Fogarasi József

A hófehérbe öltöztetett …

                                                             A hófehérbe öltöztetett …*

 

Vajon a „kandidátus” tudományos minősítést égi sugallatra, avagy a jövőbelátás során tapasztalt tények kényszerítő hatására változtatta az egykori törvényalkotó hatalom (Philosophiae Doctor) PhD-re? Pedig a szó jól csengő jelentése szerint a – candidum, fehér szín; candidus, ragyogó fehér; candido, fehérbe öltöztet – cím jogos viselője maga a hófehér - (be) öltözött/tetett - személy.

 

Ám a candidatus szónak volt egy másik, szerényebb értelmezése is: hivatalkereső, a kandidátusi fokozatra jelölt személy, aki kandidátusi vizsgát fog tenni. Az ókori Róma társadalmában e szó azonban - a politika és a demokrácia szempontjából - intézményként is funkcionált: a polgárok valamennyi állami tisztségre – amely ugyan fizetéssel nem járt, viszont többféle „előnnyel” annál inkább – a pályázók közül kettőt-kettőt maguk választhattak. Hogy a polgárok könnyen felismerhessék őket, ezért a szokásosnál is fehérebb - (toga candida) hófehér - tógában járkáltak közöttük ajándékot, pénzt osztogatva illetve kezet rázva velük, hogy elnyerjék szimpátiájukat, s szavazatuk segítségével a hőn áhított hivatalt.

 

Később, az évszázadok múlásával a hófehér szín szürkülni kezdett, majd - a szocialista rendszer- és tudomány kívánalmainak megfelelően - a „kandidátusi tudományos fokozatra pályázó” jelentéstartalomba simulva elszíntelenedett. E tartalomban viszont hiába is keressük a „hófehérség”, az „átláthatóság” alapkövetelményét, már nem találjuk meg. A PhD-nál viszont mindez még átvitt értelemben sem hiányolható, hiszen e szó jelentésének a „hófehér” nem lényegi eleme, sőt a „fehér” egyetlen árnyalatához sincs köze.

 

A kenyérkereső magyar ember többségénél azonban kinyílik a bicska a zsebben annak hallatán, hogy „vannak, akik” plágiumot elkövetve megfoszthatók a tudományos fokozattól, „míg mások” az illetékes bizottság ténymegállapítása - súlyos tudományetikai vétséget követtek el az illető személy szakdolgozatánál - ellenére is megtarthatják azt, mivel az adott egyetem saját szabályai miatt nem tehet semmit. De „olyanok is vannak”, akik bár elősegíthetnék a tisztánlátást és így megelőzhető lenne a későbbi megszégyenítő eljárás, mégsem tesznek semmit, a kért adatokat nem szolgáltatják, de még csak elutasító válaszra sem méltatják a fehér színt kereső polgárt. Pedig mindkét – a Hadtudományi és a Katonai Műszaki – doktori iskola az ország egyetlen „Nemzeti” és egyben „Közszolgálati” – igaz, még nem kizárólag a keresztény erkölcs elvei szerint funkcionáló – Egyetemének tudományos műhelyeként működik.

 

A hétköznapi ember aggódva figyeli a felszínre kerülő, azonban a tudomány egész területére árnyékot vető eseményeket és bizonyítékait és azon gondolkodik, vajon ha ez a felszín, mi lehet a mélyben azoknál, akiknek tudományos értekezése nem hozzáférhető, talán már nem is fellelhető, illetve a „plágiumkeresők” még nem érték el őket, de a tudományos fokozatukkal járó előnyöket jelenleg is élvezik és bezsebelik? Másrészt, a tudomány képviselői miért hallgatnak az érintett személyekkel szemben és miért nem élnek a rendelkezésükre álló eszközökkel, hiszen a tudomány ügyeiben a döntő szó a tudományé? Ha viszont a hozott döntést az érintett vitatja, úgy igazának kimondásáért - maga a „fehérbe öltözött” személy - forduljon a „független és objektív” igazságszolgáltatáshoz. A sportvilág mindezen már túl van: „tettenérés” esetén egyetlen doppingoló sportoló sem tarthatja meg érmét, de még helyezését sem sőt, eredményeitől való megfosztása mellett akár végleges eltiltásra is számíthat. Mindennek megvalósítására a tudomány miért nem képes?

 

Senki nem gondolhatja komolyan: a jogalkotó által tudatosan vagy gondatlanságból nyitva hagyott kiskapuk miatt – a jogszabályok, de az 1992-es TVSZ sem rendelkezett arról (sem), hogy ha az oklevél kiadását követően derül fény arra, hogy az oklevél kiadásának esetleges feltételei nem álltak fent milyen hivatalos eljárás indulhat – kialakult jogsértő és etikátlan állapot következmények nélkül is fenntartható. Miközben a döntésre jogosult fél szerint a tudomány „intézményének utólagosan nincs lehetősége lépni, ám a kérdéses szakdolgozatnál súlyos tudományetikai vétséget követtek el!”, addig a vétő fél farizeusként kijelentheti: tudomásul veszi a bizottság hivatalos állásfoglalását, a témát lezártnak tekinti; az erkölcsi természetű vádakat pedig visszautasítja”.

 

Vagyis, a „közjónak megfelelő, erkölcsös célt szolgálja” ha egy állapotot jogszabályi rendelkezés hiányában utólag már nem lehet orvosolni, de az is, ha az NKE említett doktori iskolái az utólagos „orvosolhatatlanságot” azzal idézik elő, hogy - amíg a baj megelőzhető lenne - nem szolgáltatnak adatot?

 

Egy keresztényi meggyőződésű „igehirdető” politikustól elvárt kötelesség: a tudomány képviselői részéről ért jogi és erkölcsi vádakkal szemben tisztázza magát, e kötelességét pedig kinyilatkoztatásokkal – lemondása kivételével – ne háríthassa el: mindezt elviseli, mert életcélja és küldetése a magyar nemzet újraegyesítésének szolgálata." A népet „kiválasztottként” - az „újraegyesítés” felé vezető úton - szolgáló keresztény politikusnak ugyanis nem csupán „hófehérnek” kell lennie, de annak is kell látszania!

 

Ha viszont a „kiválasztott” nem képes magát a – jogi vagy „csak” a tudományetikai – vádakkal szemben tisztázni, akkor nincs más út, mint a közszereplésről történő lemondás és már csak, mint magánszemély szolgálni jó keresztényként „a magyar nemzet újraegyesítésének ügyét”!

 

Budapest, 2012. december 14.

 

 

*A teljes változatot lásd a Blogban „A hófehérbe öltöztetett …” címszó alatt.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 25
a héten: a héten: 96
a hónapban: a hónapban: 784
összesenösszesen297 413
az oldalt jelenleg nézik: 4

Megosztás