Fogarasi József

Eltűntek – megszűntek a pártok?!

Eltűntek – megszűntek a pártok?! *

 

 

Vacsorázni mentünk az egyik közkedvelt budai étterembe. Mivel hideg is volt meg erősen esett is az eső senki nem kívánkozott a szabad levegőjű éttermi részbe, a vendégek inkább a belső helyiségekben „szorongtak” az egymáshoz közeleső asztalok mellett, melynek köszönhetően, ha már valaki unta a disputát saját társaságánál odafigyelhetett a szomszédos asztalnál folytatott véleménycserére.

 

A mellettünk felállított pótasztalnál helyet foglaló hétfős társaság tagjai, akik inkább sörözésre, mintsem vacsorázni ültek be az étterembe nem éppen vissza fogott hangerővel társalogtak valamiről. Az egymás szavába is vágó megnyilatkozások közül az egyik témamonológ odafigyelésre ösztökélt.

 

Végre, megszűntek a pártok! Marhaságokat beszélsz szólt vissza a másik sörivás közben. Nincs semmi bajom folytatta a beszélő, de a napok óta tartó esőzést követen, a Dunán levonuló árvíz gerjesztette nemzeti kényszerösszefogás során a magyar királyi elektronikus híradások hirtelen színüket veszítve csupán kormányzó szürkeségű képeket mutatnak, híreket tolmácsolnak. Nincsenek anyázások, nem jelentett fel senki senkit a másik oldalon, nem folytatódott a vita az öszödi beszédet kiszivárogtató Rózsa- Flores Eduárdó halála előtti vagy csak utána feltámadt misztikus képességéről, nem ígért a népnek senki újabb rezsicsökkentést, nem hallani a közelgő választásokat már most köztudottan elcsaló kormánypártok gazságairól, nem ülésezett és nyilatkozott a sebtében összeállított többségében a korábbi választásokon leszerepelt és alkalmatlanságukat bizonyító központi választási szervek személyi állományából verbuvált Monitoring Árnyék Bizottság, senkiről nem derült ki, hogy az akármelyik jelentőcsoport tagja volt, nem esett szó brüsszeli kettős vagy többes mércéről, de a szegénységről és még az állami korrupcióról sem lehetett hallani semmit.

 

Mindenki megnyugvására a miniszterelnök dolgos két kezébe vette az árvíz elleni országos és határokon átívelő magyar és nemzetközi védekezés irányítását – remélem azért a hozzáértőket sem küldték haza, vetette közbe valaki, míg más tudni vélte, hogy ilyen a történelemben már előfordult, igaz csak a hadsereg vezénylése tekintetében – és kurucos vehemenciával, szakszerű felkészültséggel adta tudtára népének az óráról-órára növekvő centiméterek nagyságát, az összetartozás fokozására felszólítva nemzetét, valamint a székelyföldi, erdélyi és a világ máshol élő magyarságát. Az egymás szavába vágó „tudósításszerű” információáradatból alig érthetően, de még kihámozhatóan és mozaikjában összerakhatóan ismételte meg valaki a fő-katasztrófavédő ténymegállapítására tudósi mély-komolysággal rábólintó és a megcsúszás folytán keletkezett gátrepedést kommentáló köztársasági elnöki kijelentést: „itt tényleg megcsúszott a gát”.

 

Ami igaz, az igaz kommentáltam a hallottakat magamban, pártokról tényleg nem tudósítottak a közszolgálati médiák sem szóban sem képekben. Nem lehetett látni sem feltűrt ingujjban sem elegáns vagy csak farmernadrágszárat felhúzva zsákokat homokkal megrakó gátakon gondterhelten vagy a jövő évi választások fordulati eredményeiben bizakodva dolgozó egyetlen pártvezért vagy pártkatonát sem. Sem a pártok sem a szakmai kamarák, de a mindent tudó civil- és zöld társadalom témában „illetékes” szervei és szóvivői sem adtak nyilatkozatokat az eddig soha nem regisztrált vízmennyiségi csúcsokat megdöntő rekordok szakmai, politikai, tudósi stb. okairól, összefüggéseiről. Csupán a kormány, aki mindig a helyén van tette a dolgát, ahogy azt megköveteli a haza.

 

„Nincs is szükség a pártokra” érvelt tovább valaki, meg vagyunk nélkülük is, és milyen jól, tromfolt a másik. Létezésük és tevékenységük csak szítja a magyarok közötti ellentétet, sőt a társadalom többi tagja közöttit is. Így van, hiszen végveszélyben még a cigányság is hajlandó dolgozni és munkaeszközt a kezébe venni. Nem tudni ki intézkedett, esetleg Viktor hordozta körbe a véres kardot, de tény, hogy ott vannak a gátakon és védik a hont a Brüsszelből támadó árhullámmal szemben. De hol vannak a zsidók csattant fel a társaság hon-magyarja megállítva kijelentésével egy másodpercre az étterem áporodott levegőjének természetes mozgását, ők miért nem dolgoznak a gátakon, őket miért nem vezénylik oda, ők miért nem védik a hazát? Az evés ivás zsongó zaját pillanatnyi kínos csend követte, amely nem kerülte el a hangoskodók figyelmét sem, csitítgatva indulattól hevített társukat. De nem szólt rájuk senki, a csendet követően mindenki jóízűen folytatta az evésivás kínálta gasztronómiai „gyönyört”.

 

Mindez az „incidens” fura módon időben egy valamikori a Horthy-rendszerrel foglalkozó konferencia egyik előadójának filozofikus megjegyzésének népi bölcsességre utaló zárómondatát és az arra a hallgatóság soraiból elhangzott reagálását juttatta eszembe leegyszerűsített tartalom mellett: „Akinek lógnia kell, az nem fúl vízbe / még ha a folyó az akasztófát mossa is” – „kivéve, ha fejjel lefelé lóg”.

 

Budapest, 2013. június 8.

 

*A publikált változatot lásd a Népszava 2013. június 19. szerda - 140. évfolyam 141. szám - 7. oldalán „Eltűntek a pártok?!” cím alatt.

Az okfejtés - teljes terjedelemét - lásd a Blogban (2013. június 8.) „Eltűntek – megszűntek a PÁRTOK” cím alatt.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 114
a héten: a héten: 903
a hónapban: a hónapban: 903
összesenösszesen342269
az oldalt jelenleg nézik: 4

Megosztás