Fogarasi József

Csak; punktum; ha megmondtam, akkor megmondtam …

1. oldal / 4

Minden oldal

< Előző Következő >

                                                     

 

 

 

 

 

 

 

                                                 Csak; punktum; ha megmondtam, akkor megmondtam …*

 

Életem során gyakran találkoztam ezekkel a néha csak csendes ráutaló formában, máskor látható kísérőjelenségekkel – arcmimikával, vállrendítéssel, fejrázással, kézlegyintéssel stb. – párosuló hozzáállásbeli elutasításokkal, tekintélyelvi kijelentésekkel, értelmetlen végérvekkel, erő diktálta pökhendiséggel, a hatalmi hierarchia láthatatlan csúcsairól érkező üzenetekkel, Virág elvtársi stílusgyakorlatokkal. Mit mondjak, szenvedtem is tőlük eleget és meg nem értésük, el nem fogadásuk, velük szembeni csendes vagy tevőleges tiltakozásaim miatt voltak is problémáim, álmatlan éjszakáim, igazgatói rovóim, raportra rendeléseim, kötelező szóbeli vagy írásbeli indokolásadási feladataim, kisebb-nagyobb szóbeli feddéseim, káderlistákról történt törléseim; elmaradt fizetésemeléseim, előléptetéseim, kitüntetéseim stb. míg egyszer csak azt nem üzente „Valaki”, hogy a rendszerváltozással e pártállami kísérőjelenségeket a jövőre nézve felejtsem el és most már nagyobb sebességre kapcsolva nyugodtan ostorozzam és nyíltan tegyem szóvá a fejlődést gátló emberi, intézményi jelenségeket. Tanács ide, tanács oda bőrömből ki nem tudván bújni tettem mit elvártam magamtól, de egyre magasabb szintre kalandozva és merészkedve, ismerve a népi szólásmondást „fejétől bűzlik a hal”!

 

Aztán, 2010 áprilisától kezdődően a közzétett nemzeti fundamentumok tartalma következtében - azok olvastán, értelmezésük kapcsán - aggódva figyeltem-szemléltem a körülöttem épülő „Szép új világ” körvonalait. Kezdtem magam úgy érezni, mint akitől láthatatlan valakik egyre nagyobb számban és mértékben nekibuzdulva igyekeznek elvenni napi kenyerét kiénekelve szájából még a sajtot is. Mi szükség most már a nyílt kritikára, a hibák, mulasztások, butaságok, emberi ostobaságok, illetve törvénysértések szóvá tételére, s vajon mindez a következő években, kit is fog érdekelni, illetve kinek is fog kelleni, amikor körülöttünk, lelkünkben és szívünkben – határon kívül és belül – mindenütt épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amelynek egyik megingathatatlan tartóoszlopa maga a „Rend”, és amelynek a talapzatán megszületett Magyarország Alaptörvénye - a Nemzeti Hitvallás jelszógyűjteményben - arról győzköd mindenkit, miszerint „… népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.”(végre egy dokumentum, amely szerint az állam a jövőben az ügyeket intézni, s nem bonyolítani fogja, ízlelgettem magamban e szavak jelentését) s, „… hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, a szabadság kiteljesedése.”. Kell ennél több? Aligha!

 

