Fogarasi József

Végkielégítés, vagy mégsem?

2014. október 18. szombat

 

E polgármesteri probléma érdemleges körbejárására, szakmai elmélyedésére barátom egyik megjegyzése inspirált. Mi a jogállam lényege, szegezte nekem a kérdést? Vajon a jogalkotás csupán csak eszköz a hatalom kezében, saját léte fenn- és megtartása végett, avagy más, általános, valamennyinket érintő érdemi, értelmes lényeggel is bír? Talán, ez utóbbi - hangzott a lakonikus válaszom - amennyiben e tevékenység - miként egy közlekedési tábla - az öncélon felülemelkedve képes az adott társadalom demokratikus működését, a polgárok és a különböző szervezetek egymással való harmonikus együttműködését szolgálni. Normális esetben ugyanis a jogalkotás célja és lényege, olyan szabályok alkotása, amelyek megértésük esetén, segítenek eligazodni a jog alkalmazásában, szabályainak önkéntes követésében a mindennapi egymás mellett élés zökkenőmentessége érdekében.

 

De a lényegre térve, mindez azt jelenti, hogy végkielégítésre, valamint annak az új testület általi megfejelésére a polgármesterek csak akkor számíthatnak, illetve lesznek jogosultak, ha a mindezt előíró (lehetővé tevő) törvényi rendelkezés létezik és még hatályban is van.

 

A puding próbája azonban az evés! E, polgármestert megillető jogosultságot az 1994. évi LXIV. törvény (Pttv.) vezette be és részletezte, amelynek 2.§ (5) bekezdése értelmében: a polgármestert, ha e tisztségét legalább két évig betöltötte és foglalkoztatási jogviszonya a tisztségről történt lemondása, halála, illetve új polgármester megválasztásával szűnt meg - akkor is, ha a választáson nem volt polgármesterjelölt - végkielégítésként háromhavi illetményének megfelelő összegű juttatás illeti meg; részére az új képviselő-testület további háromhavi illetménynek megfelelő juttatást adhat. Az első feltétel követelménye tehát – a törvényi rendelkezés léte – úgy tűnik, mintha rendben lenne.

 

Így a problémát most már – az elsőre is kihatva – a második követelmény okozhatja: vajon hatályos-e még e törvényi rendelkezés? A Nemzeti Jogszabálytár adatbázisa szerint azonban az említett törvény már nincs hatályban. Vajon miért és mióta? Kisebb keresés után az adatbázisban a válaszra is ráakadunk: a Pttv-t az Országgyűlés a 2011. december 19-i ülésnapján elfogadott, a Magyar Közlöny (MK) 2011. december 28-i 161. számában kihirdetett - Magyarország helyi önkormányzatairól szóló - 2011. évi CLXXXIX törvény (Mötv.) 158.§ a) pontja hatályon kívül helyezte. A miértre tehát a választ megkaptuk. A hatályvesztés időpontja pedig a Mötv. hatályba léptető rendelkezései közül a 144. § (4) bekezdésében olvasható: a 158.§ a 2014. évi általános önkormányzati választások napján lép hatályba. Ennek naptári napjának meghatározásáról pedig a köztársasági elnök a 270/2014. (VII. 23.) KE számú – a MK 2014. július 23-i 101. számában közzétett – határozatával gondoskodott, amelyben: a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 2014. évi általános választását 2014. október 12. napjára tűzte ki. E nappal tehát, a „búcsúzó” polgármestert megillető végkielégítésről, és annak az új képviselő-testület általi „megfejelhetőségének” lehetőségéről szóló jogszabályi rendelkezések hatályukat vesztették.

 

Most már csupán a Pttv. hatályvesztése napjának óra, perc időpontja a kérdéses? Minderre a választ az Országgyűlés 2010. november 22-i ülésnapján elfogadott, a MK 2010. november 29-i 181. számában kihirdetett - a jogalkotásról szóló - 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 10.§ (7) bekezdése adja meg: A hatályvesztés napjának meghatározása esetén a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a nap kezdetén veszti hatályát. (Mivel eltérő rendelkezés nem található, így az adott nap kezdete nem lehet más, mint 2014. október 12. napjának 00:00/óra-perce.) Ez viszont azt jelenti, hogy a korábbi, újra nem választott polgármester végkielégítésre való jogosultsága - a testületi megfejelés mérlegelésének jogi lehetőségével együtt - elúszott!

 

Kivéve, ha és amennyiben az előrelátó és gondos jogalkotó e korábbi, törvényi rendelkezéseket az új hatalmi berendezkedést „legitimáló” Alaptörvény, avagy annak adott jogintézményét szabályozó sarkalatos – Magyarország helyi önkormányzatiról szóló – törvény (Mötv.) szövegébe beemelte/beépítette. Ez esetben ugyanis - mivel az említett törvények rendelkezései (nagyobb részt) 2012. január 1-jén, 2013. január 1-jén, illetve a 2014. évi általános önkormányzati választások napján (2014. október 12.) 00 óra, 00 perckor léptek hatályba, sorrendileg „megelőzve” a Mötv.144.§ (4) bekezdésével a 158.§ a) pontja (a Pttv. rendelkezéseinek 2014. október 12. 00 óra, 00 perces hatályvesztéséről szóló) rendelkezésének hatálybalépését - a Pttv. polgármesteri végkielégítésről szóló rendelkezései az Alaptörvénybe, illetve a Mötv.-be történő beépülésükkel, jogilag ismét relevánssá vál(hat)tak volna. Mindezt azonban, az említett, vonatkozó törvényekről – a helyi önkormányzatok jogintézményéről – szóló, logikai rendbe szedett szabályainak szövegéből - legjobb tudásom ellenére - nem sikerült kiolvasnom.

