Fogarasi József

Az ildemokrácia térhódítása!?

2014. augusztus 16. szombat

 

A gyökerek, valószínűleg a fülkeforradalom során aratott győzelem napjáig nyúlnak vissza. Szárba szökkenését - minden jel szerint - a NER elmés tartalma és kötelező kifüggesztésének elrendelése segítette. Kiteljesedése - alapkövének letétele - a gránitszilárdságú Alaptörvény elfogadása, asztalának felállítása és elhelyezése időpontjára datálható. A fejlett ildemokrácia építéséhez az ország keresztényi jobbik fele Kövér László házelnök teljes jogú parlamenti szavazatának megadását követő pillanatokban kezdett hozzá. Emberarcúvá tételének - zászlót bontó - folyamata azonban a - magyarságépítő és egységesítő - nemzetvezér tusványosi igehirdetésével kezdődött, és ha kellően nem vigyázunk, akár egy-két évtizedig is eltarthat.

 

E jelzős szerkezet tartalmi lényegét az elmúlt napokban a vezér propaganda-főideológus sámán-táltosa világította meg és fejtette ki mindannyiunk számára. Véleménye szerint, amikor e hatalmi kurzus a liberális demokrácia lebontásába és az illiberalizmus építésébe fogott, nem cselekszik mást, mint az állam megmentése érdekében hazafias kötelezettségét teljesítve győzelemre segíti a magyarság liberális eszméket valló szabadelvűekkel és baloldali elvbarátaikkal szemben meghirdetett nemzeti szabadságharcát. Azaz, annak az államnak a megmentéséről van szó, amely a közösség érdekképviseletének lehetőségeként a nemzeti közösség önszerveződésének a legmagasabb rendű-rangú formáját képezi, szemben a liberális demokratákkal, akik az államra veszélyforrásként tekintenek. Vagyis mi, olyan államot akarunk, s fogunk is építeni, amelyik nem idegen a nemzettől és nem képez a közösség feje felett egy, a közösségtől idegen veszélyforrást, amelyet a szabadságjogok nevében le kellene fegyverezni, el kellene gyengíteni, hogy aztán vele szemben már más háttérhatalmak akaratukat könnyedén érvényesíthessék.

 

Mindennek logikus következménye, a "számtalan válságot" okozott liberális államszervezés megoldásai közül a közösség érdekeit megjelenítő állam szabad cselekvését, a közéleti demokráciát gúzsba kötő – az emberi jogok és az alkotmányos demokrácia látszatát keltő – rugalmatlan törvényi és más jogszabályi sallangoknak az eltávolítása. Helyet adva általa a kétharmados hatalmat adó nép nevében cselekvő és eljáró jogalkotónak, a „mindenkori” szükséghez alkalmazkodni képes normák megteremtéséhez, a többségi hatalmat képviselő – objektív elvként funkcionáló szubjektív szeszélye szerint kiválasztott és pozícióba helyezett – személyeknek, a közösség érdekében való problémamegoldó, szabad és improvizatív cselekvéshez.

 

E látleleti folyamatnak lehettünk passzív részesei és szemtanúi az elmúlt napokban a választási bizottságok kiegészítése terén lejátszódott - az új típusú ildemokrácia lényegét adó - engedékeny „játékszabályoknak” az alkalmazása révén.

 

A liberális demokrácia teremtette - még hatályos, régi - Ötv. szerint az önkormányzati képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviselve választóinak érdekeit köteles részt venni a képviselő-testület munkájában. Vagyis, amennyiben megérkezik a testület összehívásáról rendelkező (fő)polgármesteri meghívó a képviselő címére – elfoglaltság ide vagy oda – az esetleges akadályt elhárítva köteles lenne a testület rendelkezésére állni és mondjuk, a választási bizottság működőképessége biztosítása végett a szükséges számú tag megválasztásáról szóló döntés kialakításában és meghozatalában részt venni.

 

Az ildemokrácia ennél azonban engedékenyebb: „a képviselőnek is jár a szabadság, tessék tehát engem békén hagyni”, halljuk részükről a megnyilvánuló tiltakozást. Pedig a köztársasági elnök ezúttal elég időt adva az előrelátó felkészülésre, a helyhatósági választásokat kitűző határozatát ezúttal – az országgyűlésivel ellentétben – (július 23-án) még a Magyar Közlönyben is közzétette. E közlöny július 24-ei számában pedig már a szükséges teendőkről és azok határidőiről rendelkező IM rendeletek is kihirdetést nyertek. Tehát (volt) lett volna elegendő idő a közgyűlés összehívására és a liberális szabályok megtartására: a területi választási bizottság három tagjának és legalább két póttagjának a fővárosi/megyei közgyűlés általi megválasztására. Ráadásul a közgyűlés eme döntéshozatala másra át [a Nemzeti Választási Bizottságra (NVB)] sem ruházható (álláspontom szerint még jogszabályi rendelkezéssel sem)! Ez a szabály azonban lehet, hogy még az elavult liberális demokrácia által fogant, s a közeli jövőben felülvizsgálatra szorul.

