Fogarasi József

Megalázás, következmények nélkül!*

2012. január 03. kedd

 

A fülkeforradalommal megválasztott új Országgyűlés - az 1/2010.(VI.16.) OGY számú - a Nemzeti Együttműködésről szóló Politikai Nyilatkozatában utalt arra, miszerint az áprilisi (2010-i) választásokon egy új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek. A magyar nemzet a választások eredményeként megalakuló új Országgyűlést és a felálló új kormányt kötelezte arra, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák a Magyarország által - a munka, otthon, család, egészség és rend tartóoszlopain - felépítendő Nemzeti Együttműködés Rendszere munkálatait, amely Rendszer segítségével, a benne megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét.

 

Az építés munkálatainak gyors ütemű eredményeként megszületett Magyarország Alaptörvénye, amely 2012. január 1-jén hatályba lépett. Hitvallása szerint a polgárnak és az államnak közös célja: a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesedése, amelynek keretében az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. E szorgoskodó gyorsaságú, szabadságharcos lelkesedésű országépítésnek - környezetet nem szennyező egészséges - jogi kereteit az Alaptörvény Alapvetés B) cikk (1) bekezdése adja: Magyarország független, demokratikus jogállam, melynek normatív – legyen az sarkalatos törvény, jogszabály vagy csupán közjogi szervezetszabályozó eszköz – és erkölcsi - figyelemmel nemzeti hitvallásunk (nem jogi) kereteire is: összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet [Alaptörvény Nemzeti Hitvallás második blokk harmadik tétel] - szabályait, elvárásait mindenkinek [elsősorban az országon belül (és kívül?)] be, és meg kell tartania. Mindezt rendszerszerűvé, megkerülhetetlen módon alkalmazandó és számon kérhető követelménnyé Magyarország elfogadott első egységes Alaptörvénye emeli és szentesíti egyrészt az első mondatban megnyilvánuló fohász - „Isten, áldd meg a magyart!”- másrészt a zárómondatban önként vállalt és kinyilatkoztatott felelősségvállalás - „Isten és ember előtti felelősségünk tudatában…”- révén.

 

A fentebb idézett dokumentumokban foglalt elvek és kinyilatkoztatások jegyében látott hozzá a magyar társadalom - az új Országgyűlés és az új kormány irányításával - a Jó Törvények alkotásához, a Jó Állam kiépítéséhez. Az új Országgyűlés a képviselők igen nagy többsége által támogatva a sorozatban benyújtott törvényjavaslatok elfogadásával többek között megalkotta - 2010. november 2. ülésnapján - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. sz. - 2010. december 20. ülésnapján - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. sz. - 2011. július 4. ülésnapján - Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. sz., majd - 2011. július 11. ülésnapján - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. sz. törvényeket. Továbbá döntött az Alkotmánybíróság (AB) feladat- és hatáskörének módosításáról, a leendő Jó AB létszámának kiegészítéséről, a javasolt alkotmánybírák és az AB elnökének megválasztásáról.

 

A Jó AB azonban hálálkodás helyett - időben nem sokat kivárva - ütött, és a Jó Állam új Országgyűlését már az első menet legelején - méltóságát nem kímélve - egyenes horogütéssel megalázó módon a padlóra vitte. A kiütöttre a rászámolás, részben még folyamatban van, figyelve mozgását azonban azt hihetnénk nem lesz képes felállni, illetve ha lesz is ereje a kiegyenesedéshez és a javításhoz a mérkőzés hátralévő részében kétségbeesett pillantására a sarokból a törölköző előbb-utóbb bedobásra kerül. Persze a küzdőtér körül a suttogások is felerősödtek, miszerint az egésznek csupán bundaszaga van és a rászámolást már régen abba kellett volna hagyni az eredményt pedig kihirdetni, hiszen három ilyen egyenes horogütést - amennyiben azok valódiak voltak - nem lehet „túlélni” és - mintha mi sem történt volna - a mérkőzést folytatni. Egyesek arra is emlékeztették a sajtó jelenlévő tudósítóit, hogy az épülő Jó Állam (új) Országgyűlését egyetlen napon (2011. december 19.; Magyar Közlönyben történő közzététel napja 2011. december 20.) egyszerre három egyirányú, sokkhatást eredményező ütés a fülke forradalom óta még nem érte, ráadásul abból az irányból, ahonnan ez  nem igen volt várható mivel, egyrészt az önállósulásra (önálló hatalmi ággá válásra) vágyó AB szárnyait a Jó Országgyűlés még idejében megnyesegette, másrészt filozófiai, szakmai, emberi irányultság tekintetében - létszámának megemelésével, az elnök megválasztásának saját hatáskörbe vonásával - az állami hatalmi berendezkedésben betölthető sorrendisége egyértelműsítésével alaposan és végérvényesen eligazította.

