Fogarasi József

A helyi önkormányzatok és a jogharmonizáció néhány jelensége és összefüggése 1990-2012 között (Visszatekintés) - Oldal 7

V.

 

Előretekintés

 

Az ország egyik legfontosabb – a polgárok mindennapjaiban leginkább jelenlévő – alapjog-intézménye jogharmonizációs tevékenysége húszéves időtartamát felölelő visszatekintés zárásaként – úgy gondolom – nincs szükség a tárgyalt téma és annak bemutatása során feltárt és nevesített eredményeinek, illetve problémáinak újabb - akármilyen terjedelmű - összefoglalására avagy „befejezés” cím alatti lezárására, annál is inkább, mivel e téma a jövőbe nézve aligha zárható le vagy fejezhető be. Mindaddig, ameddig a Közösség, illetve hazánk tagsága, a Közösség működésének jelenlegi alapelvei és szabályai jogérvényesen létezni fognak, továbbá a helyi önkormányzatok a mai jogállásuk és feladatkörük szerinti szerepet betöltik a társadalom alkotmányos jogéletében és a jogharmonizáció - velejárójaként a reguláció-dereguláció - tevékenységükben szükségszerűen tetten érhető lesz, addig mindennek következményeként e folyamat megvalósulásának tanulmányozásáról, ellenőrzéséről, a tapasztalatok elemzéséről, a tanulságok levonásáról, a hogyan tovább megfogalmazásáról sem mondhatunk le.

 

Az előbbiekre figyelemmel - a tanulmány végén - ezért feladatomnak tekintem a témakör tanulmányozása során tapasztaltak alapján a jövőbe tekintve a hogyan tovább néhány „látható” és lehetséges lépései megtételének körvonalazását.

 

Mint láttuk, a helyi önkormányzatok tevékenységében a jogharmonizáció feladata először a szabályozás, majd később – a csatlakozást követően – a jogalkalmazás és a hatósági tevékenység (önkormányzati, államigazgatási mindkét) területén (is) nélkülözhetetlen követelményként jelent meg. E megjelenés a csatlakozást közvetlenül megelőző, illetve követő időszakban dömpingszerűen zúdult az önkormányzati szereplőkre, majd később – napjainkban is – a helyi önkormányzatok mindennapi tevékenységének részévé válva megszelídült és lecsendesedett, a jövőre nézve csupán folyamatos törődést és foglalkozást igényelve. A jogharmonizáció két (jogalkotói, jogalkalmazási) megvalósulási területe közül jelenleg az elsőre nézve rendelkezik a szakma kellő mennyiségű és minőségű, valamint nyilvánosan is hozzáférhető adatbázissal, másrészt saját magam is e területet illetően bírok kellő jártassággal és végül, de nem utolsósorban a tanulmányban is e területnek a vázlatos kifejtésére vállalkoztam. Ennek következtében a jogharmonizáció jogalkotással összefüggő kérdéskörébe tartozóan fogalmazom meg a jövőre irányuló javaslataimat.

 

A tanulmány megírására való felkészülés, valamint írása közben szerzett tapasztalataim is azt a meggyőződésemet támasztották alá, miszerint az önkormányzati közigazgatás területén dolgozó személyi állomány a helyi jogalkotással összefüggő szakmaelméleti és gyakorlati kérdések terén nem rendelkezik kellő ismerettel és gyakorlati tapasztalattal. Ennek egyik oka, hogy a szakma felsőoktatási intézményeiben nincs vagy nem kellő intenzitású az un. kodifikátori képzés, másrészt az ilyen képzettséggel vagy ismerettel rendelkező személyek nem az önkormányzati közigazgatás területén vállalva munkát helyezkednek el. Említettek megoldásaként kínálkozik a lehetőség, hogy a 2012. január 1-jével létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretében - valamennyi karát és képzési formáit beleértve - úgy az alap,- mint a mesterszak összes hallgatóit érintve a kodifikátori tevékenység kötelező tantárgy keretében kerüljön oktatásra, majd a témakörben megszerzett elméleti és - különösen - gyakorlati ismeretek vizsgán történő (szigorlati, záróvizsgai) számonkérésre.

 

Ezzel együtt azonban az is nyilvánvaló tény, hogy az említett képzés és az egyetemről kibocsátott diplomát szerzett hallgatói létszám ellenére sem fog belátható időn belül megoldást nyerni a mintegy 3200 elaprózott településen - a kellő létszám és hatékonyság nélkül - működő önkormányzat helyi jogalkotással összefüggő problémája. Erre figyelemmel viszont szükség lenne egy olyan - a központi és a helyi igazgatás közötti kapcsolati - internet-informatikai háló megteremtésére, valamint - hatékony és a helyi önkormányzatok számára ingyenes - működtetésére, amely alkalmas lenne az állandó és folyamatos elméleti és gyakorlati kérdésekben történő párbeszédre (véleménycserére, tanácsadásra) különösen ott, ahol a helyi önkormányzat nem rendelkezik, vagy anyagi okok miatt nem képes kodifikátori képesítésű szakembert foglalkoztatni.

