Fogarasi József

Szemfényvesztés, FIDESZ- módra: közigazgatási és igazságügyi miniszter már nincs – Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium viszont még van! - a téma folytatása -

2014. szeptember 15. hétfő

(a téma előzményét lásd a Blogban)

Az új kormány - 2014. június 6-ai - megalakulását követően, joggal lehetett bízni abban, hogy az önállósult (a „sallangoktól” megtisztított) Igazságügyi Minisztérium, elődjénél objektívebb mérce alapján és hatékonyabban lesz képes képviselni és alkalmazni, illetve betartani és betartatni az Alaptörvény polgárt szolgáló hitfilozófiáját, valamint normatív rendelkezéseit, nevezetesen például a XXV. cikkben foglaltakat - miszerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.” - valamint a XXIV cikk előírásait - „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” - még abban az esetben is, ha a magyar Justitia szeme netalántán ténylegesen és folyamatosan is be lenne kötve.

Így hát időt, pénzt és fáradtságot nem sajnálva, névvel és címmel ellátott, írásba foglalt bejelentést tettem a korábbi kormánytag, dr. Navracsics Tibor volt közigazgatási és igazságügyi miniszter törvény által előírt válaszadási kötelezettségének jogsértő elmulasztásai miatt. [Navracsics úrnak két kérdésre kellett volna tény- és okszerű magyarázatot adnia. Egyrészt, mivel indokolható, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) különbséget téve a parlamenti pártok között, csak az egyik politikai párt (nevezetesen az MSZP) pártpolitikusa és frakciótagja – a volt belügyminiszter asszony – részére adott lehetőséget az egyetem (Magyarország helyi önkormányzatai c. szakmai tantárgy) oktatói tevékenységében való közreműködésre? Másrészt, esetében az egyetem szakmai-tudományos vezetése, miért tekintett el a tudományos előképzettség meglétének követelményétől (hiszen ismert volt, hogy az illető személy a tárgykörben tudományos értékű publikációval nem rendelkezik)?]

Eközben a „hazai helyzet” a Haza Szolgálatában álló egyetlen - a külön törvény által szabályozott - NEMZETI felsőoktatási intézménynél (NKE) más szálakat is érintve, tovább-„bonyolódott”. A http://atlatszooktatas.blog.hu internetes portálon, valamint a Népszabadság számaiban (5. kép, 6. kép, 7.kép) a NKE Közigazgatás-tudományi Kar Doktori Iskolájának vezetője, dr. Bukovics István intézetvezető és tanszékvezető egyetemi tanár szakmai pályafutását, szakmai-tudományos felkészültségét firtató írások jelentek meg. Minderre a NKE – a portál írása szerint – „Hazugsággal kért helyreigazítást”. Ezzel párhuzamosan azonban az is tényismeretet nyert, miszerint a NKE Műszaki Katonai Doktori Iskolája az egyik (Cs.Sz.P.) hallgatóját a nyilvánosságot megtévesztő módon – egymástól eltérő adattartalommal – kétszeresen, ráadásul két különböző témavezetővel nevesítve szerepelteti az Országos Doktori Tanács (ODT) és a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) által közösen létrehozott és az ODT által - a tagintézmények költségvetési pénzből befizetett tagdíj-hozzájárulásaiból - működtetett www.doktori.hu országos adatbázisában. E hibákat firtató levelemre az ODT elnöke válaszlevelében arra hívta fel a figyelmemet, miszerint egyrészt „Az adatok nyilvántartása az adott felsőoktatási intézményben történik.” másrészt „A doktori adatbázisban szereplő nyilvántartások egyéni, önkéntes adatfeltöltésekkel állnak össze, az adatok valóságtartalma az egyes témavezetők felelőssége.” (8. kép). (Nesze neked hitelesség állami pénzből!)

