Fogarasi József

Alaptörvény-bíróság - alaptörvény-bíró

2013. március 15. péntek

 

Magyarország köztársasági elnöke

                                                                                                                           Melléklet:

                                                                                                                           2 db levélmásolat (6 oldal)

                                                                                                                           4 db felbontatlan boríték

                                                                                                                           2 db borítéki fénymásolat

                                                                                                                           1 db (2 old.) dombornyomott

                                                                                                                                   levélmásolat

Dr. Áder János úrnak

köztársasági elnök

 

 

Köztársasági Elnöki Hivatal útján

Sándor-palota,

1014 Budapest, Szent György tér 1–2.

Levélcím: 1536 Budapest, Pf. 227

 

 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

 

 

A legteljesebb mértékben egyetértek azon vélekedésekkel, miszerint minden identitás – már aki/ami ilyennel rendelkezik – lényegi eleme – de mondhatnánk azt is, hogy annak nélkülözhetetlen része – a mástól való megkülönböztetést lehetővé tevő, illetve a beazonosítást biztosító névadás, az adott/kapott név viselése, annak (büszke) használata. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a személyek tekintetében a név, a néven való szólítás és létezés, a név szabad használata/viselése, az ahhoz való alapjog – az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című részében is az első helyek egyikén megfogalmazott – „emberi méltóság” alapja, s így a név, mint személyes adat kiemelt alapjogi védelemben részesül, melynek érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.

 

Neve azonban nem csupán az embernek van. Névvel rendelkeznek/hetnek az állat- és a növényvilág, de a tárgyi világ egyedei, továbbá az állami és társadalmi szervezetek is; ez utóbbi körben a jogszabályok által létrehozottak kötelezően.

 

Az élővilágban az ember – de az állatvilágban például a kutya is – felfigyel neve hallatára, szólítója felé fordul, esetleg még a szemébe is néz. A jogintézmények esetében ez a fajta „felfigyelés”, odafigyelés a megszólítótól érkező küldemények átvételében, elolvasásában, a bennfoglaltakra történő reagálásban ölt testet. A polgár, a névadójogszabály által elnevezett szervnek/hatóságnak/szolgáltató intézménynek a hivatalos, a nyilvántartásba bejegyzetteknek megfelelő névre címezve adja postára, juttatja el beadványát/kérelmét. Egyes esetekben az ettől való eltérés jogvesztéssel is járhat. Sőt, a nem megfelelő névvel ellátott küldemény feladójához - „a címzett ismeretlen” megjelöléssel - akár vissza is jöhet.

 

Ez így van rendjén, így kell ennek lennie, még az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) esetében is (gondoltam naivan). Ezért aztán az Alaptörvény hatálybalépését (2012. január 1.) követően a jogszabály (az Alaptörvény) adta nevén nevezve a taláros testületet „Alkotmánybíróság” címzéssel ellátva adtam postára a neki szánt küldeményeimet. A válaszként kapott dokumentumok azonban rendre „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” fejrésszel ellátott borítékban érkeztek címemre. Az ilyen, egyszerű fekete-fehér, vagy díszes színes kivitelezésű felülnyomott fejrésszel ellátott küldeményeket egy ideig nem vettem át mondván, ilyen nevű alapjog-intézménynek nem címeztem, s nem adtam fel küldeményt. Később, átvéve őket – a 2012. március 31-éig bezárólag érkezettek közül – 27 db ilyen fejrészt viselő küldeményt - kísérőlevél birtokában [1. sz. melléklet, 2012. április 1-én felbontatlanul, visszaküldtem a feladónak. Választ a mai napig nem kaptam! A kéretlen és nevetségesen szánalmas össznépi játék - persze lehet, hogy csak személyemmel szemben - viszont folytatódott. A küldemények továbbra is az említett feladói fejrésszel ellátva érkeztek címemre. Vajon e tiszteletteljes és nagyméltóságú testület hogyan képes feladatát hiánytalanul és közmegelégedéssel ellátni, ha még a nevét sem képes megtanulni, s megjegyezni, vagy talán mindezt dacból (az Alaptörvénnyel történő szembeszegülésként) teszi, neveztetve magát továbbra is - a már nem létező néven - „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága”-nak? De hát Magyarország Alaptörvénye értelmében e testület „az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve”! Nincs itt valami ellentmondás? Ilyen jelentőségű feladatot én biztosan nem bíznék egy olyan jogintézményre, amely nem képes nevét jogszerűen használni, vagy legalább a régi fejrészes borítékjain a régi névre utaló fejrészt átírni/áthúzni, avagy felülcímkézni, dohogtam magamban (érdekes módon mindennek a követelménynek a bíróságok, de még a Kúria is képes volt hibátlanul megfelelni, illetve eleget tenni).

