Fogarasi József

Jóváhagyott SZAVAZÓLAP – egyenlő esély hiánya

2014. március 30. vasárnap

 

A szociológus kíváncsiságával szemlélődve vegyültem el a szombati - Békemenetnek becézett - előrehozott Május 1-jei hűségfelvonulás résztvevői között. Ami igaz, az igaz, minden adva volt, ami a jó hangulathoz szükségeltetik: napsütéses meleg tavaszi idő, útlezárások rendőri irányítással, helikopteres kőrözés a magasban; lent vidám hangulatú, tarka színbe öltözött kényelmesen vonuló emberáradat; viccelődő mosolygós arcok; jókedvű, magabiztos hölgyek, asszonyok, férfiak; korosak, fiatalabbak és gyerekméretűek saját lábukon járva és/vagy babakocsiban ülve, s tolva stb.

 

A külföldi turisták érdeklődve kérdezgették a menetelőket: mi történt, illetve milyen ünnep van, mivel az útikönyvekben e napra nézve semmiféle esemény nem volt jelezve, s – mindez hány napig fog tartani - miért a hatalmas tumultus az egyik metrónál, s mindig ennyien állnak-e sorban a parlament előtt, illetve mindezt - a „jobban teljesítő Magyarország” költségvetéséből finanszírozott hivatalos reklámozók - Magyarország honlapján miért nem tették közzé, előre? Ezt meglepetésnek szánta az ország vezetése, a kormány pedig ezzel akart kedveskedni az embereknek a négy évvel ezelőtt kapott bizalomért. De ez a nagygyűlés egyben lelkesítő, éberségi erőmerítés is a következő hétre, nehogy az arra érdemtelenek még egyszer kiénekelhessék a sajtot a szánkból, hangzott a válasz a kérdésre.

 

Közben, „FIDESZ” feliratú narancsszínű táblával, zászlóval és egyéb más cipelni-valóval is meg akartak ajándékozni azzal, hogy e demonstrációs tárgyakat nem kell leadnom sehol, sőt nyugodtan haza is vihetem, csupán az a kérés, hogy a következő menetelésre – ami várhatóan az uniós választást megelőzően lesz – hozzam magammal, vagy adjam át, olyan személynek, aki legközelebb is biztos, hogy eljön. Ha a menetben kaptam volna ajándék lufit, no meg lett volna ingyen sör és virsli mustárral, biztosan azt hittem volna, hogy az órák előreállítása helyett, az időszámítást sikerült visszaállítanunk néhány évtizeddel. E tévhitemet erősítették a sorból véletlenszerűen(?) kiválasztott egy-egy menetelőhöz odalépett riporterek is, akiknek ez a tette azt a látszatot keltették bennem, mintha a korábbi Május 1-jék megszokott „Önök kérték, mi teljesítjük” műsora készülne élesben. Az esti hírműsorokban mindez nézhető is volt, azzal a különbséggel, hogy a pozitív-tartalmú riport elhangzását követően nem hangzott el semmi, sem az interjúalany kívánsága, sem a szerkesztőségben előre kiválasztott műsorszám.

 

Aztán hirtelen komolyra fordult a helyzet: a menetelésben egy kisebb csoport mellém kerülve – kezükben az április 6-i választás Nemzeti Választási Bizottság (NVB) által jóváhagyott szavazólap-mintán – a hozzájuk közelállóknak azt demonstrálták szakszerűen, hogy mit is kell majd - az ominózus napon - a szavazófülkében a szavazónak tennie. Elég csak az első sorban lévő sorszámozott oszlopsort figyelmesen megnéznie és abból, a FIDESZ-KDNP emblémát tartalmazó 6-os sorszámú oszlopot kiválasztania, majd az ott lévő körben a két egymást metsző vonalat elhelyeznie. A második sor - miként a sportban, például a hokiban vagy a labdajátékokban - amúgy is csupán „kisegítő” szereppel bír! Nem lehet elfelejteni – ismételte meg a megtanulandó leckét a „demonstrátor” – „április 6-án, a 6-os arab sorszámmal ellátott oszlop közepén elhelyezett körbe, két egymást metsző vonalat kell tenni”.

