Fogarasi József

Közigazgatási közszolgálat: kétarcúság és képmutatás!

Közigazgatási közszolgálat: kétarcúság és képmutatás!*

 

 

Az Országgyűlés által 2010 júniusában elfogadott politikai nyilatkozat szerint az áprilisi választásokon olyan új társadalmi szerződés született, amellyel a választók egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) magalapításáról döntöttek. A rendszerben megtestesülő széleskörű nemzeti összefogás alapján - az új Országgyűlés és az új Kormány irányításával - képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. E rendszer - közös jövőnk - tartóoszlopai a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. Az időben később elfogadott és majd 2012. január 1-jén hatályba lépő Magyarország Alaptörvénye a Nemzeti Hitvallás című részében normatíve is megfogalmazza az említett államépítő tevékenység eszmei, filozófiai elveit, amelyek értelmében a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése, amelynek keretein belül az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

 

Mindezek figyelembevételével fogalmazódott meg a közigazgatás-fejlesztéséről szóló Magyary Program, melynek tartalmi lényegét a program jelmondata egyetlen sorban is képes mindenki számára átláthatóvá és közérthetővé tenni: „A haza üdvére és a köz szolgálatában”!  Mindezzel szinkronban vannak a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénytervezet/javaslat II. fejezetében – Közös szabályok – részletezett „Általános magatartási követelmények”, valamint a Kormányablak tisztviselőire szabott etikai alapelvek. Mindhárom - említett - dokumentum a köz szolgálatába lépő, majd ott tevékenykedő tisztviselővel szemben támasztott kiemelt prioritású közös (elő)feltételi elvárása egyrészt a korrupcióval szembeni érzékenység és kellő hatékonyságú fellépés; továbbá a köz szolgálatában végzendő tevékenység szakszerű, rendeltetésszerű, igazságos és pontos gyakorlása, valamint mások jogainak, jogos érdekeinek, véleménynyilvánításának biztosítása; másrészt a munkaidőn kívül olyan magatartás tanúsítása, amely nem veszélyezteti munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján munkáltatója helyes megítélését, jó hírnevét; az általa betöltött beosztás tekintélyét; a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat; a közszolgálat céljának megvalósulását.

 

Felsoroltak nem egyszerű, kézlegyintéssel elintézhető követelmények; megvalósulásuk valamennyi „közszolgálati tisztviselőtől” belső elkötelezettséget és tisztánlátást, alapos és minőségi szakmai felkészültséget, korrekt és elfogulatlan hozzáállást, mások iránt tanúsítandó kellő tiszteletet és szakmai alázatot, a közösség bizalmát kiváltó és elnyerő, pártatlan (részrehajlás) és korrupciómentes szolgálást igényel. Aki erre nem képes, annak – véleményem szerint – nincs helye a közösség szolgálatában semmilyen szinten és beosztásban. E nevesített elvárások betartása, érvényesülésük biztosítása a végrehajtó és gyakran szabályozói hatalommal is felruházott közigazgatásnak azonban nem csupán jogi, de erkölcsi kötelessége - ügyelve egyben a látszatra - is a hierarchia valamennyi szintjén és posztján.

 

Persze a hiányosságokért, túlkapásokért, visszaélésekért stb. sohasem a közszolgálati-közigazgatási struktúra vagy azon belül valamely adott konkrét intézménye a hibás, illetve a felelős, hiszen az említetteket mindig néven nevesíthető személyek vezetik, igazgatják és jelenítik meg, illetve teszik (jogosult-köteles) tevékenységükkel a kívülállók számára is láthatóvá, s amely tevékenységükért számon kérhető felelősséggel kell, hogy tartozzanak. Ellenkező esetben a fenti elvek csupán üres szólamok maradnak - amelyekből a hatalom birtokosának már elege van - különösen akkor, amikor azt látja és érzékeli, hogy esetenként a közigazgatási végrehajtó-hatalom önmagával szemben elnézőbb, illetve önmaga számára többet enged meg - a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ellenére - mint azoknak, akikért ez az egész Nemzeti Együttműködési Rendszer épül és megvalósul, s akiket a fenti elvek értelmében – ügyeik méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése által – tisztességes módon szolgálnia kellene.

 

De az „üres fecsegés” helyett lássuk a konkrét példát:

 

I.

