Fogarasi József

Alkotmánybíróság: az évszakok ura és parancsolója, a nyelv- és szövegértés tudományának fellegvára!*

 

Néha egy váratlan találkozáson hallott csevegés-locsogás „tartalma” jobban felnyitja az ember szemét és több információval látja el agyát, mint az évekig tartó - és szinte feleslegesnek tűnő - tanulás eredménye, hiszen az emberek között terjedő pletykák és jól értesültségek úgyis gyorsabban terjednek és alaposabban ragadnak meg emlékezetünkben, mint a bármely akadémiai tudományág iskolapadjaiban több éven át kínlódva megszerzett tudásanyag, amely hitelesen - az előbb említett „ismeretekhez” képest - ütemében egyébként is jóval lassabban, számszerűségében pedig sokkal kisebb létszámú körhöz jut el.

Egy szükséges szakmai információ megszerzése végett kénytelen voltam Esztergomba zarándokolni, ahol egyik volt évfolyamtársam – aki miattam még rövid időre sem mutatott hajlandóságot visszajönni Pestre – jól megérdemelt szabadságát töltötte. A számomra is kedves és barátságos hangulatot árasztó sarki kávéházba betérve azonban a ténnyel történt szembesüléstől - a várt, egy hölgy helyett összesen öt főből álló nagyjából korombeli hölgykoszorú láttán - sokkolva zavarba jöttem. A kötelező bemutatkozás formaságain átesve ismerősöm ugyan megpróbálta - magát mentegetve - elmagyarázni a számomra váratlan létszámnövekedés okát, de ebből a láthatóan magát jól érző társaság hangulata miatt egyetlen szót sem értettem tisztán, így aztán leülve közéjük megpróbáltam bekapcsolódni a társalgásba.

Mint kiderült valamennyien jogász végzettségűek és jól értesült körök szürke eminenciásaiként rengeteg új bulvárlapba illő „bizalmas” értesüléssel rendelkeznek, amelyeket csak egymás számára árulnak el „isten bizony” titoktartási nyilatkozat letételét követően. A társalgásnak tekintett egymás szavába vágó és a másik mondanivalója iránt tényleges érdeklődést alig mutató hangcsata, valamint a színésztudományok akadémiai szint feletti minőségben és mennyiségben elsajátított arc-szem- és grimaszmimika, továbbá kézlejtések közepette számomra – kizárólag belső használatra – azonnal kiderült, hogy a jelenlévő illusztris beosztású személyek jóval alaposabb és elmélyültebb szintű felkészültséggel és érdeklődési attitűddel rendelkeznek a hálószobatitkok és a szakmapolitikai jóslás és álomfejtés műfajában, mint a széleskörű és rendkívül gyors ütemű jogalkotás termékének (jogi normáinak) fáradtságos olvasása révén megszerezhető jogszabályi tartalom megértésének és elsajátításának naprakészségében.

Így aztán megtudtam: Magyarország területi tagozódása és településeinek rangja 2012. január 1-től megváltozhat, mivel vannak, akik a Szent Koronatanra hivatkozva amellett szavaztak, hogy a történelmi királyi székhelyvárosok elnevezésükben - a jövőben - utalhassanak királysági történelmi előzményükre és használhassák a „királyi” megkülönböztető előjelzőt (többek között: Eger, Visegrád, Székesfehérvár, Prága, Pozsony, Bécs stb. azonban hiába hadakoztam, miszerint Pozsony, Prága és Bécs még nem tartoznak Magyarországhoz, azt mondták, hogy lesz egy nemzeti konzultációs szavazás, amelynek során az említett városok lakosságának nagy többsége a Kárpát-medencéhez tartozást fogja vállalni és akkor ők is megkaphatják majd a „királyi” jelzőt); míg mások azt a rubrikát x-ezték be, amelynek eredményeként egyedül Esztergom használhatná a „szabad királyi város” titulust, a többinek pedig meg kellene elégednie a  „királyi jogú város” rangbesorolással.