 

Elképedve a szavazólap-minta láttán, nem akarván hinni a szememnek, rákérdeztem az igehirdetőknél: valóban így néz ki az NVB által jóváhagyott szavazólap, s adattartalma? Igen uram, hangzott a határozott hangú válasz! Az arcomra kiült elképedés láttán a „tanítók” még az NVB határozat számát – 514/2014. – is elárulták, hogy odahaza az internet segítségével, akár még ellenőrizhessem is, mondataik valóságtartalmát.

 

Otthagyva csapot-papot, s még az ünnepi menetet is, hazarohanva egyeztettem a látottakat az NVB honlapján közzétett valósággal. Minden egyezett: a – határozat mellékleteként (1. kép) – jóváhagyott szavazólap-minta a kisorsolt 18 párt-listát, két - 9-9 téglalap alakú oszlopból álló - sorba tagolva tartalmazza. De vajon hol voltak a második sorba osztott pártok képviselői? És vajon miért nem szólalt meg és tiltakozott torka szakadtában a demokratikus ellenzéki pártok kezdeményezésére 2013 májusában, oly nagy hirtelenségű dérrel-dúrral felállított „Választási Monitoring Bizottság” (VMB)? Hiszen e Bizottság, politikailag független, civil szakmai testületi-szervezetként önként vállalta, hogy szakmai ajánlások megfogalmazásával járul majd hozzá a szabad és tisztességes választási elvek érvényre jutásához?

 

       [E tények ismeretéhez azonban az is hozzátartozik, hogy e bizottság megalakulására, tagjainak felkérésére az ellenzéki pártok – a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM Szövetség – közös kezdeményezésére került sor. A bizottság tagjai (Bócz Endre, Fleck Zoltán, Rytkó Emília, Szigeti Péter, Szoboszlai György) a felkérést – miszerint elkötelezve magukat a függetlenség és a szakmaiság mellett, feladatukat a demokrácia, a jogállamiság és a szabadságjogok védelme mellett kiállva, díjazás nélkül fogják ellátni – mindannyian elfogadták. A Bizottság megvallott és nyilvánosságra hozott feladatának tekintette a választásokat érintő teljes joganyag áttekintését, szakmai állásfoglalások kialakítását, a választási folyamatok szakmai ellenőrzését és mindezekről a széles nyilvánosság tájékoztatását. Hogy a Bizottság ténylegesen megalakult-e, s kit választott elnökéül, illetve ténylegesen tartott-e ülés(eke)t, s az általa kitűzött célokból mit sikerült megvalósítania - megvallom becsülettel – nem rendelkezem információval. Persze az is igaz, hogy a Bizottság körül a bizonytalanság már tagjainak felkérésekor kialakult: a FIDESZ arról tudatta a közvéleményt, miszerint a Bizottság egyik tagja, - Rytkó Emília - az 1980-as években ellenzéki személyek tevékenységéről adott tájékoztatást a rendőrségnek. A FIDESZ ezért felszólította Bajnai Gordont, hogy oszlassa fel e Bizottságot. Válaszában az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért (PM) választási szövetség azonban kifejezésre juttatta, miszerint esze ágában sincs a Bizottságot feloszlatni, annál is inkább, mivel Rytkó Emília, az ellene felhozott vádakat cáfolta és az ő szavaiban nincs okuk kételkedni.

 

Mindezen túlmenően - így utólag visszagondolva - talán jobb is volt, hogy e Bizottság nem szólalt meg. E Bizottság két tagja ugyanis - a 2010-es választási ciklus kezdetén az Országos Választási Bizottság (OVB) elnökeként (dr. Sz. P.), illetve választott tagjaként (dr. Sz. P.) - korábban már amúgy is „leszerepelt”. Magyarország 1990-ben kezdődött újkori történelmében, velük történt meg először, hogy 2010-ben az új összetételű Országgyűlés – szégyenszemre – májusi, első ülésén 112 igen, 260 nem és 4 tartózkodás mellett elutasítva, nem fogadta el a dr. Szigeti Péter OVB elnök által előterjesztett beszámolót. A választásokért felelős akkori, Varga Zoltán önkormányzati miniszter szereplését sem kísérte nagyobb szerencse: az Országgyűlés ugyanis az általa jegyzett - az országgyűlési képviselő-választás megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról szóló - miniszteri jelentést is - 106 igen, 267 nem és 5 tartózkodással – elutasította. A Monitoring Bizottság harmadik tagja - Rytkó Emília - pedig, az előbbiekben említett „csapat” – harmadik – kiszolgáló hivatali egységének, az Országos Választási Irodának (OVI) volt a vezetője.

