Fogarasi József

Rosszul keresnek a magyar bírók: Hm! Hmm!! Hmmm!!! Hmmmm!!!! …

 

 

A hír olvastán, sokat kellett magamban nyelnem, egyrészt, hogy meg tudjak szólalni, másrészt, hogy e megszólalás során kulturált és szalonképes lehessek.

 

Nem vagyok benne biztos – hogy a témában 100%-osan – érintettként szabad, ildomos-e piszkos anyagiakról, húsba vágó kérdésekről „érdemben” nyilatkozni, ráadásul egy se szakszervezetnek, se szakmai, kamarai szervezetnek nem tekinthető, civilszervezet (egyesület) elnökeként? Én, amikor a rendszerváltást követően szerveződött, több tízezres közigazgatási munkaszervezet munkavállalói állományának szakmai (kamarai) civilszervezetének voltam elnöke, mindenesetre óvakodtam az ilyen tettől.

 

Ráadásul, „követelődző” jellegű/tartalmú megnyilatkozásaimat megelőzően, mindig igyekeztem objektíve is tájékozódni a saját szakmai házunk tája körüli állapotokról: a személyi állomány létszámáról; a munkavállalókra háruló munkateher nagyságáról; a végzett munka minőségének megítéléséről; az ügyfelek szolgáltatta kritikákról, vélekedésekről; a benyújtott panaszok és bejelentések számadatairól, kivizsgálásuk eredményéről; az állami költségvetésből - az illetményen felül - a dolgozóknak biztosított egyéb, anyagi jellegű juttatások mértékéről; a munkavállalók tevékenysége erkölcsi elismertségének mutatóiról stb.

 

Nem tudom, Elnök Úr – aki 2012. július 15-étől kezdődően hat évig egyben a Pécsi Ítélőtábla elnöke is – tárgybani kinyilatkoztatását megelőzően megjárta-e mindezt a Canossát? Vagy a fentiekben említett - egyébként mindenkit elszomorított - miniszterelnök úrnak írt nyílt levélben megfogalmazódott tájékoztatás - Rosszul keresnek a magyar bírók - a jelen ítélkezési szünetet is magában foglaló nyári uborkaszezonban, nem tekintendő többnek mint egy – a sajtónak és általa a társadalom széles rétegének szánt – jó értelemben vett, exhibicionista figyelemfelkeltésnek, miszerint a közmunkások - napi 8 órás munkakör ellátása esetére megállapított - havibére (bruttó 79.155-Ft) igencsak alacsony értékű?

 

Pedig hát élvezetes, s egyben talán tanulságos és hasznos olvasmány is lehetett volna annak a néhány száz levélnek, bejelentésnek, panasznak, javaslatnak stb. az átlapozása, amelyet az elmúlt 12 év során önállóan, illetve szakmatársammal közösen írtunk a különféle bíróságoknak, a legalsóbb szinttől a legfelsőbbig. Nem beszélve arról a - Legfelsőbb Bíróság és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács legutolsó elnökének (dr. Baka Andrásnak) írt - közel 25 episztoláról, amelyben rövidebb-hosszabb részletességgel foglaltuk össze tapasztalatainkat és javaslatainkat arról a bírósági (végrehajtási) ítélkező és bírósági-igazgatási tevékenységről, illetve a bírák és bírósági dolgozók által tanúsított emberi hozzáállás milyenségéről, amely eredményének összességét a rendszerváltozás óta, az alkotmány/alaptörvény által használt terminológia szerint „igazságszolgáltatásnak” nevezünk (tekintünk).

 

Még ma is érdekes vállalkozás lenne, ha az olvasmányok során nyert információk a Rómában aláírt Egyezmény 6. cikkében - Mindenkinek joga van, hogy ügyét a törvény által létrehozott (és nem az akárkik által kialakított és kiszámíthatatlan módon változó összetételű „nagytanácsok”) független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot… - és 13. cikkében - Bárkinek, akinek az Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóságok előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. - foglaltakkal összevetésre kerül(het)nének. Ugyanez a művelet akár a bírákkal szemben támasztott, a Bjt.-ben megfogalmazott követelmények - a bíró hivatását esküjéhez hűen köteles gyakorolni; a rábízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően elbírálni; hivatása gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság által vezérelve az egyes ügyekben pedig befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül eljárni, az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani - esetében, érvényesülésük ellenőrzése céljából is megejthető lenne. Tanulságos diagnózisként szolgál(hat)na (a szakavatottak számára, is) egy - mindenkinél - megejtendő általános (szakmai, emberi) értékelést megalapozó vizsgálat lefolytatásához. Valamint, a bírák anyagi, eljárási és ügyviteli jogszabály-alkalmazási és tárgyalásvezetési gyakorlatának általános jellegű megismeréséhez.