Esztergom kiváltságát erősíti, hogy az Alkotmánybíróság (AB) rövidesen ténylegesen is odahelyezi teljes üléseinek megtartását és határozatainak nyilvános közzétételét, ezzel szemben a háromtagú tanácsok továbbra is Budapesten működnének és a végzések is a fővárosban születnének. Állítólag már az utolsó simításokat végzik az új épületegyüttes(b)en, ahol lakhelyként egy lakosztályt alakítottak ki a mindenkori elnöknek - külön szárnyat biztosítva a kiszolgáló személyzetnek - amelyet azonban az elnöki mandátum lejártakor nem lehetne (lakottként értékén alul) megvásárolni. Budán, a Donáti utcában lévő jelenlegi épület pedig az előbb említett kistanácsok és a munkatársak hivatalaként, valamint a fővárosban tartózkodó alkotmánybírák elszállásolásaként funkcionálna tovább. Úgy hírlik, ezzel - a belső munkálatok miatti határidőcsúszással - függ össze, hogy a taláros testületi intézmény határozatlan időre szabadságoltatta magát, illetve folyamatos tevékenységében ítélkezési szünetet hirdetett - annak ellenére, hogy ítéletet egyszer sem hozott - zavart okozva általa a hiszékeny emberek hétköznapi tudatában.

A társaság „legtájékozottabb” tagja azonban azzal indokolta a munkaszünet - kétkezi munkás számára szokatlanul - hosszú időtartamát, hogy az alkotmánybírák, akik egyébként pedagógusok, hiszen majdnem valamennyien tanítanak és csupán a pedagógusokat joggal megillető és megérdemelt nyári szabadságukat (ahogyan télen is a télit) töltik ebben az évszakban, amelyet máskor nem is tudnának igénybe venni, így ne is csodálkozzunk ezen, és ebben nincs is semmi szokatlan az eddigiekhez képest. Arra a közbevetésemre miszerint az alkotmánybírák nem minősülnek pedagógusnak, hiszen nem a közoktatásban, hanem a felsőoktatásban tanítanak (mondjuk inkább, hogy oktatnak) a társaság legaktívabb tagja meg sem várva mondatom befejezését ellentmondást nem tűrően válaszolta, hogy ezt ő jobban tudja, hiszen jelenleg is tanít az egyik illusztris budapesti egyetem jogi karán (a nevesítéstől a szégyenkezés miatt most eltekintek) és nemrég, a pedagógusnapon köszöntötte őket a rektor és beszélt munkájuk társadalmilag rendkívül fontos szerepéről és a hivatástudatról, és 2009. óta végre a bírói szabadság rendezésével és egybeesésével a pedagógusok nyári szabadságával megszakítás nélkül tudja élvezni a nyarat. (Ezt mind egy szuszra, levegővétel nélkül hadarta el, majd az előtte lévő koktélból egy korttyal megnedvesítette kiszáradt száját. Szerettem volna megtudni van-e férje és gyereke és otthon a beszéd tekintetében elnyomás alatt áll-e, de erre nem adódott lehetőségem, viszont el tudtam képzelni és át tudtam élni gondolatban a bírói pulpitusról vezényelt tárgyalásvezetési stílusának és módszerének peres felekre gyakorolt hatását.) A szőkébb és csinosabb szerint ez nem teljesen így van, mivel a törvény szerint az alkotmánybírák más kereső tevékenységet nem folytathatnak, márpedig a pedagógusok az oktatásért fizetést kapnak és különben is az egyik most alkotmánybíróvá választott ismerősének fel kellett számolnia eddigi kereső tevékenységét, hogy szeptembertől megkezdhesse tevékenységét.

