Fogarasi József

Kövér Elvtárs

 

 

Még nem épültem le, de az illendőség minimális szabályai szerint az állami méltóságot betöltő személynek kijár a tisztes megszólítás. Sokak vélekedése szerint már egyébként is fényesítik a mai köszöntéssel összesimítandó korábbi időszak ölelési módjait, formáit. Persze az sem titok, hogy az „Úr”, „Uram” nem mindenkinek jön könnyen a nyelvére, leírni pedig képtelen lettem volna. Hogy a megszólítás kötelező jelzői is hiányoznak? A „Kedves”, ugyebár nem lenne valóságszerű, ellene még az érintett is tiltakozna. A többit - Tisztelt, Nagyságos, Méltóságos, Főméltóságos, Ő-főméltóságos - a Házszabály még nem nevesíti, azaz kötelezőek sem lehetnek. Így, jobb híján marad az „Elvtárs”, de csak a megszólításban, a kinyilatkoztatásokban foglaltak esetében – az alábbiak miatt – ez végképp sportszerűtlen lenne.

 

A jogállamiság létezésének nem egyetlen és kikezdhetetlen mutatója a „törvényhozási munka számszerűsége”, mint ahogyan a demokrácia érvényesülését sem csupán az teszi hitelessé, ha a hatalom számára fontos funkciók választással kerülnek betöltésre. Az eddigi 3-4-5-6 év helyett egy ciklus időtartama ma már 9, 12 évre nőtt, „érdemekre” alapítva újrázható; 70 év felett pedig akár posztumuszként is adományozható, de az örökléses utódlás sem biztos, hogy ördögtől való. Egyedül a sorsolás, ami a demokratikus diktatúra játékszabályaival jelenleg sem összeegyeztethető.

 

Persze a törvényalkotás megfelelőségét sem egyedül a „kiegyensúlyozottság” mértékegysége hitelesíti. E munka eredménye a társadalom és a polgár számára akkor megnyugtató és elfogadható, ha a létrejött szabályok az önkéntes jogkövetés alapján is vállalhatók. Azaz, ha a T. Ház által megalkotott normák a nyilvánosság mellett, ellenőrizhető módon és a megalkotásukra előírt szabályok szerint jöttek létre, továbbá az adott „termék” előírásai szakszerűek, közérthetőek és konzekvensen előremutatóak, valamint mindenki számára kiszámíthatóak. Mindezzel azonban az elmúlt négy év parlamenti munka tükörképe tényszerűen szemben áll: lásd például a visszamenőleges hatály, a hatályba-léptetés azonnaliságának, a beazonosíthatóan személyre szabott normaalkotás, a „saláta-szabályok” között elrejtett simlisségek, a sziklaszilárdságú szabályok percenkénti módosításainak, illetve a pimasz módon csak a „hon- anyákra- és atyákra” szabott normaalkotás eseteit, csak a legkirívóbbakat említve. Új trükként iktatható e sorba a „fésülésre” való felhívás módszere. Lényege: a kapuzárás előtt - „amíg megvan a kétharmad” - egyes szabályokon „fésüléssel” még lehet egy-két menetet húzni annak ellenére is, ha már most is tisztában vagyunk a ténnyel, miszerint az erőltetéstől akár az egész menet átszakadhat, és akkor – kétharmad hiányában a csavarcserénél – már csak az idősebbek által ismert és megtapasztalt IKV (HKI) „barkácsfusi” kétes értékű sikerében bízhatunk!?

 

Viszont amíg a baloldalnak nevezett másik-oldalon, egyes aktív pártpolitikus-parlamenti képviselők - például a volt belügyminiszter - egyazon időben a barikád mindkét oldalán állva, mégpedig nyíltan és lelkiismeret furdalás nélkül hirdethetik az igét, – az Alaptörvény és a helyi önkormányzati törvény elfogadhatóságáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójaként és tankönyvírójaként, bár pártja egyiket sem szavazta meg és jelenleg sem kíván velük azonosulni – addig önöknek nem igen van mitől tartaniuk. Vagyis aligha szükséges és ildomos a T. Ház elnökeként a választópolgárokat a baloldal kétharmados győzelmével riogatni és „elbizonytalanítani”.

 

Mindennek ellenére a vereség lehetősége - népiesen szólva - benne van a pakliban. Elég, ha csak a budapesti Blaha Lujza téren felállított ingyen konyha előtt – az elmúltnyocév alatt soha nem látott hosszúságban – sorban állt tömeg képe idéződik fel bennünk, melynek többségét már nem a hajléktalanok képezték. Volt köztük rezsijét fizetni nem képes nyugdíjas, utcára tett pedagógus, indokolás nélkül kirúgott közalkalmazott/köztisztviselő, munkanélküli szakmunkás, gyermekét egyedül nevelő családanya, de még gyerekeit magával hozott elszegényedett nagycsaládos is, akik még vicceket is gyártottak, s meséltek. „Tudod-e hol épül a legújabb exkluzív temető? Hát a Vár-negyedben, a Donáti utcában. Miért ott? Hogy a végelgyengült talárosokat közpénzen ne kelljen messzire szállítani.” Bár rajta sokan szó szerint jót röhögtek, mégsem hatott viccesen.

 

Mások okos-telefonjuk révén arról tájékoztatták egymást, hogy a közismert politikus személyiségek közül ki – például Lezsák Sándor parlamenti alelnök – hol segít vagy közreműködik az ételosztásban. Az Ön elvtársi neve viszont nem hangzott el!

 

Nem véletlenül, hiszen Ön az Echo Tv-nek adott interjút, amelynek stílusa és zöngéje viszont visszataszító és riasztó volt. Mégiscsak a magyar parlament által kétszer is jogszerűen miniszterelnökké választott személyt - amely tisztséget Ön egyébként soha nem lenne képes elnyerni - s képviselőtársát illette a széles nyilvánosság előtt otromba szavakkal és jelzőkkel: ”… a Gyurcsány Ferenc nevű képződmény a politikában … egy gennyedző seb a demokrácia testén … már az is egy kín, hogy róla beszélni kell …" . Még szerencse, hogy mindez nem a Tisztelt Házban hangzott el. Ez esetben a megsértett személyt meg kellett volna követnie és több havi illetménymegvonást kellett volna önmagával szemben kiszabnia!?

 

Budapest, 2014. január 2.

 

Fogarasi József

közéleti szakíró

 

 

 

 

A téma teljes terjedelmű kifejtését lásd a Blogban „Kövér Elvtárs” cím alatt (2013.12.30.)

Megjelent: Népszava, 2014.január 22. szerda, - 141. évf. 18. sz.- p.6. „Kövér elvtárs hol volt?” cím alatt, valamint a Népszava Online kiadásában is.

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 114
a héten: a héten: 903
a hónapban: a hónapban: 903
összesenösszesen342269
az oldalt jelenleg nézik: 2

Megosztás