Fogarasi József

Vissza, de miért nem előre?

Vissza, de miért nem előre?*

 

Vissza valahova akkor megyünk, ha és amennyiben valahol ottfelejtettünk valami fontosat, valami értékeset, amelynek hiánya a jelenben pótolhatatlan, a jövő építéséhez pedig nélkülözhetetlen. Más esetekben eltűnt, elhagyott, elmúlt érzelmeinkhez, emlékeinkhez visszatérve a jövő építéséhez és elviselhetőségéhez ugyan erőt, hitet, kitartást meríthetünk, de az elvesztegetett idő később nehezen lesz pótolható.

 

Egy demokráciában, ahol a választójog európai értelmű – általános, egyenlő – alapelvei törvényben leírva érvényesül(het)nek, a szavazás titkossága és közvetlensége pedig a törvény által (még) garantált, ott a társadalom vezetőinek kiválasztási (megválasztási) folyamatában nem részt venni, illetve a részvételtől tartózkodni, arra felhívni már nem csupán hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn is. A demokrácia emberi termék, emberi találmány; működési, érvényesülési garanciája pedig a törvényhozás erőviszonyától függő, amely azonban a választások eredményeként nem megváltoztathatatlan, de csak akkor, ha a folyamatban részt veszünk, méghozzá tevőlegesen.

 

Az persze előállhat, hogy az „erőváltáshoz”, a jelenleg regnáló hatalom leváltásához kevesen leszünk és akkor a másik erő demokráciája fog (továbbra is) érvényesülni, de ezért szemrehányással csupán magunkat illethetjük. A többség megszerzéséhez ugyanis, a - szokásos siránkozás most is kevés lesz - frázisok és jelszavak pufogtatása helyett értelmes és világos célokra van (lenne) szükség. A regnáló hatalom leváltása szükségességének hangoztatása, illetve mindennek a - nem tudom, hogy mikori-mihez való - „visszatéréssel” történő összekapcsolása az említett értelmes és világos célok igényét, követelményét önmagában még az álom szintjén sem elégíti ki!

 

A „játszunk demokráciát” csapatmunkához, a leváltó erők kohéziójához már most sem elégséges csupán a leváltás - összegyűlt embertömeg általi - követelésének nyilvános együtt-üvöltése. Mellette, de még inkább a mihez és miért akarunk visszamenni/visszatérni összegyűjtése helyett a mindenki számára világos és közérthető jövőépítés képének kell prioritást kapnia. Amennyiben az effajta gondolkodás és cselekvés továbbra is háttérben marad, úgy a hatalommal szemben álló oldalon a választáskor az MSZP neve melletti rubrikában a „bazi nagy X” behúzásának csodaszerébe vetett hit - a leadott szavazatok összeszámlálását követően - könnyen a pofára esés tényét eredményezheti.

 

Ma már valamennyi épeszű magyar ember előtt világosan értett tény: önmagában a kormányzó erő leváltását szorgalmazó szónoklatoknak nincs mozgósító erejük, és e kép a „vissza, valameddig” jövőépítés jelszavával összekapcsolva sem lesz biztatóbb.

 

„Dombon ülő vadászkutya legyek”, ha a következő „egyszerű-bővített” mondat hallatán veszem a fáradtságot és elmegyek a leváltó szavazásra: „… erős jogállam, új össznemzeti alkotmány, független igazságszolgáltatás, demokratikus rend, felelős gazdaságpolitika, igazságos társadalompolitika kell a változáshoz.” Mindezeket amúgy is, mintha már többször is hallottam volna (de elhangzásuk után minden maradt a régi)?

 

Vegyük már le a szemellenzőt és valljuk be – titokban – magunknak: a rendszerváltozáskor a leváltó erők nem végeztek tisztes és szakszerű munkát. Az 1989-es Alkotmány nem sikeredett veretesre, összeszámlálhatatlan számú módosításai pedig - hatástanulmányok nélkül - a mindenkori kormányzó erő/hatalom „szeszélyétől” függően nyerték el tartalmukat. A megszavazott törvényszöveg ugyan rendre kihirdetésre került, de az építendő jogállam jogintézményei csupán elnevezésükben, jogállásuk egymástól való elhatárolását illetően legfeljebb, ha elveiben tisztázódtak. A feladat- és hatáskörök, továbbá a működés fontos kérdései az Alkotmány keretén kívül rekedve, az alacsonyabb szintű jogszabályok martalékává váltak.

 

Jogos tehát a kérdés: mihez is akarják a másik oldalon álló politikai erők a saját oldalukat és velük együtt az egész társadalmat visszavinni és onnan újrakezdve a jogállam építését folytatni? Lehet-e, szabad-e egy társadalmilag szándékosan „elszabotált” mű építési munkálataihoz visszatérni s az építkezést ott, ahol abbahagyták folytatni miközben pontosan még azt sem tudjuk, hogy az építkezés mikor és hol maradt abba?

 

De hát gondoljunk csak bele: ezek a rendszerváltozáskor lerakott és a későbbi kormányzó erők által módosítgatott (foltozgatott) úton haladva a demokratikus jogállam adta keretek között a választópolgárok akarata szerint lezajlott törvényes választási eredmény szülte a jelen, kétharmados többségű kormányzó erőt is! Mindenkori leváltásához tehát nem „vissza” a múltba, hanem „előre a jövőbe” egy új nemzeti kiegyezéssel létrehozott talajra építendő élhető és szerethető jogállam megvalósítása érdekében kell a szükséges erőket toborozni. Igaz, ez sokkal szervezettebb és átgondoltabb stratégia és taktika kidolgozását igényelné a meghirdetőktől. Azonban csak ehhez, s nem kevesebbhez szabad a társadalom többségének, az eddigi társadalomépítésből kiábrándult, a pártpolitikákban pedig csalódott emberek támogatását kérni és megszerezni.

 

Budapest, 2013. március 23.


 


*A teljes változatot lásd a Blogban, „Vissza, de miért nem előre?” címszó alatt.

A publikált változatot lásd a Népszava 2013. április  4. csütörtök – 140. évfolyam 78. szám – 7. oldalán „Vissza, de miért nem előre?” cím alatt.

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 86
a héten: a héten: 875
a hónapban: a hónapban: 875
összesenösszesen342241
az oldalt jelenleg nézik: 5

Megosztás