fenekének nagysága pedig - még a testfűzők és a katonai nadrágszíj teljes meghúzása ellenére is - jócskán kidomborodva, mosolyra fakasztó képet láttattak a szemlélődővel. Mivel nem volt nálam semmilyen képet rögzítő masina kénytelen voltam megelégedni a fura látvány emlékezetem általi megörökítésével.

 

Otthon aztán az internet eseményhez kapcsolódó képei között böngészve rátaláltam a prominens hölgy, szakember által „rafináltan” rögzített felvételére, amely a valósághoz képest még illúziórombolóbb volt: a katonai zubbony, mint egy jóllakott kisdoboson megfeszült és a gombok között sokat-sejtető rések keletkeztek. Tudom, egy ilyen díszszemlés felvonulás véletlenül sem hasonlítható a kifutószínen megjelenő válogatott alakú hölgyek adta divatbemutatóhoz, de azért ennyire alulbecsülni egy férfias attrakciót talán mégsem illő? Gondoltam elmentem a képet magamnak, hogy alkalomadtán egyszer majd elővehessem és emlékeztethessek másokat is e fura jelenetre. Mire a művelethez hozzákezdhettem volna elment az internet-szolgáltatás és csak késő délutánra állt vissza. Ezt követően azonban már hiába kerestem a kérdéses képet a mai napig nem leltem rá! Talán az illetékeseknek is feltűnt a disszonancia és intézkedtek a kép eltávolíttatása végett.

 

Aztán történt, hogy a 2012. évi állami gyásznap (október 6.) alkalmából rendezett Kossuth téri megemlékezésen a miniszterelnök úr személyesen jelent meg, akit a díszszemle előtt katonai vezetők igazítottak el, hogy merre is kell majd elvonulnia a felsorakozott díszegységek előtt. A miniszterelnök úr körbenézve az alakulat katonáin nagyon meg volt elégedve az általuk nyújtotta látvánnyal, véleményének ott a helyszínen hangot is adott. Mivel mikrofonja ez idő alatt – sőt a díszszemle közben is – bekapcsolva maradt mindez, az Atv. jóvoltából az utókor számára is megörökítést nyert.

 

Az elhangzottak szerint Orbán Viktor többször is elismételte, miszerint a katonák milyen jól nézt(n)ek ki.„Nincs köztük kövér, az a halálom ... pocakos tábornokok ... jól néztek ki nagyon”, ismételgette a miniszterelnök az őt kísérő parancsnoknak, aki hasonló véleményen volt, mint a miniszterelnök. Az elismerő miniszterelnöki bókra meg is jegyezte: már nem jellemző a miniszterelnök úr által említett pocakos külső.

 

E spontán tett megnyilatkozás olvastán emlékezetemből azonnal előhívódott a korábban elmentett kép, a már említett katonahölgyről. És csak egyetérteni tudtam a miniszterelnök úrral, hozzátéve: nem csupán a pocakos tábornokok néznek ki borzalmasan, de a dragonyos méretűvé fejlődött katonahölgyek is: akkor is, ha a tábornoki rangig még el sem jutottak! Persze e jogos kritikával csak az illetheti a másikat, aki addig nem növesztett „bagolyfejet”, azaz méreteiben még hasonlít a verébhez. Ellenkező esetben a háttérből nyomban előlép a „Bagoly mondja verébnek nagyfejű” szólásmondásban rejlő kérlelhetetlen kritika. Az ez időszakban készült képek (képfelvételek) láttán azonban még a legrosszabb-indulatú ellenfél/ellenség sem mondhatja a miniszterelnök úrról, hogy „nagyfejű”(1. kép, Fotó: Beliczay László / MTI).

 

Időben aztán - valamikor később, 2013-ban - lecsapott az országra - jólét formájában - a mennykő. Árvíz ide vagy oda a gátépítés nehéz fizikai munkája ellenére Orbán Viktor – mi tagadás, de – hasra erősödni kezdett. Mindezt a férfiaknál azonban szelíden fogalmazva csupán a pocakosodás jeleinek feltűnéseként kezdték értelmezni (2. kép, Fotó: korkep.sk).

 

Majd alig több mint két év elteltével a folyamat már nem volt leplezhető és visszafordítható. Az öregedés jeleként a miniszterelnökön is elhatalmasodott a hízás és ma már kezd hasonlítani az általa oly mélységesen megvetett és elítélt pocakos tábornokokhoz. Mindezt a tényt - felnagyítva - csak tovább erősíti a zsebbe dugott kéz miatti pocakot kitoló suttyós jellegű beállási póz. Miniszterelnökünk a képen, mint egy joviális sörpocakú – térdein unokákat lovagoltató – nagypapa fényképezteti magát rajongóival, az osztrák sógorokkal (3. kép, Fotó: Origo). Mit sem törődve, korábbi kijelentéseivel.

 

 

 

De hát ezen nincs is mit csodálkozni:

 

 

 

 MAGYARORSZÁG a polgárok révén ERŐSÖDIK!

 

Budapest, 2015. szeptember 26.