 

A kezembe került Meghívó értelmében „a Magyar Közigazgatási Társaság Somogy Megyei Tagozatának vezetője a Fővárosi Bíróság 29.P21.455/2011/10. sz. jogerős ítéletében kapott felhatalmazás alapján a Magyar Közigazgatási Társaság küldöttgyűlését 2011. október 20-án 11. órára összehívja Siófok, Fő tér 1. (Városháza) helyszínre a bírósági ítélet szerinti Napirendi pontok – 1. Küldöttek mandátumának ellenőrzése; 2. Tisztségviselő-választás (az elnök, alelnök, főtitkár, elnökségi tagok, felügyelő bizottság elnökének és tagjainak, a fegyelmi és etikai bizottság tagjainak megválasztása) – megtárgyalása (teljesítése) végett. Majd felhívja a küldöttek figyelmét, ha a fenti időpontra összehívott Küldöttgyűlés nem határozatképes, akkor az újból összehívott Küldöttgyűlés a megjelent küldöttek létszámára tekintet nélkül – az eredeti közgyűlés napirendjének megjelölt tárgykörben – határozatképes. Egyben kéri valamennyi küldött-társ szíves megjelenését. A további információkat a megfelelő időben megküldi.

Kaposvár, 2011. szeptember 19. Barátsággal: dr.V.T. tagozatvezető”  

 

Első tétel: vajon milyen típusú (jogállású) szerv ez a Magyar Közigazgatási Társaság? Állami, közigazgatási, közhatalmi, közszolgálati, köztestületi? Egyik sem: az egyesülési törvény hatálya alá tartozó, magányszemélyek (köztisztviselők, kormánytisztviselők, közszolgálati munkavállalók stb.) által létrehozott társadalmi, civil szervezet. Ez esetben viszont elfogadható-e, hogy e szervezet tagjai magáncélú összejövetelüket - kivonva magukat közösséget szolgáló munkájukból - olyan napon (munkanapon: csütörtök, és időben: 11 óra) tartsák meg, amikor a közszolgálatban „dologidő” van? Amennyiben a közel 100 fő küldött és meghívott (és más minőségben részt vett személy) e napra szabadságot vett ki, avagy távollétét hivatalos igazolással dokumentálta, akkor e cselekedet elfogadhatóságán talán lehet meditálni, de ez esetben is felmerül a kérdés: egy magán célú civil szervezet tanácskozását miért nem lehet péntek délutánra, illetve szombatra vagy vasárnapra összehívni (mert ez esetben nem garantálható a határozatképesség, és ehhez vajon milyen indok alapján – milyen jogon – nyújt hivatalos látszatú támogatást a közhatalom, pozitív diszkriminációban részesítve e szervezetet és tagságát, de hátrányos megkülönböztetést alkalmazva más civil szervezetekkel szemben)? És akkor még nem firtattuk, hogy a megjelentek „közpénzen” vagy a saját költségükön utaztak-e a helyszínre? Hol van ilyenkor az elszámoltatási kormánybiztos, hiszen mindez a jelenléti ív alapján könnyen ellenőrizhető lenne? Egyébként mindkét - előbbiekben említett - tényre (másodmagammal) írásban és kellő időben felhívtuk, egyrészt a küldöttgyűlést összehívó tagozatvezető (aki mellesleg egyben megyei főjegyző is), valamint a közigazgatási és igazságügyi miniszter figyelmét (az előbbiét a 2011. július 11-én kelt, július 14-én átvett; az utóbbiét pedig a 2011. október 10-én kelt és október 12-én kézhez vett közérdekű levélben); a  két címzett azonban ez ideig válaszra sem méltatott minket! Vagy talán, ha az érintett „közszolgák” között (esetleg) a kormányzópárttal szimpatizáló személyek is vannak, illetve a szervezettel „felsőszintű” elképzelések is tervbe vannak véve, akkor már kevésbé képes bevilágítani és láthatóvá tenni a NER-t az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás eszmei filozófiájának lámpása?      

 

