Fogarasi József

Nacsálnyik embertárs – önnek mindent szabad, de – ildomos ez?

2015. július 25. szombat

Szólíthatnám kétharmados többségű elvtársnak is - az illetőt? Nem, biztosan nem, az ilyen személy ugyanis még véletlenül és semmilyen többség mellett sem lehetne az „elvtársam”! Akkor legyen polgártárs? Ez a megszólítás pedig degradálná az Alaptörvény középpontjába emelt polgár, minőség- és értékrendjét: „ … a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése, … népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait …”! Az átéltekben ugyanis a szolgálat még kísérő jelenségként sem volt jelen? A szituáció egyedül a kendőzetlen, nyers és megfellebbezhetetlen erő- és hatalomfitogtatás szemléltetéséül szolgált, amely ráadásul fényévnyi távolságban volt a deklarált népuralomtól. Így őméltóságát, legfeljebb a „nacsálnyik” megszólítás, ha megillet(het)i. És az „embertárs” az mit keres a megszólításban? A kérdés jogos, de lelki szemeimmel, az elsötétített ablaküveg mögött, a sofőrrel átelleni oldal hátsó ülésén egy emberi alak körvonalait véltem felfedezni (még ha, elállatiasodott is).

Délelőtt, úgy 11:00 óra tájt, a tűző és szikrázó sivatagi napsütés tetőfokán a mindkét irányban totál módon telítődött Hegyalja útba torkoló egyik mellékutca láthatatlanságából egy hirtelen előbukkanó elegáns márkájú fekete színű orrán-száján minden fényben villogó és riadalmat keltő hangeffektusokat kibocsátó személygépkocsi célozta meg az egymás orrába és farába lógó kocsisort. A létező összes megkülönböztető jelzéseit használó kormányzati gépkocsi sofőrje a hűtött belső ellenére vulkánszerűen volt türelmetlen és durván erőszakos. A dugóban a nem létező talpalatnyi helyen ellentmondást nem tűrően táncolt jobbra és balra, oldalt és előre. Mögém érve éktelen tülkölésbe és szirénázásba, no meg a fület irritáló valamilyen irtózatos hangfekvésű zajjal próbált odébb szorítani. Felismerve e művelet fizikai lehetetlenségét, iszonyatos szájmozgások közepette átvágott az ellenkező irányból jövő, álló gépkocsisorba, majd visszatérve és ismét a szembe irányba hajtva kaszkadőröket is elrémisztő-elképesztő zsonglőrködéssel haladt előre, a BAH csomópont irányába.

Vajon ki ez az őrült és féleszű nacsálnyik, aki elaludva vagy csak későn ébredve úgy gondolván, hogy neki mindent szabad a mindkét irányban veszteglő kocsisorba hajtatta az alatta lévő összes lóerőt? Hiába, a hatalom birtokosa a nyers erőt is igénybe veheti céljaira, de hol marad az ildomosság vagy a pallérozott elegancia, mérgelődtem magamban. E kellékek nyilván ismeretlenek előtte, hiszen magánrepülőt, de akár helikoptert is kérhetett volna fontos kormányzati célja elegánsabb módú eléréséhez?

Ahogyan tette ezt az amerikai üzletemberként viselkedő magyar származású kormánybiztos, Andy Vajna, aki saját vagy kormányzati helikopterén érkezett Mogyoródra, Forma 1-et szemlélni. Hát nem sokkal elegánsabb, méltóságteljesebb és polgáribb volt az ő mennybeemelkedéses tette, kihagyva a földön közlekedés viszontagságainak póriasságát?

Budapest, 2015. július 25.