Fogarasi József

Virtuális konzultáció Orbán Viktor Miniszterelnök Úrral

 

alt

 

Virtuális konzultáció Orbán Viktor Miniszterelnök Úrral

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ritkán adódik az alkalom az átlagpolgár számára, hogy ha csupán virtuálisan is, de konzultációt folytathasson Magyarország Miniszterelnökével. Most élve a lehetőséggel, egy ilyen sajátos konzultációra szeretnék sort keríteni - az elmúlt több mint kétévnyi idő alatt összegyűlt aggályaim köréből kiragadott és az alábbiakban nevesítve kérdéssé-megjegyzéssé formált - néhány, de sokunkat foglalkoztató problémakör felvetése, lényegük rövidre fogott körbejárása és írásba foglalása, majd mindennek postai úton való megküldése révén.

E párbeszéd azonban eltér és különbözik az Új Nemzeti 2012 Konzultáció során (is) alkalmazott módszertantól, hiszen a jelen konzultáció teljes időtartama alatt egyetlen pillanatra sem fogja nélkülözni a kétoldalúság személyes jellegét, mivel szemben magammal a képernyőmre fogom varázsolni Miniszterelnök Úr színes arcképmását, másrészt a kérdésekre adható válaszlehetőségek tartalma és számszerűsége sem lesz előre le(be)határolva, mint történik ez az Új Nemzeti 2012 Konzultáció esetében. Ez utóbbi megtörténhetőségének elkerülése végett - mondandóm egyes részeit követően - nem fogalmazom meg a magam által egyedül üdvözítőnek tartott három válaszlehetőséget - helyet hagyva bejelölésükre - hanem az egész problémakört - írásba foglalását követően, alátámasztó - bizonyítékaival (mellékleteivel) együtt a posta útján eljuttatom Önhöz.

Ez esetben – amennyiben a küldemény célhoz ér és átvételt nyer – kellő idő áll majd Miniszterelnök Úr rendelkezésére, hogy az egyes kérdéskörökre személyes reflexióit kialakíthassa, valamint - a valakik által előre eldöntött „igen”, „nem”, illetve „nem tudom megítélni” válaszklisék helyett - a válaszok kérdéskörönkénti tartalmát és variánsait - számszerűségi tekintetben is - szabadon formálva papírra vethesse. Amennyiben pedig mindezzel - nem csupán íróasztala fiókjának szánva - megtiszteli személyemet és a válaszokat címemre - amely Ön előtt amúgy is ismert - eljuttatja, úgy e kivételes bánásban történt részesülésemmel - mások elől nem elrejtve és titkolva - kiterjedt ismeretségi körömben büszkélkedni fogok.

Aggályaimnak ilyen formában hangot adva - bár nem vitatom, hogy bizonyos szempontból fontos kérdésekkel foglalkozik az Új Nemzeti 2012 Konzultáció, ennek ellenére azonban - álláspontom szerint a részletek helyett ma még inkább a fő kérdések mentén, azok hogyan-állásáról kellene az ország nyilvánosságának bevonásával véleményt cserélni, majd az így észlelt hibák kijavítása mellett - pótolva a lemaradást - szükséges lenne a végrehajtás ütemét - nagyobb figyelmet szentelve a precizitásra - jelentős mértékben felgyorsítani.*

*(A fenti bevezetőt a Blog is tartalmazza!)

1.       A sokat hangoztatott „fülkeforradalmat” követően felállt új kétharmados többségű Országgyűlés a „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” címen elfogadott - a Nemzeti Együttműködésről szóló 1/2010.(VI.16.) OGY - politikai nyilatkozata többek között kinyilvánította, miszerint „… az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek …”s amely történeti tettel a „… magyar nemzet arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét”… amelyben a … „Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.”… stb.

Mindezen magasztos gondolatok széleskörű társadalmi megismerésére, a mindennapi munkavégzésben történő hasznosításukra, s (vélhetően) későbbi számon kérhetőségükre is figyelemmel döntött a Kormány e politikai nyilatkozatnak – megfelelő formátumban és kivitelezésben történő (1. sz. melléklet) – kötelező, illetve (felkérés mellett történő) fakultatív kihelyezése felől. A felkérésnek azonban többek között az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, valamint a bírságok elnökei nem tettek eleget és feltehetően nem csupán a nyilatkozat politikai jellege, de talán veretesnek sem mondható tartalma és itt-ott a mondatszerkesztés logikai követelményének is ellentmondó jellege miatt sem. Pedig a”rend” mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) egyik nélkülözhetetlen tartóoszlopa követelményének megismerése és a vele való azonosulás mellőzhetetlensége végett nem ártott volna, ha e nyilatkozat az említett szervek feladatellátásuk során használt középületeiben (néhány esetben a dolgozószobákban is) olyan helyen nyerhetett volna kihelyezést, ahol az e szervek által foglalkoztatott valamennyi - munkába igyekvő - dolgozója minden egyes munkanapot és munkakezdést megelőzően nem csupán szemrevételezhette, de mondatait okulásként - akár ismétlő jelleggel - el is olvashatta volna.

