Fogarasi József

Tudatlanság

2012. március 28. szerda

Az „Isten áldd meg a magyart!” felkiáltással kezdődő Magyarország Alaptörvénye egyetlen rendelkezéséből sem olvasható ki a tudatlansághoz való (alapvető) jog tilalma. Remélem ezt a megállapításomat „A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenet” alcímet viselő Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezései sem cáfolják. E tekintetben – mivel rendelkezéseit ugyan olvastam, de azokat kellően még nem értelmeztem – bízom az aláíró személyek hitelességében.

Mindennek következtében a Kárpát-medence természet adta és kurucos mentalitással megáldott „emberei” által alkotott és őrzött értékeinek örökösei szabad akaratuk szerint maguk dönthetnek arról, hogy az általános iskolában megtanulnak-e érhetően beszélni és olvasni, illetőleg a magyar helyesírás szabályai szerint helyesen írni; középiskolai éveik során megszerzik-e a felsőoktatásban való részvételhez szükséges ismereteket és műveltséget igazoló érettségi bizonyítványt; egyetemi (főiskolai) tanulmányaik alatt mennyire tartják szükségesnek megismerkedni a szakdolgozatírás és védés általános elemi (normatív) szabályaival és intézményi sajátosságaival; továbbá milyen mértékben kell komolyan venni a tudományos fokozatok megszerzéséhez előírt jogszabályi és az adott szakmával szemben támasztott tudományos követelményeket. A tapasztalatok azonban e „szabad akaratú” emberek felé azt igazolják vissza, hogy a meg nem szerzett ismeretek utóbb majd úgyis pótolhatók az ügyeskedés örök lehetőségeinek felismerésével és alkalmazásával, a nagykapuk melletti rések és a kiskapuk megtalálásával, az erősebb színű és áramlatú fuvallatokba történő beállással és irányuk követésével, az emberi természet nemiségének és hiúságának meglovagolásával, a családi és a „baráti” kéznyújtások elfogadásával, a kenés és olajozás mértékének, vastagságának és gyakoriságának növelésével stb.

Napjaink eseményeiben is az tükröződik vissza, mintha Szt. István országában a gazdagodás, az érvényesülés, a karrier, a pozíciók, a tisztségek, a jutalmak és a kitüntetések eléréséhez/elnyeréséhez a tisztességes munkával, a tudással és a szorgalommal szemben még mindig az előbbiekben felsorolt lehetőségek lennének az erősebbek.

Persze a tudatlanság kellő önkritikát követő pótlólagos ismeretszerzéssel lehet akár múló állapot is, ellenben az önként vallott, fennkölten hirdetett, külső megnyilvánulásaiban pedig majmoló buzgalommal követett keresztényi (vallási) hitelvek nem ismerése vagy félre tétele, illetve lábbal tiprása az már a tudatlansághoz képest is súlyosabb kategória. Az már nem egyszerűen állapot kérdése, hanem erkölcsi, neveltetési hiányosság, mi több bűn, amely ismeretszerzéssel a nevelhetőségi kort meghaladóan már nem is pótolható!  A hívővé nevelt ember, ha tudatlan is általában nem lop, s e követelményre nem a konzulense/opponense hívja fel figyelmét, ez ugyanis esetében már késő és felesleges lenne. Ezzel a kinyilatkoztatással azonban nem a mindenkori (díjazott) konzulensek/opponensek/lektorok erkölcsi és jogi felelősségét akarom bagatellizálni: ennek ellenkezőjéhez ugyanis elég lenne csupán egynéhány szakdolgozathoz, tudományos értekezéshez, szerzői műhez stb. fűzött véleményt elővenni és megnézni/elolvasni, s jó néhányuk silány, semmitmondó tartalmáról máris meggyőződhetnénk, nem beszélve az elvárhatóságnál is minimálisabb terjedelmükről. A szerzői felelősség kérdése azonban teljesen egyértelmű és vitathatatlan: kivétel nélkül és mindig megelőzi valamennyi, akármilyen elnevezésű és segítő közreműködő személy jogi és erkölcsi felelősségét!

Mindennek következtében a nem tisztességes módon „létrehozott” műhez és az érte kapott címhez való mérhetetlen antipátiát kiváltó görcsös és érthetetlen makacsságú ragaszkodás helyett, egy olimpikon államfőtől a fair play az lenne, ha a történtekért utólag a Kárpát-medence félrevezetett összes magyarjától őszinte megbánást mutatva nyilvánosan elnézést kérne, a doktori címről pedig, valamint nemzeti közmegbízatásáról önszántan lemondva szép csendben távozna posztjáról. Amennyiben viszont – a doktori címtől való megfosztás vagy az arról történő önkéntes lemondás elmaradna és – „emberi” okok miatt az érintett személy részéről olyan döntés születne, amelynek értelmében ciklusát - vagy az államfői juttatások „kiérdemlése” végett a szükséges időt - mindenáron „szeretné” kitölteni, úgy kérem, hogy az eddig aláírt valamennyi törvényen aláírását szíveskedjék helyesbíteni, illetve a jövőben a törvényes formát alkalmazni: a nevet megelőző, de félrevezető Dr. helyett a törvény által megengedett dr. univ. megjelölés szerepeljen. Az Isten is Önt úgy segélje!      

Budapest, 2012. március 28.