Második tétel: vajon a jogi, szakmai és az egyesület küldötteivel szembeni tisztességes eljárás követelményéhez hozzátartozik-e a küldöttek küldöttértekezletre történő felkészítése/felkészülése elősegítésének követelménye, valamint az ennek elmulasztásáért indítandó etikai vizsgálat és elmarasztalás esetén a megállapított felelősség viselésének kötelessége?  Álláspontom szerint az előbbi kérdés igenlő megválaszolása esetén a bíróság jogerős ítéletére alapított küldöttgyűlés összehívásáról rendelkező Meghívó kötelező mellékletét kellett volna, hogy képezze, egyrészt a kérdéses bírósági ítélet (Fővárosi Bíróság 29.P.21.455/2011/10.) teljes terjedelme (3 oldal) - a jogerőre emelkedésre és a végrehajthatóságra utaló záradékkal együtt - másrészt a küldöttgyűlés törvényes és alapszabályszerű lebonyolítása és annak küldöttek általi ellenőrizhetősége érdekében az egyesület azon hatályos Alapszabályának (és mellékleteinek) teljessége, amelynek szabályai alapján sor kerül majd a küldöttgyűlés levezetésére, tanácskozására és határozathozatalára. Mindez sajnos elmaradt, sőt a Meghívó és az előbb említett dokumentumok – a küldöttgyűlés időpontjáig – még az egyesület honlapján sem voltak elérhetők. A kiküldött Meghívó nem tartalmazta az ülés pontos (emelet, ajtó stb.) helyét; távolmaradás esetére az értesítendő személy nevét és elérhetőségét; valamint a törvény és az Alapszabály rendelkezése értelmében elmulaszthatatlan figyelemfelhívást és rendelkezést, miszerint a meghívóban meghatározott időpontban (11.00 óra) határozatképtelen küldöttgyűlés mely időpontban (év, hó, nap, óra, perc) tekinthető jogszerűen ismételten, újból összehívottnak. Mindezen hiányosságok miatt egyetemünkön (BCE KIK) „A helyi önkormányzatok” című szakmai tantárgyból - volt hallgatóim tanúsíthatják - akár (többször) évet is lehetett ismételni! Persze voltak, akik sem meghívót sem értesítést nem kaptak az eseményre(ről) pedig az Alapszabály szerint az egyesület tagjának joga, hogy a kari  rendezvényekről értesítést, meghívót kapjon, hiszen e szervek ülései nyilvánosak,  ráadásul mi még (meghívásunkat), értesítésünket - a fentiekben említett 2011. júliusi - levelünkben külön is kértük. E kérés válasz nélkül hagyása nem csupán modortalanság, de szakmai faragatlanság és egyben méltatlan is egy magas beosztású közszolgához (mi lesz ebből később?).

 

Harmadik tétel: perbeli beavatkozásunkat az alperes (Magyar Közigazgatási Társaság) oldalán pernyertességének elősegítése, a jó szándékú segítségadás vezérelte, amelynek „elfogadása” esetén - nagy valószínűséggel - megelőzhető lett volna az október 20-ai küldöttgyűlés (jogsértő) „kudarca”. Már az elején látszott, hogy nem lesz határozatképes a küldöttgyűlés, nem is kezdődött el a meghirdetett időpontban, 11.00 órakor; a több mint félórás csúszást pedig az önmagát levezető elnöknek felkért majd általa megszavaztatott dr. V.T. tagozatvezető még csak magyarázni sem próbálta; mintha mi sem történt volna, megnyitotta a küldöttgyűlés tanácskozását. Pedig határozatképtelenség miatt meg sem lehetett volna tartani a küldöttgyűlést, igaz erre az esetre a korábban említett hiányos tartalmú Meghívó nem is tartalmazott útbaigazítást. A törvényesség és az Alapszabályszerűség fontossága esetén el kellett volna halasztani a küldöttgyűlést, majd ülését egy később, de jogszerű tartalommal kiküldött Meghívóban maghatározott időpontra ismét összehívni. Mindezt ott, a megjelent szakmailag magasan képzett köztisztviselők közül senki nem tette szóvá. Belegondolni is rémisztő, hogy milyen lehet otthon, az általuk menedzselt önkormányzati testületi ülés összehívása és határozatképességének megállapítása? Így utólag már azt is értem, hogy e kritikához nem szokott személyekből álló egyesület önmaga küldöttgyűlését – a jogszabályi előírásokat megszegve – miért munkanapra és munkaidőben és nem hétvégére hívta össze.             

 