A nyilatkozat politikai jellegével szembeni averziókat, de talán a tartalmi veretesség hiányosságait is érezve nyilatkozott Miniszterelnök Úr többször és több helyen is akként, hogy ha és amennyiben az új Alaptörvény - és annak preambuluma - elfogadást nyer, úgy a Nemzeti Együttműködésről szóló nyilatkozatot az fogja majd felváltani és funkcióját betölteni.

Nos, Magyarország Alaptörvénye időközben - az elmúlt év április 18-án - nemcsak megalkotásra került, de 2012. január 1. óta hatályosul is! Ezzel szemben az állami közintézményekben még mindig a korábbi politikai nyilatkozat látható és olvasható. Vajon a beígért csere hol és miért, illetve kinek a hibájából vagy gondatlanságából késlekedik? Pedig a két dokumentum már csak jogforrási jellege miatt sem tekinthető azonos értékűnek! Mindennek következtében az év kezdete óta az országot és honpolgárait naponta érő veszteség - eszmei és emocionális - mértéke felbecsülhetetlen!

Avagy Miniszterelnök Úr erről másként vélekedik?

2.       Persze ez a csere ma már csupán kormányhatározatban nem lenne érvényesen kimondható és elrendelhető. Minderről, sarkalatos törvényben kellene rendelkezni. De talán az sem lenne ördögtől való, ha maga az Alaptörvény rendelné el – a preambulumának tekintett – Nemzeti Hitvallás című részének (2. sz. melléklet) valamennyi állami szerv által – értve alatta az Alkotmánybíróságot és a bíróságokat is – feladata ellátása során használt középületében történő kötelező kihelyezését, megvastagítva a polgárok szolgálatára utaló sorokat – „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.” „Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.” – kiegészítve az Alaptörvény rendelkezéseit e szolgálat és elvárás megsértésének szankcióival.

Egyes vélemények szerint ez esetben viszont nem lehetne eltekinteni a Nemzeti Hitvallásban foglaltakat megsértő személyekkel szembeni felelősség – Miniszterelnök Urat és közvetlen környezetébe tartozó urakat és úrhölgyeket (minisztereket, államtitkárokat stb.) is beleértve – nyilvánosság előtt történő megállapításától, de annak végrehajtásától sem!

Miniszterelnök Úr minderről hogyan vélekedik?

3.       Az előbbiekben említettekhez képest azonban nemzeti történelmünk egyik ereklyéjének – az Aranybullának – hiteles másolatát a nyakba akasztott módon viselő taláros testület esetében más, súlyosabb vétségek is szóba jönnek.

Megmosolyogtató, de inkább talán szánalmas viselkedésként értékelendő az Alkotmánybíróság (AB) azon - külsőségekben is megnyilvánuló - ténykedése, amelynek tanúsága szerint az intézmény tartós amnéziája miatt, avagy gyerekes dacosságból következvén képtelen, esetleg csak nem hajlandó új nevét megjegyezni, illetve tudomásul venni és viselni annak ellenére, hogy a névváltoztatásról – „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” helyett „Alkotmánybíróság” – döntést hozó Alaptörvény megalkotását (2011. április 18.) követően már több mint egy év, hatálybalépését (2012. január 1.) tekintve pedig hat hónapot is meghaladó időtartam telt el, zavartalanul. De, ha e neves testület csupán az Alaptörvényben írtak változásában bízva várakozik nevének Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága visszaállítására, akkor a csalódás okozta sokkhatás elkerülése végett mielőbb célszerű lenne elővennie és tanulmányoznia a korábbi alkotmányos dokumentumokat (Alkotmány, Abtv.) is, amelyekből egyértelműen kiolvasható lenne az a „szomorú tény”, miszerint az AB már korábban is önkényes névfelvétel alapján és így jogellenesen viselte nevének a köztársaságra utaló jelzős szerkezetű változatát! Igaz, mindennek a Magyar Államkincstár által vezetett közhitelű(?) törzskönyvi nyilvántartás adatai ellentmondani látszanak, mivel a közokiratnak minősülő törzskönyvi kivonat (3. sz. melléklet 1/2. oldal) - 2011. december 31. napján hatályos - adatai szerint a törzskönyvi alany neve Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága annak ellenére, hogy az azonosító adatok jogszabályi alapjaként a kivonat az 1989. október 30-án kihirdetett az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt (Abtv) tünteti fel (3. sz. melléklet 2/2. oldal). E furcsaság - jogszerűségét firtató - vizsgálatába ezúttal nem bocsátkozom, hiszen témánk szempontjából jelenleg a törzskönyvi kivonat 2012. január 01. napján volt (s jelenleg is) hatályos adatai a mérvadóak, amelynek értelmében a törzskönyvi alany neve Alkotmánybíróság (4. sz. melléklet 2/1. oldal), jogszabályi alapjaként, azonosító adatként pedig – a törzskönyvi kivonat szerint – a 2011. november 21-én kihirdetett 2011. évi CLI. törvény (új Abtv.) tekinthető (4. sz. melléklet 2/2. oldal).