 

             Ez utóbb említett két (OVB, OVI) szervnek – merő „kényelemből” – aztán az lett a mániája, hogy csökkentenie kell a beérkező „népi ügyek” számszerűségét: ennek kivitelezésére kitalálta és bevezetve alkalmazta is a hozzá benyújtott népszavazások és népi kezdeményezések esetében az un. „egyértelműségi tesztet” annak ellenére, hogy egyetlen tagja sem rendelkezett az e módszer alkalmazásához szükséges szakmai felkészültséggel és bölcsészdiplomával, ahelyett, hogy e feladatra az MTA-tól kért volna szakértői segítséget. A választási kifogások tekintetében viszont az OVB a hozzá - egyes személyek által - benyújtott kifogások közül - szubjektív mérlegelésen alapuló mazsolázást követően - egyes esetekben határozat helyett csupán „levélben” mondta ki döntését, amellyel szemben a kifogást benyújtók eredménnyel már nem élhettek alkotmány adta jogorvoslati jogukkal, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező - Legfelsőbb - Bíróság előtt. Sőt, drága idejüket azzal is vesztegették, hogy kimutatásokat és listákat készítettek azon személyekről, akik túl gyakran éltek a jogszabályok által biztosított jogaikkal. Így aztán aligha csodálkozhatunk, hogy azon a bizonyos 2010-es választáskor „a mit is kellene cselekedni az este 7 óra után még szavazásra várakozó tömeg esetében” döntésük meghozatalánál megszívatta őket a hivatal akkori államtitkára, aki érdemi tettéért elnyerve jutalmát a későbbiekben is államtitkár maradhatott, míg az OVB elnökét az ellenzék lemondásra szólította fel. Az elnök, gondolkodásnyi időt adva önmagának, végül is - megmakacsolva magát - felállás helyett ülve maradt. Pedig – a FIDESZ által ugyan a baloldalhoz kötött elnök – távozásával jobban szolgál(hat)ta volna a Baloldal ügyét.

 

          Amennyiben véletlenül, mégis a FIDESZ-nek lenne igaza – mármint az OVB elnök baloldali kötődését illetően – akkor egy súlyos mutáció áldozatai vagyunk, ugyanis egy baloldali-liberális eszméket valló és úgy is cselekvő személy (szervezet) nem fél és retteg a nyilvánosságtól, márpedig ez a félelem és rettegés volt tapasztalható és tetten érhető az OVB esetében Szigeti Péter elnökléte teljes ideje alatt. Az OVB ebben az időszakban a Ve. szerint nyilvános üléseit sorozatosan a Köztársasági Őrezred védelme alatt álló minisztériumi épület nagytermében tartotta, kitéve ezzel a polgárokat egy örökös vegzatúrának a belépéskor: a fotocellás kapun átlépve a személyi és tárgyi ellenőrzést követően a polgár csak akkor léphetett be az OVB tárgyalótermi „szentélyébe”, ha és amennyiben személyi adatait fényképes igazolvánnyal tanúsítani tudta és engedte mindennek számítógépes nyilvántartásba vételét. Mindennek megtörténte után kaphatott csak egy belépőt, amelynek birtokában egy biztonsági ember kíséretében és felvezetésében felmehetett, beléphetett és helyet foglalhatott a teremben, ahol még várt rá egy feladat: a köröztetett jelenléti ívet is alá kellett írnia! Dolga végeztével az őt felkísérő biztonsági őrt követve és a belépőt leadva már valóban „szabadon” távozhatott az épületből. Hogy adatait a rendszerből törölték-e, illetve készítettek-e róla másolatot az viszont örök rejtély maradt számára. Egy ilyen - 2010. február 4-i - beléptetés miatti tortúrát követően benyújtott panaszunk alapján indított peres eljárásunk még mindig „folyik és bonyolódik” az állami igazgatás, illetve az igazságszolgáltatás(?) útvesztő labirintusában!! E megalázó, emberi méltóságot durván sértő helyzeten – a jelzések ellenére – sem az OVB, sem az OVI, de az akkor éppen regnáló választási ügyekért felelős „belügyminiszter” sem volt képes (nem akart) változtatni. A probléma csak dr. Bordás Vilmos elnökségével szűnt meg azáltal, hogy az OVB üléseinek helyszíne az Arany J. utcai székházba került áthelyezésre!

