Fogarasi József

Jogalkotás – selejt vagy gyöngyszem?*



Ezúttal nem általában kívánok a jogalkotás témakörével foglalkozni és nem is annak elméletével, mint inkább gyakorlatával, sőt a folyamat egyetlen konkrét „termékével” (eredményével), ha ezt a szót (fogalmat) a folyamat befejeződésekor létrejött (megszületett) norma (jogszabály) megnevezéseként egyáltalán lehet (szabad? kell? szükséges?) használni, említeni?

A hétköznapi ember a jogalkotásról jó, ha annyit tud, hogy ki(k) jogosult jogszabályt alkotni, annak eredményét (termékét) valahol (a Magyar Közlönyben) közzé kell tenni és amennyiben hatályba lépett, úgy azt követni, alkalmazni kell; ellenkező esetben bajok lehetnek belőle. Aki e folyamatról ennél több ismerettel rendelkezik, az egyrészt vagy tudatos jogkövető (ez a típus azonban Magyarországon ma még ritkaságszámba megy), vagy olyan tevékenységgel foglalkozik, amelyhez az átlagosnál magasabb szintű és naprakészebb jogszabályismeretre (felkészültségre) van szüksége; másrészt lehet, hogy valamely állami/társadalmi szerv információs, tájékoztatási szolgálat ellátója, közreműködője avagy hivatalos szerv jogalkalmazója, ügyfélszolgálati alkalmazottja (ez utóbbi személyi kör naprakész jogismeretét illetően viszont – (jó)néhány konkrét ügy ismerete alapján – gyakran esem zavarba, vagy elbizonytalanodom saját memóriám „fényességében”).  

A fenti cím kapcsán szóba jövő jogszabály (kormányrendelet) érdekességét már azon újdonság adja, amely annak az „ostoba” jogalkotási rendszer előírásainak köszönhetően vált az új jogalkotási (2010. évi CXXX.)törvény rendelkezései alapján jogszerűen alkalmazhatóvá, amelyet még az előző kormányzati ciklusban „agyaltak ki” és  amely az akkori joghoz értő és a jogalkotásért felelős szervek és személyek tudás- és felkészültségi hálóján simán (a hozzáértők tiltakozásával szemben) keresztülment annak ellenére, hogy mechanizmusát és következményeit át nem látva a korábbi. megszokott és az átlagpolgárok által is ismert és értett (begyakorolt és bevált) hatályossági rendet a feje tetejére állította.  

Nézzük a selejtet vagy gyöngyszemet!?

Először olvassuk el a módosítandó (módosított) Korm. rendelet szövegét:

A felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet módosításáról szóló 275/2009. (XII. 3.) Korm. rendelet 6. § (7) bekezdése az alábbi:

„(7) A Korm. rendelet – e rendelet 2. §-ával megállapított – 3. § (1) bekezdése alapján 2011. január 1-ig új névjegyzék felállítására kell pályázatot kiírni olyan módon, hogy a pályázat beadásának kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint 2011. október 1-e, és a névjegyzékbe vehetők keretszámának a korábbinál legalább az egyötödével nagyobbnak kell lennie.”

{Persze a fenti esetben a tisztánlátás – illetve a selejt vagy gyöngyszem minősítés kimondása – végett szükséges ismernünk a kérdéses 3.§ fentiekben nem említett (2) bekezdésénekutóbb módosított szövegét is.

„(2) A nyilvános pályázatot a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább négy hónappal megelőzően a Pénzügyi Közlönyben kell kiírni és emellett a Cégközlönyben, a Pénzügyminisztérium honlapján, továbbá a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben is közzé kell tenni.”
[Az eredeti „legalább 90 munkanappal” szövegrész helyébe a „legalább négy hónappal” szövegrészt a 289/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet 3. § (78) bekezdése iktatta be, 2011.01.01. hatálybalépéssel.]}

Másodszor olvassuk el a módosító Korm. rendelet szövegét:

A Kormány 108/2011. (VI. 30.) Korm. rendelete a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet módosításáról szóló 275/2009. (XII. 3.) Korm. rendelet módosításáról:

1. § A felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet módosításáról szóló 275/2009. (XII. 3.) Korm. rendelet 6. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A Korm. rendelet – e rendelet 2. §-ával megállapított – 3. § (1) bekezdése alapján 2011. december 31-ig új névjegyzék felállítására kell pályázatot kiírni olyan módon, hogy a pályázat beadásának kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint 2012. július 1-e, és a névjegyzékbe vehetők keretszámának a korábbinál legalább az egyötödével nagyobbnak kell lennie.”

2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján 23:30 órakor lép hatályba, és a hatálybalépést követő napon hatályát veszíti. (A kihirdetés napja 2011. június 30. volt.)

A jelenlegi jogalkotási – és hatályon kívül helyezési – törvényi szabályok szerint sohasem lenne „kideríthető” hogy a szóban forgó 108/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet 1.§-a által meghatározott rendelkezést miért kellett a 2.§-al a kihirdetés napján (június 30.) 23:30 órakor hatályba léptetni, majd ugyanezen 2.§ által egyben (gyorsan, fél óra múltával) a hatálybalépést követő nappal (július 1.) hatályon kívül helyezni.     
 
Tehát a mulasztás „orvoslást nyert” azáltal, hogy az eredeti határidők módosításra (felülírásra) kerültek, és így az érintett mulasztók is elkerül(het)ték a szükséges felelősségre vonást. Amennyiben mindez a történet igaz és megtörtén(hetet)t, úgy az máskor és másokkal is (bármikor) előfordulhat, s ember (kutató) legyen a talpán, aki időben később a valódi mellett az igazságot is képes lesz kideríteni és dokumentáltan bemutatni!

Mindezek ismeretében mindenki saját maga döntse el, hogy a címben említett jogalkotási „eredményt” selejtnek vagy gyöngyszemnek tekinti, avagy csupán a jogállamisággal össze nem férő és a tisztesség határát is súroló „egyéb terméknek”.

Budapest, 2011. július 21.
 
 
*Az okfejtést teljes terjedelemben lásd a Jogalkalmazás, jogkövetés (2011) rovatban.
A publikálásra szánt változatot lásd a Cikkek tanulmányok (2011) között.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 145
a héten: a héten: 469
a hónapban: a hónapban: 1313
összesenösszesen435349
az oldalt jelenleg nézik: 1