Fogarasi József

Közigazgatási közszolgálat: kétarcúság és képmutatás!*

2011. november 07. hétfő

 

Az Országgyűlés által 2010 júniusában elfogadott politikai nyilatkozat szerint az áprilisi választásokon olyan új társadalmi szerződés született, amellyel a választók egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) magalapításáról döntöttek. A rendszerben megtestesülő széleskörű nemzeti összefogás alapján - az új Országgyűlés és az új Kormány irányításával - képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. E rendszer - közös jövőnk - tartóoszlopai a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. Az időben később elfogadott és majd 2012. január 1-jén hatályba lépő Magyarország Alaptörvénye a Nemzeti Hitvallás című részében normatíve is megfogalmazza az említett államépítő tevékenység eszmei, filozófiai elveit, amelyek értelmében a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése, amelynek keretein belül az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

 

Mindezek figyelembevételével fogalmazódott meg a közigazgatás-fejlesztéséről szóló Magyary Program, melynek tartalmi lényegét a program jelmondata egyetlen sorban is képes mindenki számára átláthatóvá és közérthetővé tenni: „A haza üdvére és a köz szolgálatában”!  Mindezzel szinkronban vannak a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénytervezet/javaslat II. fejezetében – Közös szabályok – részletezett „Általános magatartási követelmények”, valamint a Kormányablak tisztviselőire szabott etikai alapelvek. Mindhárom - említett - dokumentum a köz szolgálatába lépő, majd ott tevékenykedő tisztviselővel szemben támasztott kiemelt prioritású közös (elő)feltételi elvárása egyrészt a korrupcióval szembeni érzékenység és kellő hatékonyságú fellépés; továbbá a köz szolgálatában végzendő tevékenység szakszerű, rendeltetésszerű, igazságos és pontos gyakorlása, valamint mások jogainak, jogos érdekeinek, véleménynyilvánításának biztosítása; másrészt a munkaidőn kívül olyan magatartás tanúsítása, amely nem veszélyezteti munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján munkáltatója helyes megítélését, jó hírnevét; az általa betöltött beosztás tekintélyét; a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat; a közszolgálat céljának megvalósulását.

 

Felsoroltak nem egyszerű, kézlegyintéssel elintézhető követelmények; megvalósulásuk valamennyi „közszolgálati tisztviselőtől” belső elkötelezettséget és tisztánlátást, alapos és minőségi szakmai felkészültséget, korrekt és elfogulatlan hozzáállást, mások iránt tanúsítandó kellő tiszteletet és szakmai alázatot, a közösség bizalmát kiváltó és elnyerő, pártatlan (részrehajlás) és korrupciómentes szolgálást igényel. Aki erre nem képes, annak – véleményem szerint – nincs helye a közösség szolgálatában semmilyen szinten és beosztásban. E nevesített elvárások betartása, érvényesülésük biztosítása a végrehajtó és gyakran szabályozói hatalommal is felruházott közigazgatásnak azonban nem csupán jogi, de erkölcsi kötelessége - ügyelve egyben a látszatra - is a hierarchia valamennyi szintjén és posztján.

 

Persze a hiányosságokért, túlkapásokért, visszaélésekért stb. sohasem a közszolgálati-közigazgatási struktúra vagy azon belül valamely adott konkrét intézménye a hibás, illetve a felelős, hiszen az említetteket mindig néven nevesíthető személyek vezetik, igazgatják és jelenítik meg, illetve teszik (jogosult-köteles) tevékenységükkel a kívülállók számára is láthatóvá, s amely tevékenységükért számon kérhető felelősséggel kell, hogy tartozzanak. Ellenkező esetben a fenti elvek csupán üres szólamok maradnak - amelyekből a hatalom birtokosának már elege van - különösen akkor, amikor azt látja és érzékeli, hogy esetenként a közigazgatási végrehajtó-hatalom önmagával szemben elnézőbb, illetve önmaga számára többet enged meg - a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ellenére - mint azoknak, akikért ez az egész Nemzeti Együttműködési Rendszer épül és megvalósul, s akiket a fenti elvek értelmében – ügyeik méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése által – tisztességes módon szolgálnia kellene.

 

Ilyen előzményeket követően meglepődve olvastam másnap (október 21-én) a www.siofok.hu és a www.balaton.hu honlapok oldalain az aktuális információk között a hírt, miszerint

 

 „Siófokon tartotta küldöttgyűlését pénteken a Magyar Közigazgatási Társaság/Kar. A küldöttértekezlet megválasztotta az újjáalakult társaság elnökségét és tisztségviselőit: az új elnök dr. Vörös Tamás, Somogy megye főjegyzője, alelnök Lipovits Szilárd, Győr megyei jogú város jegyzője, főtitkár dr. Pavlek Tünde Siófok város jegyzője lett.