 

Áldásos tevékenységük betetőzéseként – a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökével dr. Baka Andrással közösen – gondolták ki, a hogyan is lehetne a – hatalmat gyakorló – nép, őket (OVB, OVI, bíróságok) munkával elárasztó fiait (tagjait) alkotmányos keretek közé szorítva leszoktatni „jajgatásaik és sérelmeik” beadványokba foglalásáról és azok benyújtásáról szóló, elhíresült akciójukat. Ennek eredményeként született meg és látott napvilágot a Legfelsőbb Bíróságnak - „A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 82.§ (1) bekezdésében és 84.§ (2) bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálat iránti nemperes eljárás nem tárgyi illetékmentességéről” szóló - 2010. március 8-án kelt 2/2010. KJE jogegységi határozta, amelynek köszönhetően az említett törvényi (Ve.) rendelkezések szerint hatálya alá tartozó ügyek illetéke egységesen nulláról 7.500-Ft-ra emelkedett. Mindez ráadásul, úgy került egyik napról a másikra bevezetésre, hogy elmaradt e rendkívül rövid (1-3 nap) jogorvoslati határidőkhöz kötött ügyekben az illetékfizetési kötelezettség teljesítése során követendő eljárási rend egységes elvek szerinti értelmezése és meghatározása. Persze - álságos módon - azt már senki nem firtatta, hogy az e jogegységi határozat előtti (a Ve. 1997. november 6-ai hatálybalépésétől e jogegységi határozat 2010. március 8-ai megszületéséig terjedő) időszakban vajon a munkájukat az oly éberen és szakszerűen (felkészülten) végző bíróságok - élükön a Legfelsőbb Bírósággal - mindezt a hiányosságot miért nem, illetve miért csupán közel 13 év elteltét követően vették csak észre, továbbá hogy e mulasztás miatt az állami költségvetésből kiesett összegért esetleg kinek is kellene a felelősséget viselve az okozott kárt utóbb megtérítenie?

 

            Persze a Szigeti Péter vezette OVB-t felváltó új Bizottság tevékenységére - élén dr. Bordás Vilmossal - sem lehetünk büszkébbek, nem csupán azért, mivel az új elnök annak idején Szigeti Péter újraválasztásakor – büszkén vallva – jogsértő módon „tartózkodom”-al szavazott, amely ugyebár az akkor volt hatályos Ve. rendelkezései szerint sem illethette volna meg, hiszen a törvény értelmében a Bizottság tagjai a döntéshozatal során csupán az „igen” vagy a „nem” szavazat jogával élhettek volna. Másrészt, mivel sem emiatt, sem a miatt nem emelt kifogást, hogy az OVB akkori - egyébként nyilvános - alakuló ülésén az egyébként jogszerűen jelen lehetett Varga Zoltán a választás lebonyolításáért felelős önkormányzati miniszter tett javaslatot a Bizottság tagjainak arra nézve, hogy - az elmúlt négy év folytatásaként - Szigeti Pétert válasszák ismét a testület elnökévé. Dr. Bordás Vilmos „természetesen” ezúttal is törvénysértő módon, „tartózkodom”-al szavazott. Harmadrészt ezen új – a Baloldalhoz már egyáltalán nem köthető összetételű OVB az előző – Baloldalhoz kötött – OVB a fentiekben már kritizált úton haladt tovább, folytatva az elődök által megkezdett munkát.]

