Fogarasi József

Jogalkotási termék: szemét vagy csak hulladék?



Az ember nem hisz a szemének – szemfényvesztés, káprázat, délibáb vagy csupán az öregedéssel együtt járó látásromlás játszadozik (tréfálkozik) vele – amikor a Magyar Közlöny papíros-alapú változatát a kezébe véve - a tartalomjegyzék alapján kikeresve a figyelmét felkeltő címnek megfelelő oldalt és - elmerül az adott jogszabály olvasásában.

Nevezetesen, a Magyar Közlöny 2011. június 10. pénteken megjelent – de az előfizetőnek csak 2011. június 17-én kézbesített – 2011. évi 62. számáról van szó, amely többek között magában foglalja az Országgyűlés 2011. június 6-i ülésnapján elfogadott, majd kihirdetett és a Magyar Közlöny oldalhű papíros-alapú másolatában megjelent „Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról” szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról rendelkező 2011. évi LIX. – a gyengébbek, és csak a jogtárak keresési rendszerét ismerők számára: 59. – törvényt.

E törvény 8 közlönyoldalnyi (13790-13797) terjedelmen mindössze 12 §-t tartalmaz, amelyből a címben ígért témával csupán az alábbi két § van összefüggésben:      

1. § Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Okjtv.) 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„8. § A miniszterelnöki, miniszteri tisztséget betöltő, államtitkár, miniszterelnöki biztos vagy kormánymegbízott képviselő kizárólag az 1. § (2) bekezdésében meghatározott alapdíj 100%-ára jogosult. Az a kormánybiztos vagy miniszterelnöki megbízott képviselő, aki – nyilatkozata szerint – költségtérítésben (költség átalányban) részesül, ennek összegével csökkentett mértékű választókerületi pótlékra jogosult.”

2. § Az Okjtv. a következő 12. §-sal egészül ki:

„12. § E törvénynek az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról szóló 2011. évi LIX. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított 8. §-át a Módtv. hatálybalépésekor miniszterelnöki biztos képviselőkre is alkalmazni kell.”

Kellően nem figyelve, a továbbolvasáskor könnyen eltévedhet az olvasó a szabályrengetegben és akkor egy idő után hírtelen felkapja és megrázza fejét, hogy tompultságából magához térve megkérdezze: mit is olvasok, miről is van szó, hogyan is kerülnek az országgyűlési képviselők javadalmazásával összefüggésbe a földgázellátás, a villamosenergia-ellátás és más energetikai tárgyú törvények rendelkezései? Hosszúra nyúlna a viszonylag érthető, de azért még szakszerű magyarázat.

Egy biztos, ha valaki később meg szeretné keresni a papíros-alapú Magyar Közlönyben az előbbiekben említett földgázellátásról, villamosenergia-ellátásról és a más energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényt, akkor a memóriájába alaposan be kell, hogy vésse a fenti második bekezdésben nevesített törvény számát (2011. évi LIX.), vagy annak címét (Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról). Egyik feladat sem ígérkezik könnyű mutatványnak, különösen az évek múlására – és azzal összefüggésben a most nem említett más tényezőkre nem is – gondolva figyelemmel arra is, hogy ezúttal a jogalkotó nem alkalmazta az új formulát: „E törvény 1-11.§-ai és a 12.§ a hatálybalépést követő napon (avagy … napon, esetleg óra, perckor)hatályát veszti.” Igaz, erre nagy szüksége nem is volt, mivel az új jogalkotási törvény (2010. évi CXXX.) 12.§-a értelmében a módosító rendelkezés és hatályon kívül helyező rendelkezés a hatálybalépéssel, vagy ha a módosító, illetve a hatályon kívül helyező rendelkezés a módosítást, illetve a hatályon kívül helyezést meghatározott időponthoz vagy jövőbeli feltételhez köti, ennek az időpontnak vagy jövőbeli feltételnek a bekövetkezésével végrehajtottá válik, melynek eredményeként a végrehajtottá vált rendelkezés a végrehajtottá válást követő napon hatályát veszti.

Mindennek ellenére a nem azonos tárgykört szabályozó jogszabályokat nem illik összegyűjtve egyetlen törvénybe foglalva megalkotni. A fentiekben, általam kritizált jogalkotási „termék” még az ún. salátatörvényekhez képest is silányabb megoldású, tekintettel arra, hogy a salátatörvény kategóriájába sorolt törvények általában, nagyjából azonos tárgykörű (például: pénzügyi) más törvényeket magukba foglalva végzik el a „szükségessé vált módosításokat”, „hatályon kívül helyezéseket”, még ha nem is ritkán elrejtve és az észrevehetőség megnehezítése miatti álcázás céljából túlzottan lerövidített rendelkezések (mondatok) formájában. Persze az is igaz, hogy a hatályos jogalkotási törvény kifejezett direkt tiltást a „salátatörvények” alkotása tekintetében nem tartalmaz, csupán lehetőségként mondja ki, hogy „az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni.” (3.§).

Végül nincs más hátra, mint „gratulálni” a jogalkotónak remekművéhez, s kellő türelem mellett sok sikert és nyugodt kitartást kívánni a jogalkalmazóknak, a szakma oktatóinak és kutatóinak!

Budapest, 2011. július 28.




Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 107
a héten: a héten: 545
a hónapban: a hónapban: 2931
összesenösszesen254 066
az oldalt jelenleg nézik: 16

Megosztás