Dr. Vörös Tamás a célokat megfogalmazva azt mondta, hogy erős szakmai civil szervezetként kívánnak dolgozni a közigazgatás szakszerűségének, színvonalának elősegítéséért, a szolgáltató közigazgatás megvalósításáért. A hosszú távú célok elérését a közigazgatási kamara létrehozásán keresztül látja megvalósíthatónak az új elnök.
Az operatív munka a jövőben - a székhely meghagyásával - Siófokon zajlik majd.”

 

Megdöbbentő számomra, hogy a hírközlés munkatársai nem képesek a tényeket tényszerűen közölni: a küldöttgyűlés ülését Siófokon, nem pénteken, hanem október 20-án csütörtökön tartotta. Másrészt úgy tűnik, a szervezet nevével továbbra is probléma van, esetleg az interjú során meg lehetett volna kérdezni a nyilatkozó elnöktől, hogy a szervezetnek, amelynek elnökévé megválasztották mi is a tényleges neve? Magyar Közigazgatási Társaság, Magyar Közigazgatási Kar, esetleg mindkettő? Az ember annak a szervezetnek, amelyet képvisel, legalább a törvényes nevével legyen tisztában! Így nehéz lesz e szervezet törvényes képviselőjét a közhiteles bírósági nyilvántartásba majd bejegyeztetni. Persze arról sem volt tudomásom - pedig a küldöttgyűlésen végig jelen voltam - hogy a szervezet újjáalakult volna. Nem történt semmi más, mint a bíróság jogerős ítélete végrehajtásaként – a jogsértő működés megszüntetése – a törvényes működés helyreállítása. Viszont sajnálom, hogy a frissen megválasztott új elnök programját nem a küldöttgyűlésen a küldöttek előtt, nekik „nyilatkozva” fogalmazta meg és adta elő, hanem csupán üzent nekik a hírportálon keresztül. Ez eddig - ebben a szervezetben - a korábbi vezetés(ek) által nem volt sem szokás, sem divat; a választott elnökök programjukat mindig a közgyűlés (elnökség) tagjai előtt fogalmazták meg és hozták nyilvánosságra. Talán mégis igaz a közgyűlés szünetében hallott „suttogás”, miszerint a pártpolitika „lenyelte” e szervezetet, ezért volt fontos (a törvényességgel kevésbé törődve) a gyors és az előzetes „eligazításnak megfelelő” személycserés választás mindenáron való megtartása; talán erre vezethető vissza az is, hogy a küldöttgyűlésen kivételt képezett a többes jelölés.

 

Az elnök által megfogalmazott rövidtávú célok viszont a tagságnak nem üzennek semmit, kivéve, hogy erős szakmai civil szervezetként akarnak majd dolgozni. A többi: a közigazgatás szakszerűségének, színvonalának elősegítése, a szolgáltató közigazgatás megvalósítása (2012. január 1-jétől kezdődően) már nem cél, hanem társadalmi elvárás, amelynek lényege az Alaptörvény szerint a polgár állam általi szolgálata, ügyeinek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése. Egy brosúrával letetszettek maradni!

 