 

Mit volt mit tennem, összeszedtem hát a 2012. április 1-jét követően - 2012. augusztus 8.-ával bezárólag – a „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” fejrésszelajánlott levélként címemre megküldött - valamint általam átvett - 20 db postai küldeményt és felbontatlanul azzal a megjegyzéssel küldtem meg Orbán Viktor miniszterelnök úrnak [2. sz. melléklet, 3.p.; miszerint az Alkotmánybíróság által követett „konok” és jogsértő eljárási folyamat már nem csupán a polgárok emberi méltóságát, de az Alaptörvény és az általa létrehozott és védeni rendelt jogintézmények méltóságát is durván sérti! Választ - mit is szépítsem - „természetesen” a miniszterelnök úrtól sem kaptam. Ennek következtében az az érzésem támadt, mintha az Alaptörvényben nevesített alapjogok egy része csupán kirakati dísz lenne; a népnek, azaz „mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.” mindezt azonban a címzettnek nem kell komolyan vennie, mivel az Alaptörvény e passzusa a válaszadási kötelezettséget nemhogy nem írja elő, de még csak meg sem említi. Persze alaptörvényi, de más jogszabályi definíció hiányában a polgár számára az is megfejthetetlen örök rejtély marad vajon, mely szervek is minősülnek „közhatalmat gyakorló szervnek” hiszen - a gyakorlat, szűkítő értelmezése és alkalmazása következtében - a beadványozó e jogosítvánnyal csupán irányukban élhet törvényesen [legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) vezetése helyezkedett erre az értelmezésre/álláspontra és hárította el a beadvány alapján keletkezett vizsgálati-válaszadási kötelezettségét].

 

Nem maradt más hátra, mint – a nemzet egységét kifejező, az államszervezet demokratikus működése felett őrködő – Magyarország Köztársasági Elnöke segítségét kérni e több mint egy éve tartó - jogsértő és az Alaptörvénnyel történő nyílt szembemenetelés - példátlan és elfogadhatatlan eljárási gyakorlat megszüntetéséhez. E köztársasági elnöki fellépést kérő levelemhez (3. sz. melléklet) egyben mellékelek még néhány (4 db) az AB-tól 2012. augusztus 9. és 2012. december 31. közötti időszakban [1. kép - 12/09/19. (3/a. sz. melléklet); 2. kép - 12/09/26.(3/b. sz. melléklet); 3. kép - 12/11/05.(3/c. sz. melléklet); 4. kép - 12/11/06.(3/d. sz. melléklet) feladási időponttal] lakcímemre érkezett – egy kivételével – felbontatlan levélpostai küldeményt, valamint a jogi képviselőm részére címzett (4. sz. melléklet) 2 db [5. kép - 2013. január 22-én (4/a. sz. melléklet), illetve 6. kép –  szintén 2013. január 22-én postára adott] olyan postai küldemény borítékjáról készített fénymásolatot, amelyek a nyomdailag kivitelezett - fekete-fehér lenyomat helyett már az elegánsabb, színes lenyomatú - fejrészen feladóként az AB úri kénye-kedve szerint váltogatva hol  „A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” , hol pedig csupán "Alkotmánybíróság" (4/b. sz. melléklet) felirat szerepel, ezzel is tanúsítva, miszerint az AB a kifogásolt jogsértő tevékenységével még 2013 januárjában sem volt képes teljesen felhagyni, illetve végérvényesen szakítani.