 

Tekintettel továbbá arra az igényre és követelményre is, miszerint a jogharmonizáció, mint tevékenység - szemléletmód és praktika - az időszakonkénti dömping- és akciójellegű megjelenés helyett mielőbb épüljön be és váljon a helyi jogalkotási tevékenység szerves részévé, a helyi társadalom biztosította széles nyilvánossága mellett pedig szükséges az önkormányzati SZMSZ-eknek a helyi jogalkotásra vonatkozó új és korszerű követelményekkel és a helyi elvárásokkal való kiegészítése vagy módosítása, figyelemmel a helyi lakosság (polgárok) és szervezeteinek fokozottabb és szervezettebb, egyben intézményesített formában történő bevonására. Mindez nem csupán az adott önkormányzat és lakossága közötti kapcsolatokra, a helyi jogalkotás „társadalmasítására”, de az önkormányzati jogalkalmazásra és a lakosság önkéntes jogkövetésére is jótékony hatással lenne.

 

A kiszámítható módon és stabilan működő jogállam követelményével és megvalósulásával nem fér össze az a fajta helyi önkormányzati gyakorlat, amely nem képes egységesen, a központi jogszabályok előírásai szerint megoldani és garantálni a helyi jogalkotás során azt a követelményt, amelynek értelmében az önkormányzati rendeletek és határozatok címében lévő sorszám/évet követő zárójelben az adott önkormányzati aktus kihirdetésének/közzétételének dátuma (hó, nap) kell, hogy szerepeljen. Minden ezzel ellentétes megoldás jogsértő, amely jogsértésért egy jogállamban a jogsértőnek (polgármesternek, jegyzőnek, helyi képviselőnek) vállalnia és viselnie kell az érte járó felelősséget (szankciót, bírságot) mégpedig nem hónapokkal vagy évekkel mérhető eljárást, hanem a törvény által lehetővé tevő akár azonnal, illetve néhány napon belül lefolytatott eljárást és jogerős döntést követően. Szankcióval (bírsággal) szintén biztosítható lenne, hogy - a kivételesen indokolt esetet kivéve - a helyi rendeletek kihirdetésének és hatálybalépésének időpontja még véletlenül se eshessék egybe. Ma már az alapjogok sérelmét eredményezi a helyi önkormányzati rendeletek egységes - megbízható, a kihirdetés időpontján túl annak óráját és percét is feltüntető, hatályos szövegét hitelesen tanúsító, bárki által és bármikor ingyenesen megtekinthető és letölthető - kihirdetési (közzétételi) fórumának hiánya. A jelenlegi áttekinthetetlen, megbízhatatlan, hozzáférhetetlen, a hatályos szövegű rendelet megtekintését nem biztosító, ahány ház annyiféle megoldású „helyben szokásos” kihirdetési és nyilvántartási fórumrendszer nem csupán a Magyarországon lakó (tartózkodó) állampolgár, hanem az európai polgár számára sem nyújt jogállami biztonságot és garanciát a helyi önkormányzati rendeletek önkéntes megtartásához és követéséhez. Az elektronikus információszabadságról szóló törvény biztosította megoldás - miszerint „A helyi önkormányzat jegyzője az önkormányzat rendeletét a képviselő-testület üléséről készített jegyzőkönyv megküldésével egyidejűleg elektronikusan a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjén keresztül a belügyminiszternek megküldi, aki gondoskodik az önkormányzati rendeleteknek az erre a célra fenntartott honlapon történő közzétételéről.” - egyrészt, funkcióját tekintve sosem volt működőképes, másrészt soha nem volt teljes és hatályosságát tekintve megbízható. Az új Jat. által bevezetett és 2012. január 1-jén hatályba lépett Nemzeti Jogszabálytár pedig - ígérete ellenére „a kormányzati portálon, elektronikus közszolgáltatásként működő, bárki számára térítésmentesen hozzáférhető, egységes szerkezetű szövegeket tartalmazó elektronikus jogszabálygyűjtemény.” - a részleteket szabályozó kormányrendelet szerint azonban az önkormányzati rendeletek tekintetében csupán a 2013. január 1. után kihirdetett önkormányzati rendeletek esetében lesz igaz és csak 2013. január 1-jei hatálybalépését követően.