 

A liberális demokrácia e kérdésben egyébként is nehezen adta meg magát: a választási bizottságok feladataiból kiindulva ragaszkodott a bizottság tagjainak képviselő-testületi/közgyűlési választás útján történő betöltéséhez. Ennek érvényesülése végett a testület általi választást kiváltó megbízás intézményének lehetőségét kemény feltételekhez kötötte: például, „ha a testület/közgyűlés a működésében akadályozott”. Természetesen a szabadságot jelentő képviselők miatti üléslehetetlenülés nem volt idesorolható! Még a fentről érkezett politikai nyomásgyakorlás esetében sem. „Akkor az adott kerületben nem lesz választás”, volt anno az álláspontja a vezetésemmel működött Fővárosi Választási Bizottságnak. A benyújtott jogorvoslattal szemben a bíróság nekünk adott igazat. Így aztán – láss csodát! – harmadnapra mégis csak sikerült az adott fővárosi kerületben a határozatképes testületi ülést összehívni és a szükséges tagokat megválasztani!

 

Az ildemokratikus rendszer azonban ezt a szigort – elveivel ellentétesnek minősítve természetesen – elveti, és megelégszik a puszta (negatív) ténnyel: „ha a választási bizottság tagjainak megválasztására határidőben nem kerül sor, a területi választási bizottság tagjait a területi választási iroda vezetőjének indítványára az NVB - jegyzőkönyvbe foglalt döntéssel - haladéktalanul megbízza.” Szégyenszemre, ez a szabály érvényesült a napokban a Fővárosi Választási Bizottság esetében is.

 

Pedig micsoda különbség van a választott és a megbízott tag jogállási helyzete között: a választott tag például nem hívható vissza, míg a megbízott tagtól a megbízás „bármikor” visszavonható; és bár a választott és megbízott tagok jogai és kötelezettségei azonosak, tiszteletdíj ennek ellenére csak a választott tagot illeti meg.

 

A presztízsveszteség miatti szégyen azonban mindennél jelentősebb: a fővárosi jelöltekkel összefüggő kérdésekről nem választott, hanem megbízott taggal rendelkező választási bizottság fog döntéseket hozni! Nyilvánvalóan ezt a presztízsveszteséget érezhette a NVB elnöke is, amikor a kérdésben a testület augusztus 14-én még elhajtotta a főjegyzőt, de augusztus 15-én már - a vélhetően a felsőbb sugallat hatására – napirendre véve a benyújtott indítványt (1. kép) megszületett az NVB kedvező tartalmú jegyzőkönyvi döntése. Ezzel – látszólag – elhárult az akadály. Jöhetnek a jelöltek, s nyilvántartásba vételük is megtörténhet. De vajon meddig működhet közre e folyamatban az NVB által csupán „jegyzőkönyvi döntéssel megbízott” tag? [A HIRADO. HU Magyarország hírportálja szerint: „… az önkormányzati választásra megválasztott új FVB alakuló üléséig - várhatóan legkésőbb a választást megelőző 42. napig - tart.” (2. kép, 3. kép), azaz augusztus 31-éig. Némi tamáskodással jegyzem meg: aligha valószínű, hogy ez ideig sikerülni fog a szabadságon lévő képviselőket rávenni egy határozatképes közgyűlés miatti hazautazásra? Bár tőlük mindez, zokszó nélkül és joggal lenne elvárható!] S az alkalmazott megoldás vajon törvényesnek és jogállaminak minősíthető-e? Hát már hogy a fenébe ne?

 

De vajon mindezért ki a felelős, illetve a fogyatékosságot a feladat ellátásával megbízott köztisztviselő miért nem vette észre és jelezte időben, amikor még meg lehetett volna előzni a bajt? Egyébként a Ve. 21.§ a kettőnél több póttag választását („A területi választási bizottság három tagját és legalább két póttagot a fővárosi, megyei közgyűlés a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának kitűzését követően, legkésőbb a szavazás napja előtti negyvenkettedik napon választja meg; személyükre a területi választási iroda vezetője tesz indítványt.”) sem tiltja. E kérdéseket azonban kár is megfogalmazni és feltenni, az ildemokrácia rugalmasságába mindez a mulasztás és hiányosság még bőven belefér (felelősségre vonás nélkül is)!

 

 

Most már viszont, mindenki láthatja és tapasztalhatja: az ildemokrácia szabályai – a liberálishoz képest – sokkal rugalmasabbak és praktikusabbak, segítségével pedig a felülről vezérelt döntések ráadásul szinte azonnal végrehajtást is nyernek.

 

Kívánhat-e ennél, bárki többet?

 

Budapest, 2014. augusztus 16.

 

 

A közlésre szánt változatot lásd a Publikálásra szánt tervezetek (2014) között, "Az ildemokrácia térhódítása!? cím alatt.