Negyedik tétel: ezt követően egyik jog- és Alapszabálysértés követte a másikat. A levezető elnök felkért valakit – kellő hangosítás hiányában az illető nevét nem lehetett érteni – a jegyzőkönyv vezetésére (2011-ben az informatika, a hangosítás- és a hangrögzítés-csúcstechnika világában megdöbbentő volt a régi hagyományokat felelevenítő kézi vezérlésű módszerek újraéledéseként a kézzel írandó jegyzőkönyvkészítés kényszerűségével szembesülni; hát még azzal, hogy a jelenlévő magasan képzett szakemberek közül ezt sértésnek tekintve senki nem kérte ki magának). Mindezt túlélve hallgattam végig a levezető elnök előadásában a Fővárosi Bíróság ítélete rendelkező részének kivonatos – következésképpen rendkívül hézagos és ezért a leegyszerűsítő csúsztatásoktól sem mentes – ismertetését, miszerint a bíróság kötelezése alapján került sor az egyesület legfelsőbb szerve ülése - az ítéletben meghatározott napirenddel - általa történt összehívására az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belüli (2011. október 20-i) időpontra. Értetlenül hüledeztem magamban: honnan e sok zagyvaság, hiszen ha valakinek, hát neki tudnia kellene, hogy a peres eljárás során az ügyben végig csupán a tanú jogállásával rendelkezett, de még ebben a minőségében sem tudott „megszólalni”, mivel a kérésére elhalasztott második tárgyaláson sem sikerült részt vennie munkahelyi elfoglaltsága miatt. Akkor vajon az eljárás mely szakaszában következ(het)ett be a tanúi jogállásnak - a küldöttgyűlés összehívására kötelezett peres félre történt - átminősítése? Erre a változásra azonban sem a tárgyalási jegyzőkönyv sem maga az ítélet nem tartalmaz utalást, de nem is tartalmazhat, hiszen akkor ahhoz, hogy az ítélet, kihirdetését követően nyomban jogerőre emelkedhessen fellebbezési jogáról neki is (mint kötelezett félnek?) - az ítélet kihirdetése után - szóban azonnal le kellett volna mondania, de hát a tárgyaláson jelen sem volt? Ez esetben viszont, mint kötelezett fél fellebbezési jogáról csak az ítélet kézhezvételét követően tudott volna lemondani, de ekkor sem jön össze az ülés - az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belüli - jogszerű időpontjaként meghatározott október 20. Talán mégis hasznos (és elengedhetetlen) feltétel lett volna az ítéletnek a küldötteknek szóló Meghívóhoz való csatolása!

 

Nézzük, miről is szól a Fővárosi Bíróság vonatkozó ítéletének rendelkező része:

 

„A bíróság az alperes legfelsőbb szervét ülését [igen ez nem nyomdahiba, sajnos így szól az ítélet, vajon a bíróság a szervet vagy az ülést hívta össze, vagy mindkettőt; talán a minőségi munkára a bíróságnál sem ártana jobban odafigyelni] összehívja az alábbi napirendi pontokkal:

 

1.    Küldöttek mandátumának ellenőrzése

2.   Tisztségviselő-választás (az elnök, alelnök, főtitkár, elnökségi tagok, felügyelő bizottság elnökének és tagjainak, a fegyelmi és etikai bizottság tagjainak megválasztása)

 A bíróság kötelezi az alperest, hogy dr. V. T. közreműködése révén gondoskodjon a legfelsőbb szerv ülése megtartásának feltételeiről, a legfelsőbb szerv ülését az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belüli időpontra tűzze ki az alapszabály 20.§ (7) bekezdése szem előtt tartásával.

 

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a fenti napirendi pontokat tartalmazó írásbeli meghívót, az alperesi nyilvántartásban szereplő összes küldöttjének igazolható módon küldje meg.

 

A legfelsőbb szerv összehívásának és megtartásának költségeit az alperes viselje.

 

A le nem rótt 27.000,- forint eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.”  

 

Tehát a bíróság az alperest és nem dr. V.T. tagozatvezetőt kötelezte a küldöttgyűlés összehívására, aminek következtében a kiküldött Meghívó nem csupán a már említett tartalmi hiányosságok miatt jog- és Alapszabálysértő, hanem aláírója és kiküldője, no meg az említett 60 nap túllépése miatt is (hiszen az ítélet, záradéka szerint 2011. június 24. napján vált jogerőssé).

 

Summa summarum: a jogsértő előzmények szerint összehívott küldöttgyűlés tevékenysége sem lehet más csak jogsértő, ezért e végkövetkeztetés alapján az összehívásról rendelkező Meghívót, mint határozatot az Etv. vonatkozó rendelkezésére hivatkozással másodmagammal (dr. G.K. tagtársammal) keresettel a bíróságon megtámadtuk és kértük a Meghívónak, mint határozatnak a megsemmisítését, valamint a Meghívónak, mint határozat végrehajtásának a felfüggesztését. Mindebből titkot sem csináltunk!   

 

Úgy tűnt azonban, hogy az összehívott küldöttgyűlést mindenáron meg kell tartani, ezt támasztotta alá a már említetteken túl az újabb „csúsztatás” is, amelynek eredményeként a levezető elnök felállva - az előtte lévő egyetlen mikrofonba - a Somogy Megyei Bíróság 21.P.21.582/2011/1. számú végzéséből csupán egyetlen mondatot olvasott fel – melyet a felállás és a mikrofon állíthatatlansága miatti távolság megnövekedésének köszönhetően a jelenlévők többsége nem igazán hallott – miszerint a bíróság a Meghívó, mint határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt benyújtott felperesi kérelmet elutasította, de az már nem került ismertetésre, hogy ez a bírósági határozat nem jogerős, és hogy a Meghívóval összefüggő jogsértések tárgyalási időpontját a bíróság még nem tűzte ki. Végül a levezetőelnök – ahelyett, hogy az előzményekben foglalt jogsértésekre tekintettel a küldöttgyűlés ülést berekesztette volna – közölte, hogy a küldöttgyűlést a 2007. május 22-ei Alapszabály szerint fogja vezetni.