A harmadik, a szerényebb és hivatásához méltóan kimérten pózoló – és minden bizonnyal a szakmában is pontosabb ismeretekkel bíró – hölgy szerint a szabadságolás tekintetében nincs semmi rendkívüli csupán a bírák esetében a jogalkotó által törvénykezési szünetként egységesített szabadságolási időszakot az alkotmánybírák magukra nézve alkalmazták és ugyanez mondható a kereső tevékenység miatti összeférhetetlenségre is, amely a vonatkozó törvény szerint tudományos, oktatói tevékenységként – az AB egyik 2007. évi teljes ülési határozatának értelmezése szerint – megengedett. E kimérten előadottak azonban kényes és heves vitát váltottak ki az asztalnál ülők köréből, miszerint az alkotmánybírák nem bírák a szó igazi értelmében, ennek következtében ítélkezési szünetet sem tarthatnak hiszen ítéletet a törvény szerint csak a bíróságok hozhatnak és így szabadságukat sem nevezhetnék „ítélkezési szünetnek”, továbbá törvény a teljes szünetről nem rendelkezik tehát már csak a soron kívüli eljárás miatti törvényi kötelezőségre tekintettel is biztosítaniuk kellene tevékenységük folyamatosságát, legalább a hármas tanácsok esetében; ami pedig a pedagógusságukat (oktatói minőségüket) illeti az azért sem lenne megengedhető mivel – és bár a vonatkozó törvényi rendelkezést nem ismerem, de remélem az új törvény a szigorúbb összeférhetetlenségi szabályt fogja 2012. január 1-től magáévá tenni, és semmi más pénztől vagy funkciótól (tanszékvezetői stb.) való függést nem fog megengedni részükre annál is inkább mivel jelenlegi keresetük nagysága és egyéb más juttatásuk elegendő a tisztességes megélhetésükhöz amely biztosítja számukra, hogy ne csak pártatlanok legyenek, de annak is látszódjanak, ezért sem a pedagógusi sem az egyetemi oktatói tevékenység miatti függőség nem tartható fenn, hiszen ebben az esetben – például az egész oktatási rendszert érintő jelenleg folyó átalakítási/újjáalakítási szabályozás parlamenti elfogadása esetén benyújtott alkotmányossági felülvizsgálat tekintetében aligha lenne elvárható tőlük a részrehajlás nélküli állásfoglalás, határozathozatal. Ennek ellenkezője egyébként is szembemenetelt jelentene az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című részében írtakkal! Egymás szavába vágva ugyan, de egységesen fogalmazta meg az asztaltársaság azt a jogállami követelményt, miszerint az AB bármekkora hatalmat is képvisel a valóságban, alkotmányosan a törvényalkotás joga nem illeti meg, azaz az esetlegesen hiányzó törvényi rendelkezéseket ideiglenes ügyrendi szabállyal vagy teljesülési határozattal (esetleg elnöki végzéssel) jogszerűen nem pótolhatja!

A női csevegésnek, a szakmai szóbeli villongásoknak, illetve a baráti „traccspartinak” a déli harangszó utáni első óraütés vetett végett, mivel a „háziasszonyoknak” nyilván másfajta teendőik is voltak. Névjegyet váltottunk s elköszöntünk egymástól örülve a lehetőségnek, hogy megismerhettük egymást stb. Végre négyszemközt maradva ismerősömmel - aki szabadkozva kért tőlem elnézést a váratlan társaságért és időm pocsékolásáért, de őt is felkészületlenül érte mindez, s egyiket sem akarván lemondani ezt a kényszer szülte megoldást választotta bízva helyzetfelismerésemben és megértésemben - végre véleményt cserélhettem egy szakmai kérdést (de inkább egy követett bírói gyakorlatot) illetően majd elköszönve búcsút vettünk egymástól.

Hazafelé vezetés közben azon elmélkedtem, vajon általánosítható-e az itt tapasztaltak, miszerint az azonos szakmában viszonylag azonos időtartamot eltöltő gyakorló (magamat nem feltétlen ideértve) szakemberek, jogászok ténylegesen ennyire másként lát(hat)ják és értelmez(het)ik az egyes jogszabályi rendelkezéseket általában, vagy csupán ennek oka az alkotmányjoghoz szükséges speciálisabb szakértelem hiánya (avagy az új szabályok – megoldási jogfilozófiák – befogadásának életkorból adódó különbözősége)?

Válasz helyett otthon megnéztem az AB honlapját miheztartás végett. Legnagyobb megdöbbenésemre az alábbiakat találtam ott július 22-én:


„Az Alkotmánybíróság 2011. július 18-tól kezdődően a nyár végéig ítélkezési szünetet tart.  Az első teljes ülésre várhatóan augusztus végén kerül sor.”


Sehol egy megszólítás (Tisztelt polgárok, honfitársak, magyarok, honlapot olvasók stb.), egy cím (Tájékoztatás, Figyelemfelhívás, Közlemény stb.), egy aláírás (Elnök, elnök-helyettes, főtitkár, hivatalvezető, szakszervezeti elnök/titkár, gondnok, portás stb.), egy jogszabályi meghivatkozás (Alkotmány, Alaptörvény, Abtv., Ideiglenes Ügyrend, Teljesülési határozat vagy végzés stb.).