 

A felbontottként megküldött boríték felbontására - jegyzőkönyvbe foglalt - bírósági szemrevételezés mellett került sor az Alkotmánybíróság ellen indított peres eljárás keretében annak bizonyítása végett, miszerint a hivatalosan nem létező nevű jogintézménytől érkezett küldemények - általam történt átvételük ellenére - nem kerülnek/tek felbontásra, aminek következtében tartalmukat nem ismerhettem meg még az „elvárható következtetés” szintjén sem, tekintettel arra, hogy az AB – ugyancsak kifogásolható gyakorlatában – a küldeményt tartalmazó borítékon nem tünteti fel a borítékban elhelyezett küldemény tárgyát, valamint annak számát! Mindennek következtében irányomban – vélekedtem – a küldemények átvételéhez, tartalmuk megismeréséhez fűződő joghatások nem állhattak be, válhattak jogérvényessé.

 

Az előbbiekben említett per az AB közérdekű (közérdekből nyilvános) adat kiadására kötelezése végett indult - és jelenleg is folyik - annak érdekében, hogy megismerhető legyen azon szerződés (megrendelés) aláírójának és ellenjegyzőjének kiléte, akiknek köszönhetően a 2011. szeptember 28-ai megrendelés alapján lehetővé vált több száz „A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” fejrészes boríték legyártatása - megkárosítva ezzel a költségvetést, s általa az adófizető polgárokat, majd - az említetteknek további kárt okozva - e borítékoknak az AB hivatalos eljárásában történő jogsértő felhasználása. Esetünkben - a jogeset kapcsán - azonban nem csupán az anyagi károkozás ténye érdemel komolyabb odafigyelést, hanem a jogkövető polgároknak a Nemzeti Együttműködés (NER) megvalósulásába, az Alaptörvény töretlen hatályosulásába vetett hitének a megingatása miatt is, hiszen 2011 szeptemberében Magyarország Alaptörvénye az Országgyűlés által már nem csupán elfogadott tény, de érvényes szövege a - Magyar Közlöny 2011. április 25-i számában - mindenki által hozzáférhetően már olvasható is volt!

 

Mindezek ismeretében – továbbá közérdekű tartalmú levelem, valamint a felbontatlanul visszaküldött borítékok jelzésértékű figyelemfelhívása ellenére – az AB - az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve - hibáit és tévedéseit (melléfogásait) belátva a jogsértő fejléccel legyártatott borítékokat nemhogy bezúzatta felhasználásukat pedig megtiltotta volna, helyette inkább érveket keresett és talált tevékenysége további folytatásához. Perben kifejtett álláspontjának lényege szerint az e tárgykörben általa megkötött szerződések nem tartoznak az Infotv. közérdekű adatfogalma alá, így azok kiadására az AB nem kötelezhető; a „régi” fejrészes borítékok felhasználásával (kifuttatásával) pedig nem csinált mást, mint a takarékos gazdálkodás előírásait betartva - a jó gazdával szemben támasztott elvárásokat követve - az állami költségvetést védve – törvény biztosította szabályok mentén eljárva – cselekedett. Magyarország Alaptörvényének Átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény 7. cikke ugyanis kifejezetten kimondja „Magyarországra való utalásként a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés a 2011. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az Alaptörvény hatálybalépését követően is használható mindaddig, amíg az Alaptörvény szerinti megnevezés használatára való áttérés a felelős gazdálkodás elvei szerint meg nem valósítható.”

