Fogarasi József

A népi szokás szerint akkor vesszük elő a szekrényből a damasztabroszt és tesszük az asztalra a herendi porcelánt meg az ezüst étkészletet és gyújtunk gyertyát, amikor valami jeles nap van a családban. Ilyen lehet a születésnap, névnap, házassági, elhalálozási évforduló stb. Természetesen az ünnepi terítésre sor kerülhet valamely nemzeti, vallási, nemzetiségi ünnep alkalmából is. A lényeg, legyen tényleges okunk az ünneplésre, a családi összejövetelre akár otthoni, akár külső elegáns környezet által biztosított körülmények között, reprezentatív külsőségek mellett, neves előadók vagy csupán a család tagjai felléptével színesített műsor keretében.           

Ilyen külsőségek mellett, sajátos ünneplésre gyűltek össze a meghívóval rendelkező családtagok 2012. január 2-án este az Állami Operaházban. Az ünneplés apropóját Magyarország Alaptörvényének hatálybalépése volt hivatott biztosítani. A kérdés csupán: volt-e tényalapja az ünneplésnek? Kétségbevonhatatlan: az ünneplésre okot adó „tárgy” az Alaptörvény - de facto – létezett; ünnepi kivitelben is megtekinthető volt, sőt aki háromnál több kilónyi kiadványt kényelmesen és elegánsan kézbe tudott venni az már bele is lapozhatott. A probléma, hogy vajon a de jure érvényesült-e, s általa a de facto legitimálódott-e; azaz az Alaptörvény létezése alkotmányosan jogérvényes és joghatályos-e?

Nem vitathatóan abban nagyon sokan egyetértenek(értettek), miszerint a „fülkeforradalom” diktálta sajátos történelmi körülmények között célszerűbb lett volna, ha Magyarország (a magyarság?) hosszabb távra szóló új Alkotmányáról egy e célra megalakított Alkotmányozó Nemzetgyűlés dönthetett volna, amelynek legitimitása később semmilyen oldalról sem támadható. Nem így történt. Viszont a kétharmados többséget szerzett pártkoalíció a parlamentre pártként telepedve már nem csupán közreműködött a népakarat alakításában és kinyilvánításában, hanem azt közhatalomként működtetve - eltérve a törvényalkotás addigi szabályaitól - kezdett hozzá egy új jogszabályi konstrukció, az Alaptörvény megalkotásához, amelyben az ellenzék ráadásul nem is vett részt.            

Az új eljárás során a törvényhozó testület azonban felrúgva a maga alkotta jogalkotási törvénynek a jogalkotás követelményeire megfogalmazott rendelkezéseit, inkább a házszabály normáinak sajátos átalakításával, „testre szabásával” kezdett hozzá az Alaptörvény megalkotási folyamatához. Pedig a hatályos alkotmány rendelkezése értelmében általánosan kötelező magatartási szabályt csak az Alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által kiadott jogszabály állapíthat meg. Mindennek a követelménynek a házszabály azonban nem felel meg, mivel az, mint „közjogi szervezetszabályozó eszköz” nem minősül jogszabálynak, aminek következtében előírásai nem lehetnek ellentétesek a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel.

Mindezek miatt figyelmen kívül maradtak – nem érvényesülhettek – a jogalkotási törvénynek a jogalkotásra vonatkozó alapvető szabályai, így többek között: az alkotandó jogszabályi norma feleljen meg az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek; illeszkedjen a jogrendszer egységébe; tegyen eleget a jogalkotás szakmai követelményeinek; készüljön előzetes hatásvizsgálat (a várható társadalmi, gazdasági, költségvetési, adminisztratív terheket befolyásoló hatásairól, továbbá a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételekről, valamint a megalkotás szükségességéről, illetve elmaradásának várható következményeiről). A jogalkotási törvény értelmében ez utóbb említett feladatok felelőse az adott jogszabály előkészítője, míg az előbbiekért a Kormány az igazságügyért felelős miniszter útján felel. E felelősség érvényesülése végett az adott törvény tervezetét az előkészítésért felelős miniszter az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben terjeszti elő. Az Alaptörvény megalkotásának gyakorlati kivitelezése során azonban e felelősség elmosódott, mivel ez esetben a parlament jogalkotó tevékenységében az előkészítés és a megalkotás folyamata egybeforrt, átvállalva ezzel a jogalkotás előkészítéséért viselt felelősséget a végrehajtó hatalomtól.

Éppen ezért szerencsésebb lett volna az Alaptörvény megalkotására nézve előbb egy önálló törvényt elfogadni, valamint az Alkotmány 19.§ (3) bekezdésének a) és b) pontjait bemódosítani: az Országgyűlés megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát, helyette Magyarország Alaptörvényét; törvényeket alkot, helyette törvényeket és sarkalatos törvényeket alkot, majd ez utóbbival szembeni követelményeket beépíteni a jogalkotási törvénybe.

Mindezek, továbbá az Alaptörvény által meghivatkozott sarkalatos törvények egy része megalkotásának elmaradása, valamint az 1949. évi Alkotmány egyes rendelkezéseinek 2011. illetve 2013. december 31. történő hatályban tartása miatt álláspontom szerint Magyarország Alaptörvénye – amely még a szükséges sorszámot is nélkülözi – kihirdetése ellenére se nem jogérvényes, se nem joghatályos.   

Most már csupán az a kérdés, mit is ünnepeltek az Operaházon belül; mi ellen tüntettek körülötte, kívül és mindebből mit értett meg a publikum?

Budapest, 2012. január 5.