Minderre a tényre és az Alaptörvénynek való megfelelés követelményére azonban hiába hívtam fel írásos levélben (5. sz. melléklet) a Nagytiszteletű Alkotmánybíróság elnökének figyelmét, s küldtem egyben vissza a - 2012. január 01. és 2012. március 31.-e között - részemre ajánlott levélként megküldött 27 db, de „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” feladó feltüntetésével érkezett küldeményeket - kérve jogszerű újrapostázásukat és a jogsértéssel okozott költségem megtérítését - választ mind a mai napig nem kaptam. Sőt, a jogsértő és Alaptörvény-ellenes névviselés melletti hivatalos „levelezésünk” továbbfolytatódott!

Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény XXV. cikkében biztosított jogom írásbeli gyakorlása - „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.” - valamint az Alaptörvénnyel dacoló AB által folytatott gyakorlatot szóvá tevő – a Népszava 2012. július 19. 7. oldal – publicisztikám (6. sz. melléklet) eredménytelennek bizonyult, ezért a 2012. április 1. óta részemre „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” fejrésszel ellátott, ajánlott levélként érkezett és általam átvett 20 db postai küldeményt hathatós intézkedés megtétele céljából megküldöm Önnek azzal a megjegyzéssel, hogy e jogsértő eljárási folyamat már nem csupán a polgárok emberi méltóságát, de az Alaptörvény nemzeti eszmeiségének méltóságát is durván sérti!

Arra azonban még kíváncsi vagyok vajon a régi - „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” - fejrészes fekete-fehér és színes nyomtatással készült borítékok és levélpapírok megrendelésére az AB részéről időben mikor és ki által került sor? Remélem az e kérdéskört firtató közérdekű adatkérésünkre (7. sz. melléklet) peres eljárás nélkül is érdemleges választ fogunk kapni!

Mindezen tény az AB esetében azért minősül súlyosabb esetnek, mivel az Alaptörvény e jogállami intézményt az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként aposztrofálja. Ha és amennyiben egy jogintézmény a jogállamiság alapdokumentumának védelméről csupán a NER egyik alaposzlopának tekintett „rend”-nek a nyílt megsértése révén képes csak gondoskodni, úgy – véleményem szerint – e szervezet nemhogy az Alaptörvény, de még a családi ezüst, vagy akár a családi herendi étkészlet őrzésére is alkalmatlan, amelynek következtében e szervezetet ebben a formában vagy fel kellene számolni, vagy személyi állományát le kellene cserélni.

Minderről Miniszterelnök Úrnak mi a véleménye?

4.       A magyarok azonban a 2010. évi áprilisi választásokon született új társadalmi szerződéssel nem csupán egy új rendszer, a NER megalapításáról döntöttek, hanem arra is kötelezték a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Mindez viszont aligha képzelhető el a végrehajtó hatalmat megtestesítő kormányt alkotó miniszterek pozitív és odaadó munkája nélkül. Erre tekintettel elfogadhatatlan, ha egy kormánytag különösen, ha ez a személy egyben az emberi erőforrásért felelős miniszter  -  Balog Zoltán hagyja figyelmen kívül a NER alaptartóoszlopának, a „rendnek” az előírásait, illetve fittyet hányva az Alaptörvénynek az emberi méltóság sérthetetlenségéről szóló passzusára (II. cikk), valamint a mindenkit megillető beadványtételi alapjogra (XXV. cikk), - és annak végrehajtásáról rendelkező (2004. évi XXIX.) törvény által megállapított válaszadási határidőkre - hónapok múltával sem tesz eleget a részére küldött kérelem (8. sz. melléklet), valamint a reá adandó választ sürgető (9. sz. melléklet) beadvány megválaszolása kötelezettségének.

Minderre figyelemmel - ezennel említett miniszterével szemben - panasszal fordulok Önhöz, kérve minisztere figyelmeztetését és emlékeztetését egyrészt önként vállalt magasztos ország építő feladatával együtt járó kötelezettségének teljesítésére, másrészt az Alaptörvényben és kapcsolódó jogszabályaiban foglalt előírások jogszerű és maradéktalan betartására. Ellenkező esetben aligha várható el, hogy más honpolgár is – rendíthetetlenül és megalkuvást nem ismerve – mindent megtegyen a NER mielőbbi felépítése és tető alá hozatala végett.

Miniszterelnök Úr, egyező véleményében bízva várom intézkedésének eredményét.