 

A bökkenő csupán az, hogy az AB törvényesen (jogszerűen) sohasem használhatta volna „A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” elnevezést, mivel a törvényhozó mind az 1949. évi XX., mind pedig az 1989. évi XXXII. törvényben egyértelműen és - még a nem jogvégzettek számára is - félreérthetetlen anyanyelvi megfogalmazásban e jogintézmény törvényes nevéül az „Alkotmánybíróság” elnevezést adta (mindez a gyengébbek számára is világosan kiderül egyrészt az előbb említett törvény IV. fejezetének címéből: „Az Alkotmánybíróság”; másrészt az utóbb említett törvény címéből is: „az Alkotmánybíróságról”). E tények alapján, ha valakinek, akkor a taláros testületnek legalább tudnia kellene azt az általános jogelvet, miszerint jogsértésre jogot alapítani nem lehet. Ennek következtében nem állja ki a jogállamiság próbáját az AB-nak az Átmeneti törvény 7. cikkére történt perbeli hivatkozása, hiszen peres félként e cikk által megkövetelt egyetlen olyan 2011. december 31-én hatályban volt jogszabályi rendelkezést sem volt képes előkaparni és meghivatkozni, amely szerint „a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés” az AB elnevezésében valaha is szerepelt volna!

 

Minderre figyelemmel, nem csupán szánalmas, de egyben kisstílű mentalitásra is vall az a fajta múlthoz való görcsös és jogsértő ragaszkodás, amely által az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve – tudomást nem véve a NER épülési folyamatának előrehaladtáról – múltbéli önmagának önkényesen odaítélt - „Köztársaság” -névbeli jelző használatához való jogát kifejezésre juttatva hivatalos levelezésein fejlécként tüntetően még 2013-ban is a „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” elnevezést használja, félrevezetve általa az egyszerű, jogkövető uniós polgárokat. Mindez a magatartás egyrészt nem méltó az Alaptörvény egyik legjelentősebb jogintézményéhez, másrészt ez a fajta „tüntető kivagyiság” azon felül, hogy az Alaptörvény eszmeiségében kérdőjelek nélkül bízó polgárok „emberi méltóságát” is sértheti - és megítélésem szerint - a jogállamiság eszmeiségéből levezethető, mindenkitől elvárható és megkövetelhető „generális együttműködési kötelezettség” elvével is szembemegy. E cselekmény, különösen annak fényében válik nemkívánatossá és elítélendővé, hogy a magyar bírósági rendszer több száz intézménye - beleértve a Kúriát is - képes volt a törvényi követelményekhez alkalmazkodva, annak előírásait követve névváltozásukat hivatalos levelezéseiken – ha másként nem legalább javítással – szinte azonnal, jogállami és ügyfél/polgárbarát módon átvezetni. Mindezt a – például a régi fejrész kézírással történő kijavításával, illetve a régi elnevezés áthúzásával és az új név feltüntetésével, avagy a régi elnevezés helyére az új nevet tartalmazó etikett címke ragasztásával együtt járó – fizikai fáradtságot az AB már nem volt képes felvállalni (pedig igazolható módon e munkák elvégzéséhez - önként, ingyen és bérmentve - még segítőkészségemet is felajánlottam). Az AB vezetése az említettek helyett - költségvetési pénzek felhasználásával - inkább a régi nevet feltüntető fejrészes borítékok százainak megrendelése felől döntött oly időben, amikor az Alaptörvény adta új név -„Alkotmánybíróság” -már minden olvasni tudó polgár előtt (is) nyilvánvaló volt.

 