 

Továbbá úgy gondolom, hogy a helyi jogszabályok alkotásával összefüggő jogsértések elleni jogállami fellépés és védekezés - az Alaptörvény részéről a kormány hatáskörébe utalt, de - a fővárosi és megyei kormányhivatalok útján biztosított helyi önkormányzatok feletti törvényességi felügyelet ellenére - a jogsértő önkormányzati rendeletek végrehajtása felfüggesztését lehetővé tevő jogosítvány nélkül - hatékonyságát tekintve aligha lesz eredményesebb a korábbiaknál. Sőt, a jogsértő önkormányzati rendelettel szembeni felülvizsgálati eljárás aszerinti kettéválasztása, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló kormányhivatal megítélése szerint a vizsgált önkormányzati rendelet az Alaptörvénnyel vagy „csupán” jogszabállyal nincs összhangban, egyrészt az eltérő felülvizsgálati követelmények teljesítésének időigényessége miatt jelentősen lelassítja majd a jogsértő önkormányzati rendelettel szembeni eredményes fellépés folyamatát, másrészt időben a jogsértő állapot fennmaradhatóságát is meghosszabbíthatja, hiszen attól, hogy az AB a kormányhivatal által támadott önkormányzati rendeletet „felmenti” az Alaptörvénnyel való összhangellenesség „vádja” alól, a Kúria még kimondhatja/megállapíthatja a támadott önkormányzati rendeletnek más jogszabállyal való összhangellenességét. Ez esetben viszont a támadott önkormányzati rendelet AB előtti eljárását a Kúria előtti eljárás követ(het)i majd, aminek következtében a kormányhivatal által „vélt” jogsértő állapot fennmaradhatósága időben a korábbiakhoz képest akár meg is többszöröződhet. A megoldást megnyugtatóan az hozná meg, ha a vonatkozó sarkalatos törvény a törvényességi felügyeletet gyakorló kormányhivatal részére a jogsértő önkormányzati rendelet végrehajtása felfüggesztésének jogát azzal a garanciával biztosítaná, hogyha utólag a rendelet jogsértő volta az eljáró bíróságok valamelyikének eljárásában nem igazolódik, akkor a felfüggesztés által az önkormányzatnak okozott kár tekintetében az államnak kéz-fizető kezesként helyt kellene állnia, a kárt okozó (a törvényesség megítélésében tévedett) kormányhivatal vezetőjével szemben pedig a szükséges – jogszabályban előírt – eljárást le kellene folytatnia.

 

El kell érni, hogy az AB által alaptörvény-ellenessége, illetve a Kúria által jogszabályba ütközése miatt megsemmisített önkormányzati rendeletek esetében a helyi önkormányzatok az említett szervek által megsemmisített önkormányzati rendelettel azonos vagy hasonló tárgyú és/vagy rendelkezés(eke)t tartalmazó rendeleteiket elsősorban önként, ennek hiányában a kormányhivatal határidőt is tartalmazó felhívására felülvizsgálják és annak eredményeként a felülvizsgált rendeletüket – figyelemmel az AB, illetve a Kúria döntésének tartalmára – a szükséghez képest módosítsák, illetve hatályon kívül helyezzék.

 

Végezetül meg kell találni a helyi önkormányzat jogalkotói hatáskörrel felruházott testületének (képviselő-testület, közgyűlés), mint kollektív jogalkotónak jogalkotása miatti kárfelelősségének jogállami megoldását és eszközeit különös tekintettel azokra az esetekre nézve, amikor a testületi jogalkotó megsérti/elmulasztja a központi jogszabályokban (pl. Jat.), illetve az SZMSZ-ben a helyi jogalkotás sajátosságaira tekintettel kialakított rendelkezésekben előírt garanciális szabályokat (pl. előzetes/utólagos hatásvizsgálat), s emiatt a kollektív jogalanyt, a település választópolgári közösségét (az önkormányzatot) anyagi veszteség, kár éri.

 

Budapest, 2012. január 31.

 

 

(Megjegyzés: A tanulmány teljes változata 252 jegyzetet, valamint a forrásmunkák jegyzékében 36 nevesített szakirodalmat tartalmaz, melyet e helyen nem tettem közzé.)

A tanulmány  - publikált - első részének változatát lásd a COMITATUS 2012. március-április XXII. évfolyam 208. szám - 3-38. oldalain „A helyi önkormányzatok és a jogharmonizáció néhány összefüggése 1990-2012.között I.” cím alatt.

A tanulmány - publikált - második részének változatát lásd a COMITATUS 2012. május-június XXII. évfolyam 209. szám - 34--70. oldalain „A helyi önkormányzatok és a jogharmonizáció néhány összefüggése 1990-2012.között II.” cím alatt.

A tanulmány - publikált - harmadik részének változatát lásd a COMITATUS 2012. július-augusztus XXII. évfolyam 210. szám 16-35. oldalain „A helyi önkormányzatok és a jogharmonizáció néhány összefüggése 1990-2012.között III.” cím alatt.


 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 39
a héten: a héten: 506
a hónapban: a hónapban: 1458
összesenösszesen346359
az oldalt jelenleg nézik: 2

Megosztás