Fogarasi József

Ha Martonvásár, akkor Brunszvik Teréz és szabadtéri hangverseny. Az előbbiről már szóltam a pedagógusnap „nevesítése” és a jelenlegi vasárnapi napról egy tanítási hétköznapra történő áthelyezése kapcsán annak érdekében, hogy a közművelődési intézmények munkavállalóival együtt utolsóként a sorrendben végre nekik is legyen egy olyan szakmát ünneplő napjuk, amely a többi „közszolgálatot” teljesítő dolgozókkal egyetemben munkaszüneti nap lenne, és amelyen az adott (oktatási, közművelődési) intézményekben a munka ugyan szünetelne, de a dolgozók, az erre a napra eső illetményüket megkapnák a költségvetésből.     

A hangversenyek tekintetében az elmúlt ötven évben meglátogatott helyszínek, az egyes műsorra tűzött zeneművek, szólisták, illetve karmesterek közül némelyikhez különösen kellemes vagy igen emlékezetes élmények fűznek. Általában a szabadtéri hangversenyeknek sajátos varázsuk van a koncerttermekéhez képest: az időjárástól (széljárás, villámlás, dörgés) függő természeti  környezet percről-percre változó hangulathatásai, az esti utánozhatatlan „madárcsicsergés”, a tücskök ciripelése, a fák susogása gallyai megtörése és aláhullása által keltette hangok, a külső környezet kiszűrhetetlen (autó, motorkerékpár, vonat, repülő, helikopter), időnként a hangszeri hangzást is elnyomni képes zajegyvelege mind-mind a szabadtéri hangversenyek velejárói, amelyek ugyan alaposan megváltoztat(hat)ják az előadott mű hangversenytermi „vegytiszta” hangzását, de ez benne a szép és az élvezetes, amely nélkül az említett sajátos varázs nem létezne, és nem lenne érdemes szabadtéren zenét hallgatni.

Persze a mai szabadtéri hangzást felerősítő, és a fül számára kiegyenlítéséről is gondoskodó különböző elektronikus segédeszközökön keresztül megszólaló művek már nem ugyanazt a hatást nyújtják és közvetítik, mint időben elődei (Károlyi kert, óbudai Zichy kastély udvara, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Vácrátót, Fót, Városligeti Vajdahunyad vár, Budai vár Dominikánus udvara, Állatkert stb. hogy csak a „nevezetesebbeket” említsem nevesítve, mind-mind kellemes emlékeket ébresztenek bennem). Három helyszín azonban külön is emlékezetes számomra: a martonvásári, a Károlyi kerti és az 1973-as berlini.

Mindhármat Beethoven IX. szimfóniája fűzi egybe, de mindegyik esemény különös hatása külön-külön még ma is él bennem, sajátos fíling-je pedig aligha felejthető:

-    a martonvásári – amely helyszínt több mint 30 éve egy hangverseny erejéig minden évben felkeresek – Lehel György karmester szuggesztív egyénisége és a háttér zajt „biztosító” gőzmozdonyok menetrend szerint keltette és utánozhatatlan vonatfüttye;

-    a Károlyi kerti a postás által aznap délelőtt kézbesített levél mérete (kis boríték) és tartalma okozta „hangulatelszállásom”, amelyet az egyetemi felvételemről adott hír váltott ki – igaz nem az orvosira, hanem „csupán” a pesti jogi karra vettek fel, de maximális pontszámmal, és amely valahol még ma is, de már csak múló nosztalgiával juttatja eszembe származásom akkori hatalom általi megemészthetetlenségét; egyes kitüntetések (MPH, SZH) hiányát, amelyekkel soron kívül lehetett volna felvételt nyernem; a fizikai, illetve paraszti (földműves) kétkezi munkát végző szülői (vagy legalább nagyszülői) nem létező háttér bizonyít(hat)atlanságát; valamint egyik volt gimnazistatársamat, akit csak a hetedik kísérletet követően vettek fel az általános orvosi karra, és akinek eszelőssé vált kitartása erősítése végett egész családja anyagi és fizikai kiszolgálóvá vált a folyamatos külön tanári órák biztosítása és az abszolút nyugodt környezeti hatásoktól mentes élés/létezés biztosítása végett, s aki a felvételt követően a második tanév közepe táján az állandó fezsültségek és stressz-hatások következményeként szívinfarktussal távozott az örök vadászmezőkre – és végül