 

Ötödik tétel: tekintettel arra, hogy a bíróság a fentiekben ismertetett ítélete rendelkező része nem határozta meg dátumszerűen a hatályos Alapszabályt és az, a küldöttgyűlést összehívó személy által a Meghívóhoz - mellékletként - szintén nem került csatolásra, így a jelenlévő küldötteknek fogalmuk sem volt arról, hogy a sok változás, módosítás, no meg bírósági megsemmisítés következtében milyen szövegű szabályok szerint fognak dolgozni; a levezető elnök által kinyilvánított dokumentumból pedig rajta kívül senki nem rendelkezett másolati példánnyal. Igaz, a jelenlévők közül ezt sem sokan tették szóvá, akik viszont hátul morgolódtak emiatt, azok hangja kézi mikrofon hiányában nem jutott el az elnöki pulpitusig. A levezető elnök egyébként sem hagyott időt és lehetőséget a gondolkodásra, a közbeszólásra. A felpörgetett ülésvezetésnek köszönhetően a küldöttgyűlés elején minden úgy ment, mint a karikacsapás: a levezető elnök még a bíróság által meghatározott napirendet is – biztos, mai biztos alapon szavazással – tudomásul vetette a jelenlévőkkel, majd a mandátumvizsgáló bizottság is - követhetetlen módon - megválasztásra került. A Bizottság szünet utáni jelentéséből azonban nem derült ki, hogy a küldöttek mandátumának igazolását milyen dokumentumok alapján végezték el, s hogy melyik tagozatnál mikor és hol került sor a küldöttek megválasztására, és ezek a jegyzőkönyvek szabályszerűek voltak-e vagy sem, pedig e tényeknek különös jelentőségük lett volna, hiszen a küldöttek megbízatása időben már régen lejárt valamennyi tagozatnál.

 

A jelölési procedúrát is a levezető elnök irányította. Más, mikrofon hiányában nem is lett volna erre képes, így a bekiabált neveket senki nem hallotta, mint ahogyan azt sem, hogy a javaslatba hozott személy vállalja-e a jelölést vagy sem, illetve, hogy a jelölt távolléte esetén beleegyező nyilatkozatával a levezető elnök rendelkezik-e. Mintha minden előre már lerendezésre került volna: valamennyi helyre egyetlen jelöltre érkezett csak jelölés, ahol a többes jelölése véletlenül felmerült ott a levezetőelnök oldotta meg a problémát, leintette a második személyt és személyét nem szavaztatta meg, ugyanezt tette azzal is, aki úgy tűnt, hogy az előzetes tervben nincs benne. A régi elnökre, alelnökre és főtitkárra még véletlenül sem tett senki ismét javaslatot, egymást sem hozták szóba, vagy velük egyetértve leváltásra kerültek, vagy más lett nekik beígérve. Mindenesetre a szemlélődőnek úgy tűnt, mintha minderről a személyi javaslatokat tevő jelölő küldöttek is tudtak volna? A JOSZ alelnökére érkezett javaslat esetében a levezető elnök azonnal közbeszólt: összeférhetetlen a két pozíció, pedig neki is tudnia kellett arról, hogy az összeférhetetlenség csak a tisztségre történt megválasztás esetén áll be, s akkor maga az érintett személy lesz jogosult dönteni arról, hogy az összeférhetetlen két pozícióból melyiket tartja meg. Itt a jelölési szavazásra sor sem kerülhetett, úgy tűnt mintha a két szakmai szervezet között komoly ellentét feszülne.       

 

Hatodik tétel: amikor a jogsértések mellett már a szakmai melléfogások és az emberi hiányosságok is megjelentek. Önmagában már az a tény is sok mindent elárul egy esemény fontosságáról és hátteréről, hogy nem sikerült a küldöttgyűlésre a technika ma már mindennapos „újdonságait” becsempészni és azokat alkalmazni. A kézzel vezetett jegyzőkönyvet most nem említve komolytalanná tette a tanácskozás szakmaiságát és hitelességét a mobil (kézi) mikrofon hiánya, illetve a terem akusztikájának fogyatékosságai - amelynek következtében a jelenlévők jelentős része az egész jelölési folyamatból szinte semmit sem hallott - továbbá a többes jelölés kiküszöbölésére való „erőszakos” törekvés (minél egyszerűbb a jelölési folyamat és átláthatóbb a jelöltek számszerűsége - talán? - annál gyorsabb és sikeresebb, illetve támadhatatlanabb lesz a szavazás lefolyása és a végeredmény megállapítása). E képlet alapján az eredmény nem jött össze: a minden pozícióra egyetlen befutó jelölt ellenére a szavazólapok elkészítése indokolatlanul sok időt vett igénybe, s még így is meg kellett ismételni a teljes szavazást, mivel a szavazólapról egy funkció és az arra jelölt személy neve lemaradt. Mindezt a szakavatott szavazatszámláló bizottság és a szavazó – szakemberekből álló – küldöttek csak menet közben vették észre.