Nyilvánvaló, hogy, aki a fenti sorokat megfogalmazta és mondatba foglalta az a jogi szakmához nem sokat konyít, és a hatályos törvényi rendelkezéseket sem kielégítően ismeri, de az is elképesztő, hogy mindezt senki nem ellenőrizte vagy lektorálta, és így ország-világ szeme láttára és olvasásával mindenki azt hiszi majd – ostoba módon – miszerint Magyarországon az AB „ítélkező” tevékenységet folytat, pedig e szerv a talár ellenére sem tekinthető (és egyetlen jogszabály sem nevezi) „bíróságnak”; ülései nem nyilvánosak, az ülések anyagaiba még a beadványtevő sem tekinthet be; döntéseit nem tanácsban, hanem ülésén hozza, elnevezése pedig nem ítélet hanem csak határozat, melyről törvény nem mondja ki, hogy azt a Magyar Köztársaság nevében kell meghozni [erről csupán az AB belső ügyrendje – az új jogalkotási törvény elnevezése szerint „közjogi szervezetszabályozó eszköz” – tesz említést, amely kifelé, az állampolgárokra nézve nem lehet kötelező ráadásul még címe (ideiglenes ügyrend) is arra utal, hogy alkalmazója (az AB) is csupán ideiglenesnek tekinti.]

Az AB jelenlegi, korlátok nélküli hatalmának csúcspontja (csúcsterméke) a 2011. évi szabadságolása időtartamának egy természeti esemény bekövetkeztéig (nyár végéig) terjedő meghatározása; tevékenysége szünetelésének téves elnevezésen (ítélkezési szünet) történő, egyébként pedig nem létező, illetve törvényi szabályra való hivatkozás nélküli elrendelése; s minderről a társadalom nyilvánosságának tájékoztatása - a szakma formai és tartalmi követelményét is nélkülöző módon - a honlapon való közzététel útján, amely így együtt és külön-külön is példátlan és megengedhetetlen annál is inkább, mivel az ítélkezési szünet kapcsán a honlap semmiféle tájékoztatást nem nyújt a szabadságnak a határidők folyására, illetve megszakadására vonatkozóan! Ezzel a hiányossággal az AB súlyosan megsértette a jogállamiság egyik legfontosabb, a jogbiztonság követelményét!       
    
Persze társadalmi méretű össznépi játék keretében lehet találgatni, vajon mit is üzenhet a népnek a nyárvége kifejezés, az konkrétan mikor is ér véget, továbbá az alkotmánybírák az egyértelműség eldöntéséhez szükséges bölcsészdiploma mellé talán az elmúlt napokban (hetekben) az Évszaki- és Időjóslás szaktudományának oklevelét is megszerezték és így jártasak az évszakok váltásának és annak konkrét időpontjának megállapításában is!

Amennyiben nem így történt, akkor nem marad más hátra, mint a mitológiára hagyatkozva augusztus közepétől folyamatosan és aggódva lesni, figyelni az alvilág kapuját, hogy Perszephoné mikor hagyja el anyját, Démétért, aki ilyenkor elhervasztva a természet növényeit, véget vet a nyárnak és az idő őszre, majd télre fordulva jelzi, hogy itt az ideje az alkotmánybírák visszajöttének és az ítélkező tevékenységükhöz nélkülözhetetlen bemelegítő tréning megkezdésének.

A népi bölcsesség szintjén állók a megfigyelésekre hagyatkozva kénytelenek értelmezni és elcsípni a nyárvége és egyben az AB ítélkező tevékenysége megkezdésének napját: a Tavasz a lombhullató növények rügyezésétől, a vándormadarak visszaköltözésétől - a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedéséig; a Nyár a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedésétől - a lombhullató növények leveleinek elsárgulásáig, a vándormadarak elköltözéséig; az Ősz a lombhullató növények leveleinek elsárgulásától, a vándormadarak elköltözésétől - december első olyan napjáig, amikor a hőmérséklet a fagypont alá csökken; a Tél pedig december első olyan napjától, amikor fagypont alá csökken a hőmérséklet - a lombhullató növények rügyezéséig, a vándormadarak visszaköltözéséig tart!

A másodállásban naptárszerkesztéssel is foglalkozó alkotmánybírák gyakorlati ismereteik alapján kezdhetik meg a csomagolást munkahelyük és íróasztaluk elfoglalásához: a Tavasz március 1-vel kezdődik és – május 31-vel ér véget; a Nyár június 1-vel kezdődik és – augusztus 31-vel ér véget; az Ősz szeptember 1-vel kezdődik és – november 30-ával ér véget; a Tél pedig december 1-vel kezdődik és – február 28-val, vagy (szökőév esetén) 29-ével ér véget!