De ekkor, emelkedett hangulatú lelkivilágomban hirtelen rám tört egy állítólag engem, mint polgárt szolgáló intézmény, s - a felsőoktatás szintjéről egyetlenként, mint „Nemzeti”, ráadásul Közszolgálati”-nak nevezve magát, „a Haza Szolgálatában” jelszava mögé bújt szervezeti egysége - nyilvános könyvtára, három nem csupán a szűk egyetemi hallgatóság – hanem egyrészt a „közigazgatás szereplői”, másrészt „az önkormányzati vezetők” – számára írt egyetemi jegyzet kikölcsönzését, illetve elolvasását - tartalmának megismerését féltve - „megtiltotta”, egyfelől azoknak, akik számára is íródott a mű, másfelől egy olyan oktató-kutató személynek, aki e témát több mint 35 éve oktatva-kutatva-publikálva művelte/műveli. E tiltás a fentiekben aposztrofált pártállami megjelenéshez képest azonban sokkal elegánsabb köntösbe öltöztetve, kifinomultabb módon, a „tilos (tiltó)” szót ki sem ejtve és le nem írva jelent meg és vált a polgár számára áthághatatlan gáttá, melyhez a „Rend” épülő államának - a hazát szolgáló, a „közszolgálati mintát” oktató-tanító- és követésre méltó módon megjelenítve bemutató - egyik oszlopának tekintett fellegvárintézménye sem magyarázatot, sem indokolást, sem jogszabályi rendelkezésre történő hivatkozást nem párosítva, csupán azt mondta levelében az egyetem (NKE) - „fura ura” - főtitkára „… a jegyzet elektronikus eléréséhez Neptun-kód és könyvtári olvasójegy kombinációja szükséges, így csak az Egyetem hallgatói és oktatói számára elérhető.”Ugye milyen gyönyörűséges e mondat? Egyetlen elutasító vagy tiltást tartalmazó, megfogalmazó, kimondó szó sem található benne, miközben valamennyi szavában csak a „NEM” szólal meg. De akkor hát, minek/kinek íródott e három jegyzet (amelyből kettő ma már bevallottan nem is lelhető fel) – csattanok fel hangosan kikelve magamból – hiszen szerzőnek, kiadónak, közkönyvtárnak, nemzeti közszolgálatnak és még a hazának is az az érdeke - Dunának, Oltnak egy a hangja” - hogy az elkészült és költségvetési pénzből kifizetett művek szellemisége mindenki, de leginkább azon személyek – a közigazgatás szereplői, illetve az önkormányzati vezetők – számára hozzáférhető legyen, akiknek ígérve készült a mű, a témát kutató személyeket már nem is említve! Hacsak nem tételezzük fel, hogy a tilalmat előíró szervezetnek esetleg akad mit takargatnia a széles olvasói vagy a szakma szűk személykörének tagjai elől?

 

„Informátoraim” azonban már azt is elmondták, hogy illetékes helyen illetékes „elvtársak” már azt is bánják, hogy ez az egy jegyzet egyáltalán még felelhető és miért nem tűnt el a másik kettővel együtt? E fura felvetésre nem tudom a választ, de lelkük rajta! Annyi viszont most már világos számomra: jó szimatú volt hallgatóim nem hiába figyeltek fel e három műre, s ajánlották „figyelmembe”! Ráadásul – állítólag – adott esetben, mint lektorált műnek emelt kreditértéke van egy tudományos-fokozatszerzési eljárásban. Nem tudom, de remélem, előbb-utóbb minden „turpisságra” fény derül!

 

De ne találgassunk, bízzuk a probléma értelmezését és megoldását a bölcs Kádira! Ebből a megfontolásból írásban fordultam az Alapvető Jogok Biztosához Magyarország Alaptörvénye 30. cikke alapján - alapvető jog érvényesülését akadályozó visszásságra hivatkozással - vizsgálattartására, eredményeként pedig - a visszásság orvoslása végett - a szükséges intézkedés megtételére kérve Őt.

 

 

 

 

 

 

Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 

Prof. Dr. Szabó Máté úrnak                                                Melléklet: 3 db fénymásolati

alapvető jogok biztosa                                                                              oldal

 

1051 Budapest

Nádor u. 22.

 

Postafiók: 1387 Budapest, Pf. 40.

 

 

 

„Tisztelt Biztos Úr!

 

 

Bevallva őszintén, ismerőseim – elismerve az Ön szakmai felkészültségét és eddigi biztosi tevékenysége során kivívott szakmai tekintélyét, valamint társadalmi elismertségét – lebeszéltek e levél megírásáról azzal érvelve, hogy ismert lojalitása úgysem fogja lehetővé tenni, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE) szemben - ahol Ön a szóbeszéd szerint főállású oktatóként is közreműködik - egy adott alapvető joggal kapcsolatos visszásság kivizsgálása végett fellépjen, az alapjogsérelem megtörténtét megállapítsa, majd orvoslása végett egyedi intézkedés(eke)t kezdeményezzen.

