Fogarasi József

ELSŐBBSÉGI – DÍJ HITELEZVE*

 

… a fél szemét kivert varjú …

 

Az elmúlt hét, meleg nyári napjainak egyikén (július 18-ai feladással) névre szóló, címemre érkezett levelet találtam a postaládámban. Kézbe véve a küldeményt a borítékon - nyomtatott nagybetűkkel szedve - feladóként Orbán Viktor neve és tiszte (miniszterelnök) volt olvasható. Meglepődtem, de egyben – mit szégyelljem – meg is hatódtam.

 

Miközben a magyar társadalom közösségét – az önmaguk napján, önmaguk ünneplésébe belefáradt – a költségvetésből fizetett különböző néven nevezett, de más-más területen – ez év eddig eltelt hónapjaiban önmaguk mércéje szerint – eredményes munkát végzett közszolgák (pedagógusok, egyetemi oktatók; orvosok, egészségügyi alkalmazottak; közszolgálati tisztviselők; bírák; alkotmánybírák stb.) tevékenységükért meg/kiérdemelt nyári vakációjukat/szabadságukat (iskolaszünet, igazgatási szünet, törvénykezési szünet – bár a bíróságok nem alkot/hat/nak törvényeket, ítélkezési szünet - az AB döntései pedig sohasem visel/het/ték az ítélet elnevezést) töltik, addig a közszolgák hierarchiájának csúcsán helyet foglaló, mezén az egyes számot viselő legfőbb közszolga még a legnagyobb hőségben is – remélhetőleg legalább légkondicionált – dolgozószobájában raboskodva nehéz kétkezi munkát végez. Saját gondolatmenete által hajtva, saját kezű kivitelezésben nekem és – határait nem ismerve – a magyar hon több millió társának szóló köszönő levelet fogalmaz és - saját címlistájából a szükséges adatokat kikeresve - borítékokat címez.

 

Ilyen körülmények közötti tettre a nagy magyar királyság történelmében – a história- és krónikaírók feljegyzései szerint – ez eddig még nem kerül sor. Ráadásul ez a levél – miként az általam féltve őrzött korábbi három is – nemcsak írójának bélyegző lenyomatú saját-kezű aláírását, de a levél közepén elhelyezve egy elmaradhatatlan - gyerekkoromra emlékeztető általunk radírgumiból készített különleges és utánozhatatlanul megfejthetetlen rajzolatot ábrázoló - négyszög alakú pecsétlenyomatot is tartalmaz. A levélírás tette azért is volt számomra magható, mivel az elmúlt időszakban általam írásban megszólított összes közjogi méltóság levelemre vagy nem válaszolt, vagy a válaszlevelet a megszólított helyett - a neve után a h. betű feltüntetése mellett - valaki más látta el kézjegyével. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora ura még e gyakorlatot is képes volt korszerűsíteni: helyette a válaszlevelet a főtitkár készíti, s írja alá.

 

De lássuk miről is szól a miniszterelnöki - fizetésből vagy más személyi juttatásából finanszírozott - levél? Egy jó hírt oszt meg olvasójával: az EU - a tények előtt meghajolva, elismerve a magyar emberek teljesítményét, a magyar válságkezelés eredményességét - kénytelen volt hazánkkal szemben a 2004 óta folytatott túlzottdeficit-eljárást megszüntetni, minek következtében Magyarország egy fontos csatában győzött, amely sikert, mi magyarok közösen értük el, melyhez azonban szükség volt minden egyes magyar ember munkájára, erőfeszítésére, támogatására és együtt meghozott áldozatára. Majd a levél végén írója megköszöni olvasójának, hogy hozzájárult a győzelemhez.

 

Magabiztos belső-külső mosollyal elégedetten dőltem hátra levélolvasó székemen: magyarként (először?) végre a győztes oldalra sikerült kerülnöm kiáltottam fel örömömben. Ez már nem semmi, ez döfi! De vajon elég-e ahhoz – kapott szót bennem a kisördög – hogy feledtesse mindnyájunkkal a valóság rideg és gyakran rút tényeit? Gondolva például a futószalag-szerűvé váló visszamenőleges hatályú jogalkotásra, amelynek eredményeként a kétharmados parlamenti többség az általa az Alaptörvényben is vallott hatalommegosztás mindhárom – törvényhozó-végrehajtó-igazságszolgáltató – ágát egyetlen szerv, a megfellebbezhetetlen döntésű törvényhozás kezébe vonja össze, amely által az egyéni, nevesített jogviszonyokba történő utólagos durva beavatkozással felbecsülhetetlen kárt okozva hatalmas méretű társadalmi igazságtalanságok gerjednek emberi sorsokban. Hiszen a végén a gombnyomogatók maroknyi táborának „őrült filozófiája” - a takarójukon túlnyújtózkodó néhány tízezernyi devizahitelesek ismételt megsegítésének - eredményeként előállott anyagi terhet úgyis a társadalmi többségű nyomorgó milliók fogják a révésznek megfizetni. Persze azon is érdemes elgondolkodni, mi lesz, ha a pártok és a törvényhozás mindenhatósága segedelmével folytatott szakadatlan és sorozatos szabadságharcos csatagyőzelmeink révén a háború végére elfogyunk, mindegy-szálig?

 

Nekem minderről a félszemű varjú irodalmi esete jut eszembe … ahol egy varjú fél szemét suhancok kiverték, és e varjú a kivert szemére egy szebb világot látott … és elszökött a suhancoktól … és repült, repült szakadatlan az után a világ után, amit arra a szemére látott, amelyiket kiverték a suhancok … mialatt az egészséges fél szemével egy szürke és unalmas, rút világot látott … és addig repült, amíg alá nem zuhant a kimerültségtől … (B. Hrabal után szabadon, FJ.)

 

De hát nem lehet minden varjú fél szemét kiverni és valamennyit a kimerültségbe kergetni! Különösen nem, ha a talárosok díszes testületének tagjai két tenyérrel mindkét szemüket eltakarva hivatalból óvják látásukat a szürke, és unalmas, rút valóság látványától!

 

Budapest, 2013. július 21.

 

*A publikálásra szánt változatot lásd a Publikálásra szánt tervezetek (2013) között „ELSŐBBSÉGI – DÍJ HITELEZVE” cím alatt.

A publikált változatot lásd a Népszava 2013. július 25. csütörtök – 140. évfolyam 172. szám – 7. oldalán „Levél Orbántól, magától” cím alatt. (Népszava On-line: itt)

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 87
a héten: a héten: 379
a hónapban: a hónapban: 2491
összesenösszesen433291
az oldalt jelenleg nézik: 42