Fogarasi József

Az egérfogó víziója: alkotmány - alaptörvény - alkotmány!?

Az egérfogó víziója: alkotmány - alaptörvény - alkotmány!?*

 

Az átlagember könnyen eshet vigasztalhatatlan apátiába. Képes még azt hinni, hogy a húsvéti ünnepekkel, az alaptörvény aláírásával és kihirdetésével véget ért az idei évben az országot „boldoggá” tevő állami ajándékozási hullám és jön a hét szűk esztendő. A látszat azonban most is csalóka! Miközben az ellenzéki pártok egymást – az MSZP önmagát is – mardosva a szemük elé ültetett fa növekedésétől nem látják a lopakodó erdőt, mások a következő ajándékcsomag összeállításán dolgoznak. Átadásának várható esedékessége ismét egy sátoros ünnep lehet: karácsonyfa alatt elhelyezett, újévi tűzijátékkal becsomagolt nemzeti mákos- és diós bejgli. Ezt az ajándékot sem lehet/illik majd visszautasítani.          

A jelenleg hatályos Alkotmány időbeli hatályának végét önmaga határozza meg: „- hazánk új Alkotmányának elfogadásáig -”. Erre figyelemmel a magyar jogászbölcselkedők még képesek azt hinni és hangoztatni: új Alkotmányunk még nincs, csupán egy „Alaptörvényünk” van! De van-e közöttük különbség? Esetleg tehető-e közéjük – Alkotmány=Alaptörvény – egyenlőségjel? A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémia, 1972., 28. ill. 24. p.) szerint Alkotmány: „Vmely állam alaptörvénye (i-nek összessége)”; Alaptörvény: „Az állam politikai, társadalmi és gazdasági rendjét s az állampolgári jogokat és kötelességeket meghatározó törvény.” Az érdemi válaszhoz azonban aligha jutottunk közelebb. Persze mondhatnánk azt is, hogy a különbség csupán egy i-betű! Mielőtt azonban bárki bagatellizálná e nevesített betűt szeretnék mindenkit emlékeztetni, voltak idők, amikor ezért az „i” betűért az emberiség akár ölni is képes lett volna!

De vágjunk a közepébe! Amennyiben az elfogadott új Alaptörvény nem más, mint a fentiekben már idézett témakörök foglalata, úgy elegendő annak vizsgálata, vajon a kihirdetett Alaptörvény e kritériumoknak megfelel-e? Igen is meg nem is. Egyrészt önmaga sem nevezi magát alkotmánynak; másrészt említésekor a politikai közéletben „még számító” funkciót betöltő személyek (is) szinte kínosan ügyelve kerülik az alkotmány elnevezésnek még a – szinonimaként való – kiejtését is. Továbbá: a „Nemzeti hitvallás” című bevezetőben foglaltak – nemcsak megnevezésük, de tartalmuk/megfogalmazásuk, valamint az „ígérjük”, „hisszük”, „tiszteljük”, stb. szavaknak az egyén belső meggyőződése kategóriába sorolhatóságuk miatt is – normatív és  szankcionálható erővel nem rendelkeznek. Az „Alapvetés” az előbbiekkel ellentétben eleget tesz a jogalkotással szemben támasztott törvényi követelményeknek, így normativitásuk sem vitatható. A „Szabadság és felelősség” viszont már megfelel a klasszikusan vett alkotmány állampolgári jogok és kötelességek foglalatának. Az „Állam” című terjedelmes rész azonban kimunkálatlan és szinte hangosan kitöltésért kiált. Ezt az űrt a sarkalatos törvények lesznek majd hivatottak tartalommal megtölteni, amelyek számszerűsége - így már világos és érthető, hogy - a kezdetekben ígért ötről mára miért emelkedett harminc fölé.