 

Így nem marad más, csak a remény – amely tudjuk jól csak utoljára hal meg – miszerint a NER építését folytató kormányzati hatalom a polgármesteri végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezéseket valamelyik (sarkalatos) salátatörvény zegzugának mélyén, annak is a láthatatlan, apró betűkkel szedett sorai között gondosan, a kíváncsi szemek elől elrejtve, de nem megfeledkezve róla megalkotta és kihirdetve - nem visszamenőlegesen - hatályba léptette.

 

Ellenkező esetben a sajtó „(rém)híreszteléseivel” ellentétben a leköszönő, újra nem választott, „leváltott polgármesterek mégsem távoznak majd milliókkal a zsebükben”. Annál is inkább, mivel e jogvesztés tényéről a Mötv. kihirdetésének – 2011. december 28. (MK 2011/161. száma) – napjától kezdve, mindenki tudomással rendelkezett, s e joghézagot/joghiányt a jogalkotó (tudatosan, vagy vétlenül/gondatlanságból?) – véleményem szerint – ma mai napig nem pótolta.

 

Álláspontom szerint a fenti fejtegetések értelmezése tekintetében a Jat. 12.§ (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak – „(1) A módosító rendelkezés és hatályon kívül helyező rendelkezés a hatálybalépéssel, vagy ha a módosító, illetve a hatályon kívül helyező rendelkezés a módosítást, illetve hatályon kívül helyezést meghatározott időponthoz vagy jövőbeli feltételhez köti, ennek az időpontnak vagy jövőbeli feltételnek a bekövetkezésével végrehajtottá válik. (2) A jogszabály (1) bekezdés szerint végrehajtottá vált rendelkezése a végrehajtottá válást követő napon hatályát veszti.” – annak ellenére sem jöhetnek számításba, hogy a Nemzeti Jogszabálytár Mötv. 2014. október 13. napján hatályos szövegében a Mötv. 158.§-ához fűzött 126. számú jegyzete szerint a Mötv. e 158. §-a, a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján vesztette hatályát.

 

Azaz, egyrészt, a polgármesteri végkielégítést szabályozó Pttv. rendelkezéseinek hatálya hatályvesztéssel, és nem hatályon kívül helyezéssel szűnt meg. A Jat. 12.§ előbbiekben idézett (1)-(2) bekezdései azonban nem a hatályvesztésre, hanem a hatályon kívül helyezésre nézve tartalmaznak rendelkezéseket. Másrészt kivitelezhetetlen és a polgármesteri jogintézményhez egyben méltatlan is lenne, ha és amennyiben az e bekezdésben foglaltak alapján a polgármesteri végkielégítések kifizetését egyetlen napra, 2014. október 12-ére redukálva kellene végrehajtani, mivel a meghatározott időpontnak (október 12.) a bekövetkeztével az adott jogszabályi rendelkezés végrehajtottá válik és az így végrehajtottá vált rendelkezés – a (2) bekezdés értelmében – a végrehajtást követő napon, vagyis október 13-án már hatályát is vesztené. E rendelkezés tehát - a több mint 3.200 önkormányzati egységre figyelemmel, amelynél a választási eredmények jogerőre emelkedése a jogorvoslatok következtében ráadásul nem is egyetlen időpontban következnek be - nem csupán ésszerűtlen lenne, de a kifizetési szempontok szerint finanszírozási értelemben is értelmetlen cselekedet végrehajtását várná el az érintettektől.

 

Ugyanakkor viszont, a végkielégítésekre vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló szabályok hatályvesztésének – az új képviselő-testületnek, a polgármesternek a törvény által meghatározott háromhavi illetményének megfelelő összegű juttatáson felüli, további háromhavi illetménynek megfelelő juttatásadási lehetősége – egy, a képviselő-testület szabad mérlegelésétől függő, jövőben bekövetkező feltételhez kötése pedig - időtlenségével - ellehetetlenítené a vonatkozó jogszabályi rendelkezések tényleges hatályvesztését.

 

Mindezek alapján a polgármestert - a szerzett jogok alapján - megillető végkielégítésre vonatkozó törvényi szabályok hatályvesztésének „hirtelen” kimondása ellentétes a demokratikus jogállam alapeszméjével és jogfilozófiájával. A törvényalkotónak tehát e jogállami visszásság és Alaptörvény-ellenesség feloldása végett érdemben haladéktalanul lépnie kell!

 

Budapest, 2014. október 18.

 

 

A közlésre szánt változatot lásd a Publikálásra szánt tervezetek (2014) között, „Végkielégítés, vagy mégsem?” cím alatt.

(Jelen írást a Főmenü, Jogalkalmazás, jogkövetés 2014 rovata is tartalmazza.)