A hosszú távú célok viszont még csak megemlítésre sem kerültek, nemhogy nevesítve hangzottak volna el; csupán megvalósíthatóságuk szervezeti kereteit látja még a nyilatkozó. E szervezet – Közigazgatási Kamara – létrehozása azonban nem cél csupán eszköz, és nem is pótolja/helyettesíti a hosszú távú feladatok részletezését és tartalmi kimunkálását, és az sem biztos, hogy ne lehetne e szervezeti elképzelésnek alternatívája. A 90-es években e szervezet elnökekét (2003-ig) a szervezet akkori főtitkárával (dr. G.K.) közösen nem csupán megálmodtuk, hanem ki is dolgoztuk e kamarai köztestület teljes működési koncepcióját, még a szervezetről szóló törvénytervezet/javaslat szövegét, valamint (általános és különös, §-okra lebontott) indokolását is elkészítettük és letettük az arra illetékes kormányzati szervek asztalára. Az ügynek egyik támogatója volt a néhai köztársasági elnök dr. Mádl Ferenc úr, és a 2002-ben kezdődött kormányzati ciklus első kancellária minisztere is [lásd: X. Országos Közigazgatási Konferencia - 2002. szeptember 13-14. Siófok - Kézikönyv (szerk.: dr. Fogarasi József-dr. Galambos Károly) Magyar Közigazgatási Kar, Bp. 2002. (ISBN 963 8036 74 5); 62. és 240. oldalait]. Sajnos a kormány akkori belügyminisztere, és későbbi kancellária minisztere nem értette a kezdeményezés lényegét és újszerűségét, félve és bizalmatlanul szemlélve az elindult folyamatot, lendületét lelassították, majd az egészet a politikai akarat szintjén elaltatták. Igaz, az önkormányzati-köztisztviselői érdekegyeztető fórumának (KÉF) munkavállalói oldala sem örült egységesen az ötletnek, féltették pozícióikat, annak gyengülésétől tartottak, elégségesnek ítélték az érdekegyeztetés negyedik szakmai érdekképviseleti oldala esetében a tanácskozási jogú részvételt a teljes (szavazati) jogú tagság helyett. Valami objektív igazság azért volt is ebben a hozzáállásban; meggyőződéssel vallottam ugyanis abban az időben (ma is vallom), hogy a szakszervezetek szerepe nem a szakmai érdekvédelem és érdekképviselet, ehhez nem is értettek (és most sem értenek), elég, ha megmaradnak a bér- és a leegyszerűsített munkaügyi kérdéseknél. De a közigazgatáson belül sem jött létre e kérdésben a teljes egységfront; a periférikusan és csak lokálisan látó jegyzők önálló szervezetre vágytak, önálló jegyzői kamarát szerettek volna létrehozni, nem értették (nem akarták megérteni), hogy a közigazgatás egységes és azon belül nincs helye a totális önállósodásnak. Persze a pártpolitika is az oszd meg és uralkodj elvet vallva szívesen szállt be a szakmai oldalt megosztó vitákba, hol az egyik, hol a másik oldalán. Ma már végre politikailag is az egységes közigazgatás a kívánatos (igaz ennek a folyamatnak az önkormányzati közigazgatás lett az egyértelmű vesztese), így most már a jegyzők is egyetértenek az egységes szakmai kamara létrehozásával (végső búvóhelyként, hiszen lejárt az önállós(k)odásuk időszaka).

 

Persze azért még ma is jót tenne a kialakulóban lévő egységes közigazgatásnak, főleg személyi állományának egy igazi kihívás, egy versenyhelyzet létrejötte; mondjuk, ha létrejönne a magánközszolgálat egyfajta szervezeti rendszere, saját szakmai érdekvédelmi kamara felállításával (ennek koncepcióját is kidolgoztuk vázlatosan, de erről a korábbi kormányzatok hallani sem akartak). Ma érdemes lenne azért ezen egy kicsit elgondolkodni.      

 

A küldöttgyűlés szüneteiben azt is hallottam, miszerint azért volt sürgős a küldöttek gyűlésének összehívása és a választás megtartásával az eddigi vezetés teljes lecserélése, mivel a kormányzat közel tíz civilszervezettel november első felében aláírná, az un. stratégiai partnerségről szóló megállapodást, s ezek egyike lehetne a Magyar Közigazgatási Társaság is. Remélem a hír nem igaz, hiszen e szervezet még a nevét sem volt képes stabillá tenni és egy törvényesen ütőképes és kívülről is elfogadható működésű szervezetet létrehozni. Másrészt, e szervezet két meghirdetett (Siófok, Budapest) és egy hallgatólagosan (Kaposváron) működő székhelyet is létre kíván hozni (túllicitálva ezzel a székhelyek ki nem használásában vezető szerepet betöltő Alkotmánybíróságot, ami ugye egymásköz szólva nem lenne szép és udvarias gesztus) nem tudni azonban, hogy milyen anyagi források felhasználásával, hiszen a küldöttgyűlésen még az sem derült ki, hogy az összehívás és a tanácskozás költségeit ki fedezte; a vendéglátást tudjuk, a helyet adó házigazdák, a siófoki önkormányzat vagy annak polgármesteri hivatala. Állandó koldulásból azonban egy magára valamit is adó szakmai érdekvédelmi/érdekképviseleti szerv örökké nem élhet! És persze az is nehezen képzelhető el, hogy egy éppen kormányzati szempontból most kedvezőbb profilt mutató arc miatt kerüljön sor egy szervezet legalizálására és az átlagsokaságból való kiemelésére.

 

Ilyen előzmények mellett betekintettem az iratokba és kicsit megnyugodtam: a változások bejegyzésére még nem került sor a nyilvántartást végző Fővárosi Bíróságon, sőt a kapott információk szerint ilyen kérelem november 4-éig nem került iktatásra, de még csak benyújtásra sem. Remélem, egy be nem jegyzett, nem törvényes szervezettel a kormányzat nem fog megállapodást kötni, még ha az új vezetés összetétele kormányzati szempontból kedvező képet is mutat.

 

Budapest, 2011. november 7.  

 

*Az okfejtést teljes terjedelemben lásd a Jogalkalmazás, jogkövetés (2011) rovatban.