5.       A „rend” azonban nem csupán a NER építésében sorolható az „alaposzlopok” közé, a „rend” a jogalkotás és a jogalkalmazás folyamatában is természetes alapkőnek tekintendő. A jogalkotás Alaptörvény diktálta „rend”-jét a legfőbb jogalkotónak számító Országgyűlés mellett a más, jogalkotói hatáskörrel felruházott szerveknek is be kell tartaniuk. A jogalkalmazóknak viszont a jogalkotás „rend”-je mellett a jogalkalmazás „rend”-jének érvényesülésére is ügyelniük kell. Mindez vonatkozik a miniszterelnökre is akár jogalkotóként, akár jogalkalmazóként is járjon is el. Ennek következtében a miniszterelnök által aláírt címzetes főjegyzői cím adományozásáról szóló 73/2012.(VI.15.) ME határozat jogszabálysértő (10. sz. melléklet). Egyrészt, mivel a vonatkozó - 2011. évi CXCIX. - törvény 253.§ (1) bekezdése értelmében az említett cím adományozására ugyan a megyei, illetve fővárosi kormányhivatal javaslata lapján kerülhet sor, de e javaslatok - a már idézett törvényi szakasz (2) bekezdése értelmében - nem közvetlenül kerülnek a miniszterelnök elé, hanem a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter útján, aki azokat a helyi önkormányzatokért felelős miniszter véleményének kikérését követően terjeszti csak fel a miniszterelnöknek aláírásra. Mindezen tény megtörténte a Magyar Közlönyben közzétett ME határozat szövegéből azonban nem derül ki, így a határozat jogszerűsége kétséges, illetve vitatható, avagy szövegéből csupán nyomdai, esetleg kézirati hiba miatt maradtak ki a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter közreműködésére utaló szükséges szövegrészek. Ez utóbbi esetben viszont a miniszterelnöki határozat helyesbítésre, kiegészítésre szorul. Másrészt címzetes főjegyzői cím jogszerűen nem adományozható olyan önkormányzat jegyzőjének, amely elnevezés – Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerület – alatt helyi önkormányzat törvényesen nem működhet. (A téma kifejtését, a jogsértő állapot megszüntetése végett előterjesztett közérdekű bejelentést, valamint Budapest Főváros Kormányhivatalának válaszintézkedését lásd az alábbi link alatt.)

Természetesen, amennyiben a NER-ben, illetve Magyarország Alaptörvényében foglalt óhajokat és kinyilatkoztatásokat komolyan vesszük, mellőzésüknek, avagy megsértésüknek következményei pedig nem tussolhatók el - érintse az akár a legmagasabb hatalmi köröket is - úgy az említett határozat jogsértő hiányosságai miatt a felelősséget valaki(k)nek vállalnia/iuk kell. Ez viszont fővesztéssel is járhat.

Miniszterelnök Úr, mint a NER legfőbb őre és védelmezője képes lesz az érdemi cselekvésre?

6.       Az Alaptörvény ígérete szerint az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. Mindez mit sem ér, ha e beígért szolgálat - kézzelfogható eredménnyel - a mindennapok gyakorlatában nem jelenik meg, illetve szellemisége nem hatja át az eljáró, adott esetben és nevezetesen a „legharapósabb” hatóság - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) - tevékenységét (is). Pedig a valóságban az ügyféli szolgálat ténye, de még csak annak szelleme sem érhető tetten a NAV egyes hatósági eljárásában, de ügyfélkapcsolati mentalitásában sem annak ellenére, hogy az Alaptörvény hatályosulása lassan már a kilencedik hónapjába lép. Nem tekinthető ugyanis sem szolgálatnak sem ügyfélbarát megoldásnak azon eljárási mód, amelynek során a hatóság az ügyfelet olyan telefonszámról igyekszik elérni, amely szám a hívott fél által nem megismerhető, mivel azt készüléke nem jelzi ki, avagy olyan szám kerül képernyőjén kiírásra, amelyen a hívó fél vissza nem hívható és a kijelzett szám előfizetőjének kiléte - a hívott fél által - még a tudakozó segítségével sem ismerhető meg mivelhogy az előfizető adatai védettek, illetve titkosítottak; ügyfélnek szóló üzenetet pedig az Adóhatóság munkatársai „felsőbb parancs” alapján nem hagyhatnak hátra.

Azon eljárási mód és alkalmazott iratszerkesztési megoldás pedig, amelynek eredményeként az adott határozat az összes lehetséges szövegmodul kényszerbeépítése miatt elveszíti a címzetti ügyfélre szabott - problémájára egyediesített - tartalmát és mondanivalóját nem csupán a megkívánt és elvárt joghatás kiváltására alkalmatlan, de egyben olyan - ügyféllel szembeni - hatósági hozzáállást tanúsít, amely a hatóság részéről se nem elegáns, se nem korrekt. Az pedig kifejezetten sérti az ügyfél emberi méltóságát, ha a hatóság úgy tart vissza az ügyfélnek járó összeget, hogy arról az ügyfelet a visszatartás gyakorlását megelőzően nem értesíti, illetve az értesítés a visszatartást követően, és időben csak jóval később érkezik meg hozzá. Az pedig már egyenesen az ügyfél, hatóság általi semmibe vételét jelenti, ha és amennyiben a visszatartásról szóló határozat/végzés semmi olyan konkrét információt nem tartalmaz, amelynek segítségével az ügyfél beazonosíthatná tartozását (11. sz. melléklet). Ezen hatósági arrogancia és „felsőbbrendűségi” viselkedési/eljárási mód viszont semmiképpen nem egyeztethető össze a NER által meghirdetett alapeszmével, és idegen mind az Alaptörvény szabályaitól, mind az Alaptörvény szellemétől, de még a Nemzeti Hitvallás című rész lelkületétől is. Ilyen szellemiségű, mentalitású és kivitelezésű gyakorlatot követő állami szervekkel, és hatóságokkal az adófizető polgárokban legfeljebb csak félelemérzetet lehet kelteni, amelynek következményeként csökkenhet bennük a NER-be vetett hit és bizalom, továbbá a NER felépítésében való lelkesedő együttműködés.