 

Az előfordult hiba bagatellsége, az azt követő tanácstalanság, majd a problémára kiválasztott és alkalmazott megoldási mód bennem felvetette a kérdést: tényleg alkalmas a közigazgatás jelenlegi személyi állománya az Alaptörvényben megfogalmazott elvárások alapján a Magyary Zoltán nevével fémjelzett Közigazgatás-fejlesztési Program bevezetésére és mielőbbi működtetésére? Ha ilyen színvonalú és minőségű a legkiválóbbak - a küldöttek - szakmai figyelme és felkészültsége, milyen lehet a tagságé és a tagsági körön kívül rekedteké? Vajon alkalmas-e ez a nevét sem képes eldönteni szervezet az Alapszabályában foglalt célkitűzések – többek között: „… a közigazgatási munka szakszerűségének, színvonalának, törvényességének, emberségességének és racionalitásának elősegítésére…”– megvalósítására és az Alapszabályban felvállalt – a közigazgatásban foglalkoztatott felsőfokú végzettséggel, valamint középfokú végzettséggel rendelkező – szakemberek szakmai érdekvédelmének és érdekképviseletének ellátására (pártoktól független, pártpolitikai tevékenység nélküli szervezetként)? Véleményem szerint aligha: hiszen a bírósági ítélet az alperesi szervezet, a Magyar Közigazgatási Társaság törvényes működésének a helyreállítása végett rendelkezett az alperesi szervezet legfelsőbb szerve ülésének az összehívásáról, melyre - az alperesi szervezet törvényes képviselője helyett - csupán a szervezet egyik tagozatának vezetője által ellenjegyzett és kiküldött Meghívó által, mint a Magyar Közigazgatási Társaság küldöttgyűlése került összehívásra, de az e néven összehívott küldöttgyűlés a levezetőelnök „jóvoltából” a 2007. május 22-ei Alapszabályt alkalmazva végezte munkáját és így a Magyar Közigazgatási Kar küldöttgyűléseként hozta meg döntéseit. Bele se merek gondolni, hogy e szervezet által megválasztott tisztségviselők, mely elnevezésű szervezet képviselőiként kerülnek majd bejegyzésre a közhitelű bírósági nyilvántartásba?

 

Ráadásul a küldöttgyűlés, bár az ülés elején megerősítésképpen szavazással vette tudomásul a bírósági ítéletben meghatározott két napirendi pont kötelező tartalmát, később mindezt mégis felülírta: egyrészt a bírósági ítélet (nyilvánvaló fogyatékossága) ellenére döntött a fegyelmi és etikai bizottság elnökének megválasztásáról; másrészt döntést hozott a megválasztott elnökség egyes tagjainak kooptálásáról, mindezzel továbbnövelve az elkövetett jogsértések számszerűségét. Végezetül a küldöttgyűlés ülését a levezetőelnök, mint a szervezet megválasztott elnöke a szokásokkal és az elvártakkal szemben programadás és a korábbi választott tisztségviselők munkájának méltatása és megköszönése nélkül, elköszönve a megjelentektől berekesztette.      

 

 

II.

 

Ilyen előzményeket követően meglepődve olvastam másnap (október 21-én) a www.siofok.hu és a www.balaton.hu honlapok oldalain az aktuális információk között a hírt, miszerint

 

 Siófokon tartotta küldöttgyűlését pénteken a Magyar Közigazgatási Társaság/Kar. A küldöttértekezlet megválasztotta az újjáalakult társaság elnökségét és tisztségviselőit: az új elnök dr. Vörös Tamás, Somogy megye főjegyzője, alelnök Lipovits Szilárd, Győr megyei jogú város jegyzője, főtitkár dr. Pavlek Tünde Siófok város jegyzője lett.

Dr. Vörös Tamás a célokat megfogalmazva azt mondta, hogy erős szakmai civil szervezetként kívánnak dolgozni a közigazgatás szakszerűségének, színvonalának elősegítéséért, a szolgáltató közigazgatás megvalósításáért. A hosszú távú célok elérését a közigazgatási kamara létrehozásán keresztül látja megvalósíthatónak az új elnök.
Az operatív munka a jövőben - a székhely meghagyásával - Siófokon zajlik majd.”