A nemzet polgáraként, valamint nyugdíjas egyetemi oktatóként, aggódva korábbi munkahelyem a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) hazai és nemzetközi jó hírneve öregbítésének lehetséges csorbulása végett, közérdekű bejelentésben vizsgálat lefolytatását kértem az elsőként említett témában a jogutód intézmény (NKE) rektora útján (2014. június 20-i keltezéssel) az egyetem Szenátusától, míg a másik témában (2014. június 20-i keltezéssel) közvetlenül a NKE rektorától:

-      az első témában kértem a Szenátust, tartson tény- és jogfeltáró vizsgálatot a cikkekben foglaltakkal kapcsolatban és adjon megalapozott, egyértelmű választ különös tekintettel az alábbiakra:

 

o    Dr. Bukovics István úr rendelkezik-e egyetemi diplomával, illetve az megfelel-e az egyetemi tanári kinevezéshez szükséges jogszabályi feltételeknek?

o      Dr. Bukovics István a műszaki tudományok kandidátusa fokozat megszerzéséhez írt kandidátusi dolgozata volt-e titkosítva, ha igen mikortól meddig és azt ki rendelte el, továbbá e titkosítás milyen jogszabályi rendelkezéseken alapult és milyen okból vált szükségessé, valamint ki oldotta fel a titkosítást, milyen indokból és mely jogszabályi rendelkezés alapján?

o   Elfogadható-e, hogy 2014-ben az ország egyetlen Közigazgatás-tudományi Doktori Iskolája élén olyan egyetemi tanári kinevezéssel rendelkező személy álljon, akinek egyetemi tanári kinevezését egy teológiai tudományszakos főiskola kezdeményezte?

[Ráadásul a Bukovics úr által 10 legjelentősebbnek tekintett publikációi közül is csupán egyetlen nevesített – az egyetem saját folyóiratában 2013-ban közzétett – publikáció foglalkozik a közigazgatás-tudománnyal, illetve a szakmailag tágabb értelemben vett közigazgatással. Sőt, a közigazgatás, mint érdeklődési terület is csupán a Tűzvédelem, polgári védelem és a katasztrófavédelemmel összefüggésben és e területeknek alárendelten kerül megemlítésre. (9. kép – Közlemények – Érdeklődési terület).

-          a második témában a NKE rektorát kértem, rendeljen el tényfeltáró vizsgálatot annak kiderítése végett miként fordulhatott elő, hogy a www.doktori.hu adatbázisba történő adatfelvitel során az általam megnevezett hallgató tekintetében a felvitt adatok duplikáltak, hiányosak és ellenmondásosak, amely miatt a nyilvántartás félrevezető módon tájékoztatja az adatbázis látogatóját. Mindennek tisztázása – és a témafelelősök felelősségének megállapítása – végett a vizsgálat és az orvoslás a következő kérdésekben vált szükségessé:

o     az 1. sz. mellékletben megnevezett Cs.Sz.P. hallgató - akinek témavezetője Horváth László - képzési ideje – melyet az adatnyilvántartás nem tüntet fel – melyik évben kezdődött?

o     az 1. sz. mellékletben szereplő Cs.Sz.P. nevű hallgató - akinek témavezetője Horváth László - értekezésének mi a (téma)címe, és ugyancsak az 1. sz. mellékletben szereplő Cs.Sz.P. azonos, vagy hasonló nevű hallgató értekezésének - akinek viszont Hülvely Lajos a témavezetője - mi a (téma)címe?

o     melyik évben született a Horváth László személyi adatlapján szereplő Cs.Sz.P. PhD (2015), illetve a Hülvely Lajos személyi adatlapján szereplő Cs.Sz.P. PhD (2013) hallgató?

o     a kettő Cs.Sz.P. PhD hallgató közül, a melyik évben született és melyik témavezetőnél feltüntetett Cs.Sz.P. hallgató tette le önbevallása szerint 2011-ben vagy az azt megelőző évek valamelyikében a doktori szigorlatot?

o     mely szabályok, mely rendelkezései teszik lehetővé, hogy a doktorandusz, doktorjelölt személy doktori értekezése megvédését évekkel megelőzően jogszerűen doktori szigorlatot tehessen?

Tekintettel arra, hogy a kiszivárgott információk szerint az egyetem vezetése a bejelentések kapcsán az ügyet nem kívánta a Szenátus elé vinni, illetve a rektor nem kívánt vizsgálatot elrendelni – a 2014. július 3-án kelt - levelemmel megkerestem az egyetem (NKE) mindhárom karának dékánját (10. kép, 11. kép) kérve, ne támogassák az ügyben a vizsgálat mellőzését. Egyben emlékeztettem őket a közismert mondásra, miszerint „… vétkesek közt cinkos aki néma.” [Mint utóbb kiderült feleslegesen, de az is lehet, hogy csak általuk nem volt ismert az idézett sor, vagy annak szerzője.]