 

Ez ajánlott módszer alkalmazása révén még sok egyéb más is kiderül(het)ne! Például, hogy: kik azok, akik írásban és szóban is csupán silány és selejtes munkára képesek. Kiknek az írásos munkája (tárgyalási jegyzőkönyve, végzése, ítélete, egyéb más beadványokra adott válaszlevele) hemzseg a helyesírási hibáktól, a magyartalan megfogalmazásoktól, az érthetetlen és cikornyás zagyvaságoktól. Továbbá, kik azok, akik szóban érthető, értelmezhető módon is képesek megszólalni, tárgyalást vezetni, jegyzőkönyvet diktálni, a bíróság döntését kihirdetni (ismertetni, magyarázni). De nyilvánosságra kerülhetne azon személyek listája is, akik az eljáró bírósági tanácsban csak motyogva, dadogva, alig érthető módon képesek megszólalni, illetve azoké is, akik tárgyalás közben - akár nyitott szemmel - is képesek aludni?

 

Persze cizelláltabb és szakmailag precíziósabb tény(állapot)kép is készülhetne a bíróságok tevékenységéről, ha és amennyiben a jelenlegi szemérmes takargatás helyett – amelyben sajnos maguk a bíróságok is érdekeltek – az egyes bírósági honlapokon, illetve az Országos Bírósági Hivatal honlapján évente összesítve, teljes nyilvánosságot kapva megjelenhetnének és így tanulmányozhatóvá válhatnának azok a dokumentumok, amelyek (egyébként) alkalmasak a bírósági (igazságszolgáltatási) munka állapotának mérésére, bemutatására. Többek között, e körbe lennének sorolhatók: a bíróság által felvett jegyzőkönyvek, a bírósági határozatok kijavításához, kiegészítéséhez vezetett okok és a számszerűségi mutatók; az eljárás szabálytalansága és az eljárás elhúzódása miatt benyújtott kifogások okai és számmutatói; a bírósági határozatok felülvizsgálati eredményei; a bíróságok tevékenységével összefüggésben benyújtott panaszok, közérdekű bejelentések és javaslatok kivizsgálásának eredményei; az Infotv. alapján előterjesztett igények teljesítésének/elutasításának tényszámai, az elutasítások okai; a bírókkal szemben indult fegyelmi eljárások és eredményének adatai; a bírói etikai vétségek esetei és statisztikai mutatói stb. (ez utóbbi esetben természetesen nem a Magyar Bírói Egyesület belső etikai szabályzataira gondolok, hiszen – mivel a törvény által kimondott kötelező bírói-egyesületi tagság nincs – ezek legfeljebb csak az egyesület soraiba belépett bírákra, ha egyáltalán érdemben kiterjedhetnek, hanem egy leendő sarkalatos törvényben rögzített Etikai Kódexre és az érvénysülésével összefüggő eljárás normatív szabályaira).

 

Mindaddig azonban, amíg a fentiekben említettek tekintetében az általam egyébként nagyra becsült Magyar Bírói Egyesület kellő és megbízható információkkal és tényadatokkal nem rendelkezik, a bírói kar személyi állományát érintő anyagi, különösen az állami költségvetést terhelő pénzügyi kihatással is járó kérdésekben az egyesület vezetésének nem kellene tényekkel és indokokkal kellően alá nem támasztott nyilatkozataival indokolatlanul hergelnie a magyar társadalom adófizető polgárait. Annál is inkább, mivel az egyesület vezetése egy igen lényeges kérdésben még adós a társadalom számára az érdemi tájékoztatással, nevezetesen: a bírói tisztségükbe tömegesen – véleményem szerint egyébként törvénysértő módon – visszahelyezett bírák a felmentés és a visszahelyezés között eltelt időtartamra illetményt, avagy kártérítést kaptak? Az elsőként említett esetben, a visszahelyezés folytán kifizetett illetmény-időtartam alatt a visszahelyezett bírák pedig, hol és milyen módon igazolt bírói munkát végeztek?

 

Addig is, amíg a bírói kar személyi állományának „érdemei” hitelt érdemlővé nem válnak, érdemes a vonatkozó törvény hatályos, de kiegészítésre szoruló rendelkezése új, tartalmi mineműségét megrágni és megérteni: a bírót hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő, függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg, amelyben a bíró által végzett munka mennyisége és minősége is kifejezésre jut. (Ez utóbbi mondatrészben megfogalmazódó társadalmi igényt és elvárást a jelenleg hatályos Bjt. szövege – még – nem tartalmazza.)

 

Budapest, 2015. augusztus 11.

 

 

 

 

 


 


Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 120
a héten: a héten: 791
a hónapban: a hónapban: 2903
összesenösszesen433703
az oldalt jelenleg nézik: 2