 

Megdöbbentő számomra, hogy a hírközlés munkatársai nem képesek a tényeket tényszerűen közölni: a küldöttgyűlés ülését Siófokon, nem pénteken, hanem október 20-án csütörtökön tartotta. Másrészt úgy tűnik, a szervezet nevével továbbra is probléma van, esetleg az interjú során meg lehetett volna kérdezni a nyilatkozó elnöktől, hogy a szervezetnek, amelynek elnökévé megválasztották mi is a tényleges neve? Magyar Közigazgatási Társaság, Magyar Közigazgatási Kar, esetleg mindkettő? Az ember annak a szervezetnek, amelyet képvisel, legalább a törvényes nevével legyen tisztában! Így nehéz lesz e szervezet törvényes képviselőjét a közhiteles bírósági nyilvántartásba majd bejegyeztetni. Persze arról sem volt tudomásom - pedig a küldöttgyűlésen végig jelen voltam - hogy a szervezet újjáalakult volna. Nem történt semmi más, mint a bíróság jogerős ítélete végrehajtásaként – a jogsértő működés megszüntetése – a törvényes működés helyreállítása. Viszont sajnálom, hogy a frissen megválasztott új elnök programját nem a küldöttgyűlésen a küldöttek előtt, nekik „nyilatkozva” fogalmazta meg és adta elő, hanem csupán üzent nekik a hírportálon keresztül. Ez eddig - ebben a szervezetben - a korábbi vezetés(ek) által nem volt sem szokás, sem divat; a választott elnökök programjukat mindig a közgyűlés (elnökség) tagjai előtt fogalmazták meg és hozták nyilvánosságra. Talán mégis igaz a közgyűlés szünetében hallott „suttogás”, miszerint a pártpolitika „lenyelte” e szervezetet, ezért volt fontos (a törvényességgel kevésbé törődve) a gyors és az előzetes „eligazításnak megfelelő” személycserés választás mindenáron való megtartása; talán erre vezethető vissza az is, hogy a küldöttgyűlésen kivételt képezett a többes jelölés.

 

Az elnök által megfogalmazott rövidtávú célok viszont a tagságnak nem üzennek semmit, kivéve, hogy erős szakmai civil szervezetként akarnak majd dolgozni. A többi: a közigazgatás szakszerűségének, színvonalának elősegítése, a szolgáltató közigazgatás megvalósítása (2012. január 1-jétől kezdődően) már nem cél, hanem társadalmi elvárás, amelynek lényege az Alaptörvény szerint a polgár állam általi szolgálata, ügyeinek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése. Egy brosúrával letetszettek maradni!

 

A hosszú távú célok viszont még csak megemlítésre sem kerültek, nemhogy nevesítve hangzottak volna el; csupán megvalósíthatóságuk szervezeti kereteit látja még a nyilatkozó. E szervezet – Közigazgatási Kamara – létrehozása azonban nem cél csupán eszköz, és nem is pótolja/helyettesíti a hosszú távú feladatok részletezését és tartalmi kimunkálását, és az sem biztos, hogy ne lehetne e szervezeti elképzelésnek alternatívája. A 90-es években e szervezet elnökekét (2003-ig) a szervezet akkori főtitkárával (dr. G.K.) közösen nem csupán megálmodtuk, hanem ki is dolgoztuk e kamarai köztestület teljes működési koncepcióját, még a szervezetről szóló törvénytervezet/javaslat szövegét, valamint (általános és különös, §-okra lebontott) indokolását is elkészítettük és letettük az arra illetékes kormányzati szervek asztalára. Az ügynek egyik támogatója volt a néhai köztársasági elnök dr. Mádl Ferenc úr, és a 2002-ben kezdődött kormányzati ciklus első kancellária minisztere is [lásd: X. Országos Közigazgatási Konferencia - 2002. szeptember 13-14. Siófok - Kézikönyv (szerk.: dr. Fogarasi József-dr. Galambos Károly) Magyar Közigazgatási Kar, Bp. 2002. (ISBN 963 8036 74 5); 62. és 240. oldalait]. Sajnos a kormány akkori belügyminisztere, és későbbi kancellária minisztere nem értette a kezdeményezés lényegét és újszerűségét, félve és bizalmatlanul szemlélve az elindult folyamatot, lendületét lelassították, majd az egészet a politikai akarat szintjén elaltatták. Igaz, az önkormányzati-köztisztviselői érdekegyeztető fórumának (KÉF) munkavállalói oldala sem örült egységesen az ötletnek, féltették pozícióikat, annak gyengülésétől tartottak, elégségesnek ítélték az érdekegyeztetés negyedik szakmai érdekképviseleti oldala esetében a tanácskozási jogú részvételt a teljes (szavazati) jogú tagság helyett. Valami objektív igazság azért volt is ebben a hozzáállásban; meggyőződéssel vallottam ugyanis abban az időben (ma is vallom), hogy a szakszervezetek szerepe nem a szakmai érdekvédelem és érdekképviselet, ehhez nem is értettek (és most sem értenek), elég, ha megmaradnak a bér- és a leegyszerűsített munkaügyi kérdéseknél. De a közigazgatáson belül sem jött létre e kérdésben a teljes egységfront; a periférikusan és csak lokálisan látó jegyzők önálló szervezetre vágytak, önálló jegyzői kamarát szerettek volna létrehozni, nem értették (nem akarták megérteni), hogy a közigazgatás egységes és azon belül nincs helye a totális önállósodásnak. Persze a pártpolitika is az oszd meg és uralkodj elvet vallva szívesen szállt be a szakmai oldalt megosztó vitákba, hol az egyik, hol a másik oldalán. Ma már végre politikailag is az egységes közigazgatás a kívánatos (igaz ennek a folyamatnak az önkormányzati közigazgatás lett az egyértelmű vesztese), így most már a jegyzők is egyetértenek az egységes szakmai kamara létrehozásával (végső búvóhelyként, hiszen lejárt az önállós(k)odásuk időszaka).

