Fogarasi József

28,92

 

Nyugodjon meg a Tisztelt Olvasó, nem épültem le és meg sem bolondultam. Ellenben az is igaz, hogy e számérték nem a pontos időt, a levegőszennyezettség mért eredményét, esetleg az aktuális vízállásmagasságot jelöli, de még csak nem is a Balaton, illetve a Velencei-tó – nyári reklámokból ismerősen csengő – árzuhanást kiváltó vízhőmérsékleti adatával egyenlő.

 

Ha viszont már mindenkinek sikerült kellő mértékben megkapaszkodnia és/vagy ülőhelyzetbe hoznia magát, úgy elárulom: a címbeli számmutató nem más, mint egy betegség látleleti százaléka, amelyet - közokirati közhitelességgel - május 25-én mi, magyar választópolgárok állítottunk ki és tártunk az ország-világ nyilvánossága elé a társadalmunkat sújtó; testét-lelkét rágó, emésztő, mardosó és pusztító betegsége diagnosztizálása eredményeként.

 

Ennek, az egyre szörnyűségesebb betegségi mutációt felmutató, testet öltött és bármilyen-formátumban is, de muszáj-létezni akaró pártokráciára, a magyar választópolgárok 28,92%-a még mindig(!) időt szánt, energiát és fáradtságot pocsékolt, hogy az urnák elé járulva a versenyben minden értelmes muníció nélkül elindult nyolc, magát a jogszabály adta kényszerből pártnak neveztetett szervezeti egységből választva, valamelyikre mégis leadhassa szavazatát. Azaz, elszomorító élménnyé, de megragadhatóvá téve e mutatvány lényegét: az ország 8 033 818 főt kitevő választójogosultsági hatalommal rendelkező polgára közül 2 322 982 fő adott le valamilyen tartalmú szavazatot, az előbb névvel szántszándékkal inkább nem említett, nyolc jelölti szervezet valamelyikére.

 

Tegnap, e tényadatot a cukrászdában az apa, negyedik elemis korú gyerekének a következőképpen szemléltette: tudod-e, hogy apa hogyan szereti inni a kávét? Édesen, vágta rá a gyermek magabiztosan! És ez, a tányéron lévő hány darab kockacukorral lesz vajon elérhető? Hárommal, válaszolt a gyerek határozottan, megfejtve ezzel a feladott rejtvényt. És, ha e három cukor közül csupán az ujjaim közé vett egyiket - de még ebből is letörve egy darabkát - ejtem csak a csészébe, akkor milyen lesz a kávém, tette fel az apa a társasjátékot lezáró kérdések-kérdését? Pocsék, ihatatlan kiáltott fel - kezeivel eltorzult arcát azért eltakarva a szemléltetés kedvéért - a gyerek!

 

Nos, kérdezem én, akkor ez eredmény ismeretében mégis kinek is érdemes, szabad, muszáj és vajon mit is fennhangon és csinnadrattával ünnepelni? És vajon illő-e a nyilvánosság előtt szégyenkezés nélkül és elbújás helyett, a küszöböt átugró bármelyik hat szervezetnek is büszkélkednie a kávéba ejtett cukordarabból a neki édesítésre megmaradt – 51.49; 14,68; 10,92; 9,76; 7,22; 5,01 – cukortöredék-rész tényismertében? E számszerűségek, ha külön-külön kicsit alaposabban is szemügyre vennénk őket, aligha mutatnának nagyobb létszámúságot az adott pártok taglétszáma és azok családtagjai, a pártból élősködők és családtagjai, a párthoz tartozó klientúra és nómenklatúra, valamint a pártnak hűséget esküdött vazallusi és hűbéresi létszám együttes összegszerűségénél. De akkor ki, kit is győzött le, és milyen arányban is? És miből is áll ez az alig egyharmadból álló akármilyen módon is értelmezett többség?

 

Tessenek már végre, legalább egy pillanatra is önmagukhoz kapni! Mi pedig, ha nem vigyázunk, és nem térünk végre magunkhoz és egyben észre is, akkor nem túl sok idő múlva majd azt fogjuk észrevenni és saját bőrünkön is megtapasztalni, hogy egy néhányszáz/ezer főből álló, magát PÁRT-nak kikiáltó személyi sokaság, önmagát - a NÉP helyett - a közhatalom forrásává nyilvánítva, általuk jól ellenőrzött szavazatok révén az összes államilag fizetett posztra saját magukat emelve kezdenek majd uralkodni az amúgy 90-95%-ot kitevő többség felett, költve és elszórva az e tömeg által megtermelt és a költségvetésbe befizetett adót, mindenféle jelszóra és cifraságra!

 

Hat párt jutott be az Európai Parlamentbe Magyarországról: a FIDESZ-KDNP, a Jobbik, az MSZP, a DK; az MSZP; az Együtt-PM és az LMP, de milyen önmagáért az égbekiáltóan mozgósító-tartalmú tő- vagy egyszerű és bővített – még a kádáristarendszert is megszégyenítő – jelszavakkal, próbára téve az együgyűnek nézet magyar nép értelmi képességét! Vajon mit üzennek a szemlélőnek, az olvasónak és mire is mozgósítanak e magvasnak, jóindulattal sem mondható jelszavak: Ők már jobban élnek. És Ön?; „Új korszakot nyitunk”; Az én szavazatom, az én hazám.; Magyarország jobban teljesít!; a múlt vörös, a jelen narancs, a jövő zöld; Tiszteletet a magyaroknak; Európa jobban teljesít; Magyar gazdaságot, európai jövedelmet!;Magyar vagyok, és európai. És Te? stb.

 

Fújjunk már végre ÉBRESZTŐT! De ne a pártoknak és csatlósaiknak, hanem magunknak, a TÁRSADALOM SZÁMÁRA! Vegyük már végre észre a szemfényvesztést: a párt, a szlogen ellenére sem lehet más, mint eddig is volt; a pártok és vezetőik tevékenysége kell, hogy megváltozzék és végre emberközpontú és társadalom centrikus legyen. Mindez azonban, nem fog sikerülni, olyan pártvezetőkkel, akik közül egyesek - baloldali létükre - még e totális vereséget követően is csupán saját fizimiskájába és imidzsébe beleszeretve, de még e kérdésben is döntésképtelennek bizonyulva egyazon napon, ugyanazon napilapban a főoldalon simaarccal, míg az 5. oldalon már bajusszal, álszakállal és az ajkon kellő figyelemmel mintázott ajakszőr-csíkkal áll az olvasó elé.

 

Budapest, 2014. május 26.

 

Fogarasi József

közéleti szakíró

 

 

 

A téma teljes terjedelmű kifejtését lásd a Blogban azonos cím - 28,92 - alatt (2014.05.28.)

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 114
a héten: a héten: 785
a hónapban: a hónapban: 2897
összesenösszesen433697
az oldalt jelenleg nézik: 2