 

Nem felülve e mendemondának igyekeztem a híresztelés valóságtartalmának utánanézni, de a NKE-mel való oktatói jogviszonyára utaló adattal sem a Biztosi Hivatal honlapján – Budapest, 2011. június 1. keltezéssel – közzétett önéletrajzában, sem az érintett egyetem honlapján elérhető és megismerhető dokumentumok között nem találkoztam. Persze, az is igaz (állítólag), miszerint a NKE honlapján a 2012. július elején közzétett oktatási (intézeti) egységek oktatói állománytáblája – a belső humánpolitika célszerűségi és megfontoltsági okaira tekintettel – ma már nem érhető el (vagy csupán én vagyok ügyetlen?).

 

Mindennek ellenére a felsőoktatásban eltöltött közel 35 éves oktatói tevékenységem, a közigazgatás iránti szakmaszeretetem és a (tanácsok, valamint jogutód intézménye a) helyi önkormányzatok jogintézményével összefüggő elméleti és gyakorlati kérdéskörök kutatásában eltöltött évtizedek, valamint e körben született szakmai publikációim belső kényszere nem tette lehetővé, hogy az alábbi ügy mellett – kényelemszeretetből – szó és tett nélkül elmenjek.

 

Mindezek következtében - jelen levelem első bekezdésében említettek ellenére - úgy döntöttem, hogy - az alábbiakban részletezett tényállás szerint - Magyarország Alaptörvényének 30. cikke alapján, alapvető jog érvényesülését akadályozó visszásságra hivatkozással, mint egyszerű honpolgár vizsgálattartásra, eredményeként pedig - a feltárt visszásság orvoslása végett - a szükséges intézkedés megtételére kérem Önt.

 

Volt hallgatóim egy ez év elejei találkozás alkalmával három általuk megadott című – az egyetemi oktatás során tananyagként szolgált – egyetemi (tankönyv) jegyzet tartalmát ajánlották szakmai figyelmembe azon „cinkos” megjegyzés kíséretében, miszerint a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékén kívül vannak más, olyan felsőoktatási intézmények is, ahol „A helyi önkormányzatok” című tananyagot (tantárgyat) sokkal „lajtosabban” oktatják és kérik számon tartalmát, mint ahogyan ezt én tettem (velük szemben), az eltelt évek hosszú során. Végül is tetszettek (azt is mondhatnám hízelgett számomra) volt hallgatóim őszinte, „megrovó” viccelődő élcelődései, de a három mű - már címe alapján - is felkeltette szakmai érdeklődésemet.

 

A kapott művek címei alapján „kinyomoztam” a szerzőket és a kiadót

 

- [1. "A közigazgatás alapjai I." Elvek - Intézmények - Funkciók - Működés (Képzési anyag) ZMNE hallgatók és a közigazgatás szereplői számára (Dr. Kiss Sándor ny. főiskolai tanszékvezető docens; lektorálta: Dr. Csépainé Széll Pálma egy. adjunktus; felelős szerkesztő: Dr. Hülvely Lajos);

 

2. "KÖZIGAZGATÁSI FÜZETEK" (egyetemi jegyzet) Hallgatók és önkormányzati vezetők számára (írta: Dr. Csépainé Széll Pálma; lektorálta: Dr. Kiss Sándor; felelős szerkesztő: Dr. Hülvely Lajos);

 

3. "A Polgármesteri hivatal jogállása, szervezete, működése, irányítása és vezetése" ZMNE hallgatók és a közigazgatás szereplői számára (Dr. Kiss Sándor ny. főiskolai tanszékvezető docens; lektorálta: Dr. Csépainé Széll Pálma egy. adjunktus; felelős szerkesztő: Dr. Hülvely Lajos egyetemi docens)] -

(e művek fedőlapjainak fénymásolatai mellékletként csatolva),

 

