Fogarasi József

Eltűntek – megszűntek a PÁRTOK*

2013. június 08. szombat

 

A mi-napokban vacsorázni mentünk az egyik közkedvelt budai étterembe. Mivel hideg is volt meg erősen esett is az eső az üres kerthelyiségben a székek az asztalra borítva árválkodtak az összehúzható nap-esővédő széles ernyője alatt. Senki nem kívánkozott a szabad levegőjű éttermi részbe, a vendégek inkább a belső helyiségekben „szorongtak” az egymáshoz közeleső asztalok mellett, melynek köszönhetően majdnem mindenki, ha már unta saját asztaltársaságánál a disputát fél- vagy akár egész-füllel is odafigyelhetett a szomszédos asztalnál folytatott diszkrét/kevésbé diszkrét véleménycserére, turbékoló ágyba csalogatásra.

 

A közvetlen mellettünk felállított pótasztalnál helyet foglaló – a nemek számát tekintve aránytalan összetételű – hétfős társaság tagjai, akik inkább sörözésre, mintsem vacsorázni ültek be az étterembe nem éppen vissza fogott hangerővel társalogtak valamiről. A hol csendesebb, hol irritálóbb hangon és stílusban egymás szavába is vágó megnyilatkozások közül az egyik témamonológ kénytelen odafigyelésre ösztökélt.

 

Végre, megszűntek a pártok! - hangzott valamelyikük ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztatott véleménye. Marhaságokat beszélsz szólt vissza a másik sörivás közben. Neked vagy elment az eszed vagy még nem ittál eleget, esetleg már ideérkezésed előtt betankoltál toldotta meg valaki az eszmefuttatást. Nincs semmi bajom nem hagyva magát a vitát indító fél, de a napok óta tartó esőzést követen, a Dunán levonuló árvíz gerjesztette nemzeti kényszerösszefogás során a magyar királyi elektronikus híradások hirtelen színüket veszítve csupán kormányzó szürkeséget mutatnak. Nincsenek anyázások, nem jelentett fel senki senkit a másik oldalon, nem folytatódott a vita az öszödi beszédet kiszivárogtató Rózsa- Flores Eduárdó nemzetközi elhárító-kommandós halála előtti vagy csak utána feltámadt misztikus képességéről, nem ígért a népnek senki újabb rezsicsökkentést, nem hallani a közelgő választásokat már most köztudottan elcsaló kormánypártok gazságairól, nem ülésezett és nyilatkozott a sebtében összeállított többségében a korábbi választásokon leszerepelt és alkalmatlanságukat bizonyító központi választási szervek személyi állományából isten tudja kik által és milyen formában verbuvált Monitoring Árnyékszék Bizottság, senkiről nem derült ki, hogy az akármelyik hármas-négyes-ötös jelentőcsoport tagja volt, nem esett szó brüsszeli kettős vagy többes mércéről, de a szegénységről és még az állami korrupcióról sem lehetett hallani semmit.

 

Mindenki megnyugvására a regnáló miniszterelnök dolgos két kezébe vette az árvíz elleni országos és határokon átívelő magyar és nemzetközi védekezés irányítását – remélem azért a hozzáértőket sem küldték haza, vetette közbe valaki, míg más tudni vélte, hogy ilyen a történelemben már előfordult, igaz csak a hadsereg vezénylése tekintetében – és kurucos vehemenciával és szakszerű felkészültséggel adta tudtára népének az óráról-órára növekvő centiméterek nagyságát, az összetartozás átérzésére és fokozására szólítva fel a nemzet és a székelyföldi, erdélyi, valamint a világ magyarságát. Az egymás szavába vágó „tudósításszerű” információáradatból alig érthetően, de még kihámozhatóan és mozaikjában összerakhatóan ismétlődött a fő-katasztrófavédő ténymegmutatására helyzethez illő tudósi mély-komolysággal rábólintó és a megcsúszás folytán keletkezett gátrepedést kommentáló köztársasági elnöki kijelentés: „itt tényleg megcsúszott a gát”. Ennyi és még sok minden más, ami a környező asztalok tudomására juthatott akarva akaratlanul.

 

Az viszont való igaz kommentáltam a hallottakat magamban, pártokról tényleg nem tudósítottak a közszolgálati médiák sem szóban sem képekben. Nem lehetett látni sem feltűrt ingujjban sem elegáns vagy csak farmernadrágszárat felhúzva zsákokat homokkal megrakó gátakon gondterhelten vagy a jövő évi választások fordulati eredményeiben bizakodva dolgozó egyetlen pártvezért vagy pártkatonát sem. Sem a pártok sem a szakmai kamarák, de a mindent tudó civil- és zöld társadalom témában „illetékes” szervei és szóvivői sem adtak nyilatkozatokat a centiről-centire növekvő és eddig soha nem regisztrált vízmennyiségi csúcsokat megdöntő rekordok szakmai, politikai, tudósi stb. okairól, összefüggéseiről. Csupán a kormány, aki mindig a helyén van tette a dolgát, mit megkövetel a haza. Hogy mindez jól van-e így vagy sem nem tudtam lezárni a gondolatot, mivel egy hangosabb sörivói kijelentés ismét elvonta magamtól/magamról a figyelmet.

 

„Nincs is szükség a pártokra” érvelt az egyik személy, meg vagyunk nélkülük is, és milyen jól, tromfolt egy másik. Létezésük és tevékenységük csak szítja a magyarok közötti ellentétet, sőt a társadalom többi tagja közöttit is. Így van, hiszen végveszélyben még a cigányság is hajlandó dolgozni és munkaeszközt a kezébe venni. Nem tudni ki intézkedett, esetleg Viktor hordozta körbe a véres kardot, de tény, ami tény ott vannak a gátakon és védik a magyar hont a Brüsszelből támadó árhullámmal szemben. De hol vannak a zsidók csattant fel hangosabban a társaság hon-magyarja megállítva kijelentésével egy másodpercre az étterem áporodott levegőjének természetes mozgását, ők miért nem dolgoznak a gátakon, őket miért nem vezénylik oda, hiszen ők is itt élnek a Kárpát-medencében velünk együtt, miért nem védik a hazát? Az evés ivás zsongó zaját pillanatnyi kínos csend követte, amely nem kerülte el a hangoskodók figyelmét sem, csitítgatva fogva vissza indulattól hevített társukat. De nem szólt rájuk senki, a csendet követően mindenki jóízűen folytatta az evésivás kínálta gasztronómiai „gyönyört”.

 

Mindez az „incidens” fura módon egy valamikori a Horthy-rendszerrel foglalkozó konferencia valamelyik előadójának valamivel összefüggésben tett filozofikus megjegyzésének népi bölcsességre utaló zárómondatát és az arra a hallgatóság soraiból elhangzott reagálást juttatta eszembe leegyszerűsített tartalom mellett: „Akinek lógnia kell, az nem fúl vízbe / még ha a folyó az akasztófát mossa is” – „kivéve, ha fejjel lefelé lóg”.

 

Budapest, 2013. június 8.

 

*A publikálásra szánt - szerkesztett - változatot lásd a Cikkek, tanulmányok (2013) között  "Eltűntek - megszűntek a pártok?!" cím alatt.

A publikált változatot lásd a Népszava 2013. június 19. szerda – 140. évfolyam 141. szám – 7. oldalán „Eltűntek a pártok?!" cím alatt.