 

Persze azért még ma is jót tenne a kialakulóban lévő egységes közigazgatásnak, főleg személyi állományának egy igazi kihívás, egy versenyhelyzet létrejötte; mondjuk, ha létrejönne a magánközszolgálat egyfajta szervezeti rendszere, saját szakmai érdekvédelmi kamara felállításával (ennek koncepcióját is kidolgoztuk vázlatosan, de erről a korábbi kormányzatok hallani sem akartak). Ma érdemes lenne azért ezen egy kicsit elgondolkodni.      

 

III.

 

A küldöttgyűlés szüneteiben azt is hallottam, miszerint azért volt sürgős a küldöttek gyűlésének összehívása és a választás megtartásával az eddigi vezetés teljes lecserélése, mivel a kormányzat közel tíz civilszervezettel november első felében aláírná, az un. stratégiai partnerségről szóló megállapodást, s ezek egyike lehetne a Magyar Közigazgatási Társaság is. Remélem a hír nem igaz, hiszen e szervezet még a nevét sem volt képes stabillá tenni és egy törvényesen ütőképes és kívülről is elfogadható működésű szervezetet létrehozni. Másrészt, e szervezet két meghirdetett (Siófok, Budapest) és egy hallgatólagosan (Kaposváron) működő székhelyet is létre kíván hozni (túllicitálva ezzel a székhelyek ki nem használásában vezető szerepet betöltő Alkotmánybíróságot, ami ugye egymásköz szólva nem lenne szép és udvarias gesztus) nem tudni azonban, hogy milyen anyagi források felhasználásával, hiszen a küldöttgyűlésen még az sem derült ki, hogy az összehívás és a tanácskozás költségeit ki fedezte; a vendéglátást tudjuk, a helyet adó házigazdák, a siófoki önkormányzat vagy annak polgármesteri hivatala. Állandó koldulásból azonban egy magára valamit is adó szakmai érdekvédelmi/érdekképviseleti szerv örökké nem élhet! És persze az is nehezen képzelhető el, hogy egy éppen kormányzati szempontból most kedvezőbb profilt mutató arc miatt kerüljön sor egy szervezet legalizálására és az átlagsokaságból való kiemelésére.

 

Ilyen előzmények mellett betekintettem az iratokba és kicsit megnyugodtam: a változások bejegyzésére még nem került sor a nyilvántartást végző Fővárosi Bíróságon, sőt a kapott információk szerint ilyen kérelem november 4-éig nem került iktatásra, de még csak benyújtásra sem. Remélem, egy be nem jegyzett, nem törvényes szervezettel a kormányzat nem fog megállapodást kötni, még ha az új vezetés összetétele kormányzati szempontból kedvező képet is mutat.

 

Budapest, 2011. november 7.  

 

*A téma – vázlatszerű – felvetését lásd a Blogban Közigazgatási közszolgálat: kétarcúság és képmutatás!cím alatt. (2011. november 7.)

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 106
a héten: a héten: 544
a hónapban: a hónapban: 2930
összesenösszesen254 065
az oldalt jelenleg nézik: 11

Megosztás