majd levélben segítségért a NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánjához fordultam, aki (a 2-60/2012/HHK szám alatt 2011. február 16.-án kelt) válaszlevelében az ügyet a NKE Központi Könyvtárához irányította. Sürgető levelemre a könyvtárigazgató - a 2012. március 5-én iktatószám nélkül kelt - válaszában arról tájékoztatott, miszerint a Könyvtárban a kért három műből csupán a „Közigazgatási füzetek: egyetemi jegyzet, hallgató és önkormányzati vezetők számára” című kiadvány lelhető fel (kérdezem, vajon hol van a többi?), de az is csupán elektronikus formában létezik, aminek következtében e kiadvány „csak az egyetem hallgatói és oktatói számára elérhető kódok megadása alapján”. Kezdett számomra egyre érdekesebbé válni e sehova nem vezető huzavona, ezért a kiadvány ISBN száma alapján az Országos Széchényi Könyvtárhoz fordultam további információért. Tájékoztatásukból (2012. június 6. ikt.sz. O/1.2012.) megtudtam, hogy e műnek ugyan van ISBN száma, de e szám 2009. évi igénylésekor a Kiadó csupán a mű előzetes címét adta meg („Közigazgatási füzetek. Helyi önkormányzatok”), míg a szerzőét(két) nem, és kötelespéldányt sem küldött a mai napig. Mindennek következtében az Országos Széchényi Könyvtár adatbázisának keresőrendszerében e mű a kiadott ISBN szám alatt jelenleg sem található meg. A NKE főtitkára a 2012. május 31-én kelt (NKE-JIR/54/2012. szám alatt iktatott) levelében arra hivatkozva, hogy a mű nem tartozik az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény hatálya alá, így továbbra is csak az egyetem hallgatói és oktatói számára elérhető a kérdéses jegyzet. E körben az értelmetlen és számomra érthetetlen levelezés ezzel még nem ért végett. Ennek ellenére jelen levélben a további tényismertetéstől eltekintek.

 

Tisztelt Biztos Úr!

 

Számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogy a nyilvánvalóan költségvetési közpénzből készült és az egyetemi oktatás során felhasznált három műből egyrészt kettő hova tűnhetett el másrészt pedig, hogy az eltűnés ténye vajon miért nem érdekel senkit? Az egyetem vezetése az eltűnés okainak kiderítése végett vajon miért nem rendelt el vizsgálatot? (Esetleg a két mű el sem készült??) Továbbá: a költségvetés által finanszírozott és az egyetem hallgatói mellett az önkormányzati vezetők számára is készített egyetemi mű egy nyilvános közkönyvtárban vajon az egyetem hallgatóin és oktatóin kívül más olvasó által miért és milyen jogszabályi alapon nem elérhető? Folytatva a kérdések sorát: vajon a jogelőd intézmény - 35 éven át e témában oktatást és kutatást folytatott, most nyugdíjas - oktatókollégája milyen megfontolásból zárható el a mű megtekintésétől, elolvasásától - esetleg - kritikai véleményének megfogalmazásától és annak nyilvánosságra hozatalától? Persze amellett sem lehetne a felsőoktatás egyetlen „Nemzeti” és egyben „Közszolgálati” intézményében szó nélkül elmenni, hogy etikus-e, a tudomány által pedig elfogadható-e az a kialakult gyakorlat, amely lehetővé teszi, hogy egy mű szerzője egy olyan másik mű lektora lehessen, amely műnek a szerzője az általa szerzett mű lektora volt? Álláspontom szerin e „keresztbe lektorálás” a tudomány világában egyrészt nem kívánatos, másrészt visszaélésre adhat alapot, például a tudományos fokozatszerzés esetén a lektorált művek után adható kreditpontok gyűjtésében!

 

Mindemellett e „tiltógyakorlat” sérti és egyben durván ellentétes is Magyarország Alaptörvényének X. cikkében kinyilvánított alapjoggal, miszerint „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát …”

 

Az elmondottakra tekintettel - hivatkozással az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdésében foglaltakra - a korábbiakat megismételve kérem az Alapjogok Biztosa alapjogvédelmi eljárásának megindítását, a jelzett alapjogi visszásság kivizsgálását és az okozott alapjogsérelem orvoslása érdekében a szükséges általános vagy egyedi intézkedések megtételének kezdeményezését.

 

Budapest, 2012. július 12.

 

 

Tisztelettel:

 

 

Fogarasi József

honpolgár”

 


 


* A téma (problematika) felvezetését lásd a Blogban „Csak; punktum; ha megmondtam, akkor megmondtam …” cím alatt.

 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 107
a héten: a héten: 545
a hónapban: a hónapban: 2931
összesenösszesen254 066
az oldalt jelenleg nézik: 18

Megosztás