Az pedig már egyenesen visszatetsző, ha egy hatóság tévedését nem képes elismerni, s miatta az ügyfelet megkövetni, s az okozott költségek megtérítéséről hivatalból és soron kívül intézkedni.

Mindezzel szemben Miniszterelnök Úr, Ön mit kíván tenni?

7.       Azzal az elgondolással, miszerint a közszolgálat szakmaiságára és szellemiségére történő felsőfokú felkészítés (képzés); továbbá az e tevékenységet élethivatásul választó személyek ismereteinek bővítése, a szakszerűség minőségének növelése, a szolgálat ellátása színvonalának emelése, az ellátást biztosító személyek továbbképzése, valamint a közszolgálati kultúra hagyományainak őrzése és ápolása végett szükség volt egy erre a célra szakosodott egyetem létrehozására és működtetésére még egyet is lehetett érteni, de azzal, hogy ez az egyetlen intézmény viselhesse nevében egyedül a „Nemzeti” jelzőt a „tudomány”-ra utaló névrész elhagyása árán már nem. Mint-ahogyan amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy az új intézmény - Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) - falai közül egyre jobban kiszorul a társadalmi-szakmai nyilvánosság, s a foglalkoztatott oktatók között számbelileg továbbnövekszik az állami végrehajtó hatalom és a független igazságszolgáltatás vezetőállású alkalmazottainak száma, csökkentve általuk az egyetem autonómiáját.

Nem biztos, hogy hasznos, ha egy ilyen egyetem falain, levelezésében, külső megjelenésében a tudomány eredményei helyett a jelszavak és a jelképek válnak dominánssá, a szaktudomány elméleti és gyakorlati törvényszerűségei által vezérelt (annak alárendelt) oktatási tevékenységben pedig A Haza Szolgálatában – tartalmában nem tudni mit takaró – jelmondat válna iránymutatóvá. Persze e jelszónak adhatnánk akár kitüntetett tartalmat is, de ekkor az oktatói bekerüléshez szakmai érdemek és eredmények szükségeltetnek, amelyek mindenki általi megismerhetőségéről intézményi szinten folyamatosan kell gondoskodni.

Mindezen elvekkel és követelményekkel viszont aligha fér össze a mutyizást elősegítő belterjesség; a költségvetési pénzek elfolyásának láthatatlansága; a kölcsönös előnyök, érdemek és tudományos elismerések szerzése végett történő keresztbelektorálás; az így megírt tankönyvek és jegyzetek elzárása az egyetem falain kívüli szakmai nyilvánosság elől; az ilyen dokumentumokba való betekintési – kikölcsönzési – igény indokolatlan hatalmi elutasítása; a pályázati kiírások egyéni testre szabása, illetve a pályázat kiírásától való eltekintés; az egyetem oktatóinak szakmai életrajza, publikációs tevékenysége közzétételének egyéni hozzájárulástól való függővé tétele (12. sz. melléklet) stb. Mindezen követelmények megalkuvás nélküli érvényesítése, illetve az érvényesülést gátló tényezők/személyek felszámolása, felelősségre vonása és eltávolítása ehhez alkalmazkodó vezetést feltételez és igényel. Jelenleg, az egyetem honlapján – nyilván egyéni hozzájárulás hiányában – még rektor úr szakmai életrajzát, publikációs tevékenységének dokumentumlistáját is hiába keressük … Nem elég tehát egy intézményt csupán megálmodni és jelszóval ellátni, de a megálmodott célra szakmailag és emberileg alkalmas, lelkületükben és hozzáállásukban pedig nyitott és a köz szolgálatára motivált vezetőkre és oktatókra is szükség van.

Végül jó, ha nem feledjük: a magasztos eszme ünnepi, sátoros csillogása legtöbbször a hétköznapok robotos munkásságában szokta fényét veszíteni

Nem így van, Miniszterelnök Úr?

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ön mit gondol a fenti hét kérdéskörben felvetett problémahalmazról? Ebben az ütemben, ennyi gátló és visszahúzó objektív-szubjektív tényezőt cipelve, eljut-e a NER "az Értől az Óceánig", vagy a részvétel is elég?

 

Kérem, írásba foglalt álláspontját, véleményét ossza meg velem, s szerény kivitelezésű honlapom olvasóival.

Válaszát tisztelettel és köszönettel várva:

Fogarasi József

honpolgár

 

Budapest, 2012. augusztus 9.

 

Ui.: Választ - ez idáig - semmilyen formában és tartalommal nem kaptam!

 

Budapest, 2012. október 4.

 

 


1. sz. melléklet

alt

 

 


2. sz. melléklet

alt

alt

 

 

 



3. sz. melléklet

alt

 

alt

 

 


 4. sz. melléklet

alt

 

alt

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. sz. melléklet

 
 
Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága

Dr. Paczolay Péter úrnak                               Melléklet: 27 db 2012. 01.01. és 03.31-e

a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága        között érkezett, felbontatlan postai küldemény

elnökének            

1535 Budapest Pf. 773

Tisztelt Elnök Úr!