[Elvben arra gondoltam, hogyha dékán uraknak vannak tanulmányokat folytató gyermekei, az esetben biztosan nem lenne számukra közömbös, ha gyermekeik továbbhaladáshoz a szükséges pontszerző szaktantárgyakat az adott tanintézetben (általános-, közép-, felső iskola) a szakos diplomával és gyakorlattal rendelkező szaktanár helyett, a napközi otthont, avagy a tanulószobát felügyelő személy, ne tán a portás tanítaná? E tényt szülőként nyilván nem hagynák szó nélkül, de azt sem, hogy bejelentésükre az adott intézmény vezetése helyett az iskola titkára adja meg a mindent eldöntő és „megfellebbezhetetlen” szakmai választ, amely semmitmondósága miatt akár a jelzett probléma eltussolását is eredményezheti, akármilyen önös érdekből, vagy a hatásköri tobzódás mámora következtében. Azaz – feltételeztem – hogy mint az intézmény (NKE) tudományos fokozattal rendelkező vezetőinek, alapvető érdekük, hogy az intézmény jó hírnevét beárnyékoló problémák házon belüli feltárást és tisztázást nyerjenek.

Nem így történt: mindhárom dékán úr a tudomásukra jutott ügyben mély hallgatásba burkolózott és válaszra sem méltatott. Némán hagyták és eltűrték, hogy a választ a tudományt érintő kérdésekkel összefüggő problémákra egy hatáskörét túllépő főhivatalnok adja meg elbagatellizáló stílusban és tartalommal, de rájuk utaló fejedelmi többes számot használva. Miközben az egyetem szenátusa – tájékoztatás hiányában – tétlenül nézi, hogy vizsgálat hiányában tudományos karriert futhassanak be esetleg arra „érdemtelen, vagy kevésbé érdemes” személyek.

(Utalok itt arra az áltudósra, aki az elhunyt Bajor Imre színművészt is kezelte, és akinek a Katonai Műszaki Doktori Iskolán szerzett tudományos fokozatát utóbb az egyetem illetékes szerve visszavonta a fokozat megszerzésére felkészítő doktori iskola, illetve a témavezetők, a bírálók és a vizsgákat kivevő személyek esetleges felelősségének vizsgálata és megállapítása nélkül?)

Minderről e honlap olvasói mondjanak értékítéletet, egyetértés esetén pedig javaslom nekik, kezdeményezzék az általuk szükségesnek ítélt intézkedések megtételét.]

Minden esetre a bekövetkezett tény megdöbbentő: a nemzet egyetlen NEMZETI és Közszolgálati Egyetemén az egyetem tudományos tevékenységével összefüggő mindkét közérdekű bejelentésre a megfellebbezhetetlen választ az egyetem tudományos fokozattal is rendelkező vezetői - rektor, illetve a dékánok - helyett egy, a hatáskörét túllépő, a kiadmányozás szabályait nem ismerő főhivatalnok - az egyetem fejrészes papírjának felhasználásával fejedelmi többesben fogalmazva, saját-kezű aláírásával - adta meg és küldte meg a bejelentő részére.

Így aztán a két válasz - készítője általi tartalma - az Egyetemet minősítve, önmagáért beszél:

                a). a dr. Bukovics István üggyel összefüggésben tett bejelentésre adott sommás válasz (12. kép) az alábbi

                „Az Ön levelében előadott tények – álláspontunk szerint – nem érik el azt a mértéket, mely szerint a közösség vagy az egész társadalom sérelmével kellene számolni, ezért a fent említett törvényben meghatározott eljárást nem tartjuk indokoltnak.”

                b). a Katonai Műszaki Doktori Iskola mulasztásaira a figyelmet felhívó bejelentésre adott sommás válasz (13. kép) az alábbi

„Az Ön levelében előadott tények – álláspontunk szerint – nem érik el azt a mértéket, mely szerint a közösség vagy az egész társadalom sérelmével kellene számolni, ezért a fent említett törvényben meghatározott eljárást nem tartjuk indokoltnak.”

(Csak reménykedem, hogy az illető főhivatalnok soha nem volt miniszter, a korábbi képviselői minősége és tevékenysége pedig nem predesztinálta az egyetem vezetését arra, hogy – tudományos előképzettség hiányában is – felkérje az egyetem bármely szaktantárgyának, különösen nem a közigazgatási iratkezeléssel és a kiadmányozással összefüggő ismeretek oktatására?)