A sarkalatos törvények elfogadásával – amelyekben már az ellenzék is hajlandó egyfajta részt vállalni – és azoknak, a jelenlegi Alaptörvénybe való beépítésével teljesül(né)nek az alkotmánnyal szembeni  – fentiekben definiált – szakmai/társadalmi elvárások: „az Alkotmány valamely állam alaptörvényeinek összessége”! Ezzel – igaz, fordított sorrendben, de vitathatatlanul – kész lenne a „Magyarok Háza”. A kémény (a Nemzeti hitvallás), a tető (az Alapvetés) és a padlás (a Szabadság és felelősség vagy állampolgári jogok és kötelességek) már áprilisban átadásra kerültek; a pince és az emeletek a sarkalatos törvények révén december végéig elkészülnek. Januárban aztán megépülhet a „Házat” körbevevő „kerítés” is! A jövőbe látók szerint, a házról még a - mások által jelenleg is látni vélt - „szeplő” is eltávolítható lenne.  Igaz, a jelenleg hatályos Alkotmány már nem tartalmazza azt az 1995. évi rendelkezést, miszerint „Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.” Ezt a „biztonsági” szabályt a jogalkotó „bölcs előrelátással” 1998. június 18-ával hatályon kívül helyezte. E képletes hiányt a kormányzópárt azonban kellő nagyvonalúság mellett a „Ház” sérülése nélkül is pótolhatja! Láttuk és tapasztaltuk: kétharmad birtokában semmi sem lehetetlen. Utólag még az Alaptörvény és a sarkalatos törvények is módosíthatók, pontosíthatók.

Nem lehetne többé e volt négyötödös szabályra szeplőként hivatkozni, amennyiben a magyar nemzet egy jelentős részének kívánsága teljesülne: kiegészítő törvény alkotásával az Országgyűlés kimondaná Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakulását és az Alaptörvény vonatkozó sarkalatos részeinek módosítása és kiegészítése révén létrehozná a második kamarát, feloldva ezzel a határon túli magyarok állampolgárságához kapcsolódó választójog megadásával keletkez(het)ő átmeneti konfliktusokat. Ezt követően már csak kellő fantázia kérdése az erős köztársasági elnöki funkció megteremtése, „kormányzói hatáskör” felruházásával. Végezetül az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kétharmados többséggel a Nemzeti hitvallással megfejelt és a megalkotott sarkalatos törvényekkel kiegészített Alaptörvényt „A Magyar Nemzet Alkotmánya” elnevezéssel az Alkotmány rangjára emelné – figyelembe véve most már a ”kérdések az új Alkotmányról” című kérdőíven visszaküldött egymilliós nagyságrendű válaszokat is – melynek következtében a jelenlegi Alkotmány, saját preambuluma szerint, külön törvényi rendelkezés nélkül (is) automatikusan hatálytalanná válna. Így az országnak ismét lenne legitim és elvitathatatlanul új Alkotmánya, amely a korábbi (49-es) Alkotmány hatályon kívül helyezéséről még csak említést sem volna kénytelen tenni.

A Nemzetgyűlés pedig feladatát befejezve, kimondaná önmaga feloszlását és a még hivatalban lévő köztársasági elnök kitűzhetné az előrehozott általános képviselőválasztás egyfordulós időpontját, de most már 200 fős parlamentet (Alsóházat) figyelembe véve, amelynek időpontjában – a jól időzített és alapos közvélemény-kutatások eredményeinek ismeretében – a köztársasági elnök (kormányzó) közvetlen választása is megejthető lenne, akár 7 éves időtartamra.

Ezzel a virtuális egérfogó eredményes működésének köszönhetően egyrészt, lenne az országnak a parlament ellenzéki képviselőinek közreműködésével, a Nemzetgyűlés által törvényes keretek között elfogadott és alkotmányi rangra emelt, Alkotmány néven nevezett „alaptörvénye”, másrészt azonban a „Nemzeti hitvallás” című felvezető révén több évtizedre, egyetlen külső hitvallásra kényszerített, de esetleg ezzel ellentétes, saját belső hitvallása szerint felnövekvő többgenerációs nemzedéke is, amely később kétharmad hiányában esetleg évtizedek múltával sem lesz (lenne) képes - az élet változásait is követő - új Alkotmány megalkotására, de még csak módosítására sem.      

Budapest, 2011. május 16.



*A teljes változatot lásd a Blogban, azonos címszó alatt.
A publikált változatot lásd a Népszava 2011. május 31. kedd - 138. évfolyam 126. szám - 7. oldalán „Az egérfogó víziója” cím alatt.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 8
a héten: a héten: 238
a hónapban: a hónapban: 1507
összesenösszesen259 666
az oldalt jelenleg nézik: 36

Megosztás