Tekintettel a húsvéti ünnepek, helyesbítek – és egyben azonnal elnézést is kérek politikai ismereteim hiányosságaiért – Magyarország Alaptörvénye (továbbiakban: Alaptörvény) államfői aláírása és kihirdetése évfordulójának közeledtére, továbbá figyelemmel arra, hogy Magyarország köztársasági elnöke (az elnevezést lásd az Alaptörvény „Az állam” címet követő harmadik alcímében „A köztársasági elnök”) az elnöki jogintézményt megtestesítő személyét ért támadás és a nevében használt doktori fokozat (dr. univ.) megfosztásához kapcsolódó – a demokratikus jogállamban minden polgárt megillető ártatlanság vélelmét nem tisztelő – sajtóhadjárat által  - a még nem jogerős döntéssel összefüggésben - őt ért meghurcoltatás, illetve nemtelen megnyilatkozások miatti védekezés kényszeréből adódó aránytalan munkaterhelése következtében a nemzet egységének kifejezése és az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés alaptörvényi feladatának maradéktalan ellátásába - kárpát-medencei - közpolgárként besegítve nagy tisztelettel hívom fel Elnök Úr figyelmét arra a nem jelentéktelen tényre, miszerint az Ön elnöklete alatt működő intézmény neve 2012. január 1-je óta – Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága helyett már csupán/legfeljebb – Magyarország Alkotmánybírósága vagy egyszerűen csak – az Alaptörvény „Az állam” címet követő hatodik alcíme szerint – Alkotmánybíróság (AB)!

Persze, mint volt főtanácsadó megértem, hogy ezt a „rövidséget” nehéz tudomásul venni, és e jogintézmény - neves múltjához ragaszkodva - nehezen válik meg a „köztársaság” minőségi jelzőtől. Ezen elvhűséget jól tükrözte az a tény is, hogy az AB a 2012. március 1-jei ítélőtáblai eljárás időpontjában (a honlap tanúsága és e ténynek a képviselői cáfolat hiánya, sőt még a honlap dokumentumainak március 15-i mentési dátuma szerint) sem rendelkezett az új névre kiállított alapító okirattal. E hiány kérdőjelekkel teli „pótlása” csupán a váratlanul jött hackertámadás után történt meg. Ezt követően viszont a honlapról nyomtalanul eltűntek a régebbi dokumentumok és azok közzétételének időpontjai is. Természetesen az említett „jelző” visszatértében lehet reménykedni – ehhez a forint esetében elegendő csupán az EUR-övezethez csatlakozni – de az sem árt, ha „vigyázó szemünket” legalább egy pillanat erejéig a Fővárosi Törvényszék (jóval korábbi jogelőd intézménye) főbejárata felett tündöklő elnevezésre vetjük aggódva: Budapesti Kir. Törvényszék; Budapesti Kir. Büntető Járásbíróság; Budapesti Kir. Ügyészség (nem feledvén, hogy e feliratokat még a - többször módosított és - gyűlölt 1949. évi XX. törvényként ismert „kommunista” Alkotmány sem festette át, de el sem takartatta!).

A tény azonban tény, még az AB esetében is! Az Alaptörvény és annak végrehajtásaként megalkotott sarkalatos (2011. évi CLI.) törvény rendelkezése szerint a jogintézmény neve: Alkotmánybíróság (és egyik említett törvény sem rendelkezik a jogelőd szervezettel összefüggő szervezeti jogutódlásról). Az AB azonban 2012. január 1-jén nem csupán az új névre kiállított és közzétett Alapító Okirattal – pedig az Alaptörvény szövege 2011. április 25-én (Húsvét hétfőn), míg a vonatkozó sarkalatos törvényé 2011. november 21-én a kihirdetéssel érvényessé és olvashatóvá vált – de még a jogérvényes névre előnyomtatott borítékokkal és fejrészes levélpapírral sem rendelkezett. Ugyan igaz, hogy a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló törvény (Ár.), – amelyet én Alkotmányellenesnek (bocsánat, „csak” Alaptörvény-ellenesnek) tekintek, azonban e vélemény alkotmánybírósági megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére, mint honpolgár nem vagyok jogosult, legfeljebb az alapvető jogok biztosa, aki remélem, teszi a dolgát – 7. cikke szerint „Magyarországra való utalásként a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés a 2011. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az Alaptörvény hatálybalépését követően is használható mindaddig, amíg az Alaptörvény szerinti megnevezés használatára való áttérés a felelős gazdálkodás elvei szerint meg nem valósítható.”, de ez a feltétel az alábbiak tekintetében most irreleváns.