 

Visszatérve azonban az általam kritizált – az NVB szerint jóváhagyott – szavazólap-mintához annyit egyértelműen mindenképpen ki kell mondanunk – hiszen ennyi ismerettel még az írni-olvasni sem képes választópolgárok is rendelkeznek – miszerint a második sor, nem azonos az első sorral! És, hogy a magyar ember balról jobbra haladva a hivatalos dokumentumnak is legfeljebb csak az első sorát szokta figyelmesen elolvasni. Meg még azt, hogy 1990 után is volt már olyan méretű szavazólap, amelyet - A/4-esnél nagyobb mérete miatt - a választópolgárnak összehajtva kellett a borítékba helyeznie, de az legalább egyetlen sorban és egymás mellett elhelyezve tartalmazta a listát állító összes pártot. Most ez a megoldás vajon miért nem volt elfogadható? Talán azért, hogy tovább csökkentve az amúgy sem egyenlő esélyekkel induló más pártok esélyegyenlőségét, további garanciát szolgáltasson a kormánypártok győzelmi esélyéhez?

 

Mindez a jelenleg elfogadott megoldás viszont szembe megy az Alaptörvény normáival: „A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.” „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „Magyarország az esélyegyenlőség … megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.”, vagy talán ez lenne az egyik olyan külön intézkedés, amely ezt a deklarált „egyenlőséget” elősegíti?

 

Az Alaptörvény végrehajtásaként megalkotott választási eljárási törvény értelmében, szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni „az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között” választási alapelvet. Ennek az esélyegyenlőségi követelménynek a szavazólapon történő érvényesítésének normatív megoldása, hogy a szavazólapon a listák a választási bizottság által kisorsolt sorrendben szerepeljenek, a jelölő szervezetek adatai pedig nagybetűvel, azonos betűtípussal és betűméretben kerüljenek feltüntetésre.

 

Mindennek viszont ellentmond a szavazólap-minta megoldása, hiszen arról – törvényi szabály hiányában – nem volt sorsolás, hogy a szavazólap egyrészt hány – egy, kettő, három stb. – sorból álljon, másrészt a kisorsolt listák a szavazólap hányadik sorába kerüljenek?

 

Mindennek következtében a NVB által jóváhagyott – országos pártlista – szavazólap nem csupán jogsértő, de mivel figyelmen kívül hagyja az esélyegyenlőség érvényesülésének alaptörvényi követelményét Alaptörvény és Alkotmányellenes is. Az általános jogelvek alapján azonban – véleményem szerint – jogsértésen alapuló tevékenység (eredmény) soha nem válhat jogszerűvé!

 

A Baloldali Összefogás(?), Kormányváltás(?) pártjai azonban ismét csendben vannak, és újfent csak hallgatnak annak ellenére, hogy április 6-a rohamléptekben közeledik. Pedig az általam - sebtében - nem reprezentatív mintán végzett spontán „közvélemény-kutatás” eredménye azt mutatta, hogy a megkérdezetteim 80%-a régi beidegződések miatt nem tudott mit kezdeni az elébük rakott kétsoros szavazólappal. Ne feledjük, élesben még ennyi idejük sem lesz a meditálásra, a „szavazófülke magányában”! Nem lenne haszontalan cselekedett, ha a Kormányváltó Baloldal legalább a saját, és/vagy a még (egyre kevesebb) bizonytalankodó választók figyelmébe ajánlaná rendkívüli hangerővel, miszerint tessék a második sort is elolvasni és a 17. sorszámmal ellátott oszlopnál megállva, az ott elhelyezett körben – tollal írt módon – elhelyezni a két egymást metsző vonalat!

 

"Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet." (Bethlen Gábor)

 

Budapest, 2014. március 30.

 

A közlésre készített változatot lásd a Publikálásra szánt tervezetek (2014) között, „A JÓVÁHAGYOTT SZAVAZÓLAP – az egyenlő esély elfojtója” cím alatt.