 

Úgy tűnt, mindezek hatására az AB erejét és figyelmét az OVB országos népszavazási és népi kezdeményezési kérdésekben megszületett határozataival szemben benyújtott jogorvoslatok elbírálása terén felhalmozódott többéves elmaradásának számszerű csökkentésére kívánja összpontosítani. Ennek tanúságjeleként az AB gőzerővel látott hozzá a több hónappal, évvel ezelőtt benyújtott „soron kívül” elbírálandó beadványok elbírálásához, eredményeként pedig a Magyar Köztársaság nevében a – szakmailag nem dicsérhető tartalmú – határozatok, végzések futószalagszerűen kerültek kibocsátásra. A követett iránnyal és az ütemmel a Jó Állam is elégedett lehetett, hiszen azok nagyjából egybeestek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének épülésével. Aztán hirtelen és váratlanul(?) jött a feketeleves, három (négy) sarkalatos - eszmeisége szerint legalábbis annak tekinthető - törvényt (annak jelentős tartalmú szakaszait) az új összetételű AB „elmeszelt”, amely tényből a sajtó és a média óriási méretű szappanbuborékot fújt társadalmi piedesztálra emelve ezzel egy pillanatra az AB-t, amely döntéseit még néhány napig a Magyar Köztársaság nevében hozhatta meg és tehette közzé.               

 

Mielőtt azonban a Jó Állam Országgyűlését ért „támadás” miatt elsírnánk magunkat és a mérkőzés elvesztésének tényét kihirdetnénk, nézzük meg közelebbről ezt a - hírközlőszervek által - hatalmasra duzzasztott szappanbuborék lufit: azaz mi is történt az AB budapesti székhelyén 2011. december 19-én? Az AB elsőként a 164/2011.(XII.20.) AB határozatával - közjogi érvénytelenség miatt - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény alkotmányellenességét mondta ki, megsemmisítve egyben a szóban forgó törvényt szőröstül-bőröstül. Másodikként - a 165/2011. (XII. 20.) AB határozatában - az AB A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény, valamint A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény egyes, alapvető jelentőségű szabályait minősítette alkotmányellenesnek, illetve marasztalta el esetükben a törvényhozást mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességben. Végül a 166/2011. (XII. 20.) AB határozatban Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvénnyel módosított - a büntetőeljárásról szóló - 1998. évi XIX. törvény (Be.) egyes rendelkezései alkotmányellenességét és nemzetközi szerződésbe ütközését állapította meg a taláros testület. (Ezzel – a hosszúra nyúlt nyári szabadságot követő önmaga diktálta hatalmas munkatempóban – az AB végkimerülése határára érkezvén nem csupán elfáradt, hanem összes puskaporát is ellőtte, több hónapos előkészítő munka után a nyugdíjpénztárügyben Karácsony előtti utolsó ülésén már képtelen volt megoldást találni és döntést hozni; e kudarc okán megint „szabadságra” ment.)

 

A fentiekben nevesített három AB határozat nagy vonalakban történő elemzését követően könnyen a hegyek vajúdásáról és az egerek születéséről szóló népi bölcsesség juthat majd az eszünkbe. De ne mondjunk értékítéletet az elemzést megelőzően.

 

Budapest, 2012. január 3.

 

* Az okfejtést teljes terjedelemben lásd a Jogalkalmazás, jogkövetés (2012) rovatban.

 A tanulmány  - publikált - első részét lásd a COMITATUS 2012. november-december XXII. évfolyam 212. szám - 112-115. oldalain „Megalázás, következmények nélkül!" I. cím alatt.

 A tanulmány  - publikált - második részét lásd a COMITATUS 2013. tavasz XXIII. évfolyam 213. szám - 47-54. oldalain „Megalázás, következmények nélkül!" II. cím alatt.