Persze a FIDESZ és kormánya alkalmazta kettős-mérce e területen is előbukkan (nem véletlenül becézi a szóbeszéd e tanhelyet „a FIDESZ káderképző pártakadémiájának”). A szintén a főhivatalnok által, az illetékes sajtóorgánumnak írt, helyreigazítást kérő levél tartalma - az általam is meghivatkozott cikkek és az abban foglaltak miatt vizsgálatot kérő bejelentésemben felvetettekre adott, az ügy súlyosságát elbagatellizáló hivatalnoki válaszhoz képest - azonban már „keményebb” stílusú és hangvételű. Az ügyet nem sorolja abba a kategóriába, amely nem éri el azt a mértéket, mely szerint a közösség vagy az egész társadalom sérelmével kellene számolni. Megfogalmazása szerint az írások (amely kivizsgálása végett közérdekű bejelentésemben a vizsgálatot én is kezdeményeztem) sértik az Egyetem jó hírnevét, az Egyetemre nézve sértő és valótlan tényekről szólnak, a válós tényeket pedig hamis színben tüntetik fel, továbbá dr. Bukovics István kandidátusi értekezése jelenleg is hozzáférhető a NKE KTK honlapján (ebből csupán a „jelenleg” az igaz ezt én is tudom tanúsítani, hiszen korábban hiába kerestem a honlapon az nem volt megtalálható). Továbbá, a főhivatalnok véleménye szerint: a szerző megkérdőjelezi a hazai tudományos élet alapját (ilyet a cikkben nem olvastam, de ezek és a hasonló okok miatt kellett volna az ügyet a Szenátus elé terjeszteni és a vitatott kérdésekben a főhivatalnok helyett e testületnek állást foglalnia és tiltakoznia). Nem mindegy ugyanis, hogy a Szenátus, illetve a hivatalnok tekinti-e a megjelent írásokat olyan mértékű tévedésnek, amelyek vádolják a MTA, a MFAB, az akkori Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a NKE vezetőit, professzorait és munkatársait. Ezek tisztázása miatt kértem az ügy Szenátus általi kivizsgálását és a vizsgálat alapján a testület állásfoglalását, mindezt azonban az egyetem főhivatalnoka - saját hatáskörét durva jogsértéssel túllépve, egyszemélyi döntést hozva - megakadályozta.

Nem véletlen, hogy e tűrhetetlen helyzet tarthatatlansága miatt jogi képviselőm útján a NKE Fenntartói Testületének miniszter tagjaihoz fordultam törvényességi ellenőrzést kérve (14. kép, 15. kép). Egyrészt, hogy a két közérdekű bejelentésem érdemi, tényleges és hatékony kivizsgálást nyerjen, másrészt abban való állásfoglalás végett, miszerint az Egyetem főtitkára dr. Horváth József, mely jogszabályban biztosított hatáskörében eljárva, azt túllépve, esetleg hatáskör hiányában, jogszerűen, avagy jogsértő módon foglalt-e állást a közérdekű bejelentésben foglalt kérdések megválaszolásakor? Ez utóbbi esetben viszont nem nélkülözhető a főtitkár személyes felelősségének vizsgálata és vele szemben a szükséges felelősség érvényesítése.

Az ügy hogyan továbbjának alakulása most már tehát a Fenntartói Testület eljárásától, az általa hozandó döntés és az irányomban adott válasz tartalmától függ. Sajnos nem hiszek az ildemokráciát építő iljogállam polgárt szolgáló - a bejelentésben foglaltak kivizsgálásában és az eredmény nyilvánosságra hozatalában érdekelt - iligazságszolgáltatásának objektivitásában és a kormányzópártnak az oldalán tevékenykedő személyek hibáinak, tévedéseinek, jogtalanságainak tényleges feltárása érdekeltségében. De adjunk egy esélyt a „… miniszterelnök által meghirdetett néppárti kormányzásnak, a nagy tettek és eredménye eljövetelének, hiszen a jövő lényege, hogy bármi megtörténhet. És a bármit elég nehéz definiálni?!”

Én azonban „szeretnék kihajolni a jelen ablakán* … és nem részt venni a jelen történéseinek keserű, mulatságos, zűrzavaros, üres játékaiban.” Csak abban nem vagyok biztos, melyik irányba is kellene tekintenem: vissza, a már ismert „dicső múlt”, avagy előre, a még ismeretlen, de talán élhetőbb és tisztességesebb jövő felé?

Budapest, 2014. szeptember 15.

*Hankiss Elemér: A befejezetlen ember – Gondolatok a világról, az emberről, a szabadságról. Helikon. 2014. p. 31.