-    a berlini 1973-as VIT felejthetetlen és színes kavalkád-hangulata, valamint a szimfóniát megszólaltató háromszoros létszámú kórus és zenekar teljesítménye által kiváltott frenetikus hatás okozta szűnni nem akaró folyamatos vastaps-vihar, melynek eredményeként a mű utolsó tétele megismétlése került.    

Az idén Martonvásáron a helyszín és a zeneszerző géniusza kiváltotta tisztelet jeléül még az időjárás is megváltozott, a hőmérséklet élvezhetővé vált, a borult égből eső nem esett, és amikor már a felhők nem tudták visszatartani a szemerkélő vízcseppeket és a közönség soraiból előkerültek a sapkák, esővédő ruhadarabok és már majdnem az esernyők is, akkor a Nemzeti Filharmonikusok előadásában Kovács János karnagy dirigálásával megszólalt Beethoven egyetlen gyönyörű, érzelmi szálakat sem nélkülözve megkomponált hegedűversenye Baráti Kristóf hegedűművész előadásában, amelynek hallatára és hatására hirtelen elfelejtve feladatát és megfeledkezve a fizika törvényszerűségéről megállt a levegőben a szemerkélő esőszitálás.

Csodás este volt gondoltam miközben autóba ülve elindultam hazafelé s a vasútállomáshoz érve megemlékeztem a régi időkről, amikor a hangverseny végét követően a vasútállomás állomásfőnöke a legközelebbi Pest felé közlekedő gőzös-vonatszerelvényt megállítva lehetőséget biztosított a közönség számára a hazautazáshoz, illetve időben később a hangversenyre tekintettel az adott napokon az arra közlekedő vonat már a menetrendbe épített időben is megállt. Az autópályán haladva azonban az is felidéződött bennem, hogy egy ilyen idegenforgalmi nevezetességű „gyöngyszemet” mint a Brunszvik kastélyt és a körülötte elterülő hatalmas és csodás park- és tórendszert, valamint a Beethoven szobornak és a koncerteknek - évente - helyet adó „egzotikus” szigetet máshol – tőlünk nyugatra és a tengeren túl is – jobban megbecsül(né)nek és „hasznosíta(ná)nak” többet is „profitálva” belőle, mint itthon: gondoskodnának az elfogadható felszereltségű és kulturáltságú (mozgásában korlátozott emberek számára is igénybe vehető) illemhely(ek)ről, továbbá a minimális kényelmességet biztosító ülőhelyekről - amelyekről az eső a sorok és a székek jelölését nem mossa el, s - amelyek elhelyezése (egyenkénti mérete, valamint egymástól való távolságuk) legalább a normálméretű emberek számára biztosítaná, hogy az időben később érkező személyek helyük elfoglalhatósága miatt ne kelljen a már ülő személyeknek helyükről felállva a sorból kimenve helyet adniuk.

Az idő vasfoga által megrongált, megrepedezett, megtörött silány minőségű és kinézetű műanyag székek megérettek a cserére, és ekkor a nézőszám (ülőhelyszám) feltétlen növelése mellett talán a sorok közötti-, és az egyes székek egymás melletti távolsága növelésére, valamint az egyes ülőalkalmatosságok üléskényelmére is végre nagyobb figyelmet lehetne szentelni!

 

De ne legyünk türelmetlenek, s elégedetlenek: a hangversenyek idejére felállított borzalmas kinézésű büfésátorban az idén a vásárolt étellel-itallal együtt kérés nélkül már a (kézzel kiállított nyugtát) számlát is kézhez kapta a kedves vendég!

 

Budapest, 2011. augusztus 7.