A csillagászati tudományokban jártas bírák sokkal könnyebb helyzetben vannak, ők feltekintve az égre a csillagok állásából pontosan meg tudják mondani munkakezdésük naptári időpontját: a Tavasz március 21-től – június 21-ig; a Nyár június 22-től – szeptember 22-ig; az Ősz szeptember 23-tól – december 21-ig; a Tél december 22-től – március 20-ig tart!

A speciális továbbképzésben részesültek azonban azt is tudják, hogy: A nyár a mérsékelt égöv egyik évszaka, amelyet a leghosszabb nappalok és a legmelegebb időjárás jellemez, s időben a tavasz és az ősz között helyezkedik el. Csillagászati szempontból azonban a napéjegyenlőségek és napfordulók az adott évszakok közepén vannak, így időszakos eltolódások előfordulhatnak, tehát az évszak meteorológiai kezdete – ami az átlaghőmérsékleten alapul – több héttel később következik be, mint a csillagászati kezdete. A meteorológusok szerint az északi féltekén a nyár kiterjed a június, július és augusztus hónapokra, míg a déli féltekén a december, január és február hónapokra. A nyár meteorológiai meghatározása azonban igazodik az általános véleményhez is: a nyár az az évszak, melyben az év leghosszabb és legmelegebb nappalai találhatók. Csillagászati szempontból a nappalok folyamatosan hosszabbodnak a napéjegyenlőségtől a napfordulóig, a napforduló után pedig fokozatosan rövidülnek. A kínai csillagászatban a nyár május 5. körül kezdődik és augusztus 6. körül végződik. Írországban - az ír naptár szerint - a nyár május 1-től augusztus 1-ig tart. Dél- és Délkelet Ázsiában - a monszunok előfordulási helyén - a nyár időszakát általában márciustól májusig, június elejéig jegyzik.

[A miheztartás végett: hazánkban a csillagászati nyár a nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőségig tart; azaz az északi féltekén június 21. – szeptember 23-a, míg a déli féltekén december 23. – március 20-a közé esik. A meteorológiai nyár ellenben június 1-től augusztus 31-ig tart!]

Aki a fenti variációk közül egyikben sem hisz, az az augusztus 20-ai tűzijátékot követő naptól kezdve kénytelen állandóan figyelni az AB honlapján azt a pillanatot, amikor az informatikus felviszi rá a konkrét munkanapot és munkaidőt megjelölő felhívást, vagy távcsővel figyeli a portást, aki kiteszi az AB épületének bejáratára a „Nyitva” táblát; avagy kénytelen fülelve várni a pedellus által megszólaltatott – a szünet végét, a tanóra kezdetét jelző – csengő hangjára!
 

Nem mehetünk azonban szó nélkül el az AB által - az OVB-től átvett és - az utóbbi időkben egyre gyakrabban és előszeretettel követett/alkalmazott legújabb megoldási mód mellett sem. Nevezetesen: a hitelesítésre benyújtott kérdésnek az OVB kreálta – közzé azonban mindez ideig nem tett – ún. „egyértelműségi tesztnek” történő alávetéséről, majd a megfelelés/elvetés eredményének szavazással történő megállapításáról és kihirdetéséről van szó! Ezt a módszert az OVB találta ki és alkalmazta azokra az országos népszavazásra, népi kezdeményezésre bocsátandó, hitelesítésre benyújtott kérdésekre, amelyekkel az OVB – nagy valószínűséggel „politikai súgásra” – szakmailag nem tudott, nem akarhatott mit kezdeni; leegyszerűsítve, nem engedhette tovább. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az OVB e módszerre igyekezett keresni és találni, majd ráhúzni egy hatályos törvényi szabályt a legitimitás, de legalább annak látszata végett. E szabályt az OVB az Nsztv. (1998. évi III. törvény) 13. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésben vélte megtalálni:

„A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”