Természetesen a jog nem tudására, annak nem kellő ismeretére - így utólag még - az AB, illetve annak tagja vagy bármelyik közszolgálati alkalmazottja is hiába hivatkozna, általa az elkövetett cselekményhez fűzött jogkövetkezmények alól eredménnyel nem mentesülne. Esetünkben azonban nem csupán a jogkövetkezmények jöhetnek szóba, sokkal inkább a szakmai és különösen az - e jogintézménnyel szemben támasztott és elvárt erkölcsi méltóság diktálta - etikai felelősség, annak tisztázása, majd eredményének gyakorlati érvényesítése. Aki az Alaptörvény 2011. április 25-ei hivatalos lapban történt kihirdetését követően az AB régi - a „Köztárságra” utaló egyébként is jogsértő - elnevezését feltüntető borítékok nyomdai legyártására szóló megrendelést (szerződést) aláírta annak - legyen az választott vagy csupán kinevezett tisztségviselő, avagy csupán alkalmazotti státusú közszolga - távoznia kell az „Alaptörvény védelmének legfőbb szervéből”, mégpedig önként és haladéktalanul. Ugyanez kell, hogy legyen az elvárás (a következmény) azzal a személlyel szemben is, aki felelőssé tehető az Alaptörvényt és a jogállamiságot egyaránt sértő, a jogkövető polgárokat pedig elbizonytalanítóan félrevezető régi fejrészes borítékoknak az AB hivatalos eljárásában - 2012. január 1-jétől napjainkig terjedően - történt/történő felhasználásáért. De az is lehet, hogy az utóbbi időkben előfordult egyes alkotmánybírósági döntések idő előtti kiszivárogtatásának esetei is már az előbbiekben említett - a NER teremtette Alaptörvény és az általa rendelt szemléletmód és intézményrendszer iránti kellő tiszteletet nélkülöző - mentalitás további negatív eredményei közé sorolandók. Ha nem vigyázunk eléggé e mentalitás mutációja - szorgos és dolgos kezekkel párosulva alapos takarítást követően - akár oda is vezethet, hogy a „költségvetést védő takarékosság” oldalvizén evezve - a padlástól a pincéig terjedő alapos kutakodást követően - még a korábbi alkotmányvédő szerv, az „Alkotmányjogi Tanács” fejrészével ellátott borítékok is előkerülnek és felhasználást nyernek. Persze azon napjainkban is érvényesülő, el nem fogadható gyakorlat megszüntetésére is figyelmet kellene fordítani, hogy az AB Hivatala és/vagy Főtitkára saját feladatkörében eljárva az AB hivatalos fejrészével ellátott levélpapírt és borítékot jogtalanul ne használhassa.

 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

 

Kérem, „az államszervezet demokratikus őrködése feletti” jogkörében eljárva, a fentiekben leírt és körvonalazott jogsértések megszüntetése végett szíveskedjék a szükséges intézkedés(eke)t megtenni, egyrészt, hogy a még raktáron lévő „A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” fejrésszel ellátott borítékok (levélpapírok) az AB eljárásában már ne kerülhessenek felhasználásra, másrészt, hogy az AB Hivatala, Főtitkára saját feladatkörében eljárva még véletlenül se használhassa az AB Magyarország dombornyomott címerével ellátott hivatalos fejrészes levélpapírját [7. kép, 5/a. sz. melléklet; 8. kép, 5/b. sz. melléklet], illetve borítékját.

 

Kérem, szíveskedjék elősegíteni, hogy a „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” feliratú színes levélpapír és boríték kivitelezésére 2011. szeptember 28-án az AB részéről adott megbízást aláíró, ellenjegyző, illetve kifizetést (a vételár kiegyenlítését) engedélyező személy neve és az AB-nál betöltött tisztsége, funkciója közérdekű adatként mielőbb – a nyilvánosság számára is – megismerhető legyen.

 

Kérem, az AB jogintézménye, bíráinak, közszolgálati munkavállalóinak - megalomániája ellensúlyaként - a NER, valamint Magyarország Alaptörvénye, továbbá a polgárok szolgálata, ügyeinek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése iránti elkötelezettségük és identitásuk erősítése végett törvénykezdeményezési jogával élve az Alkotmánybíróság nevének, valamint az alkotmánybíró elnevezésnek

 

 

„Alaptörvény-bíróság” illetve „alaptörvény-bíró”

 

 

névre, elnevezésre történő módosításáról szóló javaslat előterjesztésének megfontolására.

 

Budapest, 2013. március 15.

 

 

 

Tisztelettel:

 

 

Fogarasi József

közéleti szakíró