E szabály mögé – véleményem szerint – legfeljebb csak akkor lehetett volna „elbújni”, ha az adott intézmény (AB) neve/nevének betűi székhelyének „műemlék/műemlék-jellegű” épületén és mondjuk gránitból, bronzból vagy márványból lett volna kifaragva és az épület falába beépítve, amelynek elmozdítása, újbóli legyártása és 2012. január 1-jéig történő visszahelyezése időt és hatalmas költségvetési pénzeket emésztett volna fel. Esetünkben viszont csupán az AB általi levelezéshez és határozatainak/végzéseinek kézbesítéséhez szükséges fejrészes írópapírok és borítékok gyorsított ütemű nyomdai kivitelezéséről és annak költségének előteremtéséről van/volt szó, amelynek megoldása – időbeli gyorsasága és pénzügyi fedezetének előteremtése a jelen fakivágásos és szoboreltávolításos időszakban az Alaptörvény védelmét ellátó legfőbb szerv – az AB tekintetében nem okozhatott volna problémát. Az AB azonban 2012. január 1-jétől - az általam megvárt időszakban - március 31-éig bezárólag százával (ezrével?) küldte meg a korábbi indítványozók részére a szükséges tennivalókra felhívó fekete-fehér lenyomatú régebben, és a több színből álló nem régen legyártott fejrészes borítékokban elhelyezett papírlapokra írt hivatalos értesítéseket, amely révén az AB – kellő magyarázat hiányában – a régi AB működésének továbbélése látszatát keltve elbizonytalanította és megrendítette a honpolgárok egy részének az Alaptörvénybe és védelmének biztonságába vetett hitét és bizalmát, mivel - annak Nemzeti Hitvallás című fejezetében (harmadik blokk utolsó bekezdésében) kinyilvánított - hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetét (1990. május másodikát) megelőző időszakban megalkotott törvény szerinti nevet viselő jogintézmény szólította meg őket hivatalos formában.

Pedig a két országos népi-konzultáció során beérkezett adatlapok feldolgozásának mintájára a társadalmi nyilvánosság igénybevételével az AB is kérhette volna az ország közép- és felsőoktatási intézményei hallgatóinak a régi „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” megnevezést tartalmazó fejrészes írólapok és borítékok etikett címkével történő kijavításában, de akár kézzel történő áthúzásában/átírásában való segítségüket, illetve társadalmi munkában történő közreműködésüket. E felhívásra az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásban foglaltaktól vezérelve biztos, hogy szorgos kezek százai láttak volna munkához (talán még jómagam is közibük álltam volna). Amennyiben viszont még mindig hiányoznának az AB raktárából/irattárából az új elnevezést feltüntető fejrészes borítékok és írólapok, úgy a soron kívüli előállításukhoz szükséges költségek megteremtése céljából – az AB, hatásköre kurtításával amúgy is „megtépázott” korábbi tekintélye helyreállításának elősegítése végett – szívesen felajánlom havi nyugdíjam 20%-át, amely összegnek az átutalása végett az AB általi bankszámlaszám magadást követően azonnal intézkednék.

Mindezen segítőkészség ellenére a lakcímemre érkezett „Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” fejrészes feladóval ellátott tértivevényes postai küldeményeket ezennel kénytelen vagyok a feladónak visszaküldeni, mivel ilyen elnevezésű jogintézmény az Alaptörvény hatálybalépése óta nem létezik. Egyben kérem a visszaküldött küldemények tartalmát az új elnevezéssel ellátott írólapra írva és borítékba helyezve a szükséges feladat elvégzésére a törvény által megállapított határidőnek a feladott küldemény átvételétől számított meghatározását, valamint a jogsértéssel előidézett költségeim (levélpapír és boríték, leírás és fénymásolás, illetve postaköltségek) megtérítését, melynek összegét 2.000- Ft-ban határozok meg (ezúttal a vasárnapi feladás miatti közlekedési költség, valamint az ügyvédi konzultáció és saját munkadíjam összegeitől eltekintek).

Álláspontom szerint Magyarország - magasztos - Alaptörvénye védelmének legfőbb szervétől valamennyi feladat- és hatáskörébe jogszerűen tartozó ügy intézése során a törvényesség szigorú betartása és a törvényesség látszatának megőrzése mellett, a jogászi szakmához és az Aranybullához méltó korrekt tartalmi-formai munka, továbbá a jó értelemben vett egyfajta elegancia tanúsítása is elvárható és megkövetelhető.

Budapest, 2012. április 1.

Nagybecsű tisztelettel:

Fogarasi József

kárpát-medencei honpolgár

 



6. sz. melléklet 

 

alt

 

 

 

 


7. sz. melléklet  

 

alt

 

alt

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8. sz. melléklet 

Balog Zoltán úrnak                                                                               Mellékelt irat: 2 db

miniszter

Emberi Erőforrások Minisztériuma

1055 Budapest,

Szalay u. 10-14.

Tisztelt Miniszter Úr!

Tájékoztatom Miniszter urat, az Alaptörvény X. cikkében foglaltakra hivatkozva – a 2012. május 12-én kelt levelemben – azzal a kéréssel fordultam a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) főtitkárához, dr. Horváth József úrhoz, hogy ˙(mint a NKE jogelődje, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar - Alkotmányjogi Tanszéke - nyugdíjas oktatójának, aki több mint 30 éve a helyi önkormányzatok oktatásával, kutatásával foglalkozik) tegye lehetővé, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kiadásában - "Közigazgatási füzetek: egyetemi jegyzet hallgatók és önkormányzati vezetők számára" címen (szerző: Dr. Csépainé Széll Pálma, lektor: Dr. Kiss Sándor; - 1. sz. Melléklet - ISBN 97896337060847) elektronikus kiadványként 2009. évben - megjelent műhöz való könyvtári hozzáférésemet.

Sajnálatos módon - a nyilvános könyvtár részéről - elutasításban részesültem, mivel a NKE főtitkárától olyan választ kaptam, miszerint az elektronikus eléréshez Neptun-kód és könyvtári olvasójegy kód kombinációja szükséges, – amellyel én nem rendelkezem – így a Kiadvány csak az Egyetem hallgatói és oktatói számára érhető el. (Főtitkár úr NKE-JIR/54/2012. számú, 2012. május 31-én kelt levelét 2. szám alatt mellékelem.)

Álláspontom szerint A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (Tv.) 53. § (3) bekezdése, 54.§ (1) és (3) bekezdése értelmében a nyilvános könyvtárnak biztosítani kell a használatot és megközelítést, a könyvtári szolgáltatások igénybevételét.

Minderre tekintettel és hivatkozással kérem Tisztelt Miniszter Urat - a Tv. 53. § (3) bekezdése alapján - felügyeleti jogkörében a könyvtár belső szabályzata - a könyvtár-használati jogosultságomat kizáró - rendelkezésének felülvizsgálata, a törvényellenes rendelkezések megsemmisítése; továbbá könyvtárhasználati jogom - a "Közigazgatási füzetek: egyetemi jegyzet hallgatók és önkormányzati vezetők számára" c művel kapcsolatban - így többek között: az említett Kiadványba történő elektronikus betekintés, illetve a Kiadvány kölcsönzése Könyvtár általi biztosítása, és a jelenlegi nyílt, diszkriminációs állapot - amely egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a nyilvános könyvtár nem valamennyi olvasó számára biztosítja a műhöz való hozzáférést, másrészt annak ellenére, hogy a mű kifejezetten "önkormányzati vezetők számára" is íródott (mely tényre a címben egyébként is utalás történik) általuk még sem elérhető - megszűntetése végett intézkedni szíveskedjék.

Budapest, 2012. június 12.

Tisztelettel és köszönettel:

                                                                                                                             Dr. Fogarasi József


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9. sz. melléklet

 

Balog Zoltán úrnak,

miniszter

Emberi Erőforrások Minisztériuma

1055 Budapest,

Szalay u. 10-14.

Tisztelt Miniszter Úr!

A 2012. június 12-én kelt - és Németh Krisztina meghatalmazott által 2012. június 18-án átvett - levelemben intézkedést kérve fordultam Miniszter úrhoz a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nyilvános Könyvtárának könyvkölcsönzési gyakorlatával kapcsolatban.

Sajnálatomra, választ levelemre a mai napig nem kaptam.

Az Alaptörvény XXV. cikke szerint "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez."

Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény (Tv.) 141-143.§-ai határozzák meg "A közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás" szabályait. A Tv. 142.§ (1) bekezdése 30 napos ügyintézési határidőt állapít meg.

Mindezen törvényi rendelkezésekre tekintettel a 2012. június 18-án átvett kérelmet Tisztelt Miniszter úrnak 30 napon belül el kellett volna bírálnia.

Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése, továbbá az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3.§ 5-6. és 9-12. pontjai, valamint a 26. § (1)-(3) bekezdése alapján kérem Miniszter urat, szíveskedjék írásban tájékoztatást adni a 2012. június 18-án átvett beadvány elintézésének útjáról [azaz a beadványt ki (név, beosztás) és mikor bontotta fel; ki (név, beosztás) és mikor iktatta; ki által (név, beosztás), kihez (név, beosztás) és mikor került kiszignálásra a választervezet elkészítése végett; a választervezet ki által (név, beosztás) és mikor (dátumszerűen) került elkészítésre; a választervezetet ki (név, beosztás) ellenőrizte és mikor (dátumszerűen); a választervezet mikor (dátumszerűen) került a választervezet aláírójához (név, beosztás); a választervezet ki által (név, beosztás) és mikor került aláírásra; az aláírt válaszlevelet ki (név, beosztás) és mikor (dátumszerűen) postázta; továbbá ki (név és beosztás) a felelős a választervezet mai napig terjedő el nem készítéséért, illetve a válaszlevél postázásának elmulasztásáért?].

Egyben kérem Tisztelt Miniszter urat, a 2012. június 12-én kelt levelemben foglaltakra szíveskedjék a választ megadni.

Budapest, 2012. július 24.

Tisztelettel és köszönettel:

                                                                                                                                   Dr. Fogarasi József

                                                                                                                                             adatigénylő

 

 

 

 



10. sz. melléklet 

 

 alt


 

11. sz. melléklet

 

alt

 

alt

 

alt

 

alt

 

 


12. sz. melléklet

 

alt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 367
a héten: a héten: 659
a hónapban: a hónapban: 2771
összesenösszesen433571
az oldalt jelenleg nézik: 31