E szabály „tesztként” való alkalmazása abból áll(t), hogy amely kérdést az OVB tagjai nem értették, vagy inkább nem akarták megérteni arra végső kétségbeesésükben többségi szavazással rásütötték a „nem egyértelmű”-ség bélyegét és a kérdés hitelesítését megtagadták. Tette mindezt e választott testület (OVB) ország-világ szeme láttára úgy, és annak ellenére, hogy tagjai közül bevallottan senki nem rendelkezik bölcsészdiplomával, de még csak nyelvértési-nyelvhelyességi szakmunkásképző oklevéllel sem (legalábbis az OVB honlapján közzétett önéletrajzokban foglalt információk szerint). A „viccelődés” még akkor sem fejeződött be, amikor két választópolgár olyan kérdést kívánt országos népszavazásra bocsátani, amely azt szerette volna elérni, hogy a jövőben a törvény erejénél fogva a mindenkori OVB-nek legyen legalább egy kötelezően választott olyan tagja is, aki rendelkezik szakirányú (bölcsész) egyetemi diplomával, illetve ennek elvetése esetén törvény mondja ki, hogy az egyértelműség tekintetében az OVB az említett esetekben a hitelesítés kérdésében csak előzetesen felkért igazságügyi nyelvszakértő véleményének kikérését követően hozhasson döntést. A próbálkozás negatív eredménnyel végződött! Persze az OVB sem fogyott ki a lehetetlenségek megköveteléséből és a hitelesítés elutasítását megalapozó hivatkozási ötletekből; végső kétségbeesésében néhányszor a hitelesítés elutasítása végett már csak az Nsztv. preambulumára

– „Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen.” –

tudott hivatkozni, miszerint a megfogalmazott kérdés az abban foglaltakkal nincs összhangban, mivel az nem tekinthető „… az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek …”-nek (no, komment)! De az OVB döntésével szemben legalább volt helye jogorvoslatnak az AB-hez.

Az AB az OVB módszertanának átvételével azonban egyrészt átlépte alkotmányos hatáskörének-, másrészt a szakmai illendőség határát, de egyes esetekben ugyanazon személyekkel szemben - alkalmazott sajátos „cinizmusával” - a pártatlanság és az emberi méltóság kellő tiszteletének követelményét is megsértette. Az AB az említett témakörbe tartozó ügyekben jogorvoslati eljárása keretében hozott határozataiban miközben sajátos cinizmust alkalmazva röviden beidézi a kifogást tevők által elfoglalt álláspont néhány elemét

- „… az általuk megfogalmazottak nem sértik az egyértelműség követelményét. Kezdeményezték, hogy az Alkotmánybíróság az egyértelműség vizsgálatára szerezze be a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szakvéleményét.” -

döntésének alátámasztására minden kritika nélkül csupán az OVB kifogással támadott határozataiból merítve, az azokban foglalt indokok helyességére tekintettel, azonos indokok alapján helybenhagyta az OVB határozatait (lásd a 957/H/2010. és 958/H/2010. AB határozatokat). Tette mindezt annak ellenére, hogy tagjai között – legjobb ismereteim szerint – szintén nincs bölcsész vagy nyelvszakértői diplomával rendelkező személy. Az AB esetében viszont az OVB-hez képest sokkal nagyobb a baj, egyrészt döntésével szemben már nincs helye jogorvoslatnak, másrészt a törvény hiányosságait kihasználva - nem törődve azzal sem, hogy a határozatának indokolásban meghivatkozott elutasítás tárgykörében hozzáértő szakértelemmel és jártassággal nem rendelkezik - hozta meg határozatát, amely érvényesülésének, érvényesítésének egyetlen „jog”alapja a jogállamban megengedhetetlen túlhatalom, birtokában pedig még az Országgyűlés által alkotott törvények értelmezésére, joghézagainak kitöltésére is feljogosítottnak érzi és tekinti magát! Mindez ellentétes és ellentétes kell, hogy legyen a már említett Nemzeti Együttműködés Rendszere pillérein megszületett Alaptörvény és az ahhoz kapcsolódóan megalkotásra kerülő vonatkozó sarkalatos törvények rendelkezéseivel!

 

Budapest, 2011. július 25. 
 

*Az okfejtést teljes terjedelemben lásd a Jogalkalmazás, jogkövetés (2011) rovatban.
 A publikálásra szánt változatot lásd a Cikkek, tanulmányok (2011) között: "Alkotmánybíróság: az évszakok ura és parancsolója, a nyelv- és szövegértés tudományának fellegvára!", valamint  "Alkotmánybíróság: hurrá, itt a nyár; de mikor ér véget?" címek alatt.

A publikált változatot lásd a COMITATUS 2012. szeptember-október - XXII. évfolyam 211. szám - 79-88. oldalán „Alkotmánybíróság: az évszakok ura és parancsolója, a nyelv- és szövegértés tudományának fellegvára” cím alatt.

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 259
a héten: a héten: 551
a hónapban: a hónapban: 2663
összesenösszesen